← Magyarország

Bf.102/2008/5 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság 5.Bf. 102/2008/

  1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
  2. év június hó
  3. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő Í T É L E T E T: Az adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Bíróság 12.B.532/2006/
  4. számú ítéletét megváltoztatja. A vádlott börtönbüntetésének tartamát 3 (három) év 6 (hat) hónapra súlyosítja. A felfüggesztésre vonatkozó rendelkezést mellőzi. A vádlottat 4 (négy) év közügyektől eltiltásra is ítéli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A Fővárosi Bíróság a
  5. év január hó
  6. napján kelt 12.B.532/2006/
  7. számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rb. folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében, folytatólagosan elkövetett számvitel rendjének megsértése vétségében, valamint folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében és ezért őt - halmazati büntetésül - 2 évi, végrehajtásában 5 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre, valamint 2.000.000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzmellékbüntetés átváltoztatásáról, valamint a járulékos kérdésekről, és a bűnügyi költség viseléséről is. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére hosszabb tartamú, és végrehajtandó szabadságvesztés büntetés, valamint a közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása végett. Fellebbezést jelentett be a törvényes határidőn belül a vádlott és védője is az ok pontos megjelölése nélkül, feltételezhetően felmentésért. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.220/
  8. számú átiratában a bejelentett ügyészi fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság hiányosan tárta fel a bűnösségi körülményeket, mivel figyelmen kívül hagyta a bűncselekmények konkrét tárgyi súlyát, ezen belül is azt a tényt, hogy a vádlott a cselekményével az adóbevételt a minősítéshez megkívánt érték 30-35-szörös összegére követte el, ezért hosszabb tartamú végrehajtandó börtönbüntetést, és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását indítványozta. A nyilvános ülésen az ügyész a bejelentett fellebbezését változatlan tartalommal fenntartotta. A cselekmény elkövetési értékére figyelemmel végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabására tett indítványt. A védő felszólalásában a fellebbezését vagylagosan terjesztette elő. Elsődlegesen a vádlott bizonyítottság hiányában történő felmentésére tett indítványt. Ezen indítványának alátámasztásaként arra hivatkozott, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján nem nyert kétséget kizáróan bizonyítást az a tény, hogy a XY.Kft. ténylegesen fiktív cég volt, amely csak a számlák kibocsátására alakult. A védői érvelés szerint ennek a ténynek az ítéletben történő megállapítását cáfolja, hogy a XY Kft. mind a cégbíróságnál, mind pedig az APEH-nél bejelentkezett, így ténylegesen adóalany volt. Álláspontja szerint semmi nem igazolja azt a tényt, hogy a kft. cégbírósági bejegyzése szabálytalanul történt volna meg, hiszen a törzstőke tényleges befizetését igazoló dokumentumok eltűnéséből erre következtetni ítéleti bizonyossággal nem lehet. Álláspontja szerint a kft. tényleges létét és valós működését támasztja alá az a védői álláspont is, hogy a VPOP a XY Kft. tevékenységi körét export kereskedelem folytatására adta ki. A védő hivatkozott arra is, hogy a G Kft. részére a tényleges értékesítés megtörtént, amiből nyilvánvalóan következik, hogy eladását megelőző gazdasági események is valóságban megtörténtek voltak. Hivatkozott még arra is, hogy az ügyben eljárt könyvszakértők csak a vádiratban írt gazdasági eseményeket követő állapotot vizsgálhatták, és abból vonhattak le következtetéseket a korábban történtekre, bizonyítékként ugyancsak nem értékelhető. ez azonban kétséget kizáró Összességében indítványozta, hogy az ítélőtábla - az elsőfokú ítéletben rögzítettekkel szemben - azt állapítsa meg, hogy a XY Kft. ténylegesen létezett, és valós eladásokat foganatosított a vádlott felé. Ennek alapján pedig az adócsalás megállapításának, illetve a többi bűncselekményben a vádlott bűnössége megállapításának sincs helye. A védő másodlagosan - ha a felmentésre irányuló álláspontjával az ítélőtábla nem értene egyet - az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. E tekintetben arra hivatkozott, hogy védencét a büntetőeljárás nagyon megviselte, pszichésen is, fizikailag is beteg lett azóta, és jelenleg is kardiológiai osztályon fekszik. Az eljárás megindulása óta a vádlott a törvényeket maradéktalanul betartja, így e tényekre, valamint a három kisgyermekes családi állapotára is figyelemmel vele szemben végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása nem indokolt. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 348.§-ának

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le. Feltárta a vád tárgyává tett cselekmény elbírálásához szükséges bizonyítékokat és azokat okszerűen, az ésszerűség és a logika követelményeinek szem előtt tartásával értékelte, mérlegelte. Nem tévedett akkor sem, amikor megállapított tényekből további tényekre vont le következtetést. Az elsőfokú bíróság által így megállapított tényállás túlnyomó részében megalapozott, mentes a Be. 351.§-ának
(2)bekezdésében írt hibáktól, hiányosságoktól és csak kis részben - döntően elírások folytán - szorul helyesbítésre az alábbiak szerint: Az elsőfokú ítélet
  1. oldalán szereplő kimutatásban az -
  2. október
  3. napján kiállított számla bruttó értéke helyesen 67.347.750 Ft., - az
  4. december
  5. napján kibocsátott számla Áfa tartalma pontosan: 11.464.273 Ft., - a
  6. február hó
  7. napján kiállított számla nettó értéke: 43.793.791 Ft., - a
  8. április hó
  9. napján kiállított számla bruttó értéke: 68.616.925 Ft., - a
  10. év április hó
  11. napján kiállított számla nettó értéke helyese: 62.668.204 Ft., - a
  12. év május hó
  13. napján kiállított számla nettó értéke helyesen: 46.584.595 Ft., - a
  14. év december hó
  15. napján kiállított számla nettó értéke helyesen: 48.812.764 Ft., - a
  16. év február hó
  17. napján kiállított számla száma helyesen: 1002202., - a
  18. év március hó
  19. napján kiállított
  20. számú számla nettó értéke: 57.467.010 Ft., - a
  21. év április hó
  22. napján kiállított számla Áfa tartalma: 1.005.612 Ft., - a
  23. számú számla kiállításának dátuma helyesen:
  24. év augusztus hó
  25. napja, a
  26. év november hó
  27. napján kiállított
  28. számú számla bruttó értéke: 65.677.269 Ft., a
  29. év február hó
  30. napján kiállított számla száma helyesen: 275967., a
  31. év február hó
  32. napján kiállított
  33. számú számla bruttó értéke: 62.744.075 Ft., a
  34. év április hó
  35. napján kiállított
  36. számú számla bruttó értéke: 18.218.244 Ft., a
  37. év április hó
  38. napján kiállított
  39. számú számla bruttó értéke: 5.689.156 Ft., végül a
  40. év május hó
  41. napján kiállított
  42. számú számla bruttó értéke helyesen: 26.862.244 Ft volt. A fenti helyesbítések az APEH vizsgálati jelentésén és a szakértő1 által készített könyvszakértői vélemény egymással egyező adatain alapulnak. Az elsőfokú ítélet
  43. oldal utolsó bekezdés utolsó sorában a társasági adófizetési kötelezettségét csökkentő összeget összesen: 1.304.135.000 Ft-ra helyesbíti (a helyesbítés szakértő1 és szakértő2 szakértői véleményének egymással egyező adatán alapul). Az ítélet
  44. oldal 5 bekezdését azzal egészíti ki, hogy a XY Kft-t a cégbíróság csak mint export tevékenységet folytató céget jegyezte be. Az ekként kiegészített és helyesbített tényállás már megalapozott, ezért irányadó volt a másodfokú eljárásban is. minden tekintetben Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének részletesen és igen magas színvonalon tett eleget. Meggyőzően és elemző részletességgel indokolta meg, hogy a vádlott tagadásával szemben a bizonyítékok közül melyeket, mely részükben és miért fogadott el. Részletesen indokolta meg, hogy a beszerzett és értékelt könyvszakértői vélemények adatait mely részükbe és miért fogadta el a tényállás megállapításának alapjául. Helytálló az elsőfokú bíróság azon álláspontja, amely szerint a vádlott pontosan tudta, hogy milyen gazdasági ügylet részese. Tisztában volt tehát azzal, hogy a XY Kft csak papíron létezett, gazdasági tevékenységet ténylegesen azonban nem folytatott. Az elsőfokú ítéletben az erre vonatkozóan levont következtetések kifogástalan logikán alapulnak, és azokkal az ítélőtábla is maradéktalanul egyetértett. Az a körülmény ugyanis, hogy az első számlák kibocsátására hamarabb került sor, mint ahogyan a XY Kft a bankszámláját az OTP-nél ténylegesen megnyitotta, az a tény, hogy törzstőkéjét ténylegesen nem fizette be, hogy e kft. részére a vádlott minden esetben készpénzben egyenlítette ki az esetenként több tízmilliós nagyságrendű árú ellenértékét, továbbá hogy a pénz átadását a vádlott semmilyen módon nem igazoltatta le az eladóval, mind azt támasztják alá, hogy az XY Kft. csak a számlák kibocsátására alakult. Továbbmenően ezt a következetést támasztja alá az a vádlott által is elismert tény, hogy ő a XY Kft tagjaival nem, hanem kizárólag azzal a „Semír" nevezetű személlyel találkozott, aki egyébként a ........ fürdőben történt megismerkedésük alkalmával rávette őt a Kft. megalapítására, és a számítógép alkatrészekkel történő kereskedésre. A közel 10 milliárd forint értékű alkatrészeknek a különböző bevásárlóközpontok parkolójában közvetlenül történő átvétele, és az árú azonnali továbbértékesítése a G Kft. felé - már az adás-vétel körülményeire is figyelemmel - az elsőfokú ítéletben levont következtetéseket támasztják alá. A védelem nem tudott olyan érvet felhozni, az elsőfokú bíróság mérlegelési tevékenységének bármely olyan súlyos fokú hiányosságára, vagy hibájára rámutatni, amely az elsőfokú bíróság ténybeli következtetéseinek megváltoztatását eredményezhette. Összességében megállapítható tehát, hogy az elsőfokú bíróság tényekből levont következtetései logikusak, megalapozottak és igen részletesen megindokoltak, ebből következően minden tekintetben helytállóak voltak. A megalapozott tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére és törvényes a vádlott cselekményeinek minősítése is. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál értékelendő alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket tételesen és helyesen sorolta fel. Azoknak sem a kiegészítése, sem a helyesbítése nem indokolt, hiszen a vádlott jelenleg fennálló betegségére vonatkozóan a védelem semmiféle igazolást nem csatolt be. A bűnösségi körülmények értékelésekor azonban az elsőfokú bíróság túlzott jelentőséget tulajdonított a vádlott javára szóló enyhítő körülményeknek. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint az eljárás során nem merült fel a vádlott személyéhez köthetően olyan enyhítő körülmény, amely a kiszabott szabadságvesztés mértékének törvényi minimumban történő meghatározását és a végrehajtásának felfüggesztését indokolta volna. Nyomatékosan kell ugyanis értékelni, hogy a vádlott hosszabb ideig, kiugróan magas értékre követte el a cselekményeket, továbbá azt a körülményt is, hogy az ilyen és ehhez hasonló cselekmények az elkövetéskor és jelenleg is igen elszaporodottak. A vádlott a cselekmény elkövetését az eljárás során nem ismerte el és nem is bánta meg. Emellett az sem elhanyagolható, hogy a cselekménnyel okozott adóhiány sem térült meg. Ilyen körülmények között az egyéni megelőzés céljainak előtérbe helyezésére nincs indok. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a kiszabott szabadságvesztés mértékét a rendelkező részben írtak szerint felemelte, és a felfüggesztő rendelkezést mellőzte. Az ítélőtábla álláspontja szerint a cselekmény jellegére és a kimagaslóan magas elkövetési értékre figyelemmel ez a büntetés mindenképpen szükséges a büntetési célok eléréséhez. A fenti indokok alapján a Fővárosi Ítélőtábla a vádlottat méltatlannak találta arra is, hogy a közügyek gyakorlásában részt vegyen, ezért attól a Btk. 53., illetve
  45. §
(1)bekezdése alapján eltiltotta. A felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezései törvényesek. Az elsőfokú ítélet megváltoztatása a Be. 372. §
(1)bekezdésén, míg egyéb rendelkezéseinek helybenhagyása a Be. 371. §
(1)bekezdésén alapul. Budapest, a
  1. év június hó
  2. napján Dr. Lassó Gábor sk. Dr. Halász Irén sk. a tanács elnöke előadó bíró Dr. Magócsi István sk. bíró A Fővárosi Bíróság
  3. B. 532/2006/
  4. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla
  5. Bf. 102/2008/
  6. számú ítélete folytán
  7. év június hó
  8. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. , a
  9. év június hó
  10. napján . Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Udud Sándorné bírósági ügyintéző

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.