Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.270/2009/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Sebők Imre Ügyvédi Iroda, dr. Sebők Imre ügyvéd által képviselt felperesnek, a Gyurkó & Kállai Ügyvédi Iroda, dr. Kállai Sándor ügyvéd által képviselt alperes ellen tartozás megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
- május
- napján meghozott 27.P.20.912/2007/15.számú ítélete ellen az alperes részéről 16.,
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg felperesnek 15 napon belül 100.000 (egyszázezer) forint + ÁFA fellebbezési eljárási perköltséget. A le nem rótt 336.600 (háromszázharminchatezer-hatszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A felperes a módosított keresetében 5.174.739.- Ft és ennek
- december
- napjától számított a jegybanki alapkamat kétszerese mértékű kamata, valamint 434.682.- Ft késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest készfizető kezességvállalás jogcímén. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta a kereset jogalapját és összegszerűségét. Kiemelte, hogy a készfizető kezessége nem vonatkozhat a
- január 19-i ügynöki szerződésre, kizárólag a
- július 22-i megállapodásra. A felperes elszámolását csak abban az esetben tudta volna elfogadni, ha az eredeti adós, illetve annak felszámolója azt elfogadta. Az elsőfokú bíróság az ítéletében kötelezte az alperest, fizessen meg a felperesnek 5.609.421.- forintot és abból 5.174.739.- forint után
- december
- napjától a kifizetésig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamatot, valamint 620.968.- forint perköltséget. Az ítélet indokolása értelmében a peres felek között készfizető kezességi szerződés jött létre a csatolt
- július
- keltezésű szerződésben foglalt tartalommal. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a Ptk.
- §
(1)bekezdés, 273. §
(1)bekezdés, a 274. §
(2)bekezdés a) pontja és a Ptk. 200. §
(1)bekezdés alapján a szerződés 2.
- pontjában foglaltakra és alperesi megtámadás hiányában az alperes arra alappal nem hivatkozhat, hogy a felperes a tartozás összegszerűségét a perben nem igazolta, illetve, hogy az adós a tartozás összegszerűségét vitatta, melyből következően a felperesnek azt kellett bizonyítania, hogy a perben követelt összegek megfizetésére az alperest a pert megelőzően felszólította és a szerződésben megállapított 3 munkanapos teljesítési határidő letelt. Ennek a felperes eleget tett. A jutalékelőlegre vonatkozó szerződés
- pontja, valamint a
- október
- és
- szeptember
- napján kelt levél alapján tényként állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a teljesítésre meghatározott határidőben az egyenes adós nem fizetett, így a felperes jogosult volt a követelését az alperessel szemben érvényesíteni. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a felperes követelését megalapozottnak tartotta és az egyenes adós késedelembe esésére, valamint a szerződési kikötésre is figyelemmel a késedelmi kamat tekintetében is helyt adott a keresetnek és így kereset szerint marasztalta az alperest. Az elsőfokú ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Változatlanul állította, hogy a
- július
- napján kelt készfizető kezesi szerződést írta alá, melyben meghatározásra került, hogy milyen megkötött szerződés tekintetében vállalt készfizető kezességet, így a
- január 19-i szerződésre a készfizető kezessége nem vonatkozhat. Megítélése szerint a készfizető kezességéből eredő kötelezettsége akkor áll be, ha az adós felszámolója elfogadja és elismeri a hitelezői igényt és miután a felszámolási eljárásban az igény elutasításra került, így a felperes nem jogosult vele szemben a kezesi igény előterjesztésére. Kiemelte, hogy a
- október 7-i egyoldalú, visszavont nyilatkozatához joghatályok nem tapadhatnak. Mindezek alapján álláspontja szerint tartozása nem áll fenn. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. Álláspontja szerint az alperes készfizető kezesként a fellebbezésben felhozottakra alappal nem hivatkozhat. A fellebbezés nem alapos. A másodfokú bíróság a Pp.
- §
(3)bekezdés alapján a fellebbezéshez kötötten bírálta felül az elsőfokú ítélet megalapozottságát. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg a tényállást és érdemi döntése is helytálló. A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel a másodfokú bíróság az alábbiakra mutat rá: Az alperes a 2004. július 22. napján kelt szerződéssel a Ptk. 272. §
(1)bek. és 274. §
(2)bekezdés a) pontja szerinti készfizető kezességet vállalt. Az alperes a készfizető kezességi szerződést sem az elsőfokú-, sem a másodfokú eljárásban nem támadta meg. A Ptk. 274. §
(2)bekezdés alapján a készfizető kezes nem követelheti, hogy a jogosult a követelést először a kötelezettől hajtsa be. A felperes így az adóssal szembeni igényérvényesítéstől függetlenül fordulhatott követelésével az alpereshez. A felperes és az adós között a szerződéses jogviszony a
- január
- napján kelt ügynöki szerződéssel jött létre, amelyet
- július
- napján módosítottak, és amelyre tekintettel jött létre a
- július 22-i készfizető kezességvállalás. Mindezekből következően a szerződések tartalmára is figyelemmel ezek egymásra épülő szerződések. A kezességi szerződés 1.
- pontja értelemében a kezességgel biztosított szerződés a
- július 22-i jutalékelőleg kifizetéséről szóló megállapodás. A kezességi szerződés 2.
- pontja alapján az alperes mindazon összeg megfizetésére vállalt készfizető kezesként kötelezettséget, amelyet a biztosított szerződés alapján az abban meghatározott esedékességi időpontban nem teljesít a kötelezett. A biztosított szerződés a
- július 22-i jutalékelőlegről szóló megállapodás, amely azonban egyúttal a
- január 19-i ügynöki szerződés módosítása is, és a jutalékelőleg megállapodás egyúttal a felperes és a kötelezett közötti elszámolást is szabályozta. A rendelkezésre álló adatok alapján a felperes az alperessel, mint készfizető kezessel szemben nem érvényesített több igényt, mint amire a
- július 22-i készfizető kezességi szerződés feljogosította. A Ptk.
- §
(1)bekezdés szerinti szerződési szabadság elvéből, a készfizető kezességvállalás tényéből és a meg nem támadott készfizető kezességvállalás szerződés rendelkezéseiből (2.
- pont) következően az alperessel szemben a felperes az igényét érvényesíthette. Az elsőfokú eljárás iratai között 12/F/
- alatt elfekszik az adós felszámolójának közlése, amely szerint nyilvántartásba vette a felperes 6.614.934.- Ft jutalékelőleg tartozás követelését. Így az alperesnek arra hivatkozása, hogy a felszámoló nem ismerte el a felperes hitelezői igényét nem helytálló. Mindezek alapján az alperesnek a fellebbezésében felhozott hivatkozásai nem megalapozottak, az elsőfokú bíróság helytállóan marasztalta az alperest, mint készfizető kezest a kereset szerint. A Fővárosi Ítélőtábla ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(2)bekezdés értelmében helybenhagyta. A másodfokú bíróság az alperes eredménytelen fellebbezése folytán a fellebbezési eljárási költség viseléséről a Pp. 78. §
(1)bekezdés alapján határozott, melyben a felperest képviselő ügyvéd díját számolta el a 32/2003. (VIII. 22.) IM. rendelet 3. §
(2),
(5),
(6)bekezdés és 4/A. §
(1)bekezdés alapján a fellebbezési pertárgy értékre és kifejtett ügyvédi tevékenységre figyelemmel mérsékeltebb összegben. Az alperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt fellebbezési illetékről az 1990. évi XCIII. törvény 74. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó 6/
- (VI. 26.) IM. rendelet.
- §
(1)bekezdés és
- § szerint rendelkezett. Budapest,
- október
- . Lizák Tibor sk. a tanács elnöke . Merőtey Anikó sk. sk. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Réczi Imréné bírósági ügyintéző Dr. Volein Anna bíró