Bf.497/2009/6 – Debreceni Ítélőtábla

(1),

(2)bekezdés f/ pont). A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság Gazdasági Hivatalánál 603/

1. szám alatt kezelt 1-től
2. sorszámú bűnjelek közül a 8., 9., 10., 11.,
3. sorszámúakat a lefoglalás egyidejű megszüntetése mellett tekinti kiadottnak, továbbá ugyanezen bűnjelszám alatt kezelt 1-től
4. sorszámú bűnjelek közül az 1., 6., 8., 9., 10.,
5. sorszámúakat a lefoglalás egyidejű megszüntetése mellett tekinti kiadottnak. A 2-3-4-5., 7., 11., 12.,
6. sorszám alatti bűnjelek lefoglalását megszünteti és megsemmisítésüket rendeli el. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is beszámítja a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe. I n d o k o l á s: Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője eltérő minősítés - halált okozó testi sértés és életveszélyt okozó testi sértés - megállapítása, továbbá enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette. A fellebbviteli főügyészség átiratában kifejtette, hogy a megyei bíróság a perrendi szabályok túlnyomó részének betartásával járt el az ügyben, azonban a vádlott édesanyjának tárgyalási tanúkénti kihallgatásánál a tanúnak a Be.
7. §

(1)bekezdés a.) pontjában foglalt mentességi okra való figyelmeztetésre adott válasza jegyzőkönyvben rögzítésre nem került, vallomása így bizonyítékként nem vehető figyelembe.(Be. 82. §

(2)bekezdése) Észrevételezte, hogy az eljárási szabályszegésen túl az ítéleti tényállás hiányos, pontatlan, így részben megalapozatlan (Be. 351. §

(2)bekezdés b/ pontja), mindezért tárgyalás kitűzését indítványozta. Mindemellett kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott szándékát mindkét sértett vonatkozásában kizárólag eshetőlegesnek minősítette és álláspontja szerint az enyhítő körülmények közül a sértetti közrehatás kirekesztendő. Végindítványa az ítélet helybenhagyására irányult. Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok túlnyomó részének betartásával ügyfelderítési kötelezettségének hiánytalanul eleget tett. Az eljárási szabályszegés a vádlott édesanyjának tárgyalási tanú meghallgatásánál merült fel, ugyanis a tanúnak a Be. 82. §

(1)bekezdés a.) pontjában foglalt mentességi okra való figyelmeztetésre adott válasza jegyzőkönyvben rögzítésre nem került. Mivel a másodfokú bíróság nem tartotta szükségesnek őt ismételten meghallgatni, hiszen az ügy érdemére nyilatkozatot az eljárás során nem tett, így a tanú vallomásait a Be. 82. §

(2)bekezdésére tekintettel bizonyítékként nem vette figyelembe. Az elsőfokú bíróság egyéb iránt a tárgyaláson megvizsgált bizonyítékokat egyenként és összességükben is értékelte, de az általa rögzített tényállás kisebb részben ellentétes az iratok tartalmával és hiányos, ezáltal kiegészítésre, továbbá pontosításra szorul (Be. 351. §

(2)bekezdés c./ pontja), így a Be. 361. §

(1)bekezdése alapján az ítélőtábla nyilvános ülést tartott az ügyben. Az ítélet

1. oldalán a
2. bekezdésben rögzítendő, hogy a vádlott kényszergyógyítása szükséges. /Elmeorvos-szakértői vélemény/ A történeti tényállás második bekezdése kiegészítendő azzal, hogy a vendéglő bejárata az épület előtti betonozott rész szintje alatt található, így oda egy 4 fokból álló lépcső vezet lefelé. /Helyszíni szemle jegyzőkönyv, nyomozati irat 75.lapszáma/ Fk. ..... ...-én , míg fk. ..... ...-én született. /Nyomozati irat
3. és
4. lapszámai/ A sör vásárlására azért került sor, mert a sértettek fk. ... nevű testvérüknek a ballagását ünnepelték hozzátartozóikkal. A presszóhoz az ünnepelt, ... és ... , valamint a sértettek együtt mentek el, azonban az ünnepelt, továbbá a felnőttek a gépjárműben maradtak. A történeti tényállás
5. bekezdése helyett a következő bekezdés írandó be: Fk. ...és fk. ... sértettek a láda sörrel elindultak kifelé a presszóból, felfelé a lépcsőn, de fk. ... sértett visszaszólt a vádlottnak, hogy „ha akarsz valamit, gyere ki". Az
6. bekezdésben feltüntetendő az is, hogy nemcsak a mellkasán, hanem a hasán is megszúrta a vádlott fk. ... sértettet miközben nevezett sértett és fk. ... is felfelé haladtak a lépcsőn. A lépcsőn felfelé haladó fk. .... ért szúrás legalább közepes erejű volt. /9.sz.jkv.10.oldalaszakértői nyilatkozat/ Az elszenvedett sérüléseket követően a sértettek kijutottak a bejárati ajtón az utcára, ahová a vádlott is utánuk ment, majd az utcán szétnézve a vádlott visszatért a presszóba és annak hátsó ajtaján menekült el a helyszínről. Az ítélet
7. oldalán az első bekezdés első mondata kiegészítendő azzal, hogy fk. .... sértett a presszó lépcsőjén feljutva az épület előtt összeesett és a helyszínen elhalálozott. Az ítélet
8. oldalán a második bekezdés második mondata akként pontosítandó, hogy fk. ... sértett testét ért három erőbehatás közül a második a test bal oldalán a VII. bordaközben okozott szúrt sérülést és a harmadik sérülés keletkezett a hasfalon. /22.sz. jegyzőkönyv 5.oldala-szakértői nyilatkozat/ A
9. oldal
10. bekezdése kiegészítendő azzal, hogy fk. .... jobb hármas ujján a középső ujjpercnek megfelelően hosszanti irányban 17 mm-es metszett, szakított sérülést is elszenvedett, mely védekező sérülésként jelölendő meg./Helyszíni szemle jegyzőkönyv, nyomozati irat 69.oldala/ A
11. oldal
12. bekezdésében rögzítendő,hogy fk..... sértetten keletkezett sérülés egy rendbeli legalább közepes erőbehatásra létrejövő sérülés volt. A presszó hátsó ajtaján kimenekülő vádlott .... nevű ismerőséhez távozott, akitől a rendőrség telefonszámát kérte, majd a temetőbe ment, ahol .... nevű ismerős rendőr hívta fel őt mobiltelefonon a már időközben kezdeményezett rendőri intézkedés során. .... tájékozódott a vádlott helyzetéről, érte ment személygépkocsival és bevitte a rendőrségre. Az így helyesbített tényállás most már hiányosságoktól mentes, felülbírálatra alkalmas a Be.
13. §

(1)bekezdés a.) pontja alapján, ennek megfelelően irányadó a másodfokú eljárásban a Be. 352. §

(2)bekezdése szerint. Bizonyítás felvétele a másodfokú eljárásban nem vált szükségessé a tényállás megalapozottsága folytán. Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállás alapján törvénysértés nélkül vont következtetést a vádlott bűnösségére. A vádlott által elkövetett cselekmény minősítése kifogástalan. A megyei bíróság részletesen vizsgálta a vádlott elmeállapotát. Ennek körében helyesen utalt arra, hogy az elmeorvos-szakértői vélemény aggálytalan, így a vádlottnál a kóros elmeállapot bármelyik formája kizárható, vagyis a vádlott nem volt korlátozva cselekménye következményeinek a felismerésében és a felismerésnek megfelelő magatartás kialakításában. Mindezért az ítélőtábla nem adott helyt a védelem bizonyítási indítványának a szakértői bizonyítás tovább fejlesztésére. Az elsőfokú bíróság részletesen kifejtette, hogy miért nem fogadható el a vádlott védekezése, miszerint nem emlékezne az eseményekre. A vádlott körültekintően járt el a helyszínről való távozásakor, átgondolt, célirányos magatartást tanúsított, így nyilván epilepsziás megbetegedése sem érinthette beszámítási képességét. Az ítélőtábla osztotta a megyei bíróság érvelését a vádlott cselekményének minősítése kapcsán is. A bűncselekmény rendelkező részi megnevezését azonban pontosítani kellett a Be. 258. §

(2)bekezdés d/ pontjának és a 61/

1. BK véleményben leírtaknak megfelelően. Az elsőfokú bíróságnak a vádlott szándéka körében levont következtetése is helyes. A vádlott tudatában a cselekmény elkövetési időpontjában fel kellett merülnie a halálos eredmény bekövetkezése lehetőségének, ebbe belenyugodva cselekedett, vagyis eshetőleges szándék állapítható meg a terhére. Az első fokon eljárt megyei bíróság kimerítően számba vette a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket, azonban a sértetti közrehatásra utalás az enyhítő körülmények közül mellőzendő. A büntetés kiszabását érintően utalni szükséges arra, hogy az egyik sértett elhalálozott és ezen sértett a
2. életévét alig haladta meg. A vádlott útonálló módon követte el cselekményét, kitartóan, hiszen többször szúrt és az általa kifejtett szúrásoknál a minimális erőbehatás közepes volt. Az előbbiek ismeretében is mondható, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés igen enyhe és nem tükrözi a hasonló jellegű cselekményekkel kapcsolatban kialakult bírósági gyakorlatot. A Debreceni Ítélőtáblának azonban nem volt törvényes lehetősége a büntetés súlyosítására ügyészi fellebbezés hiányában. A bűnjelek esetében az ítélőtábla pontosította a rendelkezéseket a
3. évi LXXXIII. törvénnyel módosított Be.
4. §

(2)bekezdése és 155. §

(1),

(8),

(9)bekezdései alapján. A megyei bíróság ítéletének egyéb rendelkezései helyesek és törvényesek. A bűnügyi költség állam általi viselésénél a Be. 339. §

(1)bekezdése is megjelölendő ugyanakkor. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, míg egyebekben a Be. 371. §

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. A Btk. 99. §

(1)bekezdése értelmében döntött az előzetes letartóztatásban töltött idő további beszámításáról a kiszabott szabadságvesztés tartamába. A másodfokú eljárásban előterjesztett bizonyítási indítványok elutasítására azért került sor, mert a megállapított tényállás szempontjából további tanúvallomás beszerzése nem indokolt, illetve az elmeorvos-szakértői vélemény megalapozott. , 2009.október

1. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Dr. Simonné dr. Nagy Éva sk. a tanács tagja, előadó, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja. Záradék: A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 6.B.820/2008/
2. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla jelen határozatával jogerős és végrehajtható. Debrecen,
3. október
4. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke