Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.23/2008/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a
- év szeptember hó
- napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő ÍTÉLETET: Az emberrablás bűntette miatt az I. r. és társa ellen indított büntető ügyben a Fővárosi Bíróság
- év október hó
- napján kihirdetett 7.B.797/2004/
- számú ítéletét m e g v á l t o z t a t j a. Az I. r. vádlottat mellékbüntetésül 3 (három) évi közügyektől eltiltásra is ítéli. A kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre felfüggesztését és a pártfogó felügyelet elrendelését mellőzi. A II. r. vádlott főbüntetését 2 (kettő) évi börtönbüntetésre súlyosítja és őt mellékbüntetésül 3 (három) évi közügyektől eltiltásra is ítéli. A szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre felfüggesztését mellőzi. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. és a II. r. vádlottak tekintetében helybenhagyja. A II. r. vádlottat kötelezi, hogy a másodfokú eljárás során felmerült 7.720 (hétezerhétszázhúsz) forint bűnügyi költséget fizesse meg az államnak. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS A Fővárosi Bíróság a
- év május hó
- napján kelt 6.B.530/2000/
- számú ítéletével az I. r. vádlottat az ellene társtettesként elkövetett emberrablás bűntette miatt emelt vád alól - bizonyítottság hiányában - felmentette. A II. r. vádlottat személyi szabadság megsértésének bűntette miatt 2 hónap börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. A Fővárosi Ítélőtábla a
- év október hó
- napján kelt 5.Bf.640/2003/
- számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. A Fővárosi Bíróság a megismételt eljárás alapján a
- év október hó
- napján meghozott 7.B.797/2004/
- számú ítéletével az I. r. vádlottat társtettesként elkövetett emberrablás bűntette miatt 2 évi börtönbüntetésre ítélte és annak végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Egyben elrendelte az I. r. vádlott pártfogó felügyeletét; A II. r. vádlottat társtettesként elkövetett emberrablás büntette miatt 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen az ügyész mindkét vádlott terhére, a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének a mellőzéséért, a kiszabott büntetés súlyosításáért és közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazásáért jelentett be fellebbezést. A vádlottak és védőik felmentésért fellebbeztek. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a
- év január hó
- napján kelt BF.31/
- számú átiratában az ügyészi perorvoslati nyilatkozatot fenntartotta. A másodfokú bíróság által kitűzött nyilvános ülésen az I. r. és a II. r. vádlottak szabályszerű idézés ellenére nem jelentek meg, de távolmaradásuk ellenére a Be.
- §
(3)bekezdése alapján a nyilvános ülés megtartható volt. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője a nyilvános ülésen a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezést fenntartotta. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárást a perrendi szabályok maradéktalan betartásával folytatta le. Az ügy tényállását a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével - a felismerő tanúk vallomása alapján - a Be. 351. §
(2)bekezdésében írt hibáktól, hiányosságoktól mentesen állapította meg és azt részletesen megindokolta. A megállapított tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és törvényes a cselekményük minősítése is. Az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyára, az elkövetők személyi társadalomra veszélyességére és a súlyosító körülmények nagyobb számára és nyomatékára figyelemmel azonban mindkét vádlottal szemben hosszabb tartalmú végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása indokolt. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az I. r. és a II. r. vádlottak vonatkozásában a kiszabott börtönbüntetést érintő felfüggesztő rendelkezést mellőzze, a végrehajtandó szabadságvesztés tartamát - a II. r. vádlottnál az enyhítő szakasz mellőzésével - hosszabb tartamban állapítsa meg, mindkét vádlottat tiltsa el a közügyek gyakorlásától. Az I. r. vádlott védője kifejtette, hogy a megismételt eljárásban a Pest Megyei Bíróság jogerős ítéletén kívül, ugyanazok a bizonyítékok álltak rendelkezésre, mint az alapeljárásban. Az elsőfokú bíróság részéről azonban elmaradt az ellentétes bizonyítékok összevetése, értékelése, ami nem azonos a bizonyítékok megjelölésével. Kifejtette továbbá, hogy a sértetti vallomásra nem lehet tényállást alapítani, mert az számos ellentmondást tartalmaz, pl. nem úgy történt a bántalmazás ahogyan a sértett előadta, napokkal az elrablása után fordult a rendőrséghez, első kihallgatása során a tanúkat vádolta a bűncselekmény elkövetésével. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás során sem jutott több információhoz, mint amennyit a felmentő rendelkezést meghozó bíróság értékelt. Az in dubio pro reo elve alapján az I. r. vádlott bizonyítékok hiányában történő felmentését indítványozta. A II. r. vádlott védőjének álláspontja szerint az alapeljárásban és a megismételt eljárásban megállapított tényállás azonos, ebből pedig nem következik, hogy a II. r. vádlott tudott a pénzkövetelésről. Terhére csak a sértett fogvatartásában történt közreműködés állapítható meg. Indítványozta a társtettesként elkövetett emberrablás bűntettének vádja alól bizonyítékok hiányában a II. r. vádlott felmentését. A másodfokú bíróság a kétoldalú jogorvoslatokkal megtámadott határozatot a Be. 348. §
(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Megállapította, hogy az első fokú bíróság a perrendi szabályok, valamint a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatások maradéktalan betartásával járt el, és az ügynek a jelentős ténynek megállapításához szükséges mértékű felderítése megtörtént. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban is kihallgatta a vádlottakat - akik éltek a hallgatás jogával -, a Magyarországon tartózkodó tanúkat, a Be. 296. §
(1)bekezdés a./ pontja alapján pedig felolvasással, törvényesen tette tárgyalás anyagává az ismeretlen helyen külföldön tartózkodó 1-es sértett, 4-es tanú, 2-es és 3-as tanúk vallomását. A megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatásnak megfelelően beszerezte és - a Be.
- §-a alapján, az okiratokra vonatkozó rendelkezések szerint - bizonyítékként értékelte a II. r. vádlott és társai ellen az embercsempészés bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt bűntető ügyben a Pest Megyei Bíróság
- év február hó
- napján kelt 7.B.1198/2001/
- számú és a Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság
- év december hó
- napján jogerőre emelkedett 5.Bf.602/2003/
- számú ítéletét. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottak tagadásával szemben az ítéleti tényállást elsődlegesen 4-es és 2-es tanúk vallomásaira, valamint a Pest Megyei Bíróság ítéletében foglalt jogerős ténymegállapításokra alapozta. Az így megállapított tényállás azonban az ügydöntő tények tekintetében részben ítéletszerkesztési hiba folytán - miután egyes ténymegállapítások a bizonyítékok értékelése során kerültek rögzítésre -, részben a sértett személyi szabadságának megfosztása és bántalmazása körében a Be.
- §
(2)bekezdés b./ pontja alapján kisebb fokban megalapozatlan. A másodfokú bíróság ezért az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - a Be. 352. §
(1)bekezdés a./ pontjában írtak folytán - az iratok tartalma alapján az alábbiakkal egészíti ki: · 1-es sértettet ismeretlen személyek - pontosan meg nem állapítható időpontban - személyi szabadságától megfosztották, akarata ellenére a városban lévő majorba szállították, kezeit és lábait összeláncolták, bántalmazták és szabadon bocsátásáért 75.000,- amerikai dollárt követeltek. · Az elsőfokú ítélet
- oldal
- és
- bekezdését, valamint a
- oldal 1.,
- és
- bekezdését az ítéleti tényállásba az alábbiak szerint emeli át:
- év március hó
- napján a Bt. nevében egy ismeretlen személy kibérelte a város, majorban lévő épületegyüttesben található 400 m2 üzemi konyha épületét „ruházati cikkek raktározása céljából" 100.000,- forint + ÁFA havi bérleti díjért. A bérleti díjat a II. r. vádlott fizette be havonta a bérbe adó E. C. Kft., város utca 8-
- szám alatti telephelyén. A befizetésekkor, az
- év május hó
- napján valamint az
- év június hó
- napján kelt bevételi pénztárbizonylatokat a II. r. vádlott írta alá „Forgács" néven. A majorban bérelt épületrészt az
- év március hó
- napját követően, rendeltetésétől eltérően, a Magyarországra illegálisan, beutazási vagy tartózkodási engedély nélkül érkezett külföldi állampolgárok pihentető helyének használták. A külföldi személyek fenti helyszínre való szállítását, majd továbbszállítását - többek között - az I. r. vádlott szervezte. Más személyek mellett a II. r. és az I. r. vádlottak az majorban lévő táborral kapcsolatosan összesen 216 fő menekült személy elszállásolásában és továbbutaztatásában működtek közre. A két terhelt a vádbeli időszakban 30 személyt zárt be akaratuk ellenére az épületbe, mozgásukat a táboron belül is korlátozták, őket embertelen körülmények között tartották. · I. r. vádlottat a Fővárosi Bíróság a
- év január hó
- napján kelt 18.B.243/2006/
- számú, illetve a Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a
- év július hó
- napján jogerős 2.Bf.77/2008/
- számú ítéletével társtettesként elkövetett zsarolás bűntettének kísérlete (Btk.
- §
(1)és
(2)bekezdés b./ pontja) és társtettesként elkövetett testi sértés bűntettének kísérlete (Btk. 170. § 1) és
(2)bekezdése) miatt halmazati büntetésül 1 év 8 hónapi börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Az ekként kiegészített tényállást a másodfokú bíróság mentesnek találta a Be. 351. §
(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a vádlottak védekezésével szemben álló részében a bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapul és így irányadónak tekintendő a másodfokú eljárásban is. Az elsőfokú bíróság a bizonyítást a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatások maradéktalan betartásával, kellő körültekintetéssel folytatta le. Ténymegállapításairól számot adott, e körben az indokolási kötelezettségének is eleget tett. Helyesen tulajdonított meghatározó jelentőséget 4-es és 2-es tanúk vallomásának (nyomozati iratok 375-
- oldal; 539-
- oldal; 643-
- oldal; 6.B.530/
- számú alapügy tárgyalási jegyzőkönyvének 11-20 oldalai; 39-
- oldalai). Mindkét tanú - akik a sértett kiszabadítása során személyes kapcsolatba is kerültek a vádlottakkal - az ügydöntő tények tekintetében lényegében azonos vallomást tettek. Egyezően nyilatkozták, hogy a város Schell Kútnál mindketten beültek az I. r. vádlott által vezetett autóba és együtt mentek arra a helyre ahol a sértettre és több külföldi személyre lakattal, kulccsal rázárt ajtót a II. r. vádlott nyitotta ki. Azonosan számoltak be arról a tényről is, hogy a sértett kezei, lábai össze voltak kötözve, rajta bántalmazás nyomai látszódtak. Ezt követően valamennyien visszamentek a benzinkúthoz, ahol 4-es tanú kifizette a váltságdíjat, amit az I. r. vádlott is átszámolt, majd az 1-es sértettet szabadon engedték. Mindketten határozottan felismerték az I. r. vádlottban azt a személyt, aki a személygépkocsit az oda és visszaúton vezette, illetve aki 4-essel és a sértettel tárgyalt, valamint a II. r. vádlottban azt a személyt, aki a fogvatartás helyén a lakattal lezárt ajtót kulccsal kinyitotta. Ugyancsak felismerték a helyszíni szemle során készült videofelvételen azt a hangárt, ahol a sértettet megkötözve - több külföldi személlyel együtt - bezárva tartották. A tárgyaláson meghallgatott 5-ös és 6-os tanúk vallomásai a korábbi eljárások során tett nyilatkozataikkal, elsődlegesen a II. r. vádlott felismerésével kapcsolatban, nem voltak ellentmondástól mentesek. Előadásaik azonban következetesek voltak részben a városba utazásuk módját, részben a sértett sérüléseit illetően (nyomozati iratok 131-
- oldalak; 155-
- oldalak;
- oldal;
- oldal; 6.B.530/
- számú alapügy tárgyalási jegyzőkönyvének 26-
- oldalai; 31-
- oldalai; 7.B.797/2004/
- számú tárgyalási jegyzőkönyv 1-
- oldalai;
- sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 3-
- oldali). Ebben a részében pedig megerősítették 4-es és 2-es tanúk előadásait. Ekként az elsőfokú bíróság az ítéleti tényállást - szemben a védői érveléssel - nem a sértetti vallomásra, hanem elsődlegesen 4-es és 2-es tanúk nyilatkozatára, mint közvetlen bizonyítékokra alapozta. A sértetti előadásból - helyesen - csak azt fogadta el tényként, amit más bizonyíték is megerősített, nevezetesen a fogvatartását és szabadon bocsátása ellenében a pénz követelését. Messzemenőkig osztotta a másodfokú bíróság azt az elsőbírói érvelést, hogy a Pest Megyei Bíróság jogerős ítéletének tényállása egyértelműen cáfolja azt a vádlotti védekezést, amely szerint ismeretségük csak felszínes volt, egy-két találkozásra korlátozódott. A sértett fogvatartásának idején a II. r. és I. r vádlottak a majorban lévő táborban összesen 216 fő menekült személy elszállásolásában és továbbutaztatásában működtek közre. A két terhelt - ebben az időszakban - 30 személyt zárt be akaratuk ellenére az épületbe, mozgásukat a táboron belül is korlátozták, őket embertelen körülmények között tartották. A fentiek alapján helytálló az elsőfokú bíróság azon megállapítása, hogy „e tevékenységükbe tökéletesen illeszkedik a sértett fogvatartása és szabadon bocsátása pénz ellenében" (ítélet
- oldal
- bekezdés utolsó mondat). Ekként nem osztotta a másodfokú bíróság a védelem azon okfejtését sem, amely szerint a megismételt eljárást követően sem rendelkezett az elsőfokú bíróság az alapeljáráshoz képest több információval. Fellebbezésében a védelem lényegileg az elsőfokú eljárásban felmerült bizonyítékok bírói mérlegelését sérelmezte, azonban átértékelésükre és eltérő tényállás megállapítására egyéb törvényi feltételek hiányában, a jelen ügyben, a másodfokú eljárás során nincs törvényes lehetőség. ______ 0 ______ Az elsőfokú bíróság a tényállásból okszerűen vont következtetést a vádlottak bűnösségére és a cselekményük minősítése is megfelel a büntető anyagijogi szabályoknak, így a vádlottak felmentéséért bejelentett fellebbezések nem alaposak. Az emberrablás minden esetben személyi szabadságtól való megfosztást foglal magába; ha erőszakkal vagy élet- avagy testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel, illetve védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapot kihasználásával történik és a szabadon bocsátást követelés teljesítésétől teszik függővé: a cselekmény a Btk. 175/A. §-ának
(1)bekezdésében meghatározott emberrablás bűntettét valósítja meg. Az elkövetési magatartás két mozzanatú jellegéből pedig következik, hogy társtettesként követik el a bűncselekményt, akik csak egy-egy tényállási elemet valósítanak meg, vagy közreműködnek annak megvalósításában, de azok együttesen eredményezik a törvényi tényállás egészének a megvalósulását. Helyesen utalt arra az elsőfokú bíróság, hogy a vádlottak a korábban jogerősen elbírált embercsempészés bűntettének elkövetése kapcsán vállalt szerepükből és tevékenységükből, valamint az ítéleti tényállásban rögzített cselekvőségükből levonható az a következtetés, hogy mindketten tudomással bírtak a sértett fogvatartásának helyéről, tényéről, bántalmazásáról és pénz fejében történő szabadon bocsátásáról. Az I. r. vádlott a tanúkat a sértett fogvatartásának helyére szállította, majd vele együtt visszatért a benzinkúthoz, ahol a szabadon bocsátásért átadott pénzt társával együtt átszámolta, tehát aktívan közreműködött a pénzkövetés teljesítésétől függő szabadon bocsátásban. A II. r. vádlott pedig a sértett őrzésével tevékenyen részt vett annak az állapotnak a fenntartásában, amely 1-es sértett személyi szabadságának megfosztásából eredt. Így mindkét vádlott, egymás tevékenységéről tudva szándékegységben tényállási elemet valósított meg és közreműködött a teljes törvényi tényállás megvalósulásában. Az elsőfokú bíróság magatartásukat törvényesen minősítette a Btk. 175/A. §
(1)bekezdésében meghatározott, figyelemmel a Btk. 20. §
(2)bekezdésére társtettesként elkövetett emberrablás bűntettének. ______ 0 ______ A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság lényegében hiánytalanul megjelölte, azok csak az alábbiakban szorulnak kiegészítésre: Az I. r. vádlott a jelen ügy tárgyát képező bűncselekmény elkövetésekor büntetlen előéletű volt, így ez tény további enyhítő körülményként értékelendő. Ellenben mindkét vádlottnál - az elsőfokú bíróság által megjelölteken túl - súlyosító körülményként értékelte a másodfokú bíróság, hogy a sértett szabadon bocsátásáért követelt és átvett pénzösszeg (kb. 8-9.000.000,- forint) nagysága közelít a bűncselekmény minősített eseteként szabályozott különösen súlyos hátrányt okozó elkövetési magatartáshoz. A Fővárosi Ítélőtábla részben megalapozottnak találta az ügyészség képviselőjének a vádlottak büntetésének súlyosítását célzó fellebbezését. Az elsőfokú bíróság tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a vádlottak bűncselekményben vitt szerepének a mértéke, valamint az alanyi bűnösségük nagysága eltérő volt. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint mindkét vádlott egyenlő arányban közreműködött egy-egy tényállási elem megvalósításában, így indokolatlan a szabadságvesztés tartamának eltérő mértékű meghatározása és a II. r. vádlottal szemben az enyhítő szakasz alkalmazása. Ezért a másodfokú bíróság - a belső arányosság követelményének eleget téve - az I. r. és a II. r. vádlott főbüntetését a Btk.
- § a./ pontját alkalmazva, azonos tartamú börtönbüntetésben állapította meg. Ellenben a törvényi minimumban meghatározott szabadságvesztés büntetés további súlyosítására - a vádlottak hibáján kívül eső okból 8 és fél éve húzódó eljárásban - nem látott törvényes alapot. A büntetés kiszabása körében nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy a jelen és a Pest Megyei Bíróság előtt folyamatban volt eljárás lényegében párhozamosan folyt, azonos elkövetési időszakra vonatkozott a cselekmények egy eljárásban történő elbírálására egyesítés hiányában nem került sor. A másodfokú bíróság nem értett egyet továbbá az elsőfokú bíróság által a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztésével sem. A büntetőeljárás hatálya alatt súlyos bűncselekményt elkövető vádlottakkal szemben a Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint nincs olyan különös méltánylást érdemlő körülmény, amelyet értékelve alaposan feltehető, hogy a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető. Mellőzte ezért az elsőfokú bíróság által alkalmazott felfüggesztő rendelkezést és értelemszerűen az I. r. vádlott pártfogó felügyeletét is. A vádlottak a Btk.
- §
(2)bekezdés II. fordulata alapján a büntetés ¾ részének letöltése után bocsáthatók feltételes szabadságra. A Fővárosi Ítélőtábla az I. r. és a II. r. vádlottakat szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte és méltatlannak találta arra, hogy a közügyek gyakorlásában részt vegyenek, ezért meghatározott időre a Btk. 53-55. §-a alapján azok gyakorlásától eltiltotta. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséggel kapcsolatos rendelkezés a Be. 381. §
(1)bekezdésén alapul. A fentiekben írt indokok alapján a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Bíróság ítéletét a Be. 372. §
(1)bekezdés szerint megváltoztatta, míg az ítélet egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 371. §
(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. Budapest,
- év szeptember hó
- napján Dr. Nehrer Péter s.k. Máziné Dr. Szepesi Erzsébet s.k. s.k. a tanács elnöke előadó bíró Miszlayné Dr. Lányi Éva bíró A Fővárosi Bíróság 7.B.797/2004/
- számú ítélete az I. r. és a II. r. vádlottakkal szemben a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.23/2008/
- számú ítéletében írt változtatással a mai napon jogerős és végrehajtható. Budapest,
- év szeptember hó
- napján . Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő