Bhar.94/2008/9 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése szerinti magántitok megsértése vétségére módosította a megvalósult bűncselekmény jogi minősítését. A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság 25.Bf.XI.10874/2006/

1. számú,
2. január
3. napján kelt ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a vádlottak bűnösségét - egyezően az ügyészi indítvánnyal - magántitok megsértésének a vétségében - II. r. vádlottét, mint felbujtót - megállapította, ezért mindkét vádlottat megrovásban részesítette. A másodfokú nyilvános ülésen az ügyész nem vett részt, a kézbesített ítélet ellen pedig nem jelentett be fellebbezést. Ellenben a vádlottak és védőik felmentés végett, a bűnösség téves megállapítása miatt fellebbezéssel éltek. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.226/
4. számú átiratában a Fővárosi Bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta, egyben észrevételezte a meghallgatott tanúk törvényes figyelmeztetésének hiányosságait és hibáit, ezért azok kirekesztését indítványozta a bizonyítékok sorából. A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság által a Be.
5. §-a alapján megtartott nyilvános ülésen az I. r. védő - egyezően írásbeli fellebbezésének tartalmával - I. r. vádlott felmentését indítványozta, mivel a II. r. vádlott és a sértett szoros érzelmi és gazdasági kapcsolata miatt a vád tárgyát képező telefonbeszélgetés ténye nem lehetett a sértett magántitka. A II. r. vádlott védője hivatkozva a védence által írásban benyújtott fellebbezési indokokra és a csatolt mellékletekre kifejtette, hogy az elsőfokú ítélet helyes, a másodfokú ítéletben a vádlottak terhére megállapított magántitoksértés nem valósult meg, mivel nem kizárólag a sértett magántitka volt a tanúval való telefonkapcsolat, ugyanis az a vádlott és a sértett közös lombikbébi programjához kapcsolódott. Ezért elsődlegesen védence bűncselekmény hiányában, másodlagosan bizonyítékok hiányában való felmentését indítványozta. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség nyilvános ülésen részt vett képviselője az írásbeli indítványát fenntartotta és a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A harmadfokú bíróság előtt kifejtett álláspontja értelmében az I. r. vádlott foglalkozásánál fogva tudomására jutott magántitkot alapos ok nélkül a II. r. vádlott számára felfedte, ezért a Fővárosi Bíróság helyesen állapította meg, hogy a magántitok megsértése vétségét megvalósította. A felmentést célzó védelmi fellebbezések - eltérő indokoknál fogva - alaposak. A másodfokú bíróság olyan vádlottak bűnösségét állapította meg, akiket az elsőfokú bíróság felmentett, ezért a Be.
6. §

(1)bekezdés a./ pontja értelmében a fellebbezési jog és ezzel a harmadfokú eljárás lehetősége megnyílt. Az egyirányú, kizárólag védelmi fellebbezések alapján eljárva a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Bíróság fellebbezéssel sérelmezett ítéletét és a megelőző első- és másodfokú eljárást mindkét vádlott tekintetében a Be. 387. §

(1)bekezdése szerint felülbírálta. Felülbírálata során először az eljárási szabályok betartását, a perrendszerű eljárást vizsgálva megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során - a jegyzőkönyvekből kitűnően - megsértette a tanúk törvényes figyelmeztetésére vonatkozó eljárási szabályokat. A sértettet terhelti figyelmeztetés mellett tanúként hallgatta ki. A tanút nem figyelmeztette a mentő körülmény elhallgatásának következményeire, annak ellenére, hogy a kihallgatása idején a

1. július 1-jén életbelépett változások miatt ez már kötelező volt. A további tanúk kihallgatásakor a figyelmeztetésre adott válasz jegyzőkönyvezése, és a tanúk lelkiismeretére történő törvényi felhívás elmaradt. Erre figyelemmel a tanúk vallomása nem értékelhető a bizonyítási eljárásban, e bizonyítékok mellőzése vált szükségessé. A bizonyítékok körének csökkenése azonban nem befolyásolja az ítélet tényállásának megalapozottságát, mivel a megállapított tények a vádlottak vallomásai és az okiratai bizonyítékok alapján megállapíthatóak. A harmadfokú bíróság által elfogadott történeti tényállás lényege szerint I. r. vádlott a Magyarország Távközlési Rt. Üzemeltetési alkalmazottjaként
2. augusztus 19., 25., és szeptember
3. napján ismerőse a II. r. vádlott kérésére munkahelyén, üzemeltetési tevékenysége felhasználásával, ellenszolgáltatás nélkül, azonban az engedélyezett munkafolyamatok körén kívül a II. r. vádlott által megadott időszakra és hívószámokra - a tanúk hívószámai között - jogosulatlan kigyűjtést végzett, és a felfedezett telefonkapcsolat tényét és időpontját a II. r. vádlottal szóban közölte. A megállapított tényállás irathű, hiánytalan és mindenben megalapozott, nem szenved egyetlen a Be.
4. §

(2)bekezdésében meghatározott megalapozatlansági hibában sem. A tényállásban megállapítottakat a vádlottak sem vitatták, ezzel egyező nyilatkozatot tettek. Az eljárásban a jogkérdés volt vitatott. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja értelmében a személyes adattal visszaélés bűncselekménye megállapításához megkívánt, tényállási elemként megfogalmazott jelentős érdeksérelem nem következett be, mivel egyetlen kapcsolatot (mobil telefonhívást) talált az I. r. vádlott a sértett és a tanú között, amelyről tájékoztatta II. r. vádlottat. Az a körülmény pedig, hogy volt egy telefonbeszélgetés a nevezett két személy között és erről az I. r. vádlott tevékenységével összefüggésben tudomást szerzett a II. r. vádlott nem tekinthető jelentős érdeksérelemnek. A másodfokú bíróság jogi álláspontja értelmében a fentiekben nem tévedett az elsőfokú bíróság azonban elmulasztotta megvizsgálni, hogy a tényállás nem felel-e meg más anyagi jogi rendelkezésnek, nem valósult-e meg más bűncselekmény. A Fővárosi Bíróság ítéletében kifejtette, hogy a II. r. vádlott rávette az I. r. vádlottat arra, hogy „kifürkéssze" élettársa telefonforgalmából az adott számmal való kapcsolatot és mivel vele ezt közölte ezzel a sértett magántitkát nyilvánosságra hozta, amely érdeksérelemmel járt. Erre figyelemmel a cselekmény a Btk. 177. §

(1)bekezdésébe ütköző magántitoksértés, amelynek felbujtója a II. r. vádlott volt. A Fővárosi Ítélőtábla nem osztotta a másodfokú bíróság által elfoglalt jogi álláspontot. A Btk. 177.§-ban rögzített magántitoksértést azt követi el, aki a foglalkozásánál vagy közmegbízatásánál fogva tudomására jutott magántitkot alapos ok nélkül felfedi. A bűncselekmény védett jogi tárgya a sértett titka megőrzéséhez fűződő személyes érdeke. A törvényalkotó akkor nyilvánítja a fenti formában büntetendővé az adott tényállást, ha a magántitok a felfedője tudomására a foglalkozásánál fogva jut. Ha a magántitkot más formában tudja meg az elkövető más bűncselekményért lehet csak felelősségre vonni. Adott esetben az I. r. vádlottnak nem a foglalkozása körében tudomására jutott és ennél fogva megőrzési kötelezettséggel terhelt tény felfedéséről kell számot adnia, hanem általa jogellenesen megszerzett, a másodfokú határozatban pontosan rögzített kifürkészett titok miatt. A magántitok megsértése esetén az elkövető jogszerűen, munkaköre, megbízatása révén jut a titok birtokába és a megőrzése helyett azt nyilvánosságra hozza. Az I. r. vádlott viszont a foglalkozásának a felhasználásával puhatolta ki a magántitok körébe tartozó információt és azt fedte fel az illetéktelen személynek. Ellenben a visszaélés személyes adattal törvényi tényállást az valósítja meg többek között - aki jogosulatlanul kezel személyes adatot és ezzel más/ok érdekeit jelentősen sérti. Az I. r. vádlott jogosulatlanul kezelte a személyes adatot, amikor olyan válogatást készített, ami nem volt a munkaköri kötelessége és a személyes adatok megszerzése érdekében foglalkozási szabályait megszegve, azt felhasználva jogosulatlanul jutott személyes adat birtokába. Ennélfogva magatartása egyéb törvényi feltételek bekövetkezése mellett személyes adattal visszaélés vétségeként minősül. Azonban a cselekménnyel okozott érdeksérelem nem tekinthető jelentősnek, amelyet az elsőfokú bíróság helyesen állapított meg és az eljárásban senki nem is kifogásolt. A Fővárosi Ítélőtábla jogi álláspontja szerint a magántitok tárgyát képező adat megszerzésének jogszerűsége jelen esetben a két bűncselekmény elhatárolásának az alapja. Aki foglalkozásánál fogva, jogszerűen tudomásra jutott titok megőrzési kötelezettségét megszegi a Btk. 177. § szerint minősül, míg a jogszerűtlenül megszerzett, kifürkészett, kikémlelt magántitok a Btk. 177/A. § szerinti személyes adattal való visszaélés vétségeként minősül. A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság téves jogi álláspontot foglalt el, és annak alapján állapította meg a vádlottak büntetőjogi felelősségét és alkalmazott joghátrányt. A Fővárosi Ítélőtábla a Be. 398. §-a alapján megváltoztatta a Fővárosi Bíróság ítéletét és mindkét vádlottat az ellenük személyes adattal visszaélés vétsége miatt emelt vád alól a Be. 331. §

(1)bekezdése alapján bűncselekmény hiányában felmentette. B u d a p e s t,

1. év december hó
2. napján Dr. Mató Ágnes s.k. előadó bíró Dr. Tóth Éva s.k. a tanács elnöke Dr. Kiss Sándor s.k. bíró A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság 25.Bf.XI.10874/2006/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság 1.Bhar.94/2008/
4. számú ítéletében foglalt változtatás mellett mindkét vádlottal szemben jogerős! B u d a p e s t,
5. év december hó
6. napján Dr. Tóth Éva s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: tisztviselő