Bf.1/2008/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdés d.) pontja szerint minősíti. A vádlottat ezért 2 (kettő) évi börtönbüntetésre ítéli. A közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását mellőzi. A kiszabott börtönbüntetés végrehajtását 5 (öt) év próbaidőre felfüggeszti. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. A másodfokú eljárás során felmerült 6.000 (hatezer) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A Fővárosi Bíróság 18.B.689/2006/

1. számú
2. november
3. napján kelt ítéletével a vádlottat emberölés bűntette miatt 2 évi fogházbüntetésre és 4 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a bűnjelekről és kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költségek viselésére. Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és a védője jelentett be fellebbezést a kiszabott büntetés enyhítése és a büntetés végrehajtásának a felfüggesztése végett. A védő a nyilvános ülésen fenntartotta a fellebbezését, amelyet a vádlott életkorára, szellemi leépülésére, jelentősen korlátozott elmeállapotára és az utóbbiból következő korlátlan enyhítés lehetőségére hivatkozva indokolt. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.816/
4. számú átiratában az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta; a nyilvános ülésen nem képviseltette magát. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet és a megelőző eljárást teljes körben a Be.
5. §

(1)bekezdése alapján felülbírálta. Felülbírálata során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályoknak megfelelően lefolytatta a bizonyítási eljárást. A vádtól eltérő jogi minősítés lehetőségét két esetben is megállapította, és ezt az eljárásában figyelembe vette. Az ítélőtábla kifogásolja azonban, hogy az igazságügyi elmeorvos szakértőt a tárgyaláson nem hallgatta ki, amit részben az idős vádlott elmeállapota, másrészt az alap- és a kiegészítő szakvélemény pontatlan, ellentétes megítélését eredményező nem megfelelő terminus tecnikus alkalmazása indokolt. A másodfokú bíróság a fellebbezési eljárás előkészítő szakaszában tisztázta az elmeorvos szakértő szóhasználatának pontos értelmét, és ennyiben a másodfokú eljárásban az elsőfokú ítélet tényállását a későbbiek szerint pontosította. A Fővárosi Bíróság az orvos szakértőt meghallgatta, de igen szűk körben, és meg sem kísérelte tisztázni a sértett testét ért direkt erőbehatások számát, amely a keletkezett összességében 36 külsérelmi nyomot eredményezte. A Fővárosi Ítélőtábla a Be. 361.§ szerint kitűzött nyilvános ülésen az elsőfokú ítélet kisebb körű megalapozatlanságát a Be. 352. §

(1)bekezdés a./ pontjára figyelemmel az iratok tartalma alapján az alábbiak szerint kiegészíti: - a vádlott a bűncselekmény elkövetésekor súlyos fokban - míg a szakértői vizsgálatkor közepes fokban - volt korlátozott abban, hogy cselekménye társadalomra veszélyességét felismerje, illetve, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. - A vádlott a sértett koponyáját több rendbeli közepes vagy azt meghaladó erővel ütötte meg, a nyakát többször kis és közepes erővel megragadta, továbbá testszerte többszörösen kis-közepes erővel bántalmazta. A sértett alkari sérülései védekező jellegűek. - A vádlott bántalmazása következtében a sértettet testszerte nagyszámú, kb. 30 rendbeli erőbehatás érte. A kiegészítés azért vált szükségessé, mert az igazságügyi elmeorvos szakértő az írásban előterjesztett szakvéleményében a vádlott elmeállapotát pontatlanul jelentős mértékben korlátozottnak véleményezte, és az elsőfokú bíróság e szóhasználatot a tényállásban is ekként rögzítette. A szakértő a jelentősen korlátozott szófordulatot a súlyos fok szinonimájaként használta. A Fővárosi Bíróság az ítélet indokolásában a büntetés kiszabása körében a vádlott javára közepes fokú korlátozottságot tüntetett fel. Az iratokból - szakvéleményből - kitűnően a vádlott a vizsgálat időpontjában volt közepes fokban korlátozva a beszámítási képességében, ellenben az elkövetéskor fennálló mérték - a helyes szóhasználattal - súlyos fokú volt. Az elsőfokú bíróság helytelenül állapította meg a külsérelmi nyomok számával egyezően a sértett testét ért direkt erőbehatások számát. A 10 koponyasérülés több ütés eredménye, a keletkezésének számszerűsége azonban nem tisztázott, mivel a szakértői vélemény sem rögzíti, és ezt a következtetését az elsőfokú bíróság sem indokolta meg. Az elsőfokú bíróság által megállapított összesen 36 sérülés tartalmazza a korábbi combnyaktörésből származó sérüléseket is. Arra viszont nincs adat az iratokban, hogy pontosan milyen számú ütést mért a vádlott a sértettre, és erről a szakértő sem nyilatkozott a bírósági meghallgatása során. A később kifejtettek miatt már nem tartotta szükségesnek a másodfokú bíróság e körben a bizonyítás kiterjesztését, de ennek pontos tisztázása (de legalább annak megkísérlése) minden esetben indokolt. Az igazságügyi elme és orvos szakértői vélemények adatai alapján a korrigált tényállás megalapozott és a másodfokú eljárásban a felülbírálat alapját képezte. Az elsőfokú bíróság helyes okfejtéssel cáfolta a vádlott érdemi védekezését. Kívülálló személy az elkövetői körből kizárható volt, ellenben a beszámítási képességében súlyos fokban korlátozott 83 éves vádlott féltékenységből keletkezett indulata, amelyet fokozott a sértett végleges szakításra vonatkozó közlése vezetett ahhoz, hogy a hozzá érzelmileg igen közelálló sértettet olyan intenzíven, súlyosan bántalmazta, amely a halálát okozta. A Fővárosi Bíróság a megalapozott tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, részben tévedett azonban a cselekmény jogi minősítésében, amikor nem látta megállapíthatónak a különösen kegyetlenséggel történő elkövetés minősítő körülményt. A tényállásból kitűnően a vádlott kitartóan, nagy számú és testi erejéhez, korához képest teljes erőkifejtéssel leadott ütésekkel, a nyak tartós leszorításával oltotta ki a sértett életét. Ez utóbbi magatartás okozta a szövetközi vérzést, amely a halált megelőző három órával kezdődött el. Minden olyan körülményt az elsőfokú bíróság megállapított, amelyből okszerűen a különös kegyetlen elkövetési módra lehet következtetni, és arra, hogy a vádlott egyenes szándékkal - a megállapított eshetőleges helyett - oltotta ki a sértett életét. A testszerte leadott számos ütés, a létfontosságú szervekre, a koponyára és nyakra irányzott kitartó támadás a magatehetetlen, mozgásképtelen és napok óta kiszolgáltatott nő sérelmére egyenes szándékkal végrehajtott emberölés. A sérülések száma, súlya és jellege embertelen, brutális bántalmazásra utal, amelyet eszköztelenül hajtott végre a 83 éves vádlott a 76 éves, combnyak töréses sérülése miatt mozgásában korlátozott sértett sérelmére. Az elhúzódó bántalmazás és a hosszú szenvedés meghaladta a halállal szükségszerűen együtt járó szenvedés mértékét, ezért a másodfokú bíróság a vádlott cselekményét a Btk. 166. §

(2)bekezdés d./ pontja szerint minősítette. A minősítés változás új büntetéskiszabást indokolt. Az elsőfokú bíróság feltárta a büntetés kiszabása körében irányadó enyhítő és súlyosító körülményeket. Az ítélőtábla az eshetőleges szándékot, mint büntetést csökkentő tényezőt mellőzte. A 86 éves belszervi megbetegedésekben is szenvedő, a beszámítási képességében súlyos fokban korlátozott vádlott egészségi állapota a másodfokú eljárás idején észlelhetően tovább romlott, és a szellemi hanyatlás jelei is szemmel láthatóan felerősödtek. A bűnismétlés veszélye az adott esetben nem áll fenn, a vádlottal szemben a büntetés korlátlan enyhítés (Btk. 87. §

(4)bekezdés) alkalmazásával volt kiszabható. A Fővárosi Ítélőtábla a tettarányosan kiszabott büntetés végrehajtását a Btk. 89. §

(2),

(3)bekezdése alapján próbaidőre felfüggesztette. A másodfokú bíróság a minősítés változtatás miatt a törvényes fegyházfokozat helyett a Btk. 45. §

(2)bekezdése alkalmazásával, a büntetés kiszabásánál irányadó körülményekre, különösen a vádlott személyiségére tekintettel állapított meg - az utólagos végrehajtás esetére - eggyel enyhébb, börtön fokozatot. A védelmi fellebbezés eredményre vezetett, ezért a Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget a Be. 381.§

(2)bekezdése alapján az állam viseli. Az ítélet ellen a további fellebbezés lehetőségét a Be. 386.§ kizárja. A kifejtettekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Be.

1. § alapján megváltoztatta, egyéb törvényes rendelkezéseit pedig a Be.
2. §-át felhívva helybenhagyta. B u d a p e s t,
3. év június hó
4. napján Dr. Tóth Éva s.k. a tanács elnöke Dr. Mató Ágnes s.k. előadó bíró Zólyominé dr. Törő Erzsébet s.k. bíró A Fővárosi Bíróság 18.B.689/2006/
5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.1/2008/
6. számú ítéletében foglalt változások mellett jogerős - a szabadságvesztés kivételével - végrehajtható! B u d a p e s t,
7. év június hó
8. napján Dr. Tóth Éva s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: tisztviselő