← Magyarország

Bf.147/2009/8 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.147/2009/

  1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
  2. év december hó
  3. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő végzést. Az emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmény miatt a vádlott ellen indított büntető ügyben a Fővárosi Bíróság 10.B.1281/2008/
  4. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség összege helyesen 382.799,- (Háromszáznyolcvankettőezer-hétszázkilencvenkilenc) Ft. A bíróság a kiszabott szabadságvesztésbe az elsőfokú ítélet meghozatalától a mai napig előzetes letartóztartásban töltött időt beszámítja. A másodfokú eljárás során felmerült 8.230,- (Nyolcezer-kettőszázharminc) Ft bűnügyi költséget a vádlott köteles az állam javára megfizetni. A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A Fővárosi Bíróság a
  5. április
  6. napján kelt 10.B.1281/2008/
  7. számú ítéletével a vádlott bűnösségét emberölés bűntettének kísérletében (Btk.166.§

(1)bekezdés) és testi sértés bűntettének kísérletében (Btk.170.§
(1)és
(2)bekezdés) állapította meg. Ezért őt halmazati büntetésül 5 év börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Döntött az előzetes fogvatartás beszámításáról, a bűnjelekről, - köztük a balta elkobzásáról - és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosításért fellebbezett. A vádlott és védője a sértett
  1. sérelmére elkövetett cselekmény enyhébb minősítése, könnyű testi sértés vétségének megállapítása és a büntetés enyhítése céljából jelentettek be perorvoslatot. A vádlott a fellebbezését
  2. sorszám alatti beadványában írásban is megindokolta. Abban a tárgyaláson előadott vallomását ismételte meg részletesen és megbánását hangoztatta. Fellebbezését kiterjesztette a sértett
  3. sérelmére elkövetett cselekmény enyhébb minősítésére is. Indokolása szerint a „kinyírlak” fenyegetés nem hangzott el részéről és a sértett
  4. sem életveszélyes, sem maradandó sérülést nem szenvedett. Nem állt szándékában a sértett
  5. megölése, így ezt a cselekményt súlyos testi sértés bűntetteként kérte értékelni és büntetését erre is figyelemmel enyhíteni. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.415/2009/
  6. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint a hibátlanul megállapított tényállás alapján a cselekmények minősítése törvényes. A büntetés kiszabásánál további súlyosító körülményként vetette fel a kitartó szándékot és a halmazatot. Kifogásolta a börtönbüntetés törvényi minimumnak megfelelő mértékét. A súlyosító körülmények alapján indokoltnak látta a főbüntetés tartamának felemelését és ehhez igazodó tartamú mellékbüntetés megállapítását. Ilyen irányban indítványozta az elsőfokú ítélet megváltoztatását azzal, hogy az ítélőtábla az ítélet további rendelkezéseit hagyja helyben. A nyilvános ülésen a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője az átiratukban foglaltak szerint szólalt fel. A vádlott perorvoslatának írásbeli indokolására reflektálva kiemelte, hogy a vádlott ölési szándéka a sértett
  7. esetében nem vitatható. A vádlott ittasságára tekintettel a tárgyi oldal ismérvei hangsúlyosak, így a balta élével és fokával közepes, illetve ezt meghaladó erővel nyakszirt tájékra mért összesen öt ütés alapján az elsőfokú bíróság helytállóan következtetett az egyenes ölési szándékra. A másik sértett tekintetében akár baltaütéstől, akár ökölütéstől fennállt a súlyosabb sérülés bekövetkezésének reális lehetősége. A védő felszólalásában a bejelentett fellebbezését fenntartotta. Álláspontja szerint nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy mind a vádlott, mind a sértettek ittasak voltak, így szavahihetőségüket ennek alapján kell értékelni. Védence hajléktalan, de egyedül élt, gondoskodott magáról, pénzének eltűnése érhető módon indulatot váltott ki. A sértettek bántalmazását elismerte, azonban az ölési szándékot és sértett
  8. esetében a balta használatát tagadta. Utóbbi sértett sérelmére könnyű testi sértés vétségének megállapítását és a büntetés enyhítését indítványozta. A vádlott az utolsó szó jogán elmondta, hogy beadványát az ő elmondása alapján az egyik zárkatársa írta le, az abban foglaltakat fenntartotta. A Fővárosi Ítélőtábla kétirányú perorvoslatok folytán bírálta felül a Fővárosi Bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárását. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával minden szükséges bizonyítási eszközt beszerzett, ügyfelderítési kötelezettségének a lehetőségek keretei között maradéktalanul eleget tett. A vádlott további személyi körülményeinek feltárása érdekében széleskörű kutatást végzett és újabb elmeorvosszakértői vizsgálatot is elrendelt esetleges további adatok felmerülésének reményében. Mindezek azonban nem vezettek eredményre. A hajléktalan vádlott neve, születési ideje, anyja neve megállapítható volt, és miután őt az elkövetést követően vitték el a helyszínről az intézkedő rendőrök, nem kétséges, hogy hajléktalan társai sérelmére a cselekményeket ő valósította meg. A lényeget illető beismerő vallomása mellett a bíróság törvényesen olvasta fel az azóta elhalt sértett
  9. , illetve az ismeretlen helyen tartózkodó sértett
  10. nyomozati vallomásait. A perrendnek megfelelő bizonyítás eredményét a Fővárosi Bíróság logikusan, az iratoknak megfelelő tartalommal mérlegelte és erről ítélete indokolásában kellő mélységben számot is adott. A Fővárosi Bíróság által megállapított tényállás megalapozott, azt egyébként a lényeget illetően a perorvoslatok sem támadták. A vádlott elismerte, hogy megütötte sértettet1-et. Azt a tényt, hogy ezt nemcsak ököllel, hanem először baltával tette, sértett
  11. tanúvallomását elfogadva állapította meg a bíróság. A sértett
  12. tekintetében ugyancsak a vádlott és a sértettek vallomásai mérlegelésének eredménye, hogy nem a vádlott hagyott fel támadó magatartásával, hanem a sértettnek sikerült elmenekülnie. Ezek a körülmények a cselekmények ténybeli és jogi megítélésénél különösebb jelentőséggel nem bírtak. A vádlott kifogásai a bíróság hibátlan mérlegelését támadják, ez azonban a tényállás megalapozottsága folytán nem vezethet eredményre. A megalapozott, ekként irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, cselekményeinek minősítése törvényes, jogi indokolása helytálló. A cselekmények enyhébb jogi minősítése iránti védelmi perorvoslatok nem voltak elfogadhatóak. A vádlott saját beismerése, a sértett előadása és az igazoltan bekövetkezett fejsérülések alapján az élet kioltására feltétlenül alkalmas baltával kitartóan támadta a sértett2-t. A fejre irányuló közepes, illetve közepest meghaladó baltacsapások mellett a vádlott által tagadott „kinyírlak” fenyegetésnek sincs különösebb súlya. A bekövetkezett tényleges gyógytartam csak az élet elleni cselekmény közeli, vagy távolabbi kísérlet jellegét igazolja, de nem alapozza meg a magatartás csupán testi sértés bűntetteként történő minősítését. A sértett
  13. esetében a sérülés 8 napon belül gyógyuló gyógytartama önmagában ugyancsak nem lehet az enyhébb minősítés alapja. Őt a vádlott a balta fokával és ököllel is megütötte a fején. Cselekménye alkalmas volt a súlyosabb sérülés keletkezésére, ezt a szándéka átfogta. A sérülés 8 napon belüli gyógytartama mellett a használt eszköz, a támadott testtájék, az alkalmazott erő a cselekmény jogi értékelésénél nem hagyható figyelmen kívül. Ezért sérelmére könnyű testi sértés elkövetése szóba sem kerülhetett. Mindezek alapján a Fővárosi Bíróság törvényesen minősítette a vádlott cselekményeit mindkét sértett tekintetében, azok támadása nem vezethetett eredményre. A büntetés kiszabása során a Fővárosi Bíróság nagyrészt felsorolta az enyhítő és súlyosító körülményeket. További súlyosító körülmény azonban a hajléktalan személyek közötti erőszakos cselekmények elszaporodottsága és a halmazat. A kitartó szándékot az ítélőtábla külön nem értékelte a vádlott terhére, mert az az élet elleni cselekmény egyenes szándékkal történt elkövetésének egyik indokaként merült fel. Figyelemmel a vádlott terhére rótt bűncselekmények tárgyi súlyára és valamennyi enyhítő, illetve súlyosító körülmény nyomatékára, a Fővárosi Bíróság által kiszabott börtönbüntetés arányos, annak sem a súlyosítására, sem az enyhítésére az ítélőtábla nem látott kellő indokot. A súlyosabb bűncselekmény törvényi minimumában meghatározott 5 év börtönbüntetés szükséges, egyben elegendő a büntetési célok elérése érdekében. Megfelelő a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartama és az ítélet további rendelkezései is törvényesnek bizonyultak. A Fővárosi Ítélőtábla ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés kivételével a Be.371.§
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Az elsőfokú eljárásban megállapított szakértői költségek összegét a Fővárosi Bíróság helyesbítette, mert időközben az ÁFA összege változott. Ennek megfelelően az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség összege 371.770 Ftról 382.799 Ft-ra emelkedett. A Fővárosi Ítélőtábla a módosítás alapján helyesbítette az elsőfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség összegét. A vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő továbbmenő beszámítása a Btk.99.§
(1)bekezdésén alapszik. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére az ítélőtábla a Be.381.§
(1)bekezdése alapján kötelezte a vádlottat. Budapest,
  1. év december hó
  2. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Révész Tamásné előadó bíró sk. Dr. Hildenbrand Róbert sk. bíró A Fővárosi Bíróság 10.B.1281/2008/
  3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.147/2009/
  4. számú végzése folytán a bűnügyi költség összegének helyesbítésével
  5. december
  6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált! Budapest,
  7. év december hó
  8. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Hornyákné Sléder Ágnes tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.