Bfv.585/2009/5 – Kúria

(1)bekezdése és

(2)bekezdésének b/ pontja) miatt 2 évi börtönbüntetésre, továbbá 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás a következő: A „Serif" néven ismert K.G-nek tudomására jutott, hogy a sértett „Kisserif"-nek szólíttatja magát. Ezért közös ismerősükön keresztül üzent a sértettnek, hogy találkozzanak az egyik étteremben. K.G. egyébként úgy tudta, hogy a sértett 300.000 forinttal tartozik a terheltnek.

1. április 26-án a sértett elment az étterembe, ahol K.G-n kívül jelen volt R.F. és a terhelt is. K.G. figyelmeztette a sértettet, hogy fejezze be a Kisserifezést, mert telibe veri, s adjon 300.000 forintot a terheltnek, aki ennek érdekében el fogja kísérni. A terhelt tisztában volt azzal, hogy neki a sértett nem tartozik, s úgy tudta, hogy a sértettnek a „Kisserif" név használatáért kell fizetnie. Így gondolta egyébiránt ezt a sértett is. A sértett és a terhelt ezek után elhagyta az éttermet. A terhelt K.G. felszólítására - autójából kivett egy pisztolynak látszó tárgyat, s beült a sértett mellé. Az inge alól elővéve megmutatta a sértett által pisztolynak hitt tárgyat, majd azt visszatette, s közölte a sértettel, hogy K.G. utasítása szerint mindenhová el kell őt kísérnie, s ha okoskodik, le kell lőnie. A megfélemlített sértett megpróbált ismerőseitől pénzt szerezni, de nem járt sikerrel. Ezután mindketten visszamentek az étteremhez. Itt a terhelt felszólította a sértettet, hogy az arany nyakláncát és az óráját adja át. Ennek megtörténte után azokat bevitte az étterembe K.G-nek. Ezt követően valamennyien a szórakozóhelyhez mentek, ahol K.G. az ékszereket visszaadta a sértettnek azzal, hogy a 300.000 forintot másnap 11 óráig szerezze meg. Másnap,
2. április 27-én R.F. közvetítésével K.G. azt az utasítást adta a sértettnek, hogy 11 órára a pénzt vigye a temetőhöz, ahol azt a terhelt fogja átvenni. A sértett ezen a napon 11:51-kor feljelentést tett a rendőrkapitányságon. A terhelt a sértettet a pénzzel az autópálya levezető szakaszához rendelte. A sértett el is ment a megbeszélt helyre, közölve a terhelttel, hogy csak 100.000 forintot tudott szerezni. A terhelt azonban ezt nem vette át, mondván, hogy 300.000 forintot hozzon. Ezt követően a sértett hívta telefonon a terheltet, s a terhelt azt az utasítást adta neki, hogy a buszmegállóhoz vigye a pénzt. A terhelt a találkozó színhelyén nem jelent meg. A rendőrkapitányság a terheltet
3. május 3-án őrizetbe vette. Az eljárt bíróságok álláspontja szerint a terhelt zsarolási cselekménye befejezett bűntettként értékelendő. A sértettet ugyanis minthogy a fenyegetés hatására a pénzt helyettesítő értéktárgyainak átadására kényszerült - kár érte. Az a körülmény, hogy a vagyontárgyait utóbb visszakapta, csupán a kár megtérülését jelentette. A jogerős ügydöntő határozat ellen - védője útján - a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Álláspontja szerint a fegyver, illetve az annak látszó tárgy használatát a bizonyítás kétséget kizáróan nem igazolja, miként az aranytárgyak átvétele tekintetében is megalapozatlan és iratellenes a tényállás. Kizárt a kapcsolat az állítólagos pisztollyal való fenyegetés és az értéktárgyak átvétele között, de a terhelt közreműködése egyébként sem irányult károkozásra. A felülvizsgálati indítvány értelmében a terhelt önként elállt a cselekmény befejezésétől, tekintettel arra, hogy a pénz átvételét saját elhatározásából tagadta meg. Így a zsarolás bűntette kísérlete alóli felmentésének van helye. A Legfőbb Ügyészség a BF.1861/
4. számú nyilatkozatában - miként a nyilvános ülésen jelen lévő ügyész is - a megtámadott határozatok hatályban fenntartását indítványozta. A felülvizsgálati indítvány nem alapos. A Be. 423.§-ának

(1)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a bíróság jogerős ügydöntő határozatában rögzített tényállás az irányadó. Ebből következően a felülvizsgálati okok nem alapozhatók a tényállás támadására, sem olyan körülményekre, amelyeket a tényállás nem, vagy másként tartalmaz. Ekként a felülvizsgálati indítványnak azok az érvei, amelyek szerint a fegyver használata nincs kellően bizonyítva, illetőleg a tényállás az értékek átvételével kapcsolatosan iratellenes; kívül esnek a felülvizsgálat keretein. A Btk. 323.§-ának

(1)bekezdéséből kitűnően a zsarolás bűntettét az követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, s ezzel kárt okoz. A 4/2002. büntető jogegységi határozat értelmében pedig a zsarolás bűntettének kísérlete mindaddig befejezetlen (s így lehetővé teszi az önkéntes elállást), amíg az erőszakos vagy fenyegető elkövetői magatartás miatt a passzív alany nem kényszerül a tettes akarata szerinti tevésre, nem tevésre vagy tűrésre. A jelen ügyben az irányadó tényállás rögzíti, hogy a terhelt a sértettet élet elleni fenyegetést alkalmazva 300.000 forint kifizetésére, majd - mivel az említett pénzösszeg megszerzésére irányuló kísérletei eredménytelennek bizonyultak - nyakláncainak és karórájának átadására kényszerítette. Ennek kapcsán nem vitatható a jogtalan haszonszerzési célzat sem, hiszen a sértettel szemben támasztott igény, a „névhasználati díj" jogossága fel sem merülhetett. Mindemellett a terhelt a sértett értéktárgyait nem időlegesen, hanem a véglegesség szándékával vette át. Az események a továbbiakban tőle függetlenül alakultak, nevezetesen az már K.G. döntése volt, hogy - a pénzhez ragaszkodva - az értéktárgyakat visszaadta a sértettnek, ilyen módon a kár megtérült. Mindez pedig azt jelenti, hogy a terhelt a Btk. 323.§-a

(1)bekezdésében írt és a

(2)bekezdés b/ pontja szerint minősülő zsarolás bűntettének befejezett alakzatát valósította meg, következésképpen az önkéntes elállás fogalmilag kizárt. A terhelt bűnösségének megállapítása tehát törvényes, ezért a Legfelsőbb Bíróság - nem adva helyt a felülvizsgálati indítványnak - a megtámadott határozatokat a Be. 426.§-a alapján hatályukban fenntartotta. A bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés a Be. 429.§-a

(1)bekezdésének záró fordulatán, a fellebbezés és a felülvizsgálat kizártságára, valamint az indítvány megismétlésének tilalmára vonatkozó figyelmeztetés pedig a Be. 3.§-ának

(4)bekezdésén, 416.§-a

(4)bekezdésének b/ pontján, továbbá 418.§-ának

(3)bekezdésén és 421.§-ának

(2)-

(3)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. december
2. Dr. Kónya István s.k. a tanács elnöke, Dr. Akácz József s.k. előadó bíró, Dr. Varga Zoltán s.k. bíró A kiadmány hiteléül: írnok MV