A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VI.21.672/2007/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Nahóczky Endre ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Jakab Károly ügyvéd által képviselt I.r. és a dr. N. B. jogi előadó által képviselt II.r. alperesek ellen szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránt a Csongrád Megyei Bíróságnál 1.P.21.281/
- szám alatt megindított és másodfokon a Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.132/2007/
- számú ítéletével befejezett perében az említett számú jogerős ítélet ellen az I.r. alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem és a felperes által benyújtott csatlakozó felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Legfelesőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi és a Csongrád Megyei Bíróság 1.P.21.281/2005/
- számú ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I.r. alperesnek 430.000 (négyszázharmincezer) forint együttes fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt fellebbezési és csatlakozó felülvizsgálati illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s: Az I.r. alperes
- április
- és
- napján megkötött szóbeli kölcsönszerződések alapján két részletben összesen 4.000.000 forint kölcsönt nyújtott a felperesnek. A
- április
- napján ügyvéd által ellenjegyzett szerződéssel a felperes a kölcsön biztosítékaként a tulajdonát képező d-i. ingatlanára 4.550.000 forint vételár meghatározása mellett vételi jogot engedett az I.r. alperesnek. A felperes a kölcsön egy részéből a fenti ingatlanát terhelő jelzálogjog jogosultjától felvett hitelt visszafizette és ennek következtében a jelzálogjog törlésre került. A felperes a
- április 11-ei keltezésű, ügyvéd által ellenjegyzett okiratban elismerte, hogy a vételi jogot engedő megállapodás alapján a 4.550.000 forint összegű vételárat az I.r. alperestől átvette. Az I.r. alperes vételi jogának ingatlan-nyilvántartásba bejegyzését a földhivatal elutasította. történő Az I.r. alperes
- április
- napján további 300.000 forint kölcsönt adott a felperesnek. Ezen összeg átvételét a felperes a
- április 11-ei okiratra kézírással rávezettet nyilatkozattal elismerte, azzal, hogy
- május
- napjáig a fennmaradó összeget, összesen 5.000.000 forintot visszafizet az I.r. alperesnek. A felperes a vállalt határidőig a kölcsönt nem fizette vissza.
- július
- napján a korábban eljárt ügyvéd irodagondnoka közreműködésével az addig több részletben kapott kölcsönökről újabb tartozáselismerő okiratot írt alá és egy újabb, 6 hónapra szóló vételi jogot engedő szerződést kötött az I.r. alperessel. Az elismert tartozás összegével egyezően a vételi jogot engedő szerződésben a vételárat 8.000.000 forintban határozták meg. A kölcsön visszafizetésének elmulasztása következtében az I.r. alperes élt a vételi jogával és tulajdonjogát a földhivatal
- január
- napján bejegyezte. Az I.r. alperes a II.r. alperestől felvett hitel összegének erejéig jelzáloggal terhelte meg a tulajdonába került ingatlant. A felperes módosított keresetében a
- április
- és
- napján megkötött kölcsönszerződések, mint uzsorás szerződések semmisségének a megállapítását és az érvénytelenség - a kamat évi 10%-ra történő mérséklésével történő - kiküszöbölése útján a szerződések érvényessé nyilvánításával arra történő kötelezését kérte, hogy fizessen meg az I.r. alperesnek 3.800.000 forintot és ebből 3.500.000 forint után
- április
- napjától, 300.000 forint után pedig
- április
- napjától
- január
- napjáig évi 10%-os ügyleti kamatot,
- január
- napjától pedig a kifizetés napjáig a törvényes késedelmi kamatot. Kérte továbbá a
- július
- napján megkötött vételi jogot engedő szerződés érvénytelenségének megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását - azaz az I.r. alperes tulajdonjogának törlésével egyidejűleg a tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartásba történő visszajegyzését - arra való hivatkozással, hogy az opciós szerződésben megjelölt vételár nem az ingatlan valós forgalmi értékéhez igazodott. Az I.r. alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, a II.r. alperes nem ellenezte a kereset teljesítését akkor, ha az nem érinti a jelzálogjogát és annak érvényesíthetőségét. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a felperes nem tudta bizonyítani, hogy csak 3.800.000 forintot kapott kölcsön az I.r. alperestől. A kölcsönök tőkeösszegeként az I.r. alperes által állított összegeket fogadta el valósnak és megállapította, hogy ehhez képest a felperes által aláírt tartozáselismerő nyilatkozatban meghatározott összegek alapján kiszámított kamatok nem tekinthetők eltúlzottnak. Kifejtette azt is, hogy a kölcsönügylet befektetési célzata miatt nem lehetett megállapítani, hogy az I.r. alperes a felperes helyzetét kihasználva járt volna el a szerződés megkötésekor. Ezért e jogszabályi feltétel hiánya miatt sem tekinthető a perbeli szerződés uzsorásnak. Álláspontja szerint a perben egyértelmű bizonyítást nyert, hogy a felek a vételi jogot engedő szerződés megkötésekor hosszas alkufolyamat végén rögzítették az ingatlan vételárát a kölcsönnel azonos összegben, így közöttük az ingatlan tulajdonjogának megszerzéséhez kapcsolódó egyéb elszámolási kötelezettség nem keletkezett. Ezért a felperes ennek hiányára alapított érvénytelenségi kifogása sem volt alapos. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az I.r. alperes vételi joga folytán a
- január
- napján létrejött adásvételi szerződésben a vételárat 10.750.000 forintban állapította meg és a szerződést ilyen tartalommal érvényessé nyilvánította. Kötelezte az I.r. alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 2.750.000 forintot és ennek
- január
- napjától
- december
- napjáig évi 11%,
- január
- napjától pedig a kifizetésig számítottan minden naptári félév teljes idejére az érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Indokolása szerint a felperes keresetében két egymással ellentétben álló kérelmet terjesztett elő, ugyanis amennyiben az első kérelme alapos, az kizárja a másodiknak történő helyt adást. Az első kereseti kérelem vonatkozásában kifejtette, hogy nem álltak fenn a megállapítási kereset előterjeszthetőségének eljárásjogi feltételei. Ezen túl a felperes nem bizonyította az uzsorás szerződés megállapításához szükséges, a Ptk.
- §-ában rögzített szubjektív feltételeket sem. Maga a felperes adta elő, hogy az I.r. alperest korábban nem ismerte, ebből pedig az következik, hogy a kölcsönadó nem lehetett tisztában a felperes személyi, családi, vagyoni helyzetével. A felperes csak állította, de nem igazolta hátrányos helyzetét, elismerte viszont, hogy a kölcsön kapott összeg egy részét be kívánta fektetetni. Mivel a szerződés uzsorás voltának megállapítására a hátrányos helyzet bizonyítottságának hiánya miatt nem volt lehetőség, nem volt jelentősége annak, hogy a kölcsön pontos összegét a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem lehetett pontosan meghatározni. A második kereseti kérelem vonatkozásában rámutatott arra, hogy a megállapított tényállás szerint a felek a
- július
- napján megkötött szerződésben a vételárat nem a biztosíték forgalmi értékének megfelelően, hanem fiktív módon, a felperes által elismert kölcsön összegében határozták meg. Ezt mutatja az is, hogy a korábbi opciós szerződésben ugyanezen ingatlan forgalmi értékeként az akkori kölcsöntartozás összegét jelölték meg. Álláspontja szerint a vételi jogot engedő szerződés semmis, mivel érvénytelen az olyan kikötés, ahol a hitelező az adott vagyontárgy tulajdonjogát opciós jog kikötése alapján a fennálló követelése fejében elszámolási kötelezettség és a vagyontárgy valóságos forgalmi értékének számbavétele nélkül szerzi meg. Kifejtette, hogy mivel a felperes a kölcsönből semmit nem fizetett vissza és teljesítőképességét sem igazolta, az érvénytelenség jogkövetkezményeként az eredeti állapot helyreállítása sértené a forgalom biztonságát és a II.r. alperesre nézve is súlyos következményekkel járna. Ezért élve a jogszabály által biztosított lehetőséggel az érvénytelenségi okot kiküszöbölve - a
- január
- napján létrejött adásvételi szerződés vételárának 10.750.000 forintban történő meghatározása és az I.r. alperes a különbözet megfizetésére kötelezése mellett a szerződést érvényessé nyilvánította. A jogerős ítélet ellen - annak megváltozatása és a felperes keresetének elutasítása érdekében - az I.r. alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a felperes első kereseti kérelme vonatkozásában megalapozott és a jogszabályoknak megfelelő ítéletet hozott, a második kérelem tekintetében azonban megsértette a Pp.
- §-ának
(1)bekezdését, mivel a perbeli nyilatkozatokkal, a rendelkezésekre álló okiratokkal és a tanúvallomásokkal ellentétesen állapította meg a tényállást és abból jogszabálysértő következtetéseket vont le. Arra hivatkozott, hogy nem tekinthető érvénytelennek a vételi jogot engedő szerződés, mivel annak egyértelmű szövegezésén kívül mind a felperes, mind az okiratszerkesztő ügyvéd perbeli nyilatkozata is azt igazolta, hogy a szerződő felek a 8.000.000 forintot egy alkufolyamat eredményeképpen opciós vételárként határozták meg. Az összeg vételár minőségét támasztja alá az is, hogy a felperes és az I.r. alperes az eljárás során a kölcsön pontos összegéről ellentétes nyilatkozatokat tettek, de az opciós vételár vonatkozásában mindig egybehangzóan azt állították, hogy az 8.000.000 forint volt. A vételár egyébként egybeesett a tényleges tartozás összegével és ezért nem rendelkeztek az elszámolási kötelezettségről. Sérelmezte, hogy a jogerős ítélet az első alkalommal megkötött vételi jogot engedő szerződés tartalmát alapul véve okszerűtlenül következtetett a vételár fiktív voltára. Hivatkozása szerint az első szerződés megkötésének körülményeit nem lehet automatikusan a második szerződésre vonatkoztatni. Előadta, hogy a jogerős ítélet a felek szerződési szabadságát megsértve rendelkezett a szerződés érvényessé nyilvánításáról, ugyanis a megállapított vételár mellett lehetséges, hogy meg sem kötötték volna a szerződést. A vételárat csak abban az esetben lehetett volna felemelni, ha az a feltűnő értékaránytalanságot szüntette volna meg. Ez azonban a perbeli esetben nem volt megállapítható. A jogerős ítélet ellen - annak megváltoztatásával a keresetének megfelelő ítélet meghozatala érdekében a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság jogerős ítéletében tévesen értelmezte a keresetét, ugyanis a kölcsönszerződések érvénytelenségéből a biztosítéki jellegre tekintettel egyértelműen következik az opciós szerződés érvénytelensége is. Álláspontja szerint sikeresen bizonyította, hogy csak 3.800.000 forintot kapott kölcsön és azt is, hogy a kamatok miatt a jogügyletek uzsorásnak minősülnek. Állította, hogy életszerűtlen az I.r. alperes nyilatkozatában megjelölt kölcsönösszeg alapulvételével kiszámítható kamat mértéke, mint ahogy az a következtetés is, hogy 3.000.000 forintot kamatmentesen kapott kölcsön. Sérelmezte, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő módon mellőzte a kölcsön összegének meghatározását is. Annak megállapításával és alapul vételével kellett volna ugyanis marasztalni az I.r. alperest az opciós szerződés érvényessé nyilvánításakor. Előadta, hogy tévedett a bíróság, amikor a visszafizetés elmaradását az érvénytelenség jogkövetkezményének megállapításakor a hátrányára értékelte. Onnantól kezdve ugyanis, hogy az I.r. alperes tulajdonjogát bejegyezték, már nem volt abban a helyzetben, hogy a tartozását törlessze. Az eredeti állapot helyreállítása pedig nem lett volna súlyosan hátrányos II.r. alperesre nézve sem, mivel az nem eredményezte volna az alperesek közötti hitelügylet érvénytelenségét. A felperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelme alaptalanságának esetére felülvizsgálati ellenkérelmet terjesztett elő, amelyben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelem alaptalan. kérelem alapos, a csatlakozó felülvizsgálati A felperes a 27/F/2. számú beadványában megfogalmazott végleges keresetében két önálló kérelmet terjesztett elő. Első kérelmében a perbeli kölcsönszerződések semmisségének megállapítását és annak jogkövetkezményeként a kamat mérséklését kérte, az opciós szerződés érvénytelenségének megállapítását azonban nem. Ilyen irányú kérelmet csak önálló jogcímen a második kérelmében terjesztett elő. A jogerős ítélet a csatlakozó felülvizsgálati kérelem hivatkozásával szemben ezért helytállóan értelmezte a felperes keresetét keresethalmazatnak. A Ptk. 202.§-ára alapított kereseti kérelem vonatkozásában a jogerős ítélet iratellenesség nélkül okszerűen állapította meg a tényállást és helyes volt az abból levont jogkövetkeztetése is. Helytállóan rögzítette az uzsora megállapíthatóságához szükséges feltételeket és azt is, hogy ha a feltételek közül bármelyik hiányzik, akkor a kereset ezen a jogcímen történő teljesíthetősége kizárt. A szerződéskötés perben feltárt körülményei egyértelműen igazolták, hogy a felperes nem volt szorult helyzetben a szerződés megkötésekor, ezért a jogerős ítélet álláspontjával egyezően a feltűnően aránytalan előnynek, mint a törvényben meghatározott másik feltétel fennállásának nem volt jelentősége. Ennek alapján tévesen hivatkozott a felperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a jogerős ítéletnek meg kellett volna határoznia a kölcsön pontos összegét. Egyébiránt ennek bizonyítása a Pp. 164.§-ának
(1)bekezdése alapján a felperes kötelessége volt. A felperes azonban csak állította, de semmilyen bizonyítékkal nem támasztotta alá, hogy az elismert 8.000.000 forint tartozásából ténylegesen 3.800.000 forintot kapott kölcsön, a fennmaradó rész pedig a kamat volt. A másodfokú bíróság azonban iratellenesen megállapított tényállás alapján tévesen minősítette a felek között
- július
- napján létrejött szerződést jogszabályban meghatározott érvénytelenségi ok kifejezett megjelölése nélkül érvénytelennek. A felek egy megengedett lehetőséggel éltek akkor, amikor a kölcsönügyleteiket vételi jogot engedő szerződéssel biztosították. A per adatai szerint a felperes kizárólag ingatlanfedezet mellet kaphatott kölcsönt az I.r. alperestől és a felek között szóba sem került más típusú biztosíték, mint a perbeli szerződés. Opciós szerződésük megfelelt a Ptk. 375.§-a
(1)bekezdésének, ugyanis írásba foglaltan tartalmazta a vételi joggal terhelt ingatlan megjelölését és annak vételárat is. A felperes az opciós szerződés megkötésekor annak biztosítéki jellegével is tisztában volt. Ezt bizonyítja az okiratot szerkesztő ügyvéd által készített tényvázlat is (19/T/1.). A felperes szándéka tehát ingatlana tulajdonjogának feltételes átruházására irányult. A szerződést arra tekintettel kötötte meg, hogy tudta, amennyiben az elismert tartozását nem egyenlíti ki, akkor az I.r. alperes az ingatlant egyoldalú nyilatkozattal megvásárolhatja, méghozzá a megállapodásban kölcsönösen meghatározott vételáron. E körben alappal hivatkozott az I.r. alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a jogerős ítélet a Pp. 206.§-ának
(1)bekezdésébe ütköző módon, nem megfelelően értékelte a bizonyítékokat. A felperes személyes előadása (
- sorszámú jkv. 3.oldal
- bekezdés) és az okiratot szerkesztő ügyvéd tanúvallomása ugyanis (
- sorszámú jkv.
- oldal
- bekezdés) egyértelműen azt igazolták, hogy a felek a vételi jogot engedő szerződésben megjelölt 8.000.000 forintot az ingatlan vételáraként, azaz az ellenértékeként határozták meg. A felperes és az I.r. alperes a perbeli szerződéses konstrukcióban egymással éppen úgy és azzal számoltak el, hogy az ingatlan ellenértékét a tartozás összegével egyezően rögzítették. Az a tény, hogy a kikötött vételár nem éri el az ingatlan valós forgalmi értékét - csakúgy, mint egy biztosítéki jelleget nélkülöző opciós szerződésnél - az eladó kockázatába tartozik. A szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értékének aránytalansága csak a Ptk-ban konkrétan meghatározott esetekben eredményezheti a jogügylet érvénytelenségét. A felperes azonban a hivatkozott érvénytelenségi okok közül - a fentiek szerint az uzsora feltételeit nem bizonyította, a feltűnő értékkülönbségre alapított kereseti kérelmét pedig nem tartotta fenn. Önmagában nem teszi a biztosítéki célú opciós szerződést érvénytelenné az, ha az abban kikötött vételár a biztosított követelés összegével megegyezik. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a másodfokú bíróság a jogszabálysértő álláspontja miatt érvénytelenné nyilvánított szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményét is tévesen állapította meg. Az érvényessé nyilvánítás jogerős ítéletben rögzített módja csak feltűnő értékkülönbség megállapítása esetén lett volna alkalmazható, a perbeli esetben azonban nem (Ptk.
- §
(2)bekezdés). Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(4)bekezdésében foglaltak alapján hatályon kívül helyezte és az érdemben helyes elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdésében foglaltak alapján helybenhagyta. Az I.r. alperes felülvizsgálati kérelme sikerre vezetett, a felperes fellebbezése és csatlakozó felülvizsgálati kérelme pedig eredménytelen volt, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdés alapján a felperest kötelezte az I.r. alperes - a lerótt felülvizsgálati illetéket is magában foglaló együttes fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költségének a megtérítésére, a 32/2003. (VIII.22.) IM. rendelet 3.§-a
(2)bekezdésének a) pontja,
(5)bekezdése és a 4/A. §-ának
(1)bekezdése szerint megállapított mértékben. A fellebbezési és a csatlakozó felülvizsgálati illetéket a felperes személyes költségmentessége folytán a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§-ának
(1)bekezdése és a 14.§-a szerint az állam viseli. ,
- április
- Dr. Kollár Márta sk. a tanács elnöke, dr. Rőth Pálné sk. előadó bíró, dr. Wellmann György sk. bíró.