← Magyarország

Gf.30404/2007/5 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Gf. III. 30.404/2007/

  1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla az M. Ügyvédi Iroda (5000 Szolnok, Szabadság tér
  2. fszt.
  3. szám, ügyintéző: Dr. Mészáros Mátyás Zoltán ügyvéd) által képviselt felperes (felperes címe) felperesnek-, a Dr. Höfler Ügyvédi Iroda (5100 Jászberény, Filmnyomó u.
  4. szám, ügyintéző: Dr. Höfler Tamás ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve (alperes címe) I. r., Fereczvári Csaba meghatalmazott (5100 Jászberény, Varga u.
  5. IV/
  6. szám) által képviselt II.rendű alperes neve (alperes címe) II. r., a személyesen eljáró III.rendű alperes neve (alperes címe) III.r., a Dr. Szűcs László pártfogó ügyvéd (5000 Szolnok, Kossuth L. u.
  7. szám) által képviselt IV.rendű alperes neve (alperes címe) IV. r., és a Dr. Koltay Zsolt ügyvéd ügygondnok (5000 Szolnok, Szapáry u. 25-
  8. II/
  9. szám) által képviselt ismeretlen helyen tartózkodó V.rendű alperes neve V. r. alperes ellen 2 332 770 Ft tőke és járulékai megfizetése iránt indított perében a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság
  10. március
  11. napján kelt,
  12. G. 20.776/2006/
  13. számú ítélete ellen a felperes részéről
  14. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy az Államnak külön felhívásra az abban foglalt időben és módon fizessen meg 140 000 (Egyszáznegyvenezer) Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: Az I-II-III. r. alperesek
  15. december
  16. napján alapították a ... Kft-t, melynek főtevékenységi köre a vagyonvédelem volt. Az I. r. alperes az alapítástól
  17. május
  18. napjáig volt a társaság tagja, de ténylegesen annak megszűnéséig ő irányította a társaságot. A II. r. alperes az I. r. alperes házastársa, a társaság képviselője és adminisztrátora volt. A III. r. alperes nem állt a társaság alkalmazásában, csak a törzsbetét szolgáltatásával vett részt a társaság működésében. A felperes és a ... Kft.
  19. szeptember
  20. napján távfelügyeleti és kivonulási szerződést kötöttek egymással. A Kft. a szerződés és a saját működési szabályzata alapján arra vállalt kötelezettséget, hogy a felperes, mint megrendelő riasztórendszerét állandó, 24 órás felügyelettel látja el, működőképességét folyamatosan ellenőrzi, fogadja a központba befutó jelzéseket, és valós intézkedést igénylő jelzés esetén a hatóságot, illetve a felperest értesíti, éjszaka vagyonőr akciós szolgálatot vonultat ki.
  21. április
  22. napján a felperes ... szám alatti üzlethelyiségbe, a szerződéssel érintett boltba idegen személyek behatoltak, a kommunikációs vonalat átvágták, az üzlet árukészletét elszállították. A felperesnek 2 332 770 Ft olyan kára keletkezett, amely a biztosítása útján nem térült meg. A kár megtérítése miatt a felperes a ...-i Városi Bíróság előtt
  23. június
  24. napján pert indított a ... Kft. ellen. A kártérítési per megindulását követően az I. r. alperes - aki tagsági viszonya megszűnése ellenére is a társaságot irányította - arra az elhatározásra jutott, hogy a Kft-t értékesíteni kell. Ennek célszerűségét indokolta, hogy a káresemény miatt a felperes ügyfélkörében bizalomvesztés alakult ki, a társaságnak
  25. december
  26. napján 2 404 717 Ft adótartozása volt, és a társaság
  27. június
  28. napjáig volt köteles bejegyzett tőkéjét 3 000 000 Ft-ra kiegészíteni. A II-III. r. alperesek ezzel az elhatározással egyetértettek, ezért az értékesítést az I. r. alperes megszervezte. A IV-V. r. alperesek közvetítők útján jelentkeztek a Kft-ben lévő üzletrészek megvásárlására, tényleges vásárlási szándékuk azonban nem volt. A IV. r. alperes alkalmi munkából élő, a társaság működtetéséhez ismeretekkel és megfelelő iskolai végzettséggel nem rendelkező, az V. r. alperes pedig hajléktalan személy volt. A IV-V. r. alperesek
  29. február
  30. napján megvásárolták a II-III. r. alperesek társasági üzletrészét. Az adásvételi szerződés és a társasági szerződés módosításával kapcsolatos iratok aláírására Dr. G.J. ...-i ügyvéd irodájában került sor. A társság elnevezése ... Kft-ről ... Kft-re változott, székhelye a IV. r. alperes lakcíme, a cégjegyzésre jogosult ügyvezetője a IV. r. alperes lett. A szerződések megkötésekor, a taggyűlési határozat meghozatalakor a II-III. r. alperesek határozott és valós szándéka volt üzletrészük értékesítése. A IV-V. r. alperesek ténylegesen nem kívánták az üzletrészeket megszerezni, ezen tényről azonban az ügyletet elkészítő és bonyolító ügyvéd nem értesült. A Fővárosi Bíróság, mint Cégbíróság
  31. március
  32. napján a
  33. január
  34. napján kelt jegyzőkönyvben foglalt változásokat bejegyezte a Cg. ... számú határozatával a cégnyilvántartásba. A ...-i Városi Bíróság előtt
  35. P. 20.455/
  36. szám alatt folyamatban lévő kártérítési perben a IV. r. alperes nem vette át a megvásárolt cég képviseletét. A bíróság a
  37. december
  38. napján kelt - fellebbezés hiányában
  39. január
  40. napján jogerőre emelkedett -
  41. P.21.030/1999/
  42. számú ítéletével kötelezte a ... Kft-t, hogy fizessen meg a felperes részére 2 332 770 Ft tőkét, valamint annak járulékait. A ... Kft, mint a ... Kft. jogutódja, a jogerős ítéletben foglaltakat önként nem teljesítette, a felperes végrehajtási eljárást nem kezdeményezett. A Fővárosi Bíróság, mint Cégbíróság
  43. július
  44. napján a ... Kft-t hivatalból törölte a cégnyilvántartásból amiatt, hogy a társaság a törzstőkéjét a jogszabályban foglaltak szerint nem egészítette ki. Az I. r. alperes, valamint akkori felesége, a II. r. alperes és a II. r. alperes édesapja
  45. szeptember
  46. napján a ... Kft-hez hasonló tevékenységi körrel új társaságot alapítottak ... Kft. néven. A Kft. vagyonvédelemmel foglalkozott, azonban modernebb technikát kínált a szolgáltatásához, mint a ... Kft. A Kft-t
  47. július
  48. napi kezdő időponttal felszámolták, a társaságot
  49. október
  50. napján a cégjegyzékből törölték. A felperes miután tudomást szerzett arról, hogy az I-II-III. r. alperesek a ... Kft-t értékesítették büntető feljelentést tett az alperesek, és az okiratot készítő Dr. G.J. ügyvéd ellen. A büntetőeljárások során polgári jogi igényt nem érvényesített. Az I-II-III. r. alperesek ellen közokirat hamisítás bűntette, míg az V. r. alperes ellen tartozás fedezete elvonásának bűntette miatt indult büntetőeljárások nyomozati szakban befejezésre kerültek. A nyomozóhatóság a II-III. r. alperes vonatkozásában nem tudta megállapítani, hogy tudtak arról, hogy a IV-V. r. alperesek személyében olyanoknak adják el a céget, akiknek tényleges cégvásárlási szándékuk nincs, míg az V. r. alperes vonatkozásában a nyomozóhatóság megállapította, hogy a ... Kft. tartozása fedezetéül vagyon nem volt lekötve, így tényállási elem hiányában a bűncselekmény nem állapítható meg. A felperes a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bírósághoz
  51. július
  52. napján érkezett keresetében az I-II-III-IV-V. r. alperesekkel szemben megállapítási keresetet nyújtott be. A felperes a
  53. február
  54. napján megtartott tárgyaláson a keresetét módosította, és az alpereseknek a ...-i Városi Bíróság jogerős ítéletében megállapított 2 332 770 Ft tőke és járulékai megfizetésére történő kötelezését kérte. Az I-IV-V. r. alpereseket a Ptk.
  55. §-a és
  56. §-a, míg a II-III. r. alpereseket a Gt.
  57. §

(2)-
(3)bekezdése alapján kérte marasztalni. Indokai szerint az I. r. alperes kártérítési felelősségét az alapozza meg, hogy közreműködött abban, hogy a IV-V. r. alperesek az erre irányuló szándékuk nélkül megvásárolják a Kft. üzletrészeit. Állította ez a magatartás eredményezte, hogy a ...-i Városi Bíróság
  1. P. 21.030/1999/
  2. számú jogerős ítéletében megítélt összeget az eredetileg kötelezett Kft-től és annak tagjaitól nem tudta behajtani. A II-III. r. alperesek vonatkozásában - nem vitatva azt, hogy büntetőjogi felelősségük megállapítására nem került sor - arra hivatkozott, hogy az üzletrész adásvétele során nem úgy jártak el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható, eljárásuk rosszhiszemű volt. Az üzletrészek adásvételére kifejezetten azért került sor, hogy a II-III. r. alperesek elkerüljék a jogutód nélküli megszűnés hátrányos következményeit, és mint tagok a felelősség alól mentesüljenek. A IV-V. r. alperesek vonatkozásában előadta, hogy úgy vásárolták meg a ... Kft. üzletrészeit, hogy erre szándékuk lett volna, így ennek hiányában a törzstőkét nem egészítették ki, az ügyvezető IV. r. alperes nem volt elérhető, ezáltal hozzájárultak ahhoz, hogy a Kft. hivatalból törlésre kerüljön, megszűnjön a tartozások kiegyenlítése nélkül. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. r. alperes azzal védekezett, hogy nincs okozati összefüggés a kár és a jogellenes magatartás között, a ... Kft. vagyonát magatartásával nem csökkentette. Másodlagosan hivatkozott a követelés elévülésére. A II-III. r. alperesek a kereset elutasítását elévülés miatt kérték. A IV-V. r. alperesek elsődlegesen a magatartásuk és a kár közötti okozati összefüggés hiányára, másodlagosan elévülésre hivatkoztak. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak találta, a II-III. r. alperesekkel szemben elévülés, míg az I-IV-V. r. alperesekkel szemben elsődlegesen jogalap hiányában, másodlagosan elévülés miatt utasította el a felperes keresetét. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. r. alperesnek 60 000 Ft, a IIIII. r. alpereseknek pedig 10 000 - 10 000 Ft perköltséget. A pártfogó ügyvéd és az ügygondnok díját 50 000 - 50 000 Ft-ban állapította meg, melynek megfizetésére a felperest kötelezte. Az elsőfokú bíróság az I-IV-V. r. alperesek vonatkozásában a Ptk.
  3. §-a, és a Ptk.
  4. §-ára alapított keresetet elsődlegesen azért nem találta alaposnak, mert megállapította, hogy a társaságnak az üzletrész értékesítésekor vagyona nem volt, emiatt okozati összefüggés az I-IV-V. r. alperes jogellenes magatartása, és a károk között nem állapítható meg. Másodlagosan alaposnak találta az I-IV-V. r. alperesek elévülési kifogását. Megállapította, hogy a felperes követelése
  5. január
  6. napján a ...-i Városi Bíróság ítéletének jogerőre emelkedése napján vált esedékessé, a felperes a büntetőeljárás során polgári jogi igényt nem terjesztett elő, az I-IV-V. r. alpereseket teljesítésre nem hívta fel, ezért a
  7. július
  8. napi igényérvényesítése időpontjában követelése elévült. Az elsőfokú bíróság a II-III. r. alperesek vonatkozásában figyelembe vette a Gt.
  9. §-ának és
  10. §-ának, valamint a Ptk.
  11. § és
  12. §-ának a rendelkezéseit, és megállapította, hogy a felperes követelése mind a Gt, mind a Ptk. alapján elévült. Döntésénél figyelemmel volt arra, hogy a felperes a II-III. r. alpereseket a teljesítésre nem hívta fel. Az elsőfokú bíróság a pervesztes felperest a Pp.
  13. §-ának
(1)bekezdése alapján kötelezte perköltség viselésére, amely magában foglalta a feljegyzett kereseti illetéket, az I-II-III. r. alperes ügyvédi, a IV. r. alperes pártfogó ügyvédi, valamint az V. r. alperes ügygondnoki díját. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, melyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását - az alperesek kereset szerinti marasztalását - kérte. Az volt az álláspontja, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, de abból téves következtetésre jutott. Sérelmezte, hogy az elsőfokú ítéletben foglalt döntés nem terjed ki a perben érvényesített valamennyi kereseti követelésre. Állította, hogy keresetét a 2007. február 6. napján megtartott tárgyaláson marasztalási keresetté módosította, egyebekben azonban fenntartotta a 38. sorszám alatt iktatott előkészítő iratában foglaltakat, melyen később sem változtatott. Állítása szerint a IV-V. r. alperesek vonatkozásában a kereseti kérelem jogalapját nem csupán a Ptk. 339. §-a és a Ptk. 344. §-ai képezték, hanem a Gt. 56. §
(2)és
(3)bekezdése is, melyen alapuló felelősséget az elsőfokú bíróság nem vizsgálta. Utalt arra is, hogy a kereseti kérelemhez kötöttség egyébként sem jelent jogcímhez kötöttséget. Hivatkozása szerint az elsőfokú bíróságnak mindenekelőtt azt kellett volna vizsgálnia, hogy az alperesek közül kik minősültek a ... Kft., később a ... Kft. utolsó tagjainak, melynek a Gt-n, illetve a Ptk-n alapuló felelősség megállapítása szempontjából van jelentősége. Az I. r. alperes felelősségének jogalapjaként utalt a Csjt. 27. §
(1)bekezdésére, mivel az I. és II. r. alperesek a társaság alapításakor és a követelés keletkezésekor is házastársak voltak. A társaság tagjait illetően vitatta a követelés elévülését, hivatkozott a Gt. 54. §
(1)bekezdésére, miszerint a társaság tagjai a megszűnést követő 5 éves elévülési időn belül felelősséggel tartoznak. A IV-V. r. alpereseknek a Ptk. 339. §-ára alapított felelősségére vonatkozóan arra hivatkozott, hogy a Gt. 54. §
(1)bekezdése, mint speciális szabály irányadó az elévülési határidő kezdetét illetően, vagyis ebben az esetben is a társaság megszűnésének az időpontjából kell kiindulni. Állította azt is, hogy a társaság megszűnésre volt ítélve, és az üzletrész adásvételi szerződés arra irányult, hogy a Kft. úgy szűnjön meg jogutód nélkül, hogy a fennálló tartozásait sem a társaságon, sem annak tagjain ne lehessen behajtani. Ez a rosszhiszemű magatartás pedig a Gt. 56. §
(3)bekezdése szerint a korlátlan behajtás jogalapját megteremti. Az okozati összefüggés hiányára vonatkozóan előadta, hogy a törzstőke kiegészítési kötelezettség elmaradása eredményezte a kielégítés hiányát, míg a IV-V. r. alperesek vonatkozásában a kár oka az volt, hogy az alperesek vagyontalan társaságot vásároltak. A IV-V. r. alperesek felelősségéről egyébként sem lehet mindaddig beszélni, amíg a társaság nem szűnt meg, mivel addig a felelősségük kérdése fel sem merült. A II-III. r. alperesek felelősségét megalapozó jogellenes magatartást álláspontja szerint bizonyította, a II-III. r. alperesek magatartása rosszhiszemű volt, üzletrész értékesítésük a gazdasági társaság jogutód nélküli megszüntetése hátrányos következményeinek az elkerülésére irányult. A II. r. alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helyben hagyását kérte, míg az I-IV-V. r. alperesek a fellebbezésre nem nyilatkoztak. Az ítélőtábla a felperes fellebbezését a Polgári perrendtartásról szóló többször módosított 1952. évi III. tv. (Pp.) 256/A. §
(1)bekezdés f.) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felperes fellebbezése nem alapos. Az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítást kellő mélységben lefolytatta, a bizonyítékokat okszerűen, a Pp.
  1. §-ában írtaknak megfelelően értékelte, a tényállást helyesen állapította meg, jogi következtetései is helytállóak. Az elsőfokú bíróság érdemi döntése is helyes, melyet megfelelő jogi indokolással látott el, azzal az ítélőtábla - az alábbi pontosítással - egyetértett. Az ítélőtábla mindenekelőtt a felperesnek az eljárásjogi kifogásait vizsgálta, melyeket nem talált alaposnak. A felperes arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság döntése nem terjedt ki a Pp.
  2. §
(1)bekezdésében írt rendelkezés ellenére a perben érvényesített valamennyi követelésére. Az ítélőtábla a rendelkezésre álló periratokból azt állapította meg, hogy a felperes a
  1. február
  2. napján megtartott tárgyaláson módosította a keresetét (
  3. sorszámú jegyzőkönyv,
  4. oldal), marasztalási keresetet terjesztett elő, és egyebekben fenntartotta a
  5. sorszámú előkésztő iratában foglaltakat, amelyben a IV-V. r. alperesek felelősségét a Gt. és a Ptk. alapján kérte megállapítani. A felperes a tárgyalás későbbi szakaszában kifejezetten nevesítette keresete jogalapját, és a IV-V. r. alpereseket már csak a Ptk.
  6. § és a
  7. §-a alapján kérte marasztalni (
  8. sorszámú jegyzőkönyv,
  9. oldal
  10. bekezdés). Alaptalan a felperesnek az arra történő hivatkozása, hogy az elsőfokú bíróság hiányosan rögzítette a kérelmét. A sérelmezett tárgyalási jegyzőkönyv hangfelvétel útján készült, annak kiegészítését, módosítását a tárgyaláson jelen lévő felperesi képviselő nem kérte annak ellenére, hogy a leírt jegyzőkönyv is rendelkezésére állt, mert annak egy példányát
  11. március
  12. napján átvette. A felperesi képviselő egyébként a
  13. március
  14. napján megtartott tárgyaláson (
  15. sorszámú jegyzőkönyv,
  16. oldal
  17. bekezdés) újból megismételte a keresetét, és tételesen felsorolta az egyes alperesekkel szemben a felelősséget megalapozó jogszabályi hivatkozását, mely szintén nem tartalmazta a IV-V. r. alpereseknek a Gt-n alapuló felelőssége megállapítását. A felperes arra is hivatkozott, hogy a kereseti kérelemhez kötöttség nem jelent jogcímhez kötöttséget, ezért az elsőfokú bíróságnak a Gt. szabályai szerint is vizsgálnia kellett volna a IV-V. r. alperesek felelősségét. A felperesnek ez az előadása annyiban helytálló, hogy a bíróságnak a Pp.
  18. §
(2)bekezdésében írt, a felek kérelméhez és jognyilatkozatához való kötöttsége valóban nem jelenti azt, hogy ha valamely fél a perbeli jogviszony minősítését illetően téves jogcímet jelöl meg, azt a bíróság a határozatában ne minősíthesse a jogszabályi rendelkezésnek megfelelően helyesen. A bíróságnak azonban erre csak akkor van lehetősége, ha valamennyi tény, bizonyíték, adat a helyes minősítéshez rendelkezésre áll, mely feltételek jelen esetben nem álltak fenn. Az ítélőtábla a továbbiakban a felperes anyagi jogi érvelését vizsgálta. Az elsőfokú bíróság a felperesnek az I. r. alperessel szemben előterjesztett keresete vonatkozásában helyesen állapította meg, hogy a követelés elsődlegesen az ok-okozati összefüggés hiánya miatt alaptalan. A Ptk. 339. §
(1)bekezdésének az elsőfokú bíróság által is idézett rendelkezése szerint a polgári jogi felelősség szükségképpeni tartalmi eleme a jogellenesség, a hátrányos eredmény (kár) és a kettő közötti okozati összefüggés. A tényállási elemek bármelyikének hiányában a bíróság a felelősséget nem állapíthatja meg. Az elsőfokú bíróság az okozati összefüggés hiányát okszerűen vette számba, megállapításával az ítélőtábla egyetértett. A felperes által a fellebbezésében felhozott oki kapcsolat olyan távoli ok-okozati összefüggést kér számon a kár és a jogellenes magatartás között, amely jogilag nem értékelhető. Az ítélőtábla az alábbi pontosítással egyetértett az elsőfokú bíróságnak a követelés elévülését megállapító álláspontjával is. A Ptk. 324. §
(1)bekezdésének rendelkezése szerint a követelések 5 év alatt évülnek el, ha a jogszabály másként nem rendelkezik. A Ptk. 326. §
(1)bekezdése kimondja, hogy az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált. Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperes követelése a Jászberényi Városi Bíróság kártérítés tárgyában hozott ítélete
  1. január
  2. napi jogerőre emelkedésekor vált esedékessé. A hivatkozott ítélet a kár megtérítésére 15 napos teljesítési határidőt szabott, ezért a teljesítési határidő elteltével vált esedékessé a követelés. Ez a pontosítás azonban nem érinti az elévülés megállapítását, mely a Ptk.
  3. §
(1)bekezdése szerint ehhez az időponthoz képest is bekövetkezett. Az elévülés kezdő időpontjának a felperes által kért - a társaság megszűnésének időpontjában történő - meghatározása azzal a következménnyel járna, hogy indokolatlanul kitolná a felperes igényérvényesítésének a határidejét, aminek jogi alapja nincs. A Ptk. taxatíve meghatározza mikor nyugszik, illetve szakad meg az elévülés, az ott írt feltételek hiányában az elévülési határidő nem változik. Megjegyzi az ítélőtábla a felperes fellebbezési érvelésével összefüggésben, hogy a felperes alaptalanul kérte az I. r. alperes marasztalását a Csjt. 27. §
(1)bekezdésében foglaltak alapján. A felperes az elsőfokú eljárásban ezen a jogcímen nem érvényesítette igényét az I. r. alperessel szemben, a Csjt-n alapuló felelősséggel kapcsolatos nyilatkozatok, tények, bizonyítékok nem állnak rendelkezésre. Nem ismert például az sem, hogy az I-II. r. alperes házassági életközössége mettől-meddig állt fent, emiatt az elsőfokú bíróság a jogcímhez kötöttség hiányában sem vizsgálhatta az I. r. alperes, mint házastárs felelősségét. De az elsőfokú bíróság - helyesen - a II. r. alperes felelősségét sem állapította meg, holott a Csjt-n alapuló igényérvényesítés feltétele lett volna a II. r. alperes felelősségének a fennállása. A felperes a fellebbezésében lényegében nem vitatta a II-III. r. alperesekkel szembeni követelésének a Gt. szerinti elévülését, mindössze azt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta a II-III. r. alperesnek a Ptk.
  1. §-a szerinti felelősségét. A II-III. r. alperes a kereset elutasítását elévülés miatt kérte. Az elsőfokú bíróság mind a Gt., mind a Ptk. szerint helytállónak találta védekezésüket, ezért nem volt szükséges a polgári jogi felelősség elemeinek a további vizsgálata. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy önmagában a büntetőjogi felelősség hiánya valóban nem zárja ki azt, hogy a polgári jog szabályai szerint egy magatartás jogellenesnek minősüljön, de kiemelendő, hogy jelen esetben a felperes által „elvárt" magatartás, a társaság felszámolásának a választása sem eredményezhette volna - a társasági vagyon hiányában a felperest ért kár megtérülését. Az ítélőtábla helytállónak találta az elsőfokú ítélet döntését, és annak indokolását a IV-V. r. alperesek vonatkozásában is. Figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság megállapította a követelés elévülését, ezért nem volt szükséges a felperes által nem érvényesített Gt-n alapuló felelősség vizsgálata. Az ítélőtábla szükségesnek tartja megjegyezni, hogy a ... Kft., majd annak jogutódja a ... Kft. is korlátolt felelősségű társasági formában működött. A jelen eljárásban irányadó, a gazdasági társaságokról szóló többször módosított
  2. évi CXLIV. tv. (Gt.)
  3. §
(1)bekezdése szerint a korlátolt felelősségű társaság olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott összegű törzsbetétekből álló törzstőkével (jegyzett tőkével) létesül, és amelynél a tag kötelezettsége a társasággal szemben csak a törzsbetétének szolgáltatására, és a társasági szerződésben esetleg megállapított egyéb vagyoni hozzájárulás szolgáltatására terjed ki. A társaság kötelezettségeiért - e törvényben meghatározott kivétellel - a tag nem felel. A Gt-nek az elsőfokú bíróság által idézett 56. §-a szabályozza a megszűnt társaság tagjának a társaság tartozásaiért való felelősségét aszerint, hogy a tagi felelősség a társaság fennállása alatt korlátozott, vagy korlátlan volt. Korlátolt felelősségű társaságok esetében a tagok korlátozott felelősségét a Gt-nek az 56. §
(3)-
(4)bekezdése áttöri a felelősség átvitel jogintézménye, amely azonban kivételes lehetőség a bíróság számára, alkalmazásához mindig valamilyen többlet tényállási elem szükséges. A felperes fellebbezésében a felelősség átvitel szabályainak alkalmazását kérte számon, de eltérő jogi álláspontja miatt nem vette, nem vehette figyelembe azt a tényt, hogy az alperesek által hivatkozott elévülési kifogás vizsgálata megelőzte a felelősség átvitel szabályainak az alkalmazását, ezért annak vizsgálatára már nem kerülhetett sor. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét - lényegében annak helyes indokai szerint - a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért az ítélőtábla kötelezte a felperest az illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett fellebbezési illeték megfizetésére a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése szerint. Az alpereseknek a másodfokú eljárásban költsége nem merült fel, ezért az ítélőtáblának erről rendelkeznie nem kellett. Debrecen,
  1. november hó
  2. napján . Madarász Anna sk a tanács elnöke, Szilágyiné Dr. Karsai Andrea sk előadó bíró, Cogoiné Dr. Boros Ágnes sk bíró A kiadmány hiteléül: Kiadó

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.