← Magyarország

Bf.211/2007/19 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.211/2007/

  1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Budapesten,
  2. év június hó
  3. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő v é g z é s t: Az emberölés bűntette miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Bíróság 2.B.166/2007/
  4. számú ítéletét helybenhagyja. A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a börtönbüntetésbe beszámítja. A másodfokú eljárás során felmerült 43.200,- (negyvenháromezer-kettőszáz) forint bűnügyi költséget az állam viseli. A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A Fővárosi Bíróság a
  5. év július hó
  6. napján kelt 2.B.166/2007/
  7. számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében. Ezért őt 5 év 6 hónap börtönbüntetésre és 5 évre a Magyar Köztársaság területéről kiutasításra ítélte. Rendelkezett a kiadatási letartóztatásban, őrizetben és előzetes letartóztatásban töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámításáról és a bűnügyi költség viseléséről is. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője felmentésért jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.323/2007/4-I. számú átiratában bejelentve, hogy a nyilvános ülésen nem vesz részt - a Fővárosi Bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában a fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn. Felderítetlenség miatt megalapozatlannak jelölte meg az elsőfokú bíróság ítéletét, annak hatályon kívül helyezését indítványozta. A nyilvános ülésen a védő a vádlott Magyarországról szökésének ténye mellett azt emelte ki, hogy 2006-ban védője útján a meghatalmazás és lakásának bejelentésével jelentkezett a hatóságnál. A vádlottat ennek ellenére nem idézték meg. Utalt arra is, hogy a cselekmény
  8. júniusában elévült volna, a vádlott ki tudta volna várni ezt az időt. A vádlott ártatlannak vallja magát, fiatalkorúként és menekültként érkezett az országba, nem ismerte a magyar nyelvet, nem mert jelentkezni, hogy tisztázza magát. Sérelmezte - az ismeretlen helyen tartózkodó tanú felkutatásának elmaradását, akit a hatóság 2006-ban meghallgatott. Álláspontja szerint nem bizonyított a vádlott bűnössége, mert a három szemtanú vallomása ellentmondásos, ezért az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére, másodlagosan a büntetés enyhítésére tett indítványt, az időmúlásra és a vádlott fiatalkorára tekintettel. A vádlott az utolsó szó jogán tagadta a cselekmény elkövetését, felmentését de legalább büntetése enyhítését kérte. A bejelentett fellebbezések nem alaposak. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be.
  9. §-ának

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Felülbírálata során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság körültekintően, az eljárási szabályokat betartva folytatta le a bizonyítási eljárást. Mindent megtett az ismeretlen helyen tartózkodó tanú tartózkodási helyének felkutatása érdekében, aki a rendelkezésre álló adatok szerint hajléktalan. Törvényes az ismeretlen helyen tartózkodó, és a külföldi állampolgárságú szemtanúk vallomásának felolvasása, és bizonyítékkénti értékelése. Nem értett egyet az ítélőtábla azon védői kifogással, amelyben a vádlott idézésének elmaradását sérelmezte. Az iratokból kitűnően a vádlott ellen
  1. június 12-én körözést,
  2. június 21-én elfogatóparancsot bocsátottak ki, a nyomozást a rendőrség Bűnüldözési Főosztálya a ... bü. számú határozattal
  3. június 23-án függesztette fel. A Fővárosi Főügyészség Nf.9651/
  4. szám alatt
  5. október
  6. napján a vádlott ellen elfogatóparancsot adott ki. Az Interpol Magyar Nemzeti Iroda
  7. szeptember hó
  8. napján kelt jelentéséből kitűnően a német társiroda arról tájékoztatta a magyar hatóságokat, hogy a vádlott Szerbia-Montenegróban a német követségen vízumért folyamodott, vízumkérelmét elutasították. A tájékoztatás szerint az Interpol Cseh Nemzeti Iroda is kérte a vádlott azonosítási anyagát (nyomozati iratok
  9. lapszáma). A Fővárosi Bíróság 2.Bk.531/2006/
  10. számon
  11. június
  12. napján nemzetközi elfogatóparancsot bocsátott ki a külföldön tartózkodó terhelt ellen. A védő által hivatkozott meghatalmazáson pontos cím megjelölése nélkül csak a helység név van feltüntetve. A
  13. augusztus
  14. napján az előzetes letartóztatásról döntő ülésen a vádlott akként nyilatkozott, hogy Németországban nincs bejelentett lakása, változó, hogy hol lakik, egy cégnél feketén dolgozik. A rendelkezésre álló adatokból okszerűen következik, hogy a vádlott szökésben volt, kézre kerítése elfogatóparancs útján történt. Pontos cím hiányában a védő által sérelmezett idézést nem lehetett volna kiadni. A Fővárosi Bíróság kellő alapossággal és körültekintéssel vizsgálta a vád tárgyává tett cselekmény elbírálásához szükséges fellelhető bizonyítékokat (nyomszegény a helyszín; nincs meg az elkövetés eszköze; de a végrehajtás módja - egyetlen szúrás - miatt nem volt olyan érintkezés, amely nyomot hagyott volna). Ellenben a vádlott személyét nyomban megjelölték, a vádlottat felismerték. A külföldi állampolgárságú szemtanú a cselekményt megelőző pénz miatti vitáról nyilatkozott vallomásában. A három szemtanú vallomása lényegében összhangban van egymással. Vallomásukat erősítik a többi tanúk vallomásai is. Bár az utóbbi albán tanú visszavonta a nyomozás során tett terhelő vallomását, az elsőfokú bíróság részletes indokát adta annak, hogy a tanú tárgyaláson tett vallomását miért nem fogadta el és miért hiteltérdemlő e tanú nyomozás során tolmács és hatósági tanú jelenlétében tett vallomása. Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének maradéktalanul és körültekintően tett eleget. A bizonyítékokat egyenként és összességében színvonalasan értékelte. Meggyőző és logikus érvekkel cáfolta a vádlott védekezését és a védekezését alátámasztani igyekvő tanú vallomását. A három szemtanúnak a cselekményt követően tett vallomását a rendőri jelentések, az orvos szakértői vélemény alátámasztotta (a halál oka egy közepes-nagy erővel, késsel végrehajtott szívtájéki szúrás). A kifejtettek alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott, mentes a Be.
  15. §-ának
(2)bekezdésében írt hibáktól, hiányosságoktól, a másodfokú eljárásban a felülbírálat alapját képezte. A felülmérlegelés tilalma folytán a vádlott felmentését, a tényállás megalapozottsága miatt az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését célzó védői indítvány nem megalapozott. A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen vont következetést a vádlott bűnösségére, és törvényes a cselekmény eshetőleges szándékkal elkövetett emberölés bűntettekénti minősítése is. A büntetés kiszabására ható alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság lényegében helyesen vette számba és súlyuknak, nyomatékuknak megfelelően értékelte. Az ítélőtábla annyiban kiegészíti, hogy a büntetés kiszabása körében az időmúlás objektív tényező, 14 év nem hagyható teljesen figyelmen kívül, ugyanakkor a vádlott szökése miatt csak kisebb súllyal, de értékelte a vádlott javára, hogy jelenleg 2 éve áll a büntetőeljárás hatálya alatt. Nem értett egyet az ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak a késsel kapcsolatos okfejtésével. Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy az ilyen méretű kés különösen veszélyes eszköz, az ellene történő védekezés kizárt. Ezért a veszélyes eszköz használatát a másodfokú bíróság súlyosítóként értékelte. A vádlott az elkövetéskor nem sokkal haladta meg a fiatalkor határát, ezért a fiatal felnőtt kor nyomatékos enyhítő tényező. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a vádlott cselekményével egy ugyancsak fiatal ember életét oltotta ki. Az elsőfokú bíróság által a vádlottal szemben kiszabott büntetés kirívóan enyhe, méltányos, a büntetés ellentétben áll a befejezett élet elleni bűncselekmények büntetés kiszabási gyakorlatával, ezért további enyhítése fel sem merülhet. A kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Bíróság ítéletét a Be. 371. §-ának
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztés tartamába a Btk. 99. §-ának
(1)és
(2)bekezdése alapján beszámította és a Be. 381. §-ának
(1)bekezdésére figyelemmel rendelkezett a másodfokú eljárás során tolmácsolás díjaként felmerült bűnügyi költség viseléséről. B u d a p e s t,
  1. év június hó
  2. napján Zólyominé dr. Törő Erzsébet s.k előadó bíró Dr. Tóth Éva s.k a tanács elnöke bíró Dr. Mató Ágnes s.k. A Fővárosi Bíróság 7.B.166/2007/
  3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.211/2007/
  4. számú végzése folytán
  5. év június hó
  6. napján jogerős és végrehajtható! B u d a p e s t,
  7. év június hó
  8. napján Dr. Tóth Éva s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.