Bf.70/2009/5 – Győri Ítélőtábla

(1)és

(2)bekezdés d/ pontja), és ezért őt főbüntetésül 13 év fegyházbüntetésre, mellékbüntetetésül 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a vádlott kényszergyógyítását, valamint rendelkezett a fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a lefoglalt bűnjelek sorsáról, valamint a felmerült bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen a vádlott és védője enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést. A vádlott fellebbezését írásban indokolta, melyben kifejtette, hogy kéri új szakértő kirendelését arra vonatkozóan, hogy az elfogyasztott alkohol mennyisége a cselekvőképességét mennyiben befolyásolta, valamint indítványozta, hogy a bíróság a szabadságvesztés fokozatát fegyház helyett börtönben állapítsa meg. Az első fokon eljáró ügyész tudomásul vette a megyei bíróság döntését. A fellebbviteli főügyészség Bf.214/2009/1-I. számú átiratában a megyei bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta. Rámutatott arra, hogy véleménye szerint a büntetés kiszabási tényezők körében a büntetlen előélet, mint enyhítő körülmény, a kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekmény esetén súlytalan, és ugyancsak nem lehet a vádlott javára értékelni, hogy kiskorú gyermek tartási kötelezettsége terheli, hiszen az ügy sértettje az a személy, aki erről a kiskorú gyermekről a bűncselekmény elkövetéséig ténylegesen gondoskodott. A nyilvános ülésen a vádlott védője kifejtette, hogy álláspontja szerint az első fokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott, melyből helyes jogi következtetést vont le a vádlott bűnösségére és a minősítés is törvényes. Álláspontja szerint az enyhítő körülmények közül valóban ki kell rekeszteni az egy kiskorú gyermekről való gondoskodást, azonban nyomatékos enyhítő körülményként kell figyelembe venni a vádlott javára azt, hogy egészségügyi állapota folyamatosan romlik. Véleménye szerint az enyhítő körülmények köre kiegészítendő azzal, hogy a vádlott megbánta a tettét, valamint figyelembe kell venni életkorát, büntetlen előéletét és minden részletre kiterjedő beismerő vallomását. Mindezen enyhítő körülmények nagy számára figyelemmel indítványozta az első fokú bíróság által kiszabott büntetés enyhítését. A fellebbviteli főügyészség képviselője a nyilvános ülésen az írásban benyújtott indítványát fenntartotta. Rámutatott arra, hogy a vádlott javára valóban számos enyhítő körülményt lehet felsorolni, azonban az elkövetett cselekmény jellege és módja nem teszi lehetővé az enyhítés lehetőségét. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásakor figyelembe vette a vádlott betegségét, hiszen határozott tartamú szabadságvesztést alkalmazott vele szemben. Álláspontja szerint a megyei bíróság által alkalmazott büntetésnél enyhébb tartamú szankció kiszabása nem lehetséges, hiszen ezzel a büntetési célok sérülnének. A vádlott csatlakozott a védőjéhez. A védelmi fellebbezés alaptalan. Az ítélőtábla a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az első fokú bíróság eljárása törvényes volt. A bíróság ügyfelderítési kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, az eljárás során felmerült valamennyi bizonyítási eszközt megvizsgálta, ezeket egyenként és összességükben is értékelte. A megyei bíróság által megállapított tényállás megalapozott. A megállapított tényállás alapján az első fokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére. A bűncselekmény minősítése törvényes, melyet a Zala Megyei Bíróság helyes jogi indokolással támasztott alá. Külön foglalkozott a cselekmény minősítő körülményével és helyesen mutatott rá arra, hogy a sérülések helyére, azok nagy számára, az elkövetés módjára való tekintettel, a sértetti oldalról is szemlélve a vádlott cselekményét különös kegyetlenséggel követte el. A bíróság a büntetés kiszabása során értékelte a súlyosító és az enyhítő körülményeket. Ezek köréből valóban mellőzendő, hogy a vádlott egy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik és az ítélőtábla egyetértett a fellebbviteli főügyészség azon álláspontjával is, hogy a büntetlen előélet, mint enyhítő körülmény nem számottevő. A megyei bíróság a joghátrány meghatározásakor figyelemmel volt a számos enyhítő körülményre, különös tekintettel a vádlott egészségügyi állapotára, ezért került sor az 5-től 15 évig, vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett büntetési tételkeretek között a 13 évi fegyházbüntetés kiszabására, amely az ilyen súlyú bűncselekményeknél nem tekinthető eltúlzottnak. A másodfokú eljárásban olyan körülményt az ítélőtábla nem tárt fel, amely indokolttá tette volna az első fokú bíróság által alkalmazott fő- és mellékbüntetés enyhítését. Mind az általános, mind pedig az egyéni megelőzés szempontjából az alkalmazott joghátrány szükséges és indokolt, hiszen csak ezzel valósíthatóak meg a törvényben előírt büntetési célok. Az ítélet egyéb rendelkezései is megfelelnek a jogszabályi előírásoknak. A fentiekben kifejtettek alapján a Győri Ítélőtábla a Zala Megyei Bíróság sérelmezett 4.B.9/2009/8. számú ítéletét a Be. 371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Az első fokú ítélet kihirdetése után előzetes fogvatartásban töltött időt az ítélőtábla a Btk. 99.§

(1)és

(2)bekezdése alapján beszámította. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megállapítására és viselésére vonatkozó rendelkezés a Be. 381.§

(1)bekezdésén alapul. Győr,

1. december hó
2. napján Dr.Kovács Tamás sk. Dr. Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó Dr. Takácsné dr. Helyes Klára sk. a tanács tagja Záradék: Ezzel a végzéssel a Zala Megyei Bíróság
3. június
4. napján kelt 4.B.9/2009/
5. számú ítélete
6. december
7. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
8. december hó
9. napján .Kovács Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó