Pf.20192/2009/6 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Pf.II.20.192/2009/

1. szám A Magyar Köztársaság nevében! A Pécsi Ítélőtábla a dr. Bujtás István ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Szőts József ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Tolna Megyei Bíróság
2. március
3. napján kelt 17.P.20.738/2008/
4. számú ítélete ellen a felperes által
5. sorszámon előterjesztett,
6. sorszámon indokolt és Pf.
7. sorszámon kiegészített fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 318.000 (háromszáztizennyolcezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az alperes alapító tagja volt a
8. július
9. napján alakult felperesi szövetkezetnek, amely
10. május
11. napjától termelői csoportként működik. A felperes alapszabályában a tagfelvétel feltételéül szabta, hogy a legalább 10 hektár termőföldet kizárólagosan hasznosító regisztrált mezőgazdasági termelő tag kötelezettséget vállaljon a saját mezőgazdasági termékei 100%-ának szövetkezeten belül történő értékesítésére, a szövetkezettel kötött külön szerződés alapján. Az alapszabály a tag kötelezettségei között rögzítette, hogy a tag saját gazdálkodásáról a termőterületre, a várható hozamra, a termékértékesítésre vonatkozóan adatot szolgáltasson a szövetkezet részére, hogy a szövetkezet az éves értékesítési-, árbevételi-, felvásárlási-, pénzügyi-, termelői csoporti elismerési tervét elkészíthesse. Az alapszabály a tag által vállalt kötelezettségek megsértésének jogkövetkezményeként a tag kizárását rögzítette. Az alperes a korábbi évek szerződéses gyakorlatával egyezően adásvételi szerződésnek nevesített szerződésben
12. április
13. napján vállalt kötelezettséget a 2007-es termelési évre a nevén regisztrált gabona termőterületeinek különféle termései, ezen belül 1488 tonna takarmánykukorica felperes részére történő értékesítésére egyebek mellett azzal, hogy a vételár meghatározása külön írásba foglalt ármegállapodásban történik. A
14. évi kukoricaterményre a H. A. Kft. által 32.500,- Ft + ÁFA vételár mellett tett vételi ajánlatról a felperes értékesítési igazgatója
15. június
16. napján telefonon értesítette az alperest, majd az ezen az áron 1000 tonna takarmánykukorica felperes részére való értékesítésére vonatkozó szerződéstervezetet ugyanezen a napon az alperes lakására vitte. Az alperes
17. június
18. napján M. H. jelenlétében ugyancsak telefonon tájékoztatta a felperes értékesítési igazgatóját arról, hogy a felperesi ajánlatot nem fogadja el, ezért a szerződést nem írja alá, majd
19. június 13-án a S. Kereskedelmi Kft. vevővel kötött szerződést 800 tonna
20. évi termésű takarmánykukorica 33.000,- Ft + ÁFA/tonna vételáron történő értékesítésére. Az alperes
21. június
22. napján a H. A. Kft.-vel mezőgazdasági termékértékesítési szerződést kötött 4000 tonna
23. évi takarmánykukoricára 32.500,- Ft + ÁFA/tonna vételáron,
24. március 1-től május
25. napja közötti teljesítéssel. A felperes
26. július 27-én írásban szólította fel az alperest a
27. június 8-ára keltezett szerződés aláírására és annak felperes részére történő visszaküldésére. Az alperes a szerződést felszólítás ellenére nem írta alá. A felperes közgyűlése a 16/2007.08.
28. számú határozatával az alperest a szövetkezetből kizárta. A határozatot az alperes tudomásul vette. A felperes
29. augusztus 9-én a H. A. Kft. felé akadályközléssel élt, amelyre tekintettel
30. október
31. napján a köztük létrejött szerződést akként módosították, hogy a felperes által addig teljesített 1013,32 tonna takarmánykukoricán felül további 558 tonna kukorica
32. november
33. napjáig történő teljesítését, valamint ugyanezen határidőig 18.000.000,- Ft kötbér megfizetését vállalta a felperes a H. A. Kft.-vel szemben. A felperes a módosított szerződés alapján hiányzó 558 tonna takarmánykukoricára fedezetvásárlást eszközölt, amelynek vételára 36.158.400,- Ft volt.
34. február
35. napjáig a felperes a H. A. Kft. felé 18.000.000,- Ft kötbért fizetett meg. Módosított keresetében kérte a felperes, hogy kötelezze a bíróság az alperest összesen 10.304.312,- Ft, valamint abból a fedezetvásárlás miatt felmerült kára körében 6.554.000,- Ft után
36. november 1-től, míg a kötbér címén kifizetett összegből alperesre eső 3.750.312,- Ft után
37. február 27-től a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére elsődlegesen szerződésszegéssel okozott, másodlagosan biztatási kár megtérítése címén. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperes a tagjaival, így az alperessel is, a
38. évet megelőző években a megtermelt gabonakörbe tartozó terményekre mezőgazdasági termékértékesítési szerződést kötött. A
39. évi termésű, alperes által megtermelt takarmánykukorica felperes részre történő átadására a
40. április 30-ai szerződést meghaladóan a felek írásban szerződést nem kötöttek. A felperes
41. június
42. napján közölt írásbeli ajánlatát írásban az alperes nem fogadta el. A
43. április 30-ai megállapodás önmagában mezőgazdasági termékértékesítési szerződésnek, a szerződés lényeges tartalmi elemeiben - így egyebek mellett a vételárban - történő megállapodás hiányában nem minősül. Miután a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés írásba foglalás hiányában érvényesen a felek között nem jött létre, ezért az alperes szerződésszegésért való kártérítési felelőssége sem áll fenn. A bíztatási kárra alapított felperesi keresetet ugyancsak alaptalannak találta, mert a perben kihallgatott tanúk vallomásának mérlegelését követően úgy ítélte meg, hogy az alperes sikerrel bizonyította Sz. Gy. és M. H. tanúk vallomásával, hogy a felperest a H. A. Kft.-vel való szerződéskötést megelőzően tájékoztatta arról, hogy a
44. június 8-ai felperesi szerződési ajánlatot nem fogadja el. A felperesnek számolnia kellett tehát azzal, hogy az alperes a részére a szerződési ajánlatban szereplő 1000 tonna takarmánykukoricát nem adja át, így a H. A. Kft.-vel megkötött szerződés megszegése folytán bekövetkezett kár tekintetében a felperes magatartása nem volt önhiba mentes. Az ítélet megváltoztatása és az alperes kereset szerinti marasztalása, valamint perköltség fizetésére kötelezése iránt a felperes terjesztett elő fellebbezést. Állította, hogy a peres felek között
45. április 30-án kelt szerződést az elsőfokú bíróság helytelenül minősítette, az helyesen adásvételi szerződés, hiszen a Ptk. termékértékesítési szabályai egymástól teljesen független szerződő felek által kötendő szerződésekre vonatkoznak, a peres felek között pedig a termelői csoportra és a szövetkezetre vonatkozó törvényi rendelkezések, valamint a szövetkezet alapszabálya az irányadó. Álláspontja szerint a
46. április 30-án megkötött adásvételi szerződés alapján az alperes köteles lett volna a szerződésben szereplő 186 hektár területén megtermelt takarmánykukoricának a felperes részére történő értékesítésére az alperessel közölt 32.500,- Ft-os áron. Vitatta azt az elsőfokú ítéleti ténymegállapítást, hogy az alperes a H. A. Kft.-vel történt szerződéskötése előtt tudomást szerzett volna arról, hogy az alperes a
47. június 8-ai szerződési ajánlatát nem írja alá. Állította, hogy a felperes termelési igazgatója nem a H. A. Kft.-vel való szerződéskötés előtt, hanem azt követően járt kint az alperesnél a szerződés aláírása érdekében. A szerződési ajánlatát a felperes postán küldte meg az alperes részére, az alperessel való előzetes telefonon történt szóbeli megállapodásra tekintettel. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság V. I. felperesi értékesítési igazgató, valamint V. I.-né és P. Gy. értékesítési vezető tanúvallomását elfogultnak ítélte. A másodlagosan előterjesztett jogcímmel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy az alperesi magatartás szándékosságát, a felperes jóhiszeműségét, az önhiba hiányát, az alapos okot és a károsodás bekövetkeztét is bizonyította a perben a felperes a csatolt okirati bizonyítékok, valamint Vass István, P. Gy. és V. I.-né tanúk vallomásával. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására és a felperes perköltségben való marasztalására irányult. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a tényállást helyesen állapította meg, azt a másodfokú bíróság is elfogadta ítélkezése alapjául. A helyes tényállás alapján érdemben is helyes jogi következtetés levonásával hozta meg az elsőfokú bíróság ítéletét, ezért azt a másodfokú bíróság a Pp. 253.§