A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSÕBB BÍRÓSÁGA Bhar.I.592/2009/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, mint harmadfokú bíróság Budapesten, a
- év november hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő v é g z é s t: A hivatali visszaélés bűntette miatt a vádlottak ellen indított büntető ügyben az I. rendű és a II. rendű vádlott, valamint védőjük által benyújtott másodfellebbezéseket elbírálva a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.23/2009/
- számú ítéletét helybenhagyja. I n d o k o l á s A Somogy Megyei Bíróság a
- október
- napján kihirdetett B.302/2008/
- számú ítéletében az I. r. és a II. r. vádlottat az ellenük a Btk.
- §-a szerinti, társtettesként elkövetett hivatali visszaélés bűntette miatt emelt vád alól felmentette; megállapította, hogy a felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. Az első fokú ítélet ellen az ügyész a vádlottak bűnösségének megállapítása és velük szemben büntetés végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés - kiszabása végett fellebbezést jelentett be. A fellebbezést elbírálva a Pécsi Ítélőtábla a
- március
- napján kelt Bf.I.23/2009/
- számú ítéletével az első fokú határozatot megváltoztatta; a vádlottakat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett hivatali visszaélés bűntettében, és ezért őket megrovásban részesítette; egyben kötelezte őket a felmerült bűnügyi költség viselésére. A másodfokú bíróság ítélete ellen a vádlottak és védőjük fellebbezést jelentettek be a vádlottak felmentése érdekében. A védő fellebbezésének indokolásában kifejtette, hogy a vádlottak terhére a bűncselekmény törvényi tényállásának egyik eleme, a jogtalan hátrány okozására irányuló célzat nem volt megállapítható; így a vádlottak felmentésének van helye. A Legfőbb Ügyészség indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú határozatot hagyja helyben. (BF.1378/2009.) .-.-.-.-. A Legfelsőbb Bíróság, mint harmadfokú bíróság a Be.
- §
(1)bekezdésére figyelemmel a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet az azt megelőző első és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül. A Be. 351. §
(1)bekezdésére figyelemmel a másodfokú bíróság határozatát az első fokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, míg a Be. 388. §
(1)bekezdése szerint a harmadfokú bíróság eljárásában a másodfokú bíróság megtámadott határozatát megalapozó tényállás az irányadó. Az ügyben másodfokon eljárt ítélőtábla az első fokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 352. §
(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel az iratok tartalma és ténybeli következtetés alapján kiegészítette, illetve helyesbítette, és ítéletét a kiegészített, illetve helyesbített tényállásra alapította. A Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság által megállapított tényállást a másodfokú ítélet szerinti kiegészítésre és helyesbítésre is figyelemmel megalapozottnak találta; az hiánytalan, összhangban áll az iratok tartalmával, téves ténybeli következtetést sem tartalmaz, és az eljárt bíróságok az eljárási szabályok megtartásával - indokolási kötelezettségüknek is eleget téve - állapították meg. Ezért e tényállást a harmadfokú bíróság eljárásában irányadónak tekintette. Az irányadó tényállásra figyelemmel a másodfokon eljárt ítélőtábla helyesen következtetett a vádlottak bűnösségére, ezt a következtetést azonban a Legfelsőbb Bíróság eltérő indokok alapján találta helytállónak. Ahogy arra a másodfokú bíróság is utalt ítéletében, önmagában az, hogy a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható sértettet a vádlottak megbilincselték, annak magatartására figyelemmel nem lett volna kifogásolható. Azonban akkor, amikor őt a kézikocsihoz bilincselve arra szólították fel, hogy azt ilyen módon a kapitányságig húzza, (illetve a kapitányság felé haladva további olyan magatartás tanúsítására, a kézikocsiról lehullott vasdarab visszarakására kényszerítették, amelyre nem lett volna köteles), a bilincset a 3/1995.(III.1.) BM rendelet 54. §
(4)bekezdésének megsértésével használták vele szemben. Emellett helytálló a másodfokú bíróság által kifejtett az az érvelés is, hogy a sértett szökésének megakadályozása, illetve a bűnjelekkel megrakott kézikocsi biztosítása más módon is megoldható lett volna; a vádlottak megvárhatták volna, amíg társaik visszatérnek, vagy a kézikocsi őrzését másra bízhatták volna. Ekként pedig helyes az a következtetés is, hogy a vádlottak hivatali kötelességüket megszegték, amikor a kézikocsit a sértettel húzatták be a kapitányságra, őt ahhoz bilincselve. A hivatali visszaélés bűntette a Btk.
- §-a szerint célzatos bűncselekmény; a törvényi tényállás szerint a hivatali kötelesség megszegésének célja a jogtalan hátrány okozása, vagy jogtalan előny szerzése. Enélkül a kötelességszegés nem valósítja meg az adott bűncselekményt. Az ügyben az, hogy a vádlottak a kötelességszegéssel előnyhöz kívántak jutni, fel sem merült. jogtalan A cselekmény lehetséges másik célját, a jogtalan hátrány okozását illetően azt kellett vizsgálni, hogy a vádlottaknak a sértettel szemben tanúsított kötelességszegő magatartását mi motiválta. Az irányadó tényállásra figyelemmel - szemben a másodfokon eljárt bíróság álláspontjával a Legfelsőbb Bíróság szerint a vádlottaknak a sértett megalázása nem állt szándékában; megbilincselését a szökés veszélye miatt, a kézikocsi húzatását pedig a bűnjelek biztosítása érdekében tartották szükségesnek. Az ítélkezési gyakorlat a jogtalan hátrány fogalmát a lehető legszélesebb értelemben fogja fel: a hátrány mindenféle olyan új helyzet, amely az érintettre nézve kedvezőtlenebb, mint a korábbi, és amely a hivatali kötelességszegő magatartás folytán következik be. Az esetleges bűnjelek biztosítása, a kapitányság épületébe történő beszállítása, a lehullott vasdarab visszahelyezése semmiképp sem a sértett feladata volt, és ezzel a vádlottak is tisztában voltak, mint ahogy azzal is, hogy a sértett nem önként vállalkozott minderre; védekezésük szerint is azért volt szükség a sértett megbilincselésére, hogy el ne futhasson. Így akkor, amikor kezének a kézikocsihoz bilincselésével és a kocsi-húzásra felszólítással a sértettet akarata ellenére olyan magatartás tanúsítására kényszerítették, amelyre nem lett volna kötelezhető. Ezért cselekményük olyan kötelességszegésnek minősül, amelynek célja jogtalan hátrány okozása volt. Ezzel pedig a hivatali visszaélés bűncselekménye befejezetten megvalósult. A kocsi tényleges behúzatása a rendőrségi épületbe a bűncselekmény bevégzettségét jelenti. Nem sértett tehát büntető anyagi jogszabályt a másodfokon eljárt bíróság a bűnösség megállapítása és a vádlottak cselekményének jogi minősítése során. A másodfokú bíróság a joghátrány meghatározása során irányadó körülmények közül a vádlottak javára értékelendőket zömmel feltárta; további enyhítő körülményként értékelendő az, hogy a cselekmény elkövetése óta több mint két év telt el, továbbá a vádlottak egy-egy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodnak, ráadásul az I. r. vádlott gyermeke súlyosan mozgássérült. Helytelenül vette figyelembe a másodfokú bíróság a vádlottak terhére azt, hogy magatartásuk a hivatalos személyek működésének törvényességébe vetett bizalmat ingatta meg; azzal, hogy a jogalkotó az ilyen cselekményt bűncselekménynek minősítette, már értékelte ezt, így ennek további súlyosító hatást tulajdonítani a kétszeres értékelés tilalmába ütközik. Ugyanakkor súlyosítóként értékelendő a társas elkövetés. Mindezek mellett - erre irányuló fellebbezés hiányában - az intézkedés súlyosításának nem is lenne helye, és a megrovás arányban is áll a cselekmény tárgyi súlyával. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Be.
- §
(2)bekezdése szerinti nyilvános ülésen eljárva - miután a fellebbezéseket nem találta alaposnak - a megtámadott határozatot a Be.
- §-a alapján helybenhagyta. Budapest,
- november
- Dr. Belegi József s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészár Róza s.k. előadó bíró, Dr. Szabó Péter s.k. bíró A Pécsi Ítélőtábla Bf.I.23/2009/
- számú ítélete a Legfelsőbb Bíróság Bhar.I.592/2009/
- számú végzése folytán
- november
- napján jogerőre emelkedett. Budapest,
- november
- Dr. Belegi József s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: írnok AIné