Gfv.30251/2009/3 – Kúria

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA mint felülvizsgálati bíróság Gfv.IX.30.251/2009/3.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság dr Banczerowski György) ügyvéd által képviselt felperesnek, dr. Bessenyei Tibor ügyvéd által képviselt alperes ellen kölcsön visszafizetése iránt a Fővárosi Bíróság előtt 28.P.22.931/

1. szám alatt indított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.030/2008/
2. számú ítéletével befejezett perében az említett jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelme alapján indult eljárásban a
3. november 17-én megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Ítélőtábla 4.Pf.21.030/2008/
4. számú ítéletét fenntartja. a Fővárosi hatályában Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 200.000 (Kettőszázezer) Ft felülvizsgálati perköltséget és az Államnak az adóhatóság felhívása alapján 1.176.300 (Egymillióegyszázhetvenhatezerháromszáz) Ft le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A felperes keresetében 78.270 euró és ennek kamatai tekintetében kölcsön címén kérte az alperes marasztalását. Előadása szerint mint hitelező szóbeli kölcsönszerződés alapján
5. január 19-én utalt át 78.270 eurót az alperesnek, melyet az alperes többszöri felszólítás ellenére sem fizetett vissza. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elismerte, hogy a banki költség levonása után a felperestől 78.113 euró számlájára megérkezett, de állítása szerint az átutalással az alperes cége, a GmbH felé megbízási díj címén fennálló tartozását fizette meg a felperes. Csatolta azt a számlát, melyet
6. január 16-án állított ki a GmbH nevében, a hitelközvetítés fejében fennálló 78.270 euró követelésről. Az elsőfokú bíróság
7. sorszámú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint önmagában az, hogy a felperes a 78.270 euró átutalására megbízást adott, könyveibe pedig a peresített összeget kölcsönként vezette be, nem bizonyítja, hogy a felek között kölcsönszerződés jött volna létre. Emiatt viszont a kölcsönszerződés teljesítését sem igényelheti. Az átutalási megbízáson feltüntetett kód igazolására vonatkozó indítvány teljesítését elkésettsége miatt mellőzte a bíróság. A felperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felperes a szóbeli kölcsönszerződés létrejöttét bizonyítani nem tudta. Kiemelte, hogy az alperes cége által
8. január 16-án kiállított 103/
9. számú számla 78.270 euróról szól, mely összeg megfizetésére a felperes hitelközvetítési díj címén köteles.
10. január 19-én a számlán megjelölt összeget fizette meg - kifogás előterjesztése nélkül - a felperes, azt pedig az alperes megfelelően bizonyította a perben, hogy ezt az összeget továbbította a GmbH-nak, a GmbH pedig azt őt megillető megbízási díjként tartotta nyilván, az után adózott. E tényekre is tekintettel önmagában az, hogy a felperes saját könyvelésében az átutalt összeget kölcsönként szerepeltette, az átutalási megbízáson pedig saját maga a rövid lejáratú kölcsönre utaló kódot tüntetett fel, nem bizonyítja a kölcsönszerződés létrejöttét. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a keresetnek helytadó új határozat meghozatalát, másodlagosan új eljárás elrendelését kérte. Felülvizsgálati kérelmét a következőkkel indokolta: Az alperes sem vitatta, hogy a felperes a nemzetközi átutalási megbízáson az átutalás jogcímeként a 64-es kódot tüntette fel, melynek jelentése a 16/2005./VII.27./ MNB rendelet
11. számú melléklete szerint "nyújtott rövid lejáratú kölcsönök miatti forgalom". Míg az alperes írásbeli ellenkérelmében megbízási díjnak tekintette az átutalt összeget, a
12. VII. 3.-i tárgyaláson már úgy nyilatkozott, hogy az elvégzett munka a felperes mellett a D. I. Kft-t, valamint az I. és T. cégeket érintette. Jelen perben viszont nincs jelentősége annak, hogy az alperes a perben nem álló harmadik személyekkel milyen jogviszonyban volt és azoktól "milyen jogcímen kapott megbízási díjat". Az alperes a másodfokú bíróság felhívása alapján elkésetten bizonyította, hogy az általa felvett összegeket könyvelésében adózott jövedelemként szerepeltette. Az elkésettséget a másodfokú bíróságnak értékelnie kellett volna. A perben az alperes csupán állította, de nem bizonyította, hogy az 103/
13. szám alatti számlát a felperes részére megküldte, illetve azt a felperes átvette. Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A Pp.
14. § /1/ bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással kérheti a fél. A Pp.
15. § /2/ bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem kötelező tartalmi eleme a jogszabálysértés megjelölése, melynek elmulasztása a Pp.
16. § /1/ és /2/ bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasítását vonja maga után. A perbeni esetben ugyan nem jelölte meg a felülvizsgálati kérelem, hogy a jogerős ítélet konkrétan mely jogszabály, mely rendelkezésébe ütközik, de a felülvizsgálati kérelem tartalmi vizsgálata alapján egyértelmű, hogy a felperes a bizonyítékok téves értékelését sérelmezi. A Pp.
17. §-a /1/ bekezdése mondja ki, hogy a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. A Legfelsőbb Bíróság úgy tekintette, hogy a felülvizsgálati kérelem a Pp.
18. § /1/ bekezdésének megsértését sérelmezte. A felülvizsgálati kérelem nem alapos, a jogerős ítélet nem sérti a Pp.
19. § /1/ bekezdésében írtakat. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelése körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. Alaptalan az a felülvizsgálati kérelem, amely a bizonyítékok szabad mérlegelését támadja, ugyanis a felülvizsgálati eljárásban felülmérlegelésnek nem lehet helye. Más a helyzet azonban akkor, ha a másodfokú bíróság a tényállást nyilvánvalóan iratellenesen állapította meg, ha a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül, logikai ellentmondást tartalmazó módon mérlegelte, ha a mérlegelés körébe vonat adatok értékelésénél nyilvánvalóan okszerűtlen, a logika szabályaival ellentétes következtetésekre jutott. Az ilyen ítélet ugyanis jogszabálysértő és ez a tény megalapozza a felülvizsgálati kérelem előterjesztését. A perbeni esetben azonban a felülvizsgálati kérelemben megjelöltek alapján nem lehet megállapítani, hogy a jogerős ítélet a tényállást iratellenesen állapította volna meg, hogy a jogerős ítélet a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó értékelésén alapult volna. A 16/2005./VII.27./ MNB rendelet
20. § /1/ bekezdése szerint az ügyfél a bankszámlán történt jóváírás jogcímkódját a jegybanki információs rendszerhez történő felhasználás - a fizetési mérleg statisztikák összeállítása - céljából köteles megadni. A rendelet
21. § /1/ bekezdése szerint a számlavezető csupán azt köteles ellenőrizni, hogy az ügyfél megadta-e a jogcímkódot, illetve, hogy az általa megadott jogcímkód és az ország-, vagy a statisztikai státuszkód megjelölésében nem lelhető-e fel valamilyen logikai hiba, hiányosság. Azt viszont nem kellett a számlavezetőnek vizsgálnia, hogy az átutalásra ténylegesen "egy évnél nem hosszabb eredeti lejáratú kölcsönök nyújtása" miatt került-e sor, azaz, hogy a felperes jogszerűen jelölte-e meg - a rendelet
22. számú mellékletében írtaknak megfelelően - a 64-es kódot. A felperes tehát saját maga dönthetett a 64-es kódszám megjelöléséről. Tény, hogy e kód megjelölését sem a számlavezető, sem az alperes nem kifogásolta, de e körülményre figyelemmel sem minősül kirívóan okszerűtlennek a jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy önmagában a 64-es kód megjelölése nem alkalmas a kölcsönszerződés létrejöttének bizonyítására. Nem lelhető fel ellentmondás az alperes
23. sorszámú ellenkérelmében és a
24. VII. 3.-ai tárgyaláson (9.sorszámú jegyzőkönyv) tett nyilatkozatai között. Az
25. sorszámú ellenkérelemben az alperes azt hangsúlyozta, hogy kezdetben egyéni cége, majd annak átalakulása után a GmbH végzett a felperes megbízásából a felperes részére hitelközvetítést és ehhez kapcsolódó munkát, de végzett munkát a D. I. Rt. részére is, mely cég, mint a felperes kapcsolt vállalkozása a felperessel együtt tervezte lakópark építését, valamint Spar és Interspar hálózat kiépítését és emellett végzett munkát a Spar beruházásokra alakult "projekttársaságok" részére is. Az elsőfokú bíróság a
26. VII. 3i tárgyaláson személyesen hallgatta meg az alperest, és az erről készült jegyzőkönyv szerint a peres felek egyezően adták elő, hogy az I. T. Kft-k "közös cégeik", azoknak mind az alperes, mind D. L. (a felperes törvényes képviselője) a tagjai, és az alperes az egyéni cége, majd GmbH-ja útján, e "közös" cégeknek is végzett munkát. Az alperes azonban azt is előadta, hogy a T. Kft-ben és az I. Kft-ben munkájának ellenértékeként tulajdonosi részesedést kapott, így megbízási díj követelése csak a D.I. Rt-vel és a felperessel szemben állt fenn. A per eldöntése szempontjából nem volt jelentősége annak, hogy az alperes jogosult volt-e kizárólag a felperessel szemben érvényesíteni 78.270 euró összegű megbízási díj követelését. Az eljárt bíróságoknak abban kellett állást foglalniuk, hogy a felperes kérheti-e kölcsöntartozás címén az alperes 78.270 euró és kamataiban való marasztalását, ennek eldöntése során pedig annak volt jelentősége, hogy a felperes a GmbH
27. I. 16-án kiállított számláján szereplő összeggel azonos összeg átutalására
28. január 19-én megbízást adott, ugyanakkor nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy az átutalásra az alperessel, mint adóssal megkötött kölcsönszerződés alapján került sor. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes ugyan a
29. sorszámú jegyzőkönyvben előadást tett arra vonatkozóan, hogy melyek voltak azok az okok és körülmények, amelyek miatt az alperesnek a felperestől kölcsönt kellett igényelnie, de ezzel kapcsolatos állításait az alperes tagadásával szemben még csak nem is valószínűsítette, ugyanakkor az alperes - aki mindvégig állította, hogy kölcsönre nem volt szüksége - írásbeli kölcsönszerződéseket csatolt annak igazolására, hogy
30. nyarán maga hitelezett jelentős összegeket a D. L. által képviselt D.I. Rt. részére. A Fővárosi Ítélőtábla a
31. január 13-án megtartott tárgyaláson kötelezte a jelenlévő alperest annak 30 napon belüli igazolására, hogy a GmbH adózott a 103/
32. számú számlán megjelölt összeg után és e felhívásnak az alperes
33. február 13-án tett eleget. Nem vitatható,hogy a 30 napos határidő már
34. II. 12-én, csütörtöki napon - eltelt, tehát az alperes egy nap késedelemmel tett eleget bizonyítási kötelezettségének, de ezzel nem késleltette a másodfokú eljárás befejezését. A másodfokú bíróság a
35. március 24-ére elhalasztott fellebbezési tárgyaláson ismertette az alperes által
36. február 13-án becsatolt független könyvvizsgálói szakvéleményt, és nem követett el jogszabálysértést azzal, hogy ugyanezen a tárgyaláson meghozott ítéletében figyelembe vette az alperes által
37. II. 13-án csatolt bizonyítékot. A per során valóban nem került sor annak bizonyítására, hogy a 103/
38. számla felperes részére való megküldése megtörtént volna, de ebből sem következik, hogy a keresetet elutasító első fokú ítélet helybenhagyásáról szóló jogerős ítélet a Pp.
39. § /1/ bekezdésébe ütköző, jogszabálysértő ítélet lenne. Mindezekre tekintettel döntött a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet hatályában való fenntartásáról a Pp.
40. § /3/ bekezdése alapján. A felperes felülvizsgálati kérelme nem vetett eredményre, ezért a Legfelsőbb Bíróság kötelezte az illetékfeljegyzési jogot élvező felperest 19.604.286 Ft pertárgyérték figyelembe vételével felülvizsgálati perköltség megfizetésére az alperes javára és a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére az állam javára. A perköltségről szóló döntés a Pp.
41. § /1/ bekezdésén,
42. § /1/ bekezdésén, a 32/2003./VIII.22./ IM rendelet
43. § /5/ és /6/ bekezdésén, és a 6/1986./VI.26./ IM rendelet
44. § /2/ bekezdésén alapul. Budapest,
45. november
46. Dr.Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke Dr.Lőrincz Györgyné sk.előadó-bíró Gyöngyösiné dr.Gyügyei Klára sk.bíró A kiadmány hiteléül: /Seres Józsefné/ bírósági tisztviselő