Bf.157/2007/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés) minősíti. A vádlottal szemben kiszabott 6 (hat) hónapi szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fogházra, a pénzmellékbüntetés összegét 50.000 (ötvenezer) forintra enyhíti. Ellenben az előzetes mentesítésre vonatkozó rendelkezést mellőzi. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárás során felmerült 7.200 (hétezer-kettőszáz) forint bűnügyi költség megfizetésére azzal, hogy az elsőfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség összege helyesen 33.155 (harmincháromezer-egyszázötvenöt) forint. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A Fővárosi Bíróság 12.B.701/2003/

1. számú
2. április
3. napján kelt ítéletével vádlottat folytatólagosan kisebb értékű pénzre elkövetett pénzhamisítás bűntette miatt 6 hónap - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre, és 80.000 forint - meg nem fizetése esetén 1.000 forintonként 1-1 napi szabadságvesztésre átváltoztatandó - pénzmellékbüntetésre ítélte. Ellenben a vádlottat a sikkasztás vétsége miatt emelt vád alól felmentette. A vádlottat előzetes mentesítésben részesítette, rendelkezett az őrizetben eltöltött idő beszámításáról a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetére, a három darab lefoglalt hamis 100 USD bankjegyet elkobozta, és kötelezte a vádlottat a bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész három napi gondolkodási idő után a pénzmellékbüntetés súlyosítása és az előzetes mentesítés mellőzése végett fellebbezést jelentett be. A vádlott és védője az ítéletet tudomásul vette; a védő a másodfokú eljárásban az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.420/2007 számú átiratában - és képviselője a nyilvános ülésen is - az ügyészi fellebbezést fenntartotta, és a pénzmellékbüntetés összegének felemelésére, a próbaidő meghosszabbítására és az előzetes mentesítés mellőzésére tett indítványt. Az ügyész fellebbezése részben alapos. A Fővárosi Ítélőtábla az ügyészi perorvoslat alapján eljárva az elsőfokú ítéletet és a megelőző eljárást a Be.
4. §

(1)bekezdés szerint teljes körben felülbírálta. Felülbírálata során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok maradéktalan betartása mellett lefolytatott bizonyítási eljárásban a vádlott beismerő vallomásával, az azt alátámasztó tanúk vallomásával és az okirati bizonyítékokkal összhangban megalapozott és körültekintően felderített tényállást állapított meg. A rendelkezésére álló bizonyítékokat színvonalasan mérlegelte, ezért a pontos, irathű és hiánytalan ítéleti tényállás a másodfokú felülbírálat alapját képezte. Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségre, tévedett azonban a bűncselekmény jogi minősítésében. Az iratokból kitűnően a vádlott az eljárás során következetesen vallotta, hogy a pénz megvásárlásakor nem volt tudomása annak hamis jellegéről, erről csak később szerzett tudomást, és ekkor határozta el, hogy továbbadja, igyekszik az őt ért kárt csökkenteni. Ezt a vallomását az eljárásban egyetlen körülmény sem cáfolta és az elsőfokú bíróság ezzel egyezően állapította meg az ítélet tényállását. A vádlott a hamis pénz megszerzésekor ténybeli tévedésben volt. Ezzel a körülménnyel az elsőfokú bíróság is foglalkozott a jogi indokolásában, de helytelen indokok alapján vont következtetést a megszerzés, a birtokba vétel jogszerűtlen jellegére. A forgalomba hozatallal elkövetett pénzhamisítás és a hamis pénz kiadása törvényi tényállásának elhatárolása a hamis pénz megszerzésekor fennálló tudattartamon túl, a szerzés jogszerű vagy jogszerűtlen jellegén alapul. A törvényalkotó lényegében privilégizált alakzatként alkotta meg a hamis pénz kiadását. Az emberek törekvése, hogy a jóhiszeműen birtokukba került hamis pénztől a káruk mérséklése végett megszabaduljanak, sérti a pénzforgalom biztonságát, de nem eshet egy tekintet alá azzal az elkövetési móddal, amely a pénzhamisítóhoz vagy a hamisítás folyamatához kapcsolódik. A Legfelsőbb Bíróság 1997. évi 518. számú jogesetében hasonló tényállás mellett azért vetette el a birtokba vétel jogszerűségét, mert a külföldi fizetőeszköz megszerzése egyben deviza bűncselekményt, illetve deviza szabálysértés valósított meg. Ellenben 2002. január hó 1. napjától hatályba lépett a 2001. évi XCIII. törvény a devizakorlátozások megszüntetéséről, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról. A törvény 1. §

(3)bekezdése szerint, „ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, devizabelföldiek belföldön és külföldön, valamint devizakülföldiek belföldön devizával, valutával, belföldi fizetőeszközzel, illetve belföldi pénznemre szóló követeléssel végzett jogügyletei és cselekményei szabadon végezhetőek". A devizakorlátozások megszűntetése túlhaladta a korábban kialakult bírói gyakorlatot, ezért az alkalmi pénzváltás már nem minősülhet jogtalan szerzésnek. Más törvényi előírások vonatkoznak az üzletszerűen végzett pénzváltó tevékenységre, de a felülbírált ügyben ilyen fel sem merült. Az elsőfokú bíróság azt törvényesen állapította meg, hogy a vádlott az egy alkalommal megszerzett pénzt egységes akart-elhatározással, de különböző alkalmakkor hozta forgalomba, ezért cselekménye a folytatólagosan minősül. Mindezekre figyelemmel a vádlott cselekménye a Btk. 306. §

(1)bekezdése szerinti hamis pénz kiadása vétségének minősül, mivel a hamisítatlan gyanánt, jogszerűen szerzett hamis pénzt forgalomba hozta, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a minősítést ezzel egyezően megváltoztatta. A megváltoztatott jogi minősítés, az enyhébb vétségi alakzatra is tekintettel a kiszabott büntetés megváltoztatását indokolta. Az elsőfokú bíróság a vádlott javára értékelte az időmúlást, amelyet alappal kifogásolt az ügyész az elfogatóparancs alapján történő terhelti kézre kerülés miatt. Ugyanakkor az időmúlás objektív büntetést csökkentő tényező, de a körülményektől függően különböző súllyal kell értékelni. Az elsőfokú elbírálás óta további közel egy év eltelt, amelyet az ítélőtábla a vádlott javára enyhítő tényezőként értékelt, a beismerő vallomás és az elkövetéskor még büntetlen előélet mellett. Ellenben büntetést növelő hatást tulajdonított annak, hogy a vádlott a második forgalomba hozatalt megelőzően újabb bűncselekményt követett el, amiért ellene büntetőeljárás indult, és a jelen eljárás alatt is újabb bűncselekményt követett el. A megváltozott, enyhébb megítélésű minősítés ellenére is a büntetés kiszabási tényezők mellett a Fővárosi Ítélőtábla - a Fellebbviteli Főügyészség átiratában kifejtettekkel egyezően - megállapította, hogy a vádlott nem méltó az előzetes mentesítésre, ezért e rendelkezést mellőzte. Ellenben a vádlott terhére megállapított kisebb súlyú bűncselekmény súlyával arányban álló mértékben a kiszabott pénzmellékbüntetést a másodfokú bíróság enyhítette. A vétségi cselekmény büntetés-végrehajtási fokozatát fogházra változtatta. Az így kiszabott büntetés alkalmas a büntetési célok biztosítására. Az ítélet egyéb járulékos rendelkezései törvényesek. Az ítélőtábla észlelte, hogy az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség összege számítási hiba miatt pontosítást igényel, ezért azt korrigálta és a Be. 381. §-ra figyelemmel kötelezte a vádlottat a fellebbezési eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére. Az elsőfokú ítélet megváltoztatása a Be. 372. §-án alapul. A további fellebbezés lehetőségét a Be. 386. § kizárja. B u d a p e s t, 2008. év március hó 13. napján Dr. Mató Ágnes s.k. előadó bíró Dr. Tóth Éva s.k. a tanács elnöke Máziné dr. Szepesi Erzsébet s.k. bíró A Fővárosi Bíróság 12.B.701/2003/34. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.157/2007/5. számú ítéletében foglalt változások mellett jogerős és - a szabadságvesztés kivételével - végrehajtható! B u d a p e s t, 2008. év március hó 13. napján Dr. Tóth Éva s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: tisztviselő