A Magyar Köztársaság nevében! mint felülvizsgálati bíróság Gfv.IX.30.209/2009/8.szám A Magyar Köztársaság nevében! A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a dr. Tóka Tamás ügyvéd által képviselt felperesnek, dr. Váradi Gábor ügyvéd által képviselt alperes ellen kielégítés tűrése iránt a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróságnál G.21.083/
- szám alatt indult és a Győri Ítélőtábla Gf.II.20.414/2008/
- számú ítéletével befejezett perében amelybe Cserichné dr. Gyovai Judit ügyvéd az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkozott - az említett számú másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Győri Ítélőtábla Gf.II.20.414/2008/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. A jogerős ítélet végrehajtásának felfüggesztését megszünteti. Köteles az alperes a felperesnek 15 nap alatt 1,200.000 (Egymilliókettőszázezer) forint, - a beavatkozó pedig 100.000 (Egyszázezer) forint felülvizsgálati perköltséget megfizetni. Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes
- szeptemberében 1,500.000 ATS összegű hitelt nyújtott a perben nem álló GmbH részére, a
- májusában kötött kölcsönszerződéssel pedig 3,500.000 ATS hitelt bocsátott a beavatkozó rendelkezésére. A szerződések biztosítására többek között jelzálogjogot alapítottak a felperes javára a beavatkozó tulajdonában álló, az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzett ingatlanra. Az adósok a fizetési kötelezettségüknek nem tettek eleget, ezért a felperes a hitelszerződéseket azonnali hatállyal felmondta. A beavatkozó ezt követően a
- november 13-án kelt adásvételi szerződéssel 140,000.000 Ft + ÁFA vételáron értékesítette a fenti ingatlant az alperesnek azzal, hogy az alperes a vételárat - két részletben -
- május 31-éig megfizeti, az eladó pedig ugyanezen időpontig vállalta az ingatlan tehermentesítését. A vételár első részletének kiegyenlítésekor az eladó köteles volt az ingatlant a vevő birtokába bocsátani, ennek megtörténtéig a vevő megtagadhatta a vételár további részleteinek kifizetését. Az eladó a vételár teljes kifizetéséig a tulajdonjogát fenntartotta. A szerződést
- december 12-én az illetékes földhivatalhoz benyújtották, a földhivatal a tulajdonjog fenntartással történő eladását az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte. Az alperes a vételár első részletét - 42,842.857 Ft-ot
- február 5-én kiegyenlítette. Az eladó a birtokba adási kötelezettségének nem tett eleget, ezért az alperes a még fennálló vételárat nem fizette meg. A beavatkozó
- szeptember 10-étől felszámolás alatt áll. A felszámolás időtartama alatt
- február 2-án megállapodott az alperessel abban, hogy az alperes a fennmaradt 105,357.143 Ft vételárhátralékot megfizeti. Az alperes a fizetési kötelezettségének eleget tett, a tulajdonjoga ingatlannyilvántartási bejegyzéséhez szükséges nyilatkozatot a beavatkozó
- augusztus 31-én kiadta, így az alperes tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba 2003.december 12-ei hatállyal bejegyzést nyert. A felperes jelzálogjogának törlésére azonban nem került sor. A beavatkozó elleni felszámolási eljárásban a felperes 97,762.910 Ft hitelező igényt jelentett be, amelyet a felszámoló elismert, nyilvántartásba vett és részben a Cstv.
- §-a
(1)bekezdésének b/ pontja, részben pedig az
(1)bekezdés g/ és f/ pontja szerinti kielégítési rangsorba besorolt. A felszámoló utóbb a követelésből 49,938.125 Ft-ot a felperesnek megfizetett. A felperes a módosított keresetében annak tűrésére kérte az alperest kötelezni, hogy az összesen 252.566,84 euro és kamatai megfizetése iránti követelését a jelzálogjoggal terhelt fenti ingatlanból kielégítse. Az alperes a kereset elutasítását kérte, egyben viszontkeresetet terjesztett elő a perbehozott ingatlanra bejegyzett jelzálogjog törlése végett. Arra hivatkozott, hogy az ingatlan a felszámolás alá került eladó felszámolási vagyonának körébe tartozott, annak értékesítésére 2005. február 2-án a felszámolási eljárásban került sor, így az értékesítéssel a jelzálogjog a Cstv.38. §-ának
(4)bekezdése szerint megszűnt. Az ingatlan korábbi tulajdonosa - a beavatkozó - a perben alperes pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkozott. az Az elsőfokon eljárt Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság a G.21.083/2006/
- számú ítéletében a felperes keresetét elutasította. Az alperes viszontkeresetének helyt adott és megállapította, hogy az ingatlan-nyilvántartásban felvett ingatlan tulajdoni lapjának III. részén, annak 6.,
- és
- pontjaiban a felperes javára bejegyzett jelzálogjogok megszűntek, egyben megkereste az illetékes földhivatalt a jelzálogjogok törlése végett. A Győri Ítélőtábla a felperes fellebbezése folytán hozott Gf.II.20.414/2008/
- számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel támadott rendelkezéseit megváltoztatta és az alperest annak tűrésére kötelezte, hogy a felperes az összesen 252.566,84 euro és kamatai iránti követelését az alperes tulajdonában álló ingatlanból kielégítse. Az alperes viszontkeresetét elutasította. A másodfokú bíróságnak az volt a jogi álláspontja, hogy a perbehozott ingatlan a Cstv.
- §-ának
(1)bekezdése és 4. §-ának
(1)és
(2)bekezdése szerint nem képezte a beavatkozó felszámolási vagyonának részét. Az ingatlan értékesítésére nem a felszámolási eljárás keretében került sor, miután a beavatkozó még a felszámolási eljárást megelőzően a
- november 13-án kelt szerződéssel értékesítette. Annak, hogy az alperes tulajdonjogát a földhivatal csak a felszámolási eljárás megindítását követően jegyezte be az ingatlan-nyilvántartásba nincs jogi jelentősége. Az értékesítés időpontjára figyelemmel a jelzálogjog a Cstv.
- §-ának
(4)bekezdése szerint nem szűnt meg, így a felperes a zálogtárgyból kielégítést kereshetett. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, új határozat hozatalát, a felperes keresetének elutasítását és az alperes viszontkeresetének teljesítését kérte. A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Cstv. 3. §-a
(1)bekezdésének e/ pontjában, a 4. §-ának
(1)és
(2)bekezdésében, a Ptk. 319. §-ának
(3)bekezdésében, a 320. §-ának
(1)bekezdésében, végül az
- évi CXLI. törvény (Inytv.)
- §-a
(1)bekezdésének b/ pontjában foglaltak megsértésében jelölte meg. Előadta, hogy a jelen perben eljáró bíróságnak nem volt jogi lehetősége a beavatkozó elleni felszámolási eljárásban, a felperes regisztrált hitelező minőségét "kifogásolni". A másodfokú határozat olyan helyzetet teremtett, amelyben más hitelező minősége lett a felperesnek a felszámolási, - és más a jelen eljárásban. Hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság a Cstv. 3. §-ának
(1)bekezdésébe és a 4. §-ának
(1)és
(2)bekezdésébe ütköző módon állapította meg, hogy a perbehozott ingatlan nem tartozik a beavatkozó felszámolási vagyonába. A
- november 13-án kötött adásvételi szerződéstől "nem teljesítés jogcímén"
- június 15- én az eladó elállt. A Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése szerint az elállás a szerződést felbontotta, a 319. §-ának
(3)bekezdése értelmében a szerződés a keletkezésére visszaható hatállyal megszűnt. A felszámolás kezdő időpontjában -
- szeptember 10-én - úgy kellett tekinteni, mintha az adásvételi szerződést meg sem kötötték volna.
- február 2-án a felek a korábbi szerződést "egy új megállapodással léptették hatályba" ez az időpont tekintendő az ingatlannal kapcsolatos rendelkezés, azaz az értékesítés időpontjának. Ez a rendelkezés azonban a felszámolás alatt történt, így az ingatlan a hivatkozott jogszabályhelyek szerint az adós felszámolási vagyona körébe tartozott. A másodfokú bíróság az Inytv.
- §
(1)bekezdésének b/ pontjába ütköző módon utasította el az alperesi viszontkeresetet, holott az iratokból megállapíthatóan a felperes a jelzálogjog törléséhez hozzájárult. A
- február 2-án kötött megállapodás 3.
- pontja szerint a vételár kifizetése esetére az eladó vállalta, hogy a vevő tulajdonjogának bejegyzéséhez szükséges nyilatkozatot kiadja, továbbá hogy a Cstv.
- §-ának
(4)bekezdésében írtaknak megfelelően nyilatkozik a földhivatal felé, hogy a jelzálogjog az ingatlan értékesítése következtében megszűnt, így az törlendő. A felperes ennek ismeretében járult hozzá a megállapodáshoz. Másrészt a felszámoló a b./ kategóriás rangsorba történő besorolást követően 49,938.125 Ft-ot a felperesnek átutalt. A felperes azzal, hogy az ily módon átutalt összeget elfogadta hozzájárult a jelzálogjog törléséhez. Végezetül hivatkozott arra, hogy a felperes az igényét visszaélésszerű joggyakorlással érvényesítette. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Álláspontja szerint a jelzálogjog fennállása vagy megszűnése tekintetében a hitelezői igény besorolásának nincs jogi jelentősége. A beavatkozó észrevételében csatlakozott az alperes felülvizsgálati kérelméhez. Kifejtette, hogy az ingatlan értékesítése a tulajdonjog fenntartásával történt, így a vevőnek a vételár kifizetéséig nem volt arra jogi lehetősége, hogy az ingatlanon tulajdonjogot szerezzen. A tulajdonjog átruházásának a vételár kifizetése volt a feltétele, így a felszámolási eljárás megindításáig az alperes annak tulajdonjogát nem szerezhette meg, azzal a beavatkozó szabadon rendelkezhetett. Az ingatlan a felszámolás körébe tartozó vagyonnak minősült, amelyből a felperes követelése a Cstv. 57. §-a szerint nyert kielégítést. -.-.A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem korlátai között vizsgálta felül és azt nem találta jogszabálysértőnek. A pernek nem az volt a tárgya, hogy a beavatkozó felszámolója helyesen sorolta-e be avagy sem a felperes hitelezői igényét. Abból, hogy a felszámoló a Cstv. 57. §-a
(1)bekezdésének b/ pontja szerint kielégítendő követelésként sorolta be a felperes hitelezői igényét még nem következik, hogy a felperesnek a jelzálogjoggal terhelt ingatlanra bejegyzett jelzálogjoga megszűnt és, hogy az ingatlan a felszámolási vagyon részét képezte. A perben a bíróságoknak abban kérdésben kellett állást foglalniuk, hogy fennáll-e a felperesnek az alperes által a beavatkozótól megvásárolt ingatlanra bejegyzett jelzálogjoga, és ha igen, jogosult-e a felperes abból a jelzálogjoggal biztosított követelését kielégíteni. Az alperes viszontkeresetét a jelzálogjognak a Ptk. 259. §
(4)bekezdése, illetve a Cstv. 38. §
(4)bekezdése szerint történt megszűnésére alapította. Vizsgálni kellett ezért azt is, hogy az ingatlan értékesítésére a felszámolás kezdő időpontját megelőzően került-e sor, s ha igen megszűnt-e az eladó beavatkozónak az ingatlan feletti rendelkezési joga, vagy az ingatlan az eladó felszámolási vagyonának része maradt-e az ingatlanban. Az alperes e körben azt adta elő, hogy
- június 15-én az eladó a
- november 13-án kötött adásvételi szerződéstől elállt, a szerződés felbontásra került, így
- szeptember 10-én azt úgy kellett tekinteni, mintha a felek meg sem kötötték volna. Az értékesítés időpontja
- február 2-a volt, így az ingatlan a Cstv.
- §-a
(1)bekezdésének és 4. §-a
(1)és
(2)bekezdésének rendelkezése értelmében a felszámolási vagyon részét képezte. Alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy az adásvételi szerződés az eladó elállása folytán felbontásra került. A
- február 2-án kötött megállapodás "előzmények" címszó alatt rögzítette, hogy az eladó valóban bejelentette a szerződéstől való elállását. Az elállást azonban az alperes mint vevő nem fogadta el a felek az eredeti állapotot nem állították helyre, az alperes a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróságnál G.40.079/
- szám alatt pert indított az eladó ellen. A megindult per lezárása érdekében kötötték meg a felek
- február 2-án az alperes által hivatkozott megállapodást. Ebben a Ptk.
- §-a alapján a teljesítési határidő tekintetében módosították a korábbi szerződést, az alperes vállalta a "még hátralékos vételár" megfizetését, az eladó pedig azt, hogy kiadja a vevő részére a tulajdonjog bejegyzéséhez szükséges nyilatkozatot. E megállapodásban szó sem volt arról, hogy a felek egy új adásvételi szerződést kötöttek volna, éppen ellenkezőleg kötelemben állóknak tekintették magukat. A földhivatal a 2003.november 13-ai adásvételi szerződés és az eladó által
- augusztus 31-én kiadott, a vételár megfizetését igazoló nyilatkozat alapján jegyezte be az ingatlan-nyilvántartásba az adásvételi szerződés alapján bejegyzett, tulajdonjog fenntartással történt eladás rangsorában, azaz a kérelem széljegyének,
- december 12-ei napjával - az alperes tulajdonjogát. Helytállóan állapította meg ezért a másodfokú bíróság, hogy az ingatlan értékesítésére
- november 13-án, a felszámolási eljárás kezdő időpontját megelőzően került sor. Helyesen foglalt állást a másodfokú bíróság abban a kérdésben is, hogy az adós (beavatkozó) által tulajdonjog fenntartással értékesített ingatlan már nem tartozott az adós felszámolási vagyonába a Cstv.
- §-ának
(1)bekezdésére figyelemmel, mert azzal már nem rendelkezhetett. Annak nincsen jogi jelentősége, hogy számviteli értelemben milyen időpont minősül a teljesítés időpontjának illetve, hogy melyik gazdálkodó szervezet könyveiben kell nyilvántartani a már eladott ingatlant. Nem vitatható, hogy a tulajdonjog fenntartással történő eladás esetén a tulajdonjog átszállása a tulajdonjog-fenntartás hatályának megszűnésével következik be, addig a tulajdonjog az eladót illeti. Ugyanez a jogi helyzet akkor is, ha a felszámolás kezdő időpontja előtt megtörténik az adós ingatlan vagyonának az elidegenítése, de a tulajdonjog az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés hiányában nem száll át a vevőre (Ptk. 117. §
(3)bekezdés). Mindkét esetben jogilag még az eladó a tulajdonos. Az adásvételi szerződés alapján azonban az eladó köteles - tulajdonjog fenntartás esetén is - a dolog tulajdonjogát a vevőre ruházni amennyiben az a vételárat megfizeti és a perbeli szerződés alapján köteles lett volna az ingatlant az első részlet megfizetése után a vevő birtokába bocsátani. A tulajdonjog részjogosítványai tehát a vevő és az eladó között megoszlanak, de egyikük sem rendelkezhet szabadon az értékesített dologgal. Az eladó akkor szerzi vissza teljes körűen a rendelkezés jogát, ha jogszerűen eláll a szerződéstől vagy ha az ellene indult felszámolás során a felszámolója a Cstv. 47. §-a szerint eláll a szerződéstől. A perbeli esetben az ingatlan eladása a felszámolás kezdő időpontja előtt megtörtént, a felszámolási eljárás alatt csak a szerződés módosítására és teljesítésére került sor, ezért a Cstv. 38. §
(4)bekezdése szerint nem szűnt meg az ingatlan értékesítésével a zálogjog, a hitelező kielégítési jogát a Ptk. 256. §-ának
(1)bekezdése értelmében az alperesnek a zálogtárgyon szerzett tulajdonjoga nem érinti. Alaptalanul állította az alperes, hogy a felperes a jelzálogjogának törléséhez hozzájárult. A Ptk. 207. §-ának
(2)bekezdése szerint ha valaki a jogáról lemond, azt nem lehet kiterjesztően értelmezni. A felek által kötött
- február 2-ai megállapodás a felperes lemondó nyilatkozatát nem tartalmazza, azt pedig, hogy a felszámoló által átutalt összeget elfogadta, - amikor a felszámolás alá került beavatkozó a személyes adósa is volt a felperesnek - nem lehet akként értelmezni, hogy lemondott a követelését biztosító jelzálogjogáról. Alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy a felperes a kielégítés tűrése iránti igényét visszaélés-szerűen gyakorolta. A jelzálogjog a már kifejtettek szerint az ingatlanon fennáll, a Ptk.
- §-a a jog gyakorlására a jelzálogjog jogosultjának törvényes lehetőséget biztosít. A követelés csökkenése a bejegyzés tartalmára tekintet nélkül kihatott a jelzálogjogra. Annak a kérdésnek a jelen perben nincs jogi jelentősége, hogy a felperes a felszámolási eljárásban a kielégítési rangsor megsértésével jutott-e a követeléséhez. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Győri Ítélőtábla Gf.II.20.414/2008/
- számú ítéletét a Pp.
- §-ának
(3)bekezdése szerint hatályában fenntartotta. A jogerős ítélet végrehajtásának felfüggesztését a felülvizsgálati eljárás befejezésére tekintettel megszüntette. Az alperes felülvizsgálati kérelme sikertelen volt, ezért a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése szerint köteles a felperesnek a felülvizsgálati eljárással okozott költségét megtéríteni. A felperes felülvizsgálati perköltség a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §-a
(2)bekezdésének a/ és b/ pontja, valamint
(5)bekezdése szerint felszámítható, az ÁFA-t is tartalmazó ügyvédi munkadíjat foglalja magában. A beavatkozó csak olyan mértékű perköltséget köteles fizetni, amely a felperesnél többletköltséget eredményezett. Ennek összegét a Legfelsőbb Bíróság 100.000 Ft-ban határozta meg. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának
(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el Budapest, 2009.november 10.. Salamonné Dr. Solymosi Ibolya s.k. a tanács elnöke, Gyöngyösiné Dr. Gyügyei Klára s.k. előadó bíró, Dr. Lőrincz Györgyné s.k. bíró