A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Móna István Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Móna István pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek a Hernádi és Kovács Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Hernádi Eleonóra ügyvéd által képviselt Magyar Energia Hivatal (1081 Budapest, Köztársaság tér 7.; hivatkozási szám: ...) alperes ellen energia ügyben hozott határozat felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
- évi április hó
- napján kelt 3.K.31.704/2008/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán az alulírott napon tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját, valamint a fellebbezési illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A ... szám alatti ingatlanon (a továbbiakban: fogyasztási hely) a felperes édesanyja és bátyja lakott; a ... Rt.-vel (a továbbiakban: szolgáltató) kötött közüzemi szerződés alapján a villamos energia fogyasztója a felperes édesanyja volt. A felperes édesanyja
- évben meghalt, ezt követően bátyja lakott az ingatlanon. A fogyasztó személyében bekövetkezett változásra tekintettel a közüzemi szerződést a felek nem módosították.
- január
- napján a fogyasztási helyen a szolgáltató - a hitelesítési idő lejárta miatt - fogyasztásmérő cserét hajtott végre, egyben a kismegszakító cseréjével teljesítménybővítést is végeztek. Az erről készült jegyzőkönyvön a felperes édesanyját jelölték meg ügyfélként, az aláírás rovatban az ő nevére utaló aláírás szerepel. A felperes bátyja
- januárjában meghalt. Az ingatlant a felperes a nővérével együtt örökölte, akik azt
- április hónapban eladták. Az új tulajdonos bejelentése alapján a szolgáltató
- július
- napján helyszíni ellenőrzést tartott. Ennek során megállapították, hogy a fogyasztásmérő sérült, több helyen is hiányzik a plomba. Ezt követően a szolgáltató - szabálytalan vételezés miatt - a felperest mint örököst 247.464 forint kötbér megfizetésére kötelezte. A felperes kifogásolta a szolgáltató eljárását. Az erre vonatkozó panaszát az alperes a
- július
- napján kelt ... számú határozatával elutasította. Megállapította, hogy a villamos energiáról szóló
- évi CX. törvény (a továbbiakban: Vet.)
- §-ának e) pontja alapján a fogyasztásmérő készülék sérülése a közüzemi szerződés fogyasztó részéről történő megszegésének minősül, amely miatt a felperes mint a fogyasztó örököse a Vet.
- §-ának
(2)bekezdés
- b)pontja alapján kötbért köteles fizetni. A határozat bírósági felülvizsgálata iránti keresetében a felperes állította, hogy az alperes nem tisztázta megfelelően a tényállást, így nem vizsgálta, hogy ténylegesen ki rongálta meg a mérőórát. Azzal is érvelt, hogy a fogyasztásmérő cseréjéről felvett jegyzőkönyvön szereplő, az édesanyja nevére utaló aláírás hamis, hiszen annak időpontjában édesanyja már nem élt. Az alperes ellenkérelmében - megismételve a határozatban foglaltakat - kérte a kereset elutasítását. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A Vet. 88. §-ának
- e)és
- f)pontjai, valamint a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény végrehajtásáról szóló 180/2002.(VIII.23.) Korm. rendelet Villamosenergia Közüzemi Szabályzatára vonatkozó 1/a. számú melléklete (a továbbiakban: VKSZ) 9. §-a alapján megállapította, hogy a felperesnek mint örökösnek lényegében objektív felelőssége van a mérőóra állapotáért. A felperes elmulasztotta bejelenteni a szolgáltatónak, hogy a fogyasztási helyen megszűnt a szolgáltatás iránti igény. Rögzítette, hogy a mérő ellenőrzése során a szolgáltató - a felperes által sem vitatottan - megállapította a szabálytalan vételezés tényét. Kifejtette, hogy a szolgáltatónak nincs alkalma és lehetősége minden egyes mérőkészüléket folyamatosan ellenőrizni, ezért a fogyasztó kötelezettsége a mérőórák állagmegóvása és védelme. Figyelemmel pedig arra, hogy a mérőkészülék a fogyasztó birtokában található, arra ráhatása, beavatkozási lehetősége is csak a fogyasztónak lehet, ezért amennyiben sérülés vagy beavatkozás történik, a szolgáltatónak sem joga, sem lehetősége nincs arra, hogy azt vizsgálja, hogy a beavatkozást ténylegesen ki végezte el, az a fogyasztónak felróható-e. Megjegyezte, hogy a fogyasztó az ebből eredő kárát, egyéb érdeksérelmét harmadik személlyel szemben érvényesítheti. A szabálytalan vételezés szempontjából pedig közömbösek a 2005-ben elvégzett óracsere és teljesítménybővítés körülményei, így az erre vonatkozó felperesi előadást az alperesnek nem kellett vizsgálnia. Az ítélet elleni fellebbezésében a felperes elsődlegesen annak megváltoztatását, másodlagosan a hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára való utasítását kérte. Előadta, hogy a 2005-ben történt mérőcsere és mérőóra teljesítmény bővítése a tudta és beleegyezése nélkül történt, arról őt csak 2007. januárjában értesítették. A felvett jegyzőkönyv értékelhetetlen, hiszen okirat-hamisítás történt, a több éve elhunyt édesanyja azt nyilvánvalóan nem írhatta alá. Állította, hogy a mérő rongálása nincs igazolva, arról sem fotó, sem egyéb okirat nem készült. Semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy az óra egyáltalán meg volt rongálva, arra pedig különösen nincs, hogy ő rongálta volna meg. Kifogásolta azt az ítéleti megállapítást, miszerint a szabálytalan vételezés tényét elismerte volna, ezzel szemben állította, hogy a szabálytalan vételezést szintén nem bizonyítja semmi. Az alperestől és az elsőfokú bíróságtól is elvárható lett volna, hogy az okirat-hamisítást tényként kezeljék, és a jegyzőkönyvre mint ezáltal alkalmatlan okiratra ne alapozzák döntésüket. A fellebbezéssel szembeni ellenkérelmében az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Előadta, hogy a mérőcseréről felvett jegyzőkönyvön a felperes édesanyjának neve azért szerepel, mert - a haláleset bejelentésének elmulasztása miatt - a szolgáltató nyilvántartásában fogyasztóként még mindig ő szerepelt. E jegyzőkönyvnek pedig annyiban van jelentősége, hogy a mérő akkor sértetlen állapotban volt. Mivel pedig a szolgáltatók nem kötelesek a mérőket vizsgálni, ezért az abban bekövetkezett sérülésekért a mindenkori fogyasztó felel. Ennélfogva nem kellett azt megállapítani, hogy a mérő sérülése mikor, kinek felróhatóan történt. A másodfokú bíróság a felperes fellebbezését a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 340.§-ának
(5)és
(6)bekezdései alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felperes fellebbezése nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 253. §-ának
(3)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatoknak a Pp.
- §-ában foglaltaknak megfelelő értékelésével állapította meg a tényállást, az abból levont jogi következtetése megfelel a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek. Döntését a szükséges mértékben meg is indokolta. A felperes fellebbezésében olyan indokot nem hozott fel, amely az első fokú ítélet jogszerűségét megkérdőjelezné, nem jelölt meg olyan új tényt vagy körülményt, amely a fellebbezése kedvező elbírálását eredményezhette volna. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság jogi okfejtésével maradéktalanul egyetért, ezért azt megismételni nem kívánja. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel a következőket emeli ki. A VKSZ
- §-a a lakossági fogyasztó személyében beállt változásról rendelkezik. Ennek
(1)bekezdése kimondja, hogy ha a lakossági fogyasztó a szolgáltatás igénybevételével felhagy, köteles azt a szolgáltatónak bejelenteni. A bejelentés elmulasztása esetén a közüzemi szerződés alapján az elköltözött fogyasztó felel a fogyasztás díjának megfizetéséért és a Vet. 88. §-ának e),
- f)és
- g)pontjaiban meghatározott szerződésszegések következményeiért mindaddig, amíg a szolgáltató a fogyasztási hely ellenőrzését el nem végzi. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a felperes azt nem vitatta, hogy ő mint örökös fogyasztóként felel. Azt sem cáfolta, hogy sem édesanyja, sem bátyja halálát a szolgáltatónál nem jelentette be, ezért a szolgáltató nyilvántartásában még mindig az édesanyja szerepelt fogyasztóként. A VKSZ 9. §-ának
(1)bekezdése alapján ez esetben nemcsak a fogyasztás díjának megfizetésére köteles, hanem a szerződésszegések jogkövetkezményeit is köteles viselni, méghozzá egészen addig, amíg a szolgáltató a fogyasztási hely ellenőrzését el nem végzi. Az a perben szintén nem volt vitás, hogy erre az új tulajdonos kezdeményezése alapján,
- július
- napján került sor. Ez az az időpont tehát, amíg a felperes a szolgáltatóval szemben felelősséggel tartozik. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes azt sem vitatta, hogy a mérőóra megrongálása, a plombák eltávolítása fogyasztói szerződésszegésnek minősül, amelynek következménye kötbér fizetése a szolgáltató részére. Mindebből az következik, hogy amennyiben a fogyasztási helyen a fogyasztásmérő megsérül, akkor annak következményeit egészen addig köteles viselni, amíg a szolgáltató a fogyasztási helyen ellenőrzést nem végez. A felperes nem vitatta, hogy
- január
- napján mérőcsere és teljesítménybővítés történt. Ezen elismert ténnyel kapcsolatban kizárólag arra hivatkozott, hogy az arról felvett jegyzőkönyvön okirat-hamisítás történt, azon az édesanyjától származó aláírás nem szerepelhet. Jelen perben azonban ez az érvelés a másodfokú bíróság megítélése szerint is irreleváns. A jogvita szempontjából ugyanis annak van jelentősége, hogy a mérőcserét ekkor elvégezték, tehát ezen a napon biztosan sérülésmentes volt a készülék. Ennél korábbi időponttól kezdődően tehát a szolgáltató a felperessel szemben kötbérigényt nem támaszthat. Ez természetesen nem legalizálja az esetleges okirathamisítást, ám ennek megállapítására sem az alperes, sem pedig a közigazgatási határozatok felülvizsgálatát végző bíróság nem jogosult. A Fővárosi Ítélőtábla hangsúlyozza, hogy az okirat-hamisítás nagyon súlyos bűncselekmény, ezért annak nem általában nincs jelentősége, hanem pusztán a jelen jogvita elbírálása szempontjából jelentőséggel nem bíró tény. Önmagában pedig az, hogy a felvett jegyzőkönyv esetleg hamis aláírást tartalmaz, még nem cáfolja azt a tényt, hogy a fogyasztási helyen a mérőcsere megtörtént. A perben annak van kiemelt jelentősége, hogy az új tulajdonos kezdeményezésére végzett helyszíni ellenőrzés során a mérő sérült volt, arról plombák hiányoztak. A felperes ugyan kétségét fejezte ki e tényállítással kapcsolatban, ám ezzel szemben határozott állítást nem tett, ennek cáfolatára bizonyítékot nem adott, bizonyítási indítvánnyal nem élt. A Pp.
- §-ának
(1)bekezdése alapján a közigazgatási perekben is érvényesül a Pp. 164. §-ának
(1)bekezdése szerinti általános perrendi szabály, miszerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A felperes pusztán lehetségesnek tartotta, hogy a mérőóra nem volt hibás, ám az erre vonatkozó alperesi megállapítás valótlanságát a Pp. 164. §-ának
(1)bekezdéséből fakadó kötelezettsége ellenére sem bizonyította. Ennélfogva az elsőfokú bíróság is helyesen fogadta el tényként azt, hogy a fogyasztási helyen a mérő
- július
- napján sérült volt. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
- évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.)
- §-ának
(1)bekezdése értelmében a hatóság jogerős határozatának felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni a bíróságtól. A Pp. 339. §-ának
(1)és
(2)bekezdése alapján a bíróság csak a jogszabálysértő határozatot helyezheti hatályon kívül vagy változtathatja meg. Mindebből következik, hogy a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata nem általános és nem is teljeskörű. A felülvizsgálat irányát a felperes által hivatkozott jogszabálysértés jelöli ki. A bíróság tehát csak azt vizsgálhatja, hogy az alperes határozata a keresetben hivatkozott jogszabályi rendelkezésbe ütközik-e vagy sem. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes egyetlen konkrét jogszabályi rendelkezésre sem hivatkozott, amely alapján a mérőóra sérülése nem minősülne a közüzemi szerződés fogyasztó általi megszegésének, illetve, hogy ez esetben ne kellene a fogyasztónak kötbért fizetnie. Kifogásolta, hogy az alperes nem vizsgálta, hogy ténylegesen ki és mikor okozta a készülék sérülését, ám nem hivatkozott olyan jogszabályi helyre, amely ennek megállapítását az alperes kötelezettségévé tenné. Amint arra az elsőfokú bíróság is helyesen rámutatott, a szolgáltatótól nem várható el, hogy naponta ellenőrizze az egyes készülékeket. Az is tény, hogy a fogyasztásmérő a fogyasztó birtokában van, ezért az ő felelőssége annak megóvása. Neki kell tehát a készüléket úgy elhelyezni, annak védelmét akként biztosítani, hogy ahhoz illetéktelenek ne férhessenek hozzá, ott mások beavatkozást ne végezhessenek. Ha e kötelezettségét a fogyasztó elmulasztja, annak következményeit viselnie kell. Mivel pedig a fogyasztásmérő a fogyasztási helyen - a felperes által alappal nem cáfoltan - 2006. július 19. napján hibás volt, amiért - eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában - a fogyasztót objektív felelősség terheli, megállapítható a Vet. 88. §-ának e) pontja szerinti fogyasztói szerződésszegés, amely miatt a felperesnek a Vet. 90. §-ának
(2)bekezdés b) pontja szerinti kötbért kell fizetnie. A felperes nem vitatta a kötbér összegének számszaki megfelelőségét, az alapul vett időtartam helytállóságát, ezért ebben a kérdésben az alperesnek és az elsőfokú bíróságnak sem kellett állást foglalnia. A fentiek alapján megállapítható, hogy az alperes a felperes panaszának elbírálásához szükséges mértékben feltárta a tényállást, amelynek során elegendő volt annak igazolása, hogy a fogyasztási helyen 2005. január 17. napján nem volt hibás a mérőkészülék, míg 2006. július 19. napján már sérült volt. E tényekkel szemben a felperes semmilyen bizonyítékot nem adott, a Pp. 164. §-ának
(1)bekezdésében meghatározott kötelezettsége elmulasztásának következményeit pedig neki kell viselnie. Ettől függetlenül a felperes továbbra sincs elzárva attól, hogy a neki ténylegesen kárt okozó, a mérő sérülését eredményező beavatkozást végző személlyel szemben igényét egyéb úton érvényesítse. Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az alperes nem igényelte a másodfokú eljárásban felmerült költségeinek megtérítését, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 78. §-ának
(2)bekezdése alapján mellőzte az e tárgyban való határozathozatalt. A pártfogó ügyvédi díj összegét a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 87. §-ának
(2)bekezdése alapján nem állapította meg. Annak, és a fellebbezési illetéknek a viseléséről a bírósági eljárásban alkalmazandó költségmentességről szóló 6/1986.(VI.26.) IM rendelet
- §-a alapján határozott. Budapest,
- évi november hó
- napján Borsainé dr. Tóth Erzsébet s.k. tanácselnök, dr. Vitál-Eigner Beáta s.k. előadó bíró, dr. Bacsa Andrea s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő