← Magyarország

Bf.127/2009/16 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.127/2009/

  1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
  2. év november hó
  3. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő V É G Z É S T: A befolyással üzérkedés bűntette és más bűncselekmények miatt az I. r. vádlott és társai ellen indított büntetőügyben a Pest Megyei Bíróság helyesen 15.B.66/2008/
  4. számú ítéletét az I. r. vádlott tekintetében helybenhagyja azzal, hogy a vádlott neve helyesbíti. A vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől -
  5. március
  6. napjától - a mai napig házi őrizetben töltött időt akként számítja be, hogy négy nap házi őrizetben töltött idő egy nap szabadságvesztésnek felel meg. A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: A Pest Megyei Bíróság a
  7. március
  8. napján kihirdetett 15.B.66/2007/
  9. számú ítéletével az I.r. vádlottat befolyással üzérkedés bűntette (Btk.256.§.

(1)
(2)bekezdés a/ pontja), 2 rb. hamis tanúzásra felhívás bűntette (Btk.242.§.
(1)bekezdés I. fordulata) és felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette (Btk.274.§.
(1)bekezdés c/ pontja) miatt halmazati büntetésül mint visszaesőt 3 év börtönre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Vele szemben 2.000.000 Ft erejéig vagyonelkobzást alkalmazott. Kimondta azt is, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött időnek a szabadságvesztésbe beszámításáról is. A II.r. vádlottat felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette (Btk.274.§.
(1)bekezdés c/ pontja) miatt 2 évre próbára bocsátotta. A III.r. vádlottat társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette (Btk.274.§.
(1)bekezdés c/ pontja) miatt 1 évre próbára bocsátotta. Rendelkezett ítéletében egyéb járulékos kérdésekről is, így a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet a II.r. és a III.r. vádlottak tekintetében a kihirdetésekor jogerőre emelkedett. Az ítélet ellen az I.r. vádlott és védője részbeni felmentésért és a kiszabott büntetés enyhítéséért jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.636/2008/5. számú átiratában a bejelentett fellebbezéseket alaptalannak tartotta, és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. Átiratában azt fejtette ki, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le. az I.r. vádlott tagadásával szemben a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével a Be.351.§.
(2)bekezdésében írt hibáktól mentes tényállást állapított meg, amit részletesen meg is indokolt. A vádlott és védője által a részbeni felmentést célzó fellebbezés a megalapozott tényállás mellett nem vezethet eredményre. Okszerűen következtetett az elsőfokú bíróság az I.r. vádlott bűnösségére és a cselekményeit is törvényesen minősítette. A hiánytalanul számba vett és kellő súllyal értékelt bűnösségi körülményekre tekintettel a kiszabott halmazati büntetés megfelelő, annak lényeges enyhítését nem tartotta indokoltnak. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb járulékos döntéseit is törvényesnek találta. Bejelentette, hogy a nyilvános ülésen nem kíván részt venni. Az I.r. vádlott a fellebbezését írásban is megindokolta, melyben bizonyítási indítványokat is előterjesztett. A
  1. november
  2. napján érkezett beadványában tanú
  3. tanúkénti kihallgatását indítványozta annak bizonyítására, hogy vele tanú
  4. több esetben is üzent, hogy vitesse oda az építőanyagokat a soroksári építkezésre. Arra is hivatkozott, hogy tanú
  5. és tanú
  6. szabadulásukat követően megkeresték őt telefonon, és elmondták, hogy az elsőfokú eljárásban nem az igazat mondták el, mert féltették a feltételes kedvezményüket. Indítványozta továbbá a KB.IV.195/
  7. számú iratok beszerzését és megvizsgálását. Hivatkozott egy férfire is ( a vezetéknevét nem tudta megjelölni), aki tanú 2-vel volt egy körletben, és aki felkereste és arról érdeklődött, hogy hajlandó lenne-e fizetni, hogy tanú
  8. elmondja az igazat.
  9. november
  10. napján tanú
  11. az ő jelenlétében fel is hívta tanú 2-t, akivel kihangosítva beszélt a fentiekről, mely beszélgetést ő rögzítette is, és azt cd lemezen be is csatolta. A
  12. november
  13. beadványában 19 oldalon keresztül lényegében megismételte az elsőfokú eljárás során már előadott védekezését. Bejelentette azt is, hogy nem kíván részt venni a másodfokú eljárásban, kérte az általa küldött bizonyítékok értékelését. Megnevezte tanú 6-ot, mint aki tanú
  14. felé közvetített, és aki felajánlotta, hogy ha 10.000.000 Ft-ot letétbe helyez, akkor tanú
  15. elmondja az igazat, módosítja a korábbi vallomását. Indítványozta azt is, hogy tanúként hallgassa meg a bíróság tanú 7-et, mert ő volt az, aki odakísérte tanú 2-höz, amikor ő állítólag pénzt ajánlott a vallomás visszavonásáért, és tanú
  16. biztosan hallotta, hogy mit beszélnek. Hangsúlyozta, hogy nem követte el a terhére rótt cselekményeket. A másodfokú bíróság az I.r. vádlott által előterjesztett bizonyítási indítványokat elutasította az alábbiak miatt: A katonai bíróságon folytatott ügynek más a tárgya, abban jelen üggyel összefüggő bizonyítékok nincsenek. Tanú
  17. és tanú
  18. az elsőfokú bíróság tanúként - a megfelelő figyelmeztetéseket követően - meghallgatta, vallomásaikban, melyeket az elsőfokú bíróság értékelt is (ítélet
  19. oldal
  20. és
  21. bekezdése) nem erősítették meg az I.r. vádlott állításait. Részletesen indokolta az elsőfokú bíróság azt is, hogy miért vetette el tanú 3-nak a tárgyaláson megváltoztatott vallomását (ítélet
  22. oldal
  23. bekezdése). Megjegyzendő, hogy a módosított vallomás szerint is csak az I. r. vádlottól hallott tanú
  24. kábítószerezéséről, erről közvetlen tudomása nem volt. A tanúk újabb kihallgatását az ítélőtábla nem tartotta szükségesnek az. I.r. vádlott által felhozott okból. Tanú
  25. tanúkénti meghallgatását sem látta indokoltnak, mert a vádlotti állítás, hogy esetleg hallhatta a tanú
  26. folytatott beszélgetést, puszta feltételezés. Ugyanígy nem látta indokoltnak tanú
  27. tanúként kihallgatását sem, mert az általa bizonyítani kívánt körülmények tekintetében is vizsgálódott az elsőfokú bíróság, és az általa értékelt bizonyítékok alapján részletesen megindokolta, hogy a vádlotti védekezésnek ezt a részét miért vetette el. A vádlott által becsatolt cd lemezen lévő hangfelvétel rossz minőségű, értékelhetetlen, abból nem állapítható meg a vádlott által hivatkozott tartalmú beszélgetés. A vádlott védője a nyilvános ülésen tartott felszólalásában fenntartotta a fellebbezését. Ebben az I.r. vádlott felmentését kérte a befolyással üzérkedés bűntette és a 2 rb. hamis tanúzásra felhívás bűntette alól. A felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének megállapítását nem kifogásolta. Erre tekintettel az enyhítést célzó fellebbezést is fenntartotta. Indítványozta a vagyonelkobzás mellőzését is. Azt fejtette ki, hogy az elsőfokú bíróság tanú
  28. előadását fogadta el a tényállás megállapításakor, és ezt a bizonyítékok alá is támasztották. De felvetette, hogy ha azt feltételezzük, hogy tanú
  29. tanú vallomása nem felel meg a valóságnak, akkor ezek az egyéb bizonyítékok már nem utalnak bűncselekmény elkövetésére. Utalt arra is, hogy ha a bíróság elfogadja az I.r. vádlott védekezését, ezek a bizonyítékok akkor is alkothatnak zárt rendszert, de akkor már a vádlotti védekezést támasztják alá. A bejelentett védelmi fellebbezésekre tekintettel az ítélőtábla a Pest Megyei Bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt a Be.348.§.
(1)bekezdése alapján a Be.349.§.
(1)bekezdésében írt terjedelemben - a fellebbezésekkel érintett vádlottra - bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával, kellő alapossággal és részletességgel folytatta le a bizonyítási eljárást. A vád tárgyává tett bűncselekmények elbíráláshoz szükséges és lehetséges bizonyítékokat feltárta. Azokat okszerűen, az ésszerűség és a logika követelményeinek szem előtt tartásával értékelte, mérlegelte. Nem tévedett, nem vétett logikai hibát akkor sem, amikor megállapított tényekből további tényekre vont le következtetést. Törvényesen utasította el tanú
  1. tanúkénti kihallgatására, illetve a poligráfos vizsgálat elrendelésére vonatkozó bizonyítási indítványokat, és ennek részletes és elfogadható indokát is adta ítéletének
  2. oldal utolsó bekezdésében és a
  3. oldal első és második bekezdésében. Az ott kifejtettekkel az ítélőtábla is egyetértett. Az így megállapított tényállás döntő, meghatározó részében megalapozott. Az iratok tartalma alapján csak az alábbi kisebb kiegészítésekre, pontosításokra szorul a Be.
  4. §.
(1)bekezdés a/ pontja alapján: - Az ítélet
  1. oldal utolsó bekezdés első mondatában szereplő dátumot akként pontosítja, hogy a szerződés megkötésére
  2. szeptember
  3. napján került sor (nyomozati iratok
  4. oldalán lévő engedményezési szerződés). - Ugyanezen bekezdés második mondatát - szintén a fenti engedményezi szerződésben írtak alapján - azzal pontosítja, hogy 5.500.000 Ft értékben került átruházásra a követelés. - Az ítélet
  5. oldal első bekezdés első mondatában szereplő határozat száma helyesen 264701/2/
  6. - Az
  7. oldal
  8. bekezdését azzal egészíti ki, hogy a II. r. vádlottnak sem volt tényleges szerződéskötési szándéka. - Az
  9. oldal
  10. bekezdését azzal pontosítja, hogy a szerződések felbontására
  11. március
  12. napján került sor (nyomozati iratok 212-
  13. oldalai). Az így kiegészített tényállás már minden szempontból megalapozott, következésképpen az a másodfokú eljárásban is irányadó volt a Be.351.§.
(1)bekezdése, illetve a Be.352.§.
(2)bekezdése alapján. Az elsőfokú bíróság a szükséges részletességgel eleget tett az indokolási kötelezettségének. Ennek során számot adott arról, hogy mely bizonyítékot miért fogadott el, illetve melyiket miért nem tartotta elfogadhatónak. Az elsőfokú bírság széleskörű bizonyítást folytatott le az ügyben, nagyszámú tanút hallgatott meg, az előterjesztett bizonyítási indítványoknak is nagyobbrészt helyt adott. Indokolásában részletesen bemutatta a vádlotti védekezést, a kihallgatott tanúk vallomását, ezeket egyenként és összességükben is értékelte, mérlegelte, összevetette a rendelkezésre álló okirati bizonyítékokkal is. Számot adott arról, hogy miért nem tartotta elfogadhatónak az I.r. vádlott által előadott védekezést. Az I.r. vádlott maga sem vitatta a 2.000.000 Ft átvételét, de állítása szerint ezt az összeget tanú
  1. építkezésének befejezésére vette át. Tanú
  2. következetesen állította, hogy a fenti pénzösszeg átadásának az volt a célja, hogy azt tanú
  3. kapja a közbenjárásáért. Tanú
  4. is arról volt tudomása, hogy ez a pénz egy rendőré lesz, aki segít tanú
  5. ügyének kedvező alakulásában. Ezeket az állításokat támasztotta alá közvetetten tanú
  6. tanú vallomása is, aki a történteket végül - tanú
  7. kérésére - feltárta a hatóság előtt. Ugyancsak nem vitatta az I.r. vádlott azt sem, hogy két ingatlant terhelő követelés is - az ő közvetítésével - a hozzátartozói ( a II.r és a III.r. vádlottak nevére került). Ennek okát azonban tanú
  8. állításától eltérően jelölte meg. Az egyik ingatlan kapcsán nemcsak tanú 2., de tanú 10 és tanú 12 tanúk is cáfolták, hogy az átruházás oka tanú
  9. kiköltözésének kikényszerítése lett volna. A pestlőrinci ingatlant terhelő követelés átruházása tekintetében is okkal vetette el a vádlotti védekezést az elsőfokú bíróság, mert azt nemcsak tanú
  10. és tanú
  11. tanúk vallomása cáfolta, de az a tény is, hogy a kérdéses követelést tanú
  13. október
  14. napján fizetési meghagyással érvényesítette (nyomozati iratok 280-
  15. oldalai). Az elsőfokú bíróság számos tanút meghallgatott abban a kérdésben, hogy pénzösszeg átadására, illetve a vagyonátruházásokra milyen célból került sor, tisztázandó a vádlottnak az építkezési célra vonatkozó védekezését, illetve azt, hogy tanú
  16. tudott-e az átadott készpénz más célú felhasználásáról. Az e körben rendelkezésre álló tanúk vallomását az elsőfokú bíróság az ítélete
  17. oldal 2-
  18. bekezdéseiben részletesen értékelte, mérlegelte, és logikus indokát adta annak, hogy egyes tanúvallomásokat miért nem tartott elfogadhatónak. Tanú
  19. állítólagos kábítószer-fogyasztásával, drogszállításra rábírással kapcsolatos vádlotti állítást sem erősítették meg a tanúk, tanú 13., tanú 14, tanú 15., tanú 11, tanú 3, tanú 4, de tanú 10 és tanú 12 tanúk sem. Az elsőfokú bíróság által feltárt és értékelt bizonyítékok tanú
  20. állításait erősítették meg, és alappal lehetett belőlük azt a következtetést levonni, hogy a pénzátadásra, az ingatlan-és követelés átruházásokra azért volt szükség, mert az I.r. vádlott arra hivatkozott, hogy ezzel hivatalos személy közbenjárását fogja kieszközölni tanú
  21. folyamatban lévő ügyének kedvező elbírálása érdekében. Részletesen megindokolta az elsőfokú íróság az ítélete 3./ pontjában megállapított tényállást is. Itt is elvetette az I.r. vádlott védekezését, és a tényállást tanú 2 és tanú
  22. tanúk vallomása alapján állapította meg. A megalapozottan megállapított tényállásból okszerűen vont le következtetést az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére, és a cselekményeit is helyesen minősítette. Az I.r. vádlott és védője által a vádlott részbeni felmentését célzó fellebbezés lényegében az elsőfokú bíróság bizonyítékokat értékelő, mérlegelő tevékenységét támadja, a vádlotti védekezés elfogadtatását célozza, ami viszont a megalapozott és kellően megindokolt tényállás mellett a másodfokú eljárásban nem vezethet eredményre. Erre tekintettel az I.r. vádlott felmentésére nem kerülhetett sor. Az elsőfokú bíróság teljes körűen felsorolta és kellő súllyal értékelte a büntetés kiszabása során figyelembe vehető bűnösségi körülményeket. Az általa kiszabott fő-és mellékbüntetés szükséges ahhoz, hogy a vádlottal szemben a büntetési célt, az egyéni és általános megelőzés követelményét elérje, és érvényre juttassa. Ez az eltúlzottnak semmiképpen sem tekinthető büntetés áll arányban a vádlott által elkövetett cselekmény tárgyi súlyával és társadalomra veszélyességével, valamint a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességgel, bűnösségének fokával és a büntetés kiszabása során irányadó bűnösségi körülményekkel. Nem látott okot az ítélőtábla a büntetés lényeges enyhítésére. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezéseit is törvényesnek találta. Nem találta alaposnak a vagyonelkobzás mellőzésére irányuló védelmi indítványt. A Btk.77/B.§.
(1)bekezdés a/ pontja értelmében vagyonelkobzást kell elrendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett. A Btk.77/C.§.
(1)bekezdés a/ pontja alapján a vagyonelkobzást pénzösszegben kifejezve kell elrendelni, ha a vagyon már nem lelhető fel. A fenti törvényi rendelkezésből kitűnik, hogy a vagyonelkobzás alkalmazása kötelező. A vagyonelkobzásnak a közélet tisztasága elleni bűncselekmények körében történő alkalmazásáról szól a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának a BKv.78. számú véleménye, melynek I. pontja szerint, amennyiben a közélet tisztasága elleni bűncselekmény elkövetése során a passzív vesztegető az aktív vesztegetőtől a vagyoni előnyt megszerzi, vele szemben arra, mint a bűncselekmény elkövetéséből eredő, a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyonra a Btk.77/B.§.
(1)bekezdés a/ pontja alapján vagyonelkobzást kell elrendelni. Törvényesen döntött tehát az elsőfokú bíróság a vagyonelkobzás elrendeléséről és annak törvényi okát is helyesen jelölte meg. A fentiekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a Pest Megyei Bíróság - helyesen 15.B.66/2008/50. számú ítéletét a Be.371.§.
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Észlelte az ítélőtábla, hogy - nyilvánvalóan elírásból - tévesen került feltüntetésre az elsőfokú bíróság ügyszámában az évszám, ezért azt megfelelően kijavította. Azt is észlelte, hogy helytelenül szerepel az ítélet rendelkező részében az I.r. vádlott neve, mert az helyesen I. r. vádlott, ezért ezt is megfelelően pontosította. Az elsőfokú bíróság az ítélet kihirdetésekor megszüntette az I.r. vádlott előzetes letartóztatását és vele szemben házi őrizetet rendelt el. Ennek további beszámításáról a Btk.99.§.§.
(1)
(3)bekezdése alapján rendelkezett. Budapest, a
  1. év november hó
  2. napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke Dr. Magócsi István sk. Zólyominé dr. Törő Erzsébet sk. előadó bíró bíró A Pest Megyei Bíróság 15.B.66/2008/
  3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.127/2009/
  4. számú végzése folytán
  5. november
  6. napján az I.r. vádlott tekintetében jogerőre emelkedett és végrehajtható. Budapest,
  7. év november hó
  8. napján Máziné Dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Horváth Judit tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.