Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.18/2008/
- szám A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a
- év május hó
- napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette az alábbi VÉGZÉST: A terhelt ellen indult perújítási ügyben a Pest Megyei Bíróság
- év szeptember hó
- napján kelt 7.B.176/2005/
- számú - a Pest Megyei Főügyészség NF.5895/2003/
- számú, a Pest Megyei Bíróság 4.B.268/2001/149., illetve a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.212/2003/
- számú jogerős ítéletei ellen benyújtott perújítási indítványt elutasító végzését helybenhagyja. A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: A Pest Megyei Főügyészség az NF.1792/
- számú vádiratával a vádlottal szemben a sértett sérelmére elkövetett emberölés bűntette, kifosztás bűntette és 2 rendbeli magánokirat-hamisítás vétsége miatt emelt vádat. A vádirat alapján a Pest Megyei Bíróság a
- év március hó
- napján kelt 4.B.268/2001/
- számú ítéletével a vádlottat aljas indokból elkövetett emberölés bűntette, lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette, valamint jelentős értékre elkövetett kifosztás bűntette miatt halmazati büntetésül 20 évi fegyházbüntetésre és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A Fővárosi Ítélőtábla a
- év október hó
- napján kelt 1.Bf.212/2003/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta annyiban, hogy a vádlott cselekményét egységesen nyereségvágyból és aljas indokból elkövetett emberölés bűntettének minősítette és ezért 15 évi fegyházbüntetésre és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte, a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében történő bűnösséget megállapító rendelkezést hatályon kívül helyezte és emiatt a büntetőeljárást megszüntette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A Pest Megyei Bíróság a
- év február hó
- napján kelt és a
- év február
- napján jogerőre emelkedett 4.B.71/2004/
- számú összbüntetési ítéletével összbüntetésbe foglalta a Budai Központi Kerületi Bíróság 3.B.XI.512/2002/
- számú, valamint a Pest Megyei Bíróság 4.B.268/2001/
- számú ítéletével kiszabott végrehajtandó szabadságvesztéseket. Az összbüntetés tartamát 18 év 6 hónapi fegyházbüntetésben állapította meg. A terhelt jelenleg ezt a büntetését tölti. A Pest Megyei Főügyészség a
- év november hó
- napján kelt NF.5895/2003/
- számú átiratában indítványozta a Pest Megyei Bíróság 4.B.268/2001/
- számú, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.212/2003/
- számú ítéletével szemben perújítási eljárás lefolytatását, figyelemmel arra, hogy időközben - a sértett sérelmére elkövetett emberölést megelőzően -
- év május hó 5., 6.,
- napján az sértett.1 és sértett.2 sértettekkel szemben elkövetett emberölés bűntette felszínre került, melynek alapján alapos gyanú merült fel arra, hogy a házaspár sérelmére a cselekményt a vádlott követte el. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a
- év december hó
- napján kelt BF.1226/
- számú átiratával indítványozta a perújítási eljárás elrendelését, figyelemmel arra, hogy a terhelt fent említett cselekményei a Btk.
- §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés c./ és f./ pontja szerint minősülő aljas indokból, több emberen elkövetett emberölés bűntettének megállapítására alkalmas és a súlyosabb minősítésre figyelemmel a terhelttel szemben lényegesen súlyosabb büntetés kiszabása lenne indokolt. A Fővárosi Ítélőtábla a
- év január hó
- napján kelt 2.Bpi.2194/2004/
- számú végzésével a perújítási indítványt elutasította. Az ügyészi fellebbezés alapján a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a
- év február hó
- napján kelt Bkf.III.131/2005/
- számú végzésével a nyereségvágyból és aljas indokból elkövetett emberölés bűntette miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a perújítást elrendelte a Pest Megyei Bíróság előtt 4.B.268/
- szám alatt folyamatban volt alapügyben és az iratokat a megismételt eljárás lefolytatása végett a Pest Megyei Bíróságnak küldte meg. A Pest Megyei Bíróság a
- év szeptember hó
- napján kelt 7.B.176/2005/
- számú végzésével a terhelt terhére lefolytatott perújítási tárgyalások eredményeként a perújítási indítványt elutasította. A végzés ellen az ügyész fellebbezett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a
- év január hó
- napján kelt BF.9/
- számú átiratával az ügyészi fellebbezést fenntartotta és indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a terhelt tekintetében a sértetti házaspár sérelmére elkövetett cselekménnyel összefüggésben a bűnösségét állapítsa meg és súlyosabb büntetést szabjon ki. A fellebbezés alapján a Fővárosi Ítélőtábla a Be.
- §
(1)bekezdésében írt felülbírálati jogkörén belül megvizsgálta a perújítási eljárás lefolytatásának eljárási szabályait és megállapította, hogy a Pest Megyei Bíróság az ügyben az eljárási szabályt csak abban a részében sértette meg, amelynek során a felsorolt tanúk esetében a figyelmeztetés körében a Be. 85. §
(3)bekezdésének keretében a figyelmeztetést nem terjesztette ki arra, hogy a tanúk a vallomások során a mentő körülmény elhallgatását nem tehetik meg, mert azt a törvény szabadságvesztéssel rendeli büntetni. A másodfokú bíróság e körben figyelembe vette a Be. 85. §
(3)bekezdésének azt a rendelkezését, hogy a tanúk vallomása e törvényes figyelmeztetés elmaradása esetén bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe, ezért ezen eljárási szabálysértésre tekintettel a másodfokú eljárás keretében a bizonyítás körében e tanúk vallomását kirekesztette a bizonyítékok köréből. Az eljárási szabálysértés fennállására figyelemmel ezt követően vizsgálat tárgyává tette a másodfokú bíróság, hogy e tanúk vallomásának kirekesztése kihatással vane az ügy lényegére és egészére. Arra az álláspontra jutott, hogy az adott ügyben ez az eljárási szabálysértés nem hatott ki az ügy lényegére, az csupán relatív eljárási szabálysértésnek tekinthető, mert az említett tanúk vallomásai kizárólagosan a sértett.1 életkörülményére, személyiségére és a terhelttel való kapcsolatára vonatkoztak, a lényeges tanúk meghallgatására kifogástalan törvényi figyelmeztetés mellett került sor. Az említett tanúk vallomásai, valamint az ügyben még törvényesen meghallgatott további tanúk vallomásai bizonyítékként tehát értékelhetők voltak, így a terhelt büntetőjogi felelősségének elbírálása a kirekesztett tanúk vallomása nélkül is elbírálható volt. A Pest Megyei Bíróság a perújítási eljárás során a lehetséges körben felderítette a bizonyítékokat, azokat megfelelően egyenként és összességében is értékelte és a felderítési kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett. Nem tévedett akkor sem, amikor a logika szabályainak megfelelő alkalmazásával vonta le a ténybeli következtetéseit. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a fellebbezésében és képviselője a nyilvános ülésen a Pest Megyei Bíróság 7.B.176/2005/73. számú végzését megalapozatlannak találta a Be. 351. §
(2)bekezdésének d./ pontjában írt okból. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett, illetve a bizonyíték-értékelő tevékenysége sem volt teljes körű. Kifogásolta, hogy a bíróság a logikai következtetése során arra a következtetésre jutott, hogy a közvetett bizonyítékok nem képeztek olyan zárt láncot, ami alapján kizárható lett volna a másképpen történés lehetősége. Ezzel összefüggésben a végzés megalapozatlanságát az alábbiakban sorolta fel:
- A terhelt vallomása több kérdésben nem felelt meg a mindenben következetes vallomásnak, de mégis racionális védekezés volt. A terhelt maga is felvetette, hogy nem egyedül, hanem más személlyel együttesen jelölte meg a cselekmény elkövetését és emellett végig ki is tartott. Az ügyben felmerült egyéb bizonyítékok ezt a beismerő vallomást nem is cáfolták meg. A végzés
- oldalán a megyei bíróság is részletesen kifejtette, hogy a terhelt volt az, aki a sértetti házaspár sérelmére elkövetett bűncselekménnyel kapcsolatban a legtöbb részletes információval rendelkezett, ő volt az, aki a szigeten levő telkén megmutatta, hogy hol ásta el az ismeretlen társa a sértetteket és ez a vallomás olyan tényeket tartalmazott, amely kizárta volna azt a lehetőséget, hogy a terhelt az információit nem a saját átélése alapján, hanem mástól hallhatta volna. Ezt a tényt jelentősen alátámasztja azt is, hogy a terhelt volt az a személy, aki a sértetti házaspár halálából anyagi haszonra tett szert.
- A másként történés lehetősége és ezzel kapcsolatos felvetés, nevezetesen, hogy nem a telken, hanem már a lakásban történt az esemény, megdőlt. Az elsőfokú bíróság maga is kifejtette, hogy tanú.1 vádalkut akart kötni a hatóságokkal, mely szerint egy falon keresztül látta és hallotta a történteket. Elmondása szerint hat évvel később olyan bizonyításra került sor, ami nyilvánvalóan már a lyuk tekintetében nem volt egyértelműen bizonyítható, de a vádlott vallomását mégis alátámasztotta annyiban, hogy a cselekményt nem egyedül, hanem többen követték el, melyet sértett.1 tanúvallomása megerősített.
- A tanú.3 tanú vallomását az elsőfokú bíróság hiányosan és helytelenül állapította meg és az ítélet
- oldal
- bekezdésében írt indokolásában a két tanúvallomás közötti ellentmondásokat nem oldotta fel. A tanú.3 tanú ugyanis határozottan állította, hogy mondta tanú.2, hogy sértett.1 arra kérte, hogy egy üzleti megbeszélésre vigye el és arra vonatkozóan is kitért a vallomásában, hogy tanú.2 emlékképei fokozatosan jöttek vissza. A tanú.3 vallomását nem cáfolta meg egyértelműen tanú.2-nek azon vallomása, hogy a telefonbeszélgetés során tanú.3 feleségével - amit tanú.4 vallomása is megerősített - beszélt, aki azt is elmondta neki, hogy tanú.3 horgászni van. Arra is nyilatkozott tanú.2, hogy tanú.3-mal ezt követően beszélt telefonon, de arra, hogy mit beszéltek, már nem tudott visszaemlékezni, csak annyit közölt, hogy a tanú.3-mal való beszélgetés valamilyen problémát vetett fel. A tanú.2 a vallomásával tehát megerősítette a tanú.3 által elmondottakat, ami mindvégig egyértelmű és következetes magyarázatot adott arra, hogy tanú.2 annak idején elmondta neki, hogy felmerült egy olyan emlékképe, miszerint egy szigetszerű helyen volt az tanú.1-ékkel, ott valami probléma merült fel és ezért hívta fel tanú.3-t. Ez a két tanúvallomás tehát - még ha részleteiben nem is pontos, de - nem tartalmaz olyan ellentmondást, ami alapján e tanúk vallomását az ügy elbírálása során figyelmen kívül kellett volna hagyni. Az elsőfokú bíróság az indokolásában megsértette a logika szabályait, amikor figyelmen kívül hagyta, hogy e telefonbeszélgetést megelőzően tanú.2 és tanú.3 között semmiféle személyes kapcsolat nem volt.
- A terhelt beismerő vallomása olyan feltáró jellegű adatokat tartalmazott, amelyekből a közvetett bizonyítékok egy zárt láncolatot alkottak és bizonyítékul elfogadhatóak voltak azért is, mert az egyértelműen bizonyított volt, hogy legalább hárman kellett lenniük a szigeten és csak a terheltnek voltak olyan motivációi, amelyek összefüggésbe hozhatók a sértetti házaspár megölésével. A terhelt védekezése végig racionális volt és az a bíróság részéről egy spekulatív következtetés, hogy az események másképpen történésének a lehetőség is felmerül. Mindezek alapján a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője a perújítás elutasítását megalapozatlannak találta, mert álláspontja szerint nem értékelte teljes körűen az elsőfokú bíróság a felmerült bizonyítékokat, ezért annak hatályon kívül helyezését és a bíróságnak új eljárásra utasítását kérte. A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést alaptalannak találta. A Pest Megyei Bíróság igen körültekintően és a fellelhető bizonyítékokat egyenként értékelve adott számot arról, hogy az adott ügyben az emberöléssel kapcsolatban elkövetett cselekmény során a terhelt büntetőjogi felelőssége legfeljebb a bűnpártolás bűntettének megállapítására lett volna alkalmas, de ez nem volt a perújítás tárgya és ez a cselekmény egyébként is elévült. Nem sértette meg az elsőfokú bíróság a logika szabályait, amikor azt a ténybeli következtetést vonta le, hogy nem nyert kétséget kizáróan és megnyugtató módon bizonyítást az, hogy a terhére rótt cselekményt a terhelt követte el. Egyetlen olyan konkrét tény sem volt kétséget kizáróan bizonyított, amiből további tényre lehetett volna következtetni a tekintetben, hogy a másképpen történés lehetősége kizárt. Az elsőfokú bíróság a tényállást a bizonyítékok mérlegelésével állapította meg és ez a másodfokú eljárásban már nem volt támadható. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt a ténybeli és jogi következtetést vonta le, hogy a rendelkezésére álló bizonyítékok nem képeztek zárt logikai láncot és ezért felmerültek olyan kétségek, amelyek alapján a vádbeli cselekménynek a másképpen történése nem volt kizárható. A Fővárosi Ítélőtábla egyetértett a Pest Megyei Bíróságnak azzal a jogi álláspontjával is, hogy tanú.1 kétségtelenül tudott információkat a sértetti házaspár halálával kapcsolatban, de ez a tanúvallomás is inkább a terhelt védekezését támasztotta alá abban a részében, hogy a sértett lakásában a közös falon, a lyukon keresztül a tanú több személy beszélgetését hallotta, sőt még azt is megjegyezte, hogy négy olyan személy lehetett, akik a lakásban voltak és arról is tett említést, hogy sértett.1 fejbelövése a lakásban történt és ott végezték ki sértett.2-t is. Tehát tanú1 vallomása, akinek ismételt meghallgatására halála miatt ma már nem kerülhet sor, egyértelműen nem olyan bizonyíték, ami alapján a helyszíni szemle adatait is figyelembe véve, tényállást lehetne alapítani, sőt mindazok a tények és bizonyítékok, amelyek a perújítási eljárás során felmerültek, mint a szakértői vélemények, a meteorológiai szolgálat jelentése és a meghallgatott tanúk vallomásai, a Pest Megyei Bíróság ténybeli és jogi következtetéseinek helytállóságát támasztják alá, amelyekkel a másodfokú bíróság is maradéktalanul egyetértett. A tanú.1-t a vallomástételben a vádalkú lehetősége nem motiválhatta, vallomása a terheltre volt inkább kedvező, így nem feltételezhette, hogy őt más büntetőügyeiben a nyomozó hatóságok kedvezményben részesítik emiatt. Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla a Pest Megyei Bíróság igen lelkiismeretes, színvonalas és körültekintő, bizonyítékértékelő tevékenysége alapján a perújítás elutasítását alaposnak találta, ezért azt a Be.
- §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A jogorvoslati jogosultság kizárása a Be. 386. §
(1)bekezdésén alapul. Budapest,
- év május hó
- napján Dr. Nehrer Péter sk. Miszlayné dr. Lányi Éva sk. Máziné Dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró