Bf.98/2008/8 – Győri Ítélőtábla

(1),

(5)bekezdés I. fordulat). Ezért 2 év börtönre, 2 év közügyektől eltiltásra ítélte, intézkedésként pedig elrendelte a kényszergyógyítását. Ezen túlmenően a Mosonmagyaróvári Városi Bíróság B.534/2004/

1. számú ítéletével kiszabott 3 hónap börtönbüntetés végrehajtását elrendelte, határozott a bűnjelről, valamint a bűnügyi költség viseléséről a felmerülés arányában, illetve egyetemlegesen. Az ítélet ellen az I.r. vádlott és védője enyhítésért fellebbezett, míg az ügyész tudomásul vette a döntést. A Győri Fellebbviteli Főügyészség Bf.283/2008/1-I. számú átiratában az ítélet helybenhagyását indítványozta a tényállás, és az ahhoz fűzött indokolás pontosításával, a vádlott - V.r. vádlottat ért - szúró mozdulatának irányát tekintve. Az ítélőtábla nyilvános ülésén az I.r. vádlott és a védő fenntartották a fellebbezéseiket. A védő elsőként az enyhítő körülmények nyomatékosabb értékelésével a büntetés mérséklését kérte, majd jelezte, hogy védence vallomást kíván tenni, mert utólag tisztultak ki előtte a valós események. Ehhez a bizonyítási indítványhoz csatlakozott. A fellebbviteli főügyészség képviselője az átirattal egyezően terjesztette elő indítványát. Álláspontja szerint a tényállás azon része, hogy az I.r. vádlott V.r. vádlott mellkasa - bordái - felé szúrt, megalapozatlan, ez mellőzendő akként, hogy I.r.vádlott a 18 cm pengehosszúságú késsel hátrafelé szúrt, konkrét testtájékot nem megcélozva. Ehhez képest szükséges a jogi indokolás pontosítása is. A megyei bíróság által kiszabott joghátrányt arányosnak nevezte, és az ítélet helybenhagyására tett indítványt. I.r. vádlott előadta, hogy vallomást kíván tenni, mert nem ért egyet az elsőfokú ítélettel, zavart állapotban volt az eljárás során, ezért annak megismétlését kéri, hogy tisztázhassa a történteket, mert ártatlannak tarja magát. Ő tett feljelentést, de többen is ellene vallottak. Az ítélőtábla a büntetőeljárásról szóló
2. évi XIX. törvény (Be.) 348.§

(1),

(2)bekezdése szerinti részleges felülbírálat során - a II., III., IV., V. r. vádlottakkal szemben az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedett - a fellebbezéseket nem találta alaposnak. Az elsőfokú bíróság az eljárási szabályoknak megfelelően, teljes körűen lefolytatta a bizonyítási eljárást, az összegyűjtött bizonyítékokat a tárgyalás részévé tette, azokat értékelte, mérlegelte, összehasonlította. Az elsőfokú bíróság helyesen észlelte, hogy a terheltek, illetve a tanúk egy része érdekelt volt, tehát általuk az események visszaidézése, a történtek feltárása fokozott elemzést igényel. Ezt felismerte a megyei bíróság és elsőbírói döntésében részletezte a vallomásokat, valamint egybevetette azokat. I.r. vádlott jogtalan támadásnak tartotta ami vele történt, ő a késsel csak védekezett, azt is tagadta, hogy ittas lett volna. Ezzel ellentétes vallomást tettek vádlott-társai, valamint tanú és a nagymamája, akik a helyszínen tartózkodtak, ahol gyakorlatilag rövid idő alatt zajlottak az események. Valamennyi adat - személyi, tárgyi, okirati bizonyítékok, orvosszakértői vélemény - számbavételével döntően a IIV.r. vádlottak vallomására alapította az elsőfokú bíróság a tényállást, amelyek az I.r. vádlott vallomásával szemben egymást kiegészítik, alátámasztják. Az ítélőtábla az ügyészi átiratban tett indítványnak megfelelően mellőzte az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásból, a 7. oldal 5. bekezdésében foglalt azon fordulatot, mely szerint az I.r. vádlott V.r. vádlott mellkasa - bordái - felé szúrt. Az iratokból, rendelkezésre álló bizonyítékokból csupán annyi állapítható meg, hogy a IIV.r. vádlottak az I.r. vádlott körül álltak, és az I.r. vádlott hátrafelé kaszáló, szúró mozdulatot tett. Fenti korrekcióval az elsőfokú tényállás minden szempontból megalapozott, melyre alapíthatta a másodfokú bíróság is a határozatát a Be. 351.§

(1)bekezdése értelmében, a

(2)bekezdés c./ pontjára és a 352.§

(1)bekezdés a./ pontjára figyelemmel. Az elsőfokú bíróság megfelelő mélységben kimerítette a rendelkezésére álló bizonyítási lehetőségeket, mérlegelése érthető és logikus, nem támadható, az elfogadott tényeken alapul, tehát felülmérlegelésre másodfokon törvényes lehetőség nincs. A védelem a másodfokú eljárásban sem hivatkozott olyan körülményre, amely alkalmas lenne a megalapozott tényállás megváltoztatására. Az I.r. vádlott az eljárás korábbi szakaszában sem ismerte el felelősségét, a többi bizonyíték viszont a fő kérdésben egybevág. Az, hogy I.r.vádlott előtt most tisztultak ki a vád tárgyává tett események körülményei és ezért vallomást kíván tenni, a másodfokú eljárásban nem vezethet bizonyítás felvételére tekintettel a fent kifejtettekre, amely a tényállás megalapozottságára és az indokolás teljességére vonatkozik. Hatályon kívül helyezésre okot adó körülményt pedig az ítélőtábla nem észlelt. Az elsőfokú bíróság a megállapított tényállásból okszerűen következtetett I.r. vádlott bűnösségére, a cselekményét helyesen minősítette, a bűncselekmény megnevezése, és jogi minősítése is megfelel az anyagi jogszabályoknak. Az ítélőtábla által helyesbített tényállásnak megfelelően a jogi indokolás is korrekcióra szorul. Mellőzni kell az elsőfokú ítélet

1. oldalának
2. bekezdéséből a jogi indokolásnak azon értelemzavaró részét - amely elhatárolási problémát is magában hordoz, azonban adott tényállás mellett erről nem lehet szó -, mely szerint amennyiben nincs eltérítő mozdulat, a szúrás iránya miatt egyértelműen súlyosabb mellkasi sérülés alakulhatott volna ki V.r. vádlottnál. Az ítélőtábla álláspontja szerint az I.r. vádlott által tudottan dulakodás közben terhelt-társai abban az irányban helyezkedtek el, amerre hátrafelé lendítette a karját, kezében a konyhakéssel. Nem irányítottan, konkrét testtájékot célzott ez a mozdulata, tehát egyértelmű következtetést arra lehet levonni, hogy I.r.vádlott eshetőleges szándéka csupán testi sértés okozására irányult -, az nem, hogy irányítottan, egyenes szándékkal szúrt volna V.r.vádlott adott testrésze felé. Ekkora eszközzel, ilyen tömegben azt azonban tudnia kellett az I.r. vádlottnak, hogy milyen következménnyel járhat cselekménye. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásának körében feltárta az enyhítő és súlyosító körülményeket, azok figyelembe vételével helyesen állapította meg az I.r. vádlott büntetését a törvényi büntetési tétel alsó határában. A fő- és mellékbüntetés megfelel a Btk. 37.§ és 83.§-aiban foglalt generális és speciális büntetési céloknak, illetve a belső arányosság követelményének. A kényszergyógyítás intézkedés szintén törvényes. Enyhítésre okot adó körülményt az ítélőtábla nem észlelt. Az ítélet járulékos rendelkezései is helytállóak. Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 371.§

(1)bekezdése alapján I.r. vádlott tekintetében helybenhagyta. Az ítélőtábla a Be. 381.§

(1)bekezdése értelmében kötelezte az I.r. vádlottat a másodfokú eljárásban a kirendelt védő közreműködése kapcsán felmerült bűnügyi költség viselésére. Győr,

1. október hó
2. napján Dr.Kovács Tamás sk. Dr. Csák Csilla sk. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó Dr. Nagy Zoltán sk. a tanács tagja Záradék: Ezzel a végzéssel a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság
3. évi szeptember hó
4. napján kihirdetett Fk.252/2006/
5. számú ítélete I.r. vádlott vonatkozásában
6. október
7. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
8. október
9. napján . Kovács Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: kiadó: