Kfv.37598/2009/5 – Kúria

Kfv.IV.37.598/2009/5.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Kiss, Szabó & Társa Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek az Észak-alföldi Regionális Államigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatala /4400 Nyíregyháza, Hősök tere 5./ alperes ellen gyámhatósági ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság

1. június
2. napján kelt 3.K.20.828/2009/
3. számú jogerős ítélete ellen az alperes által
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei 3.K.20.828/2009/
5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 5.000 /ötezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget. A feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes a kiskorú ideiglenes hatályú elhelyezésével kapcsolatban az elsőfokú döntés kiegészítését kérte Nyíregyháza Megyei Jogú Város Jegyzőjétől, tekintettel arra, hogy a döntésben nem szerepelt a gyermek különleges szükségletűként való megjelölése. A jegyző a kérelmet a
6. január
7. napján kelt 2134/2009.VI. számú határozatával elutasította. A felperes fellebbezett a határozat ellen, amelynek elbírálása során az alperes a
8. február
9. napján kelt 894-5/
10. számú másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát, és a kiegészítés elrendelését kérte. A megyei bíróság a felperes keresetét alaposnak értékelte, és az alperes határozatának rendelkező részét akként változtatta meg, hogy a kiskorú gyermek koránál fogva különleges szükségletű. A jogerős ítélet indokolásában a megyei bíróság a Magyar Köztársaság
11. évi költségvetéséről szóló
12. évi CII. törvény
13. számú melléklet
14. pontjának szociális és gyermekvédelmi bentlakásos és átmeneti elhelyezésre vonatkozó részére hivatkozással kifejtette, hogy e jogszabályra tekintettel az alperesnek döntésében fel kellett volna tüntetnie a hozzájárulás igénybevételét megalapozó tényt, azaz, hogy a gyermek - életkora miatt - jogosult a különleges ellátásra. Mivel az alperes e kötelezettségének nem tett eleget, jogszabályt sértett, döntését a megyei bíróság a Pp.
15. § /2/ bekezdés b/ pontjára hivatkozással változtatta meg. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a megyei bíróság tévesen értelmezte a Magyar Köztársaság
16. évi költségvetéséről szóló
17. évi CII. törvény /a továbbiakban: Költségvetési törvény/
18. számú mellékletének
19. pontjában foglaltakat. A 149/
20. /IX. 10./ Kormányrendelet /a továbbiakban: Gyer./
21. §-a tartalmazza az ideiglenes hatályú elhelyezésről rendelkező végzés kötelező tartalmi elemeit, melyek között nem szerepel a különleges, vagy speciális szükséglet megállapítása. Az ideiglenes hatályú elhelyezésről rendelkező végzést a városi gyámhivatal vizsgálja felül, és - eljárása eredményeként - az ideiglenes hatályú elhelyezést megszüntetheti, fenntarthatja és gyermek-elhelyezési pert indíthat, vagy a gyermek átmeneti, illetve tartós nevelésbevételét rendelheti el, vagy hozzájárulhat a gyermek családba fogadásához. Átmeneti nevelésbevétel esetén a Gyer.
22. § /1/ bekezdés a/ pontja, tartós nevelésbevétel esetén a Gyer.
23. § /1/ bekezdése rendelkezik arról, hogy a határozat kötelező tartalmi eleme a gyermek különleges, vagy speciális ellátásának szükségessége tényének megállapítása. Az átmeneti és a tartós nevelésbevétel is egyaránt a városi gyámhivatal hatáskörébe tartozik. A Gyer. rendelkezései folytán a különleges, vagy speciális szükséglet tényének határozatban történő megállapítása a városi gyámhivatal, és nem a jegyzői gyámhatóság hatáskörébe tartozik. Kifejtette az alperes, hogy az
24. évi XXXI. törvény /a továbbiakban: Gyvt./
25. § /2/ bekezdése szerint az otthont nyújtó ellátás keretében különleges ellátást kell biztosítani a kora miatt saját szükséglettel bíró, három év alatti gyermek számára. E jogszabályhely alapján a törvény erejénél fogva a kötelezést kimondó szóhasználatból az következik, hogy az életkor miatti különleges szükséglet megállapításához nem szükséges további eljárás, illetve nem szükséges külön határozatban történő ténymegállapítás. Utalt arra is az alperes, hogy a Gyvt. szerint meghatározott természetes személyazonosító adatok között szerepel az érintett személy születési helye és ideje is, amelyből az életkor megállapítható; így nem szükséges egy újabb ténymegállapítás az ideiglenes hatályú elhelyezésről rendelkező végzésben. Az alperes álláspontja szerint a Költségvetési törvény nem azt mondja ki, hogy a gyámhatósági döntésnek tényként meg kell állapítania, hogy a gyermek különleges szükségletű; a jogszabály szerint a támogatás igénylése a gyámhatósági döntésen alapul, és az igénybevételt alapozza meg az a helyzet, hogy a gyermek - kora miatt - különleges ellátást igényel. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.
26. § /1/ A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást, és az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezésből helytálló jogi következtetést vont le, azzal a Legfelsőbb Bíróság is egyetért. A Költségvetési törvény
27. számú mellékletének
28. pontja a szociális és gyermekvédelmi bentlakásos és átmeneti elhelyezéssel kapcsolatosan rendelkezik. Az a/ pontban a fokozott ápolást, gondozást igénylő ellátást határozza meg 935.300 Ft/fő fajlagos összegben. A rendelkezés szerint a hozzájárulás a helyi önkormányzat által fenntartott, különleges, illetve speciális ellátást nyújtó, a Gyvt. vagy az
29. évi III. törvény /a továbbiakban: Szoc. tv./ hatálya alá tartozó, intézményekben ellátott, gyámhatósági határozattal átmeneti, vagy tartós nevelésbe vett, illetve ideiglenesen elhelyezett 0-17 éves gyermekek után vehető igénybe, akik a gyermekvédelmi szakértői bizottság szakvéleménye és a gyámhatóság határozata alapján a Gyvt.
30. § /2/ bekezdésének a/ pontja szerinti különleges, illetve b/ pontja szerinti speciális ellátásban részesülnek. A hozzájárulás igénybevételének megalapozásához a kora miatt különleges ellátást igénylő gyermek esetében a gyermekvédelmi szakértői bizottság szakvéleménye nem szükséges. Megalapozottan hivatkozott arra az alperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a Gyer,
31. §-a az ideiglenes hatályú elhelyezésről rendelkező végzés kötelező tartalmi elemei között nem szerepelteti a különleges, vagy speciális szükséglet megállapítását; arról az átmeneti, vagy tartós nevelésbevétel során a városi gyámhivatalnak kell határozatában rendelkeznie. A Gyvt.
32. § /2/ bekezdése értelmében az otthont nyújtó ellátás keretében különleges ellátást kell biztosítani a kora miatt sajátos szükségletekkel bíró három év alatti gyermek számára. A különleges ellátás pénzügyi hátterének biztosítása érdekében szükséges annak kimondása - az ideiglenes elhelyezésről rendelkező végzésben is -, hogy a gyermek kora miatt sajátos szükségletekkel bír, a Költségvetési törvénnyel összhangban történő alkalmazása ugyanis csak így teremthető meg. Nem vitásan a személyazonosító adatokból megállapítható a gyermek életkora, ez azonban önmagában a Költségvetési törvény alkalmazhatósága szempontjából a különleges ellátás fedezetének biztosításához nem elegendő. A Költségvetési törvény fent idézett rendelkezése megköveteli annak kimondását, hogy a gyermek különleges (avagy a b/ pont szerint speciális) ellátást igényel, pusztán a hozzájárulás igénybevételének megalapozásához a kor miatti különleges ellátási igény esetén a gyermekvédelmi szakértői bizottság szakvéleményének beszerzését teszi mellőzhetővé. Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes kiegészítési kérelmének elbírálásakor irreleváns volt az az alperesi hivatkozás, hogy a Gyvt.
33. § /2/ bekezdése alapján a törvény erejénél fogva az életkor miatti különleges szükséglet megállapításához nem szükséges további eljárás, illetve nem szükséges külön határozatban történő ténymegállapítás. A kiskorú különleges ellátást igénylőként való feltüntetése a Költségvetési törvény rendelkezésének alkalmazásához, a hozzájárulás igényléséhez szükséges, annak mellőzését sem a Gyvt., sem a Gyer. egyéb rendelkezései nem indokolják. A Költségvetési törvény nem csak az átmeneti, vagy tartós nevelésbe vett gyermekek esetén biztosítja a különleges ellátás fedezetét, az az ideiglenesen elhelyezett gyermekek után is igénybe vehető, azonban szükséges, hogy azt az ideiglenes elhelyezést kimondó aktus rögzítse. Megjegyzi e körben a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy megalapozatlanul hivatkozott az alperes felülvizsgálati kérelmében a városi gyámhivatal és a jegyzői gyámhatóság hatáskörének eltérőségére, ugyanis a Gyvt.
34. § k/ pontja értelmezi, hogy mely szervek minősülnek gyámhatóságnak; eszerint pedig a települési önkormányzat jegyzője és a gyámhivatal egyaránt annak tekintendő. Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp.
35. § /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban felmerült felperesi perköltség megfizetésére a Pp.
36. § /1/ bekezdése folytán alkalmazandó Pp.
37. § /1/ bekezdése szerint kötelezte a Legfelsőbb Bíróság az alperest. A felülvizsgálati eljárási illetéket az alperes személyes illetékmentessége folytán a 6/
38. /VI. 26./ IM rendelet
39. § /1/ bekezdése és
40. §-a értelmében az állam viseli. Budapest,
41. december
42. Dr. Buzinkay Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Fekete Ildikó sk. előadó bíró, Dr. Patyi András sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő