Kfv.III.37.229/2009/6.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Szőts József ügyvéd által képviselt L. Földtulajdonosok Vadászati Közössége felperesnek a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ alperes ellen vadászati ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben amelybe az alperes pernyertességének érdekében beavatkozott a dr. Csernus Tibor ügyvéd által képviselt P. I. érdekelt - a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság
- december
- napján kelt 11.K.27.219/2007/
- számú jogerős ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei 11.K.27.219/2007/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a felperest, hogy
- napon belül fizessen meg az alperesi beavatkozónak 8.000 (azaz nyolcezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 36.000 (azaz harminchatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s A felperesi vadászati közösség és a T. Földtulajdonosok Vadászati Közössége között a vadászterület határkijelölése során átfedés jött létre, mintegy 600 ha térmértékű terület vonatkozásában. A felek közötti egyezség hiányában a Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Földművelési Igazgatóság Vadászati és Halászati Osztálya, mint elsőfokú hatóság a vad védelméről, a vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló
- évi LV. törvény (Vtv.) kényszerhasznosításra vonatkozó rendelkezése alapján 25.4/2397/
- számú határozatával a T.-L.-T. települések közigazgatási területét érintően megállapította. a vadászterület határát hivatalból Az elsőfokú hatóság a 25.4/492-6/
- számú határozatával a T. Földtulajdonosok Vadászati Közösségének képviselőjét, az alperesi beavatkozót nyilvántartásba vette és szintén kijelölte ezen vadászati közösség vadászterületének a határát. A felperes a határozatok ellen fellebbezett, melynek folytán eljárt alperes a 04.3/1993/
- és a 04.3/1994/
- számú határozatával az elsőfokú határozatokat az indokolás részbeni megváltoztatásával helybenhagyta. Megállapította, hogy a vadászati hatóság a vadászterület kényszerhasznosítással történő megállapítása során a kérelemhez nincs kötve. Az alperes a kijelölt vadászterületek határát jogszerűen állapította meg, az átfedett területen a Magyar Állam tulajdonában lévő földterület kiterjedése nagyobb, mint a felperesi tulajdonosok földterülete, és a Magyar Állam tulajdonában lévő földterületek vagyonkezelőinek többsége a tiszaalpári kezdeményezést támogatta. A felperes az alperes határozataival szemben keresetet nyújtott be, melyben kifejtette, hogy a hatóságok a víz és a vad mozgására nézve szükséges bizonyítást nem folytattak le, szakértőt nem rendeltek ki, ekként a vadászterület határának megállapításánál a Vtv. 19.§
(2)bekezdés
- c)pontjában foglaltakat figyelmen kívül hagyták. Vitatta, hogy a Magyar Állam a tiszalpári kezdeményezést támogatta volna, mivel a T. Földtulajdonosok 2006 május 26. napján tartott gyűlésén a Magyar Államot képviselő K. Zrt. meghatalmazása nem volt a jogszabályi előírásoknak megfelelő. A felperesi Közösséget képviselő Cs. I. - magánszemélyként megtámadta ezen a gyűlésen hozott határozatot a képviseleti jog hiányára hivatkozva polgári bíróságon is, melyet a Városi Bíróság (továbbiakban: Városi Bíróság) 9. számú ítéletével jogerősen elutasított, a felperes kereshetőségi jogának hiányára tekintettel. Az alperesi határozat felülvizsgálata tárgyában eljárt megyei bíróság szakértői bizonyítási eljárás lefolytatását követően a felperes keresetét elutasította. A szakértői véleményre alapítottan rögzítette, hogy a vadászati hatóság a határ kialakítása során a körülményeket helyesen értékelte, a határvonalként kijelölt vasútvonal egyértelmű, kétséget kizáróan választja el a két vadászterületet. A felperes által preferált közigazgatási határvonal alkalmatlan határvonalként történő kijelölésre. Utalt arra, hogy az alperes mérlegelési jogkörében hozta a határozatát. A Magyar Állam képviseletével összefüggő kérdésben a Városi Bíróság ítélete, és a T. Földtulajdonosok Vadászati Közösségének 2006 május 26.-i gyűlésének jegyzőkönyvi adatai alapján állapította meg, hogy az átfedett területen belül a T. Vadászati Közösséghez tartozó tulajdonosok valóban közel kétszer akkora támogatottsággal rendelkeztek, mint a felperesi vadászati közösség. A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, az alperesi és az elsőfokú közigazgatási határozatra kiterjedő hatállyal. A felülvizsgálati kérelmében részletesen vitatta a kirendelt vadászati szakértő vélelmezhető vadmozgás irányára vonatkozó megállapításait, és sérelmezte, hogy vízügyi szakértő tanúkénti meghallgatására tett bizonyítási indítványát a bíróság mellőzte, noha a 2008 december 18-i (helyesen december 10-
- i)tárgyaláson a szakértő iratellenesen állította, hogy a vadmozgásra vonatkozó megállapítása a vízügyi szakértőkkel általa végzett egyeztetésen alapul. A tulajdonosi lefedettség vonatkozásában továbbra is vitatta, hogy a Magyar Állam tulajdonában lévő földterületek vonatkozásában milyen nyilatkozattételre került sor, tekintettel arra, hogy a nyilatkozatot tevő személyek sem alakilag, sem tartalmilag megfelelő meghatalmazással nem rendelkeztek. Többek között a Vtv. 14.§
(3)bekezdése alapján az érvényes felhatalmazás feltétele lett volna a miniszteri ellenjegyzés. Az alperesi beavatkozó ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az eljárt bíróság megfelelő alapossággal - szakértő igénybevételével - feltárta az ügyben irányadó tényállást, és abból - az idevonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával - helytálló jogi következtetést vont le, azzal a Legfelsőbb Bíróság is egyetért. A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 270.§
(2)bekezdése és 272.§
(2)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárás keretében kizárólag a jogerős ítélet jogszerűsége vizsgálható. A felülvizsgálati kérelem elsősorban a jogerős ítélettel megállapított tényállást, vagy is azt sérelmezte, hogy a bíróság a tényállást a Pp. 206.§-ának megsértésével állapította meg. Ebben az esetben a felülvizsgálat akkor lehet sikeres, ha a tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat azok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte, s ezért a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, lényeges logikai ellentmondást tartalmaz. A Pp. 206.§-a szerint a szabad bírói mérlegeléssel megállapított tényállás - ha az nem iratellenes vagy logikátlan - felülvizsgálata nem lehet eredményes, mert a felülvizsgálati eljárásban felülmérlegelésnek nincs helye, nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelése alapján nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítéletet hozó bíróság a szakértő véleményét helytállóan értelmezte, a vélemény nem volt ellentmondásos, iratellenes vagy okszerűtlen, ezért az erre alapozott ítélet is jogszerű volt. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a 2008 december 10-i tárgyaláson tett igazságügyi szakértői nyilatkozatszemben felperes álláspontjával - nem volt iratellenes, a vad mozgásával kapcsolatban a vízügyi szakértővel is egyeztetett az eljárt szakértő, amelynek eredménye a szakvélemény 7. oldalán megtalálható. Az igazságügyi szakértő figyelembe vette a vízügyi szakértő álláspontját, arra tekintettel alakította ki saját álláspontját is - amely nyilvánvalóan tévesnek, ellentmondásosnak, homályosnak, hiányosnak - nem tekinthető, ekként a felperes további bizonyításra vonatkozó indítványát a megyei bíróság Pp. 182.§
(3)bekezdésére is figyelemmel jogszerűen mellőzte. A felperes Magyar Állam meghatalmazásainak érvényességével összefüggő vitatása szintén alaptalan volt, mivel a 2006. május 26i taggyűlésen hozott határozatok megfelelőségének - így a meghatalmazások érvényességének - kérdése polgári perre tartozó kérdés. A jelen ügyben eljárt alperes és a megyei bíróság is, a taggyűlésen készült jegyzőkönyv adatai alapján alappal állapíthatta meg a kétszeres támogatottságot az érintett lefedett terület vonatkozásában. Ez utóbbi ugyanis jelen eljárásban nem jogkérdés, hanem ténykérdés. Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275.§
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő, illetve tárgyalásra az ügyben nem került sor, eljárási költsége nem merült fel, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 270.§
(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78.§
(2)bekezdése alapján mellőzte a perköltségről való rendelkezést az alperes vonatkozásában. A jogi képviselővel eljáró alperesi beavatkozó esetében, az előterjesztett ellenkérelemre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 78.§
(1)és 82.§
(2)bekezdése illetve a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(3)bekezdése alapján rendelkezett a perköltség megfizetéséről. A Legfelsőbb Bíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§
(1)bekezdése szerint a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdése alapján kötelezte felperest a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére. Budapest,
- december
- Bauer Jánosné dr. sk. a tanács elnöke, Dr. Kovács András sk. előadó bíró, Dr. Kovács Ákos sk. bíró