A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VI.20.449/2008/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Baumgartner és Bencze Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Baumgartner Imre ügyvéd által képviselt felperesnek a Tordainé dr. Csanádi Zsuzsanna ügyvéd által képviselt alperes ellen kölcsön visszafizetése iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróságnál 12.P.91.916/
- szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 43.Pf.631.104/2007/
- számú ítéletével befejezett perében a másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizesse meg az államnak külön felhívásra 114 000 (egyszáz-tizennégyezer) forint felülvizsgálati illetéket. I n d o k o l á s : A peres felek 2002 őszétől kezdődően 2004 nyaráig partneri viszonyban álltak egymással. A felperes 2004 tavaszán 1 500 000 forint összegű, majd egy másik alkalommal 400 000 forint összegű kölcsönt nyújtott az alperes részére szóbeli kölcsönszerződés alapján. A felek a kölcsönszerződést a későbbiekben
- július 31-én írásba foglalták és az okiratokat mind a felperes, mind az alperes sajátkezű aláírásával látta el. A kölcsönadott 1 500 000 forint visszafizetésének határideje
- október 30-a, míg a 400 000 forint összegű kölcsön visszafizetésének határideje
- november 30-a volt. Az alperes a felvett összegeket a felperes részére nem fizette vissza. A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 1 900 000 forint tőke, ezen összegből 1 500 000 forint tőke után
- október
- napjától, 400 000 forint után
- december
- napjától a kifizetés napjáig járó mindenkori törvényes kamata, valamint a perköltség megfizetésére Az alperes a kereset teljes elutasítását kérte. Tagadta, hogy a felek között kölcsönszerződés jött létre, a kölcsönt igazoló okiratok aláírására állítása szerint a felperessel fennálló élettársi és üzleti kapcsolata folytán került sor a felperes megnyugtatására. A bíróság jogerős ítéletével kötelezte az alperest a kölcsönszerződésekben megjelölt 1 900 000 forint tőke és annak a kereseti kérelemmel egyező kamata, valamint a perköltség megfizetésére. Indokolása szerint a felperes a kereseti kérelmét a kölcsönszerződésekkel alátámasztotta, a szerződéseken szereplő aláírását az alperes magáénak ismerte el. Az alperes nem adott életszerű magyarázatot arra, hogy miért írta alá a szerződéseket abban az esetben, ha a felperestől állításának megfelelően a megjelölt pénzösszegeket nem vette fel. A Pp.
- §
(1)bekezdése alapján az alperest terhelte volna annak bizonyítása, hogy az említett megállapodások a felek között nem jöttek létre. Az alperes ezzel kapcsolatos előadásai életszerűtlenek és ellenmondásosak voltak mind a felperessel fennálló élettársi kapcsolatára, mind a felperessel folytatott üzleti kapcsolatára és a kölcsönszerződések aláírási körülményeire vonatkozóan is. Ugyanakkor a kölcsönszerződés létrejöttét a perben meghallgatott tanúk vallomása alátámasztotta és a tanúvallomások összhangban álltak a felperes személyes nyilatkozatával. Mindezekre tekintettel a kölcsönök visszafizetésére a Ptk. 523. §
(1)bekezdése alapján az alperes köteles. A jogerős ítélettel szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben az első- és másodfokú ítéletek hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság csak részben tett eleget a tényállás felderítési kötelezettségének, mert a felperes által is elismert partneri viszonynak az ügy elbírálása szempontjából nem tulajdonított kellő jelentőséget. A másodfokú bíróság ezt a hiányos és téves következtetéseket tartalmazó ítéletet teljes egészében magáévá tette. Megismételte, hogy a felperessel szemben meglévő pozitív érzelmi hozzáállása, a partneri kapcsolat és a felperes egészségének megóvása érdekében írta alá a kölcsönszerződést tartalmazó okiratokat. Ugyanakkor fenntartotta, hogy a felperestől semmilyen kölcsönösszeget nem vett át. Hivatkozott arra, hogy az eljáró bíróság nem adott lehetőséget a bizonyítási indítványa pontos előterjesztésére, holott a bizonyítási indítvánnyal a felperessel fennállt kapcsolatát kívánta bizonyítani, azt, hogy a felek között kölcsönös szolgáltatások történtek, amelyeket a felperes az alperessel szemben kölcsönügyletnek feltüntetve kíván érvényesíteni. Álláspontja szerint a perbeli előadása az üzleti kapcsolatra vonatkozóan is következetes volt, ebben a körben annak lehetőségét fogalmazta meg, hogy a családi vállalkozás részese lehet, abban tevékenyen közreműködhet. A bíróságok a felperes hozzátartozóinak tanúvallomására alapították ítéletüket, ugyanakkor az alperes tanúi nem kerültek meghallgatásra. Az írásba foglalt kölcsönszerződések tartalmát a felperes előadása sem támasztotta alá, ezen kívül az egyes okiratokon a teljesítési határidő tekintetében eltérések vannak. A bíróságok nem értékelték megfelelően, hogy a kölcsönszerződésnek nevezett okiratok keltezésének időpontja nem esik egybe a kölcsönösszeg felperes által állított átadási időpontjával, illetve nem tulajdonított a másodfokú bíróság annak sem kellő súlyt, hogy az okiratok nem tekinthetők teljes bizonyítóerejű magánokiratnak. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletben mérlegeléssel megállapított tényállást vitatta. A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati ügyekben követett gyakorlata szerint a felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. Felülmérlegelésre csak igen kivételesen akkor kerülhet sor, ha a tényállás feltáratlan maradt, iratellenes vagy okszerűtlen, illetve logikai ellentmondást tartalmaz. Az adott esetben ez nem állapítható meg. Az eljárt bíróságok a Pp. 206. §
(1)bekezdése alapján jogszerűen állapították meg, hogy a felek között a Ptk. 523. §
(1)bekezdése szerinti kölcsönszerződés jött létre. Bár az alperes a per során vitatta a kölcsön felvételét, nem adott elfogadható magyarázatot arra, hogy abban az esetben, ha a kölcsönt nem vette fel, miért került sor a kölcsönszerződés nevezetű okiratok aláírására. Az okiratot a Pp. 197. §
(2)bekezdése alapján meg nem hamisítottnak kell tekinteni, az alperes ugyanis nem vitatta, hogy azt saját kezűleg aláírta. A meg nem hamisított okirat az egyéb bizonyítékokkal együtt kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a felek között a kölcsönszerződés létrejött. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 141. §
(6)bekezdése alapján a bizonyítási indítványát mellőzte. A periratokból megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a
- sorszámú jegyzőkönyv szerint a
- június 23-án tartott tárgyaláson felhívta a peres feleket további bizonyítási indítványaik tizenöt napon belüli előterjesztésére és figyelmeztette a feleket arra is, hogy a határidő elmulasztása esetén a bizonyítási indítványt mellőzi. Az alperes
- sorszám alatt
- augusztus 18-án előkészítő iratot terjesztett elő, amelyben bizonyítási indítvánnyal nem élt. A
- augusztus 31-én megtartott tárgyaláson további határidőt kért a bizonyítási indítványa előterjesztésére azzal, hogy olyan tanúk meghallgatását kéri, akik igazolni tudják, hogy a felek között tartós kapcsolat volt. Az elsőfokú bíróság nemcsak a bizonyítás indítvány elkésettsége miatt, hanem amiatt is helytállóan mellőzte az alperes bizonyítási indítványát, hogy a felek között fennálló tartós kapcsolat tényét az alperes maga sem vitatta. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp.
- §-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperesnek a felülvizsgálati eljárásban költsége nem merült, fel ezért arról a Pp. 270. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 75. §
(1)bekezdése szerint rendelkezni nem kellett. Az alperes illetékfeljegyzési jogban részesült, ezért pervesztessége folytán az illetékekről szóló 1990 évi XCIII. törvény 74.§
(3)bekezdése és a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdése alapján köteles az államnak felhívásra az állam által előlegezett felülvizsgálati illetéket megtéríteni. ,
- szeptember
- Dr. Kollár Márta sk. a tanács elnöke, Tamáné dr. Nagy Erzsébet sk. előadó bíró, dr. Rőth Pálné sk. bíró.