← Magyarország

Bhar.70/2008/3 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság Bhar.70/2008/

  1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Győri Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság Győrött, a
  2. évi november hó
  3. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő végzést: A rágalmazás vétsége miatt vádlott neve ellen indult büntető ügyben a Zala Megyei Bíróság
  4. évi július hó
  5. napján kihirdetett Bf.297/2008/
  6. számú ítéletét helybenhagyja. Indokolás: A Keszthelyi Városi Bíróság a
  7. április
  8. napján kihirdetett 9.B.189/2007/
  9. számú ítéletében a vádlottat a rágalmazás vétségének vádja alól felmentette és megállapította, hogy az addig felmerült bűnügyi költségét a magánvádló viseli. Az elsőfokú ítélet ellen a magánvádló és képviselője a vádlott felmentése miatt, bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása érdekében jelentettek be fellebbezést. A másodfokon eljárt Zala Megyei Bíróság
  10. július
  11. napján kihirdetett Bf.297/2008/
  12. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 179.§ /1/ bekezdésébe ütköző rágalmazás vétségében, emiatt egy évre próbára bocsátotta. Kötelezte magánvádló részére az addig felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A másodfokú ítélet ellen a vádlott és védője a vádlott bűnösségének megállapítása miatt, felmentésért jelentettek be fellebbezést a harmadfokú bírósághoz. A vádlott védője az ítélőtábla nyilvános ülésén elhangzott perbeszédében az elsőfokú bíróság döntésével egyetértve kiemelte, hogy téves a megyei bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a vádlott által tett kijelentések tartalmuknál fogva nem tartoztak a kapcsolattartás kérdéséhez. A vádlott hivatalos eljárásban, a titoktartásra kötelezett szakértő kérdésére őszintén elmondta, hogy miért ellenzi a gyermeke és a magánvádló közti kapcsolattartást. A gyámhatóság által felkért pszichológus szakértőnek az volt a feladata, hogy a vizsgált személy gondolatait, szorongását, realitás érzékét tisztázza, de a szakértő csak akkor tud a szülőről véleményt mondani, ha az ügyfél őszintén megnyílik előtte. A vádlott ezt tette, emiatt adott róla a szakértő negatív értékelést, véleményében gyanakvónak ítélte védencét, aki társadalomra veszélyesség hiányában bűncselekményt nem valósított meg, ezért a vádlott felmentését és a bűnügyi költség viselésére vonatkozó kötelezés megváltoztatását kérte. A magánvádló jogi képviselője a harmadfokú eljárás nyilvános ülésén hangsúlyozta, hogy a vádlott a szakértő előtt a vizsgálat céljához nem tartozó hamis tényeket állított, amelyek a magánvádló becsületének csorbítására alkalmasak voltak, a kapcsolattartással nem álltak összefüggésben. A becsmérlő tényállítások miatt a vádlott bűnösségének megállapításával egyetértett és a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A magánvádló a másodfokú ítélet helybenhagyását kérte. A vádlott csatlakozott védőjéhez és a bűncselekmény alóli felmentését kérte. Szerinte a volt férje provokálja ezeket a gyámhatósági és bírósági ügyeket. A vádlott és védőjének fellebbezése nem alapos. Az ítélőtábla a bejelentett fellebbezések alapján Zala Megyei Bíróság ítéletét az azt megelőző első-és másodfokú bírósági eljárásokkal együtt bírálta felül a Be.
  13. §

(1)bekezdése szerint. Ennek során megállapította, hogy az eljárt bíróságok büntetőeljárási szabálysértést nem vétettek. Az ellentétes első és másodfokú döntések miatt megnyílt a fellebbezés lehetősége az ítélőtáblához, a és a harmadfokú eljárásban az ügy érdemi felülvizsgálatának eljárásjogi akadálya nem volt. Az első fokú bíróság az ügyet felderítette, a másodfokú bíróság határozatát változtatás nélkül erre a tényállásra alapította. Az eljárt bíróságok indokolási kötelezettségüket teljesítették. A Be.
  1. § /1/ bekezdésében foglaltaknak megfelelően a harmadfokú felülbírálat során is irányadó, a másodfokú ítélet alapjául szolgáló tényállásból a megyei bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére a szakértő előtt tett valótlan tényállításokat tartalmazó kijelentései miatt, és nem tévedett annak jogi indokolásában sem. A vád tárgyává tett bűncselekmény vádja alól az első fokú bíróság bűncselekmény hiányában mentette fel a vádlottat, az ítéletben kifejtett jogi álláspontja szerint a vádlott jogszerű eljárásban, a pszichológus szakértői vizsgálat során közölte véleményét, az ügyfelet megillető jogát gyakorolta, annak kereteit nem lépte túl. Mivel a pszichológus szakértőnek megfelelő rálátással kell rendelkeznie az ügyfél személyiség jegyeiről, körülményeiről a döntésformáló szakértői véleménye kialakításában, a vádlott szakértő előtt tett kijelentéseivel a társadalomra veszélyesség elemét nem valósította meg, cselekménye ezért nem bűncselekmény. A megyei bíróság ettől ellentétes döntésekor vizsgálta, hogy a vádlott ügyfélként, a vádlottra erkölcsileg és jogilag terhelő kijelentései a gyermeknevelési alkalmasság kérdésének tisztázását segítették-e, vagy az ügyhöz nem tartozó, szükségtelen közlések voltak. A másodfokú bíróság ennek értékelésekor helyesen állapította meg, hogy a vádlott becsület csorbítására alkalmas tényállításai a közös gyermekkel való apai kapcsolattartás tisztázásához szükségtelenek voltak, tartalmuknál fogva nem tartoztak a vonatkozó gyámhatósági eljárás körébe. Ennél fogva a vádlott magatartása társadalomra veszélyessége miatt jogellenes, és bűncselekményt valósított meg. Az ítélőtábla a megyei bírósággal egyetértve hangsúlyozza, hogy a becsületsértés vagy a rágalmazás jogellenességét kizárja a hatóság előtt folyamatban levő ügyben szóban, vagy írásban az ügy tárgyára, az ügy elbírálása érdekében szükséges keretben tett nyilatkozat. Nyilvánvaló azonban az is, hogy az ügyfeleket megillető jogok gyakorlása, a tényfeltárás kötelezettsége, nem jogosítja fel az ügyben szereplő személyeket bármilyen, a becsület csorbítására egyébként alkalmas, valótlan tényközlésekre. Az is kétségtelen a jelen ügyben megállapított tényállás szerint, hogy a vádlott sérelmezett kijelentései
  2. május
  3. napján, a Keszthelyi Városi Gyámhivatal által kirendelt igazságügyi pszichológus szakértő előtt hangzottak el, és a vádlott pszichológiai vizsgálatával, szülői alkalmasságának megállapításával voltak kapcsolatosak. A vizsgálathoz tartozó beszélgetés során a vádlott kitért arra, hogyan alakultak a személyes kapcsolatai, a magánvádlóval fennállt élettársi viszonyuk, foglalkozott a gyermekük közös nevelése során megélt élményeivel, a láthatás során az apa magatartásából adódó félelmeivel. Ennek során hangzott el, hogy magánvádló „lehet, hogy odacsapta" a gyermekét, aminek hátterében az állt, hogy a magánvádló előző házasságából született gyermeke halálával kapcsolatban államigazgatási eljárást folytattak. Kijelentette azt is, hogy a magánvádlót minden munkahelyéről kirakták, megbízhatatlan, munkáltatóját meglopta. A tényleges helyzet szerint azonban a magánvádló munkaviszonya közös megegyezéssel szűnt meg, a M. C. Rt-től évente 100 kg cukor természetbeni juttatásában részesült. Az elhangzottakat a szakértői vélemény részeként a gyámhivatal 60343/
  4. számú ügyében az arra jogosultak megismerhették. Az ítélőtábla egyetértett a védelemnek azzal az álláspontjával, hogy a szakértői vizsgálathoz tartozó, a gyermekekük testi-értelmi fejlődésének veszélyeztetését féltő vádlott őszinte véleménye az apáról azt szolgálta, hogy a pszichológus a személyiségét felmérje, és negatív nyilatkozatainak az a része, amely az apa gyermekéhez főződő magatartásával kapcsolatosan még ha túlzó is, nem lehet büntetőeljárás tárgya. Az ugyanis azt szolgálta, hogy feltárja a szakértő, miért ellenzi a fél a kapcsolattartást, nélkülözi a társadalomra veszélyességet. Más a megítélése azoknak a tényállításoknak, amely az apát emberöléssel hozta összefüggésbe, illetve állítólagos lopását, munkahelyi megbízhatatlanságát tényszerűen tartalmazza. A vádlott szakértő felé tett közlésének ez a része, amelyet a gyámhatósági eljárásban résztvevők is megismerhettek, jogellenes volt, és tartalmánál fogva a magánvádló emberi megítélését lealacsonyította. Az ilyen, pletykán és saját következtetésen alapuló önkényes tényközlés nem tekinthető az ügy tisztázását elősegítő véleménynek, a használt kifejezésekkel csak a magánvádlónak akart ártani, kiragadva olyan momentumokat az életéből, amelyekről úgy gondolta, hogy negatív értékítéletét alátámaszthatja. A gyermekelhelyezés és láthatás körében a hatóság felé azt közvetítette, hogy a magánvádló bűnöző, emiatt a magánvádlónak kellett az egyoldalú tényállítását megcáfolnia. Mindezek alapján az ítélőtábla azt állapította meg, hogy a magánvádló fenti bűnös tevékenységére vonatkozó tényközlések a pszichológus szakértő véleményének kialakításához, közvetve a gyámhatóság tájékoztatásához nem voltak szükségesek. A magánvádlóra tett hamis, tényekkel alá nem támasztott, negatív értelmű becsmérlő tényállítás megtételére a vádlottat, mint ügyfelet megillető jogi védelem nem terjed ki, szükségtelenül hangzottak el, és jogellenesek voltak, tehát az a Btk.
  5. §-a szerint társadalomra veszélyes magatartás, amellyel bűncselekményt követett el. A kifejtetteknek megfelelően az ítélőtábla a védelmi fellebbezést alaptalannak tartotta, és másodfokú bíróság ítéletét a Be. 397.§ alapján helybenhagyta. Győr,
  6. évi november hó
  7. napján Dr. Kovács Tamás sk. a tanács elnöke ZÁRADÉK: Dr. Miklós Mária sk. a tanács tagja, előadó Dr. Zólyomi Csilla sk. a tanács tagja Ezzel a végzéssel a Zala Megyei Bíróság
  8. július
  9. napján kelt Bf.297/2008/
  10. számú ítélete a mai napon jogerőre emelkedett. G y ő r ,
  11. évi november hó
  12. napján Dr. Kovács Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül kiadó:

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.