Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.193/2008/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a
- év december hó
- napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette az alábbi ÍTÉLETET: Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt a vádlott ellen indított büntető ügyben a Fővárosi Bíróság
- év május hó
- napján kihirdetett 17.B.692/2006/
- számú ítéletét annyiban változtatja meg, hogy a börtönbüntetés végrehajtásának próbaidejét 2 (kettő) évre mérsékli és mellőzi pártfogó felügyeletre vonatkozó rendelkezést. Az eljárás során felmerült összesen 165.303 (százhatvanötezer-háromszázhárom) forint bűnügyi költségből a vádlott 59.303 (ötvenkilencezer-háromszázhárom) forint bűnügyi költséget köteles az államnak megfizetni. A további költséget az állam viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS A Fővárosi Bíróság a
- év február hó
- napján kelt 17.B.692/2006/
- számú ítéletével a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt 1 évi - 3 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte és 3 évi időtartamra elrendelte a pártfogó felügyeletét. A vádlottat előzetes mentesítésben részesítette. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője a jogos védelmi helyzet megállapításáért, felmentésért, másodlagosan enyhítésért fellebbezett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészég az átiratában hivatkozott arra, hogy amikor a sértett kirángatta a vádlottat az ágyból, a vádlott azonnal dulakodni kezdett a sértettel, holott a vádlottat a felmenője tekintetében kitérési kötelezettség terhelte volna. A vádlott az oldalán fekvő, de neki lényegében háttal lévő sértettet szúrta meg több alkalommal ezért a vádlott javára a jogos védelem nem állapítható meg. Álláspontja szerint a kiszabott büntetés inkább enyhe, mint súlyos, de a súlyosítási tilalomra figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A védő a fellebbezésében hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte, hogy a jogtalan támadás a sértett részéről indult el, és bár a vádlottnak fennállt volna a kitérési kötelezettsége, de ez a részéről nem volt veszélymentes, és nem is tudott abban a pillanatban egy megoldható, semleges helyzetet találni, mivel ijedt, zavart állapotban volt. Álláspontja szerint az ügyben a jogos védelmi helyzet megállapítható, csupán az a kérdés, hogy a Btk.
- §
(2)vagy
(3)bekezdésének az alkalmazására kerülhet-e sor. Mindenek előtt annak figyelembe vétele indokolt, hogy a vádlott az ijedtsége zavartsága folytán képtelen volt felismerni az elhárítás szükséges mértékét, ezért elsősorban a felmentését, másodsorban büntetés további enyhítését kérte. A vádlott szintén a felmentését kérte, mert félelemből, menthető felindulásból cselekedett. Ezen túlmenően a bűnügyi költség összegének megállapítását kifogásolta, mert állítása szerint az igazságügyi szakértő szakvéleményének beszerzése szükségtelen volt. A Fővárosi Ítélőtábla megvizsgálta az elsőfokú bíróság fellebbezéssel megtámadott ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. §
(1)bekezdésében írt felülbírálati jogkörén belül, és megállapította, hogy az eljárt bíróság az eljárási szabályokat megtartotta, a vád tárgyává tett cselekmény elbírálásához szükséges bizonyítékokat összegyűjtötte és azokat okszerűen, az ésszerűség és a logika követelményeinek szem előtt tartásával megfelelően értékelte. Az így megállapított tényállás lényegében mentes a Be. 351. §
(2)bekezdésében írt megalapozatlansági hibáktól. A tényállást kisebb részében azonban a másodfokú bíróság a Be. 351. §
(1)bekezdésének a./ pontja szerint hiányosnak találta, ez a hiba azonban a másodfokú eljárásban az iratok tartalma és a nyilvános ülésen elhangzottak alapján kiküszöbölhető volt a Be. 352. §
(1)bekezdésének a./ pontja alapján. A másodfokú bíróság az egyébként helyes tényállást kiegészíti: azzal, hogy a vádlott és édesanyja is félt a sértettől, mivel a sértett a vádlottat kisgyermek korától kezdve tettlegesen bántalmazta, emiatt a családsegítő szolgálat is foglalkozott velük, és többször ki kellett hívni a rendőrséget a sértett durva magatartása miatt (a tanú tárgyalási vallomása,
- számú jegyzőkönyv 2-
- oldal), valamint azzal, hogy a sértett
- év július hó
- napján elhalálozott (másodfokú tárgyalási jegyzőkönyv
- oldal.
- bekezdés). A tényállás a fenti kiegészítésekkel teljes egészében megalapozottá és felülbírálatra alkalmassá vált (Be.
- § ). Az elsőfokú bíróság bár az indokolási kötelezettségének eleget tett, és kellő részletességgel számot adott arról, hogy mely bizonyítékokat, mely részükben, miért fogadta el, és megindokolta az ítéletének egyéb rendelkezéseit is, a megállapított tényekből további tényekre mégis hibásan vont le következtetést. Az alanyi és tárgyi tényezők figyelembe vételével helyesen állapította meg a vádlott bűnösségét és a cselekményt is kifogástalanul minősítette a Btk.
- §
(5)bekezdésének első tételébe ütköző életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének, tévedett azonban, amikor arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a vádlott nem jogos védelmi helyzetben cselekedett. Az adott ügyben az ittas sértett a vádlott szobájába ment, a vádlottat szidalmazta, lopással vádolta, a jobb karjánál fogva kirángatta az ágyból. E magatartásával lényegében a vádlott testi épsége ellen közvetlenül fenyegető jogtalan támadást indított el. A vádlott e jogtalan támadás ellen jogszerűen cselekedett, az elhárítás szükséges volt. A vádlott azonban a testi épségét fenyegető jogtalan támadást, életveszélyes sérülés okozására alkalmas eszközzel, késsel - a sértettet háromszor megszúrva hárította el, amivel az elhárítás szükséges mértékét túllépte. Elsősorban a sértett korábbi magatartása miatt azonban a vádlottban - menthető okból származó ijedtségből, olyan felindulás alakult ki, amely jelentős fokban korlátozta őt az elhárítás szükséges mértékének a felismerésében. A fentiekből következően másodfokú bíróság nem értett egyet azzal az ügyészi állásponttal sem, hogy a vádlottat kitérési kötelezettség terhelte, ezért javára a jogos védelmi helyzet nem értékelhető. A Legfelsőbb Bíróság
- számú Irányelvében írt iránymutatás szerint töretlen az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a kitérési kötelezettséggel terhelt személynél vizsgálni kell azt is, hogy a nevezett személy az adott körülmények között a kötelezettségének ténylegesen eleget tehetett-e. Amennyiben ugyanis erre nem volt módja, úgy az ügyet a jogos védelem általános feltételei szerint kell megítélni (EBH. 2006.1384.) A jelen ügyben a vádlottat a szobájában az apja részéről váratlan, jogtalan támadás érte, a sértett fogta meg a vádlott karját, amikor dulakodni kezdtek sem engedte el, és a sértett hanyatt esve magával rántotta a vádlottat. A vádlott nem is volt abban a helyzetben, hogy a kitérési kötelezettségének eleget tudjon tenni. A másodfokú bíróság ezért a vádlott cselekményét úgy értékelte, hogy jogos védelmi helyzetben cselekedett, de az elhárítás szükséges mértékét túllépte, mert az ijedtsége, korlátozta abban, hogy az elhárítás szükséges mértékét felismerje, ezért javára a Btk.
- §
(3)bekezdése alkalmazható, a büntetése korlátlanul enyhíthető. A jogos védelem megállapítására tekintettel a bűnösségi körülmények helyesbítésre, kiegészítésre szorultak. Nem értékelhető súlyosító körülményként a testi épség elleni cselekmények elszaporodottságában rejlő társadalomra veszélyesség, ugyanakkor nem enyhítő körülmény a vádlott fiatal felnőtt kora mellett a büntetlen előélete, és nem enyhítő a személyiségzavara sem, mivel az orvosilag nem volt korlátozó tényező, a sértett jelentős közrehatása pedig a Btk. 29. §
(3)bekezdésével került értékelésre. A büntetés kiszabásának felülbírálata során a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság által kiszabott börtönbüntetés tartamával, de úgy látta, hogy a korlátlan enyhítés lehetőségére is figyelemmel, a próbaidő tartama túl szigorú, ezért azt a törvényi minimumra, 2 évre enyhítette. Tekintettel arra, hogy a bűncselekmény elkövetése szorosan összefügg a sértett magatartásával, és a jövőben a sértett időközben bekövetkezett halála miatt az ismétlődésétől nem kell tartani, a másodfokú bíróság indokolatlannak találta a vádlottal szemben a pártfogó felügyelet elrendelését, ezért azt mellőzte. A vádlottnak az előzetes mentesítésben történt részesítése megfelelt a törvényi előfeltételeknek. A másodfokú bíróság a bűnügyi költség köréből csak a kirendelt védői díj megfizetésére kötelezte a vádlottat a Be. 381. §
(1)bekezdése alapján és úgy rendelkezett, hogy a további költséget az állam viseli. Az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása a Be. 372. §
(1)bekezdése alapján került sor, az ítélet egyéb rendelkezéseit a másodfokú bíróság a Be.
- § (19 bekezdése alapján hagyta helyben. A jogorvoslati jogosultság kizárása a Be.
- §
(1)bekezdésén alapul. Budapest,
- év december hó
- napján Dr. Szigeti Ágnes s.k. Miszlayné Dr. Lányi Éva s.k. a tanács elnöke előadó bíró Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. bíró A Fővárosi Bíróság 17.B.692/2006/
- számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.193/2008/
- számú ítéletében írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett és a fel nem függesztett részében végrehajthatóvá vált. Budapest,
- év december hó
- napján . Szigeti Ágnes s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő