Bf.248/2008/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. A Heves Megyei Bíróság a megismételt eljárás alapján a 2008. év május hó 29. napján kelt 14.B.381/2007/9. számú ítéletével a vádlottat a Btk. 170. §

(1)és

(5)bekezdés II. fordulatában meghatározott halált okozó testi sértés bűntette miatt 3 évi börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a vádlott a büntetés fele részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról és a bűnjelek lefoglalásának megszüntetése mellett azok megsemmisítéséről. Kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen a vádlott enyhítésért, védője másodlagosan enyhítésért jelentett be fellebbezést. elsődlegesen felmentésért, A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a 2008. év augusztus hó 12. napján kelt BF.565/2008/1. számú átiratában az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A Fővárosi Ítélőtábla a Be. 353. §

(1)bekezdése alapján a Be. 363. §

(2)bekezdés b./ pontja szerinti tárgyalás keretében a másodfokú eljárás során bizonyítást foganatosított és a

1. év október hó
2. napján megtartott helyszíni tárgyalásról készült videofelvételt levetítve tárgyalás anyagává tette. A másodfokú tárgyaláson felvett bizonyítást követően a vádlott védője az elsődlegesen felmentésre, másodlagosan enyhítésre irányuló fellebbezését fenntartotta. Jogi álláspontja szerint a vádlott véletlenül szúrta meg a sértettet, így őt a cselekmény elkövetésében sem szándékosság, sem gondatlanság nem terheli. A büntetés enyhítését célzó perorvoslatát pedig a sértetti közrehatással, a vádlott büntetlen előéletével, beismerő vallomásával, és az eredmény tekintetében megállapítható negligenciával indokolta. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője a vádlotti és védői fellebbezés elutasítását és az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A sértett hozzátartozója végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását és az elsőfokú bíróság határozatának helybenhagyását kérte. A vádlott az utolsó szó jogán előadta, hogy nem állt szándékában a férjét megölni, mert akkor mellkason szúrta volna. Jelenleg már nem jár ideggondozói kezelésre, testvérénél 1-esnél Budapesten lakik és itt vállalt takarítónői állást, havi jövedelme 60-70.000,- forintot. Leányával és unokájával a családi kapcsolata még nem rendeződött. ______ 0 ______ A másodfokú bíróság a vádlotti és védői perorvoslattal megtámadott ítéletet a Be.
3. §

(1)bekezdése alapján az azt megelőző eljárással együtt teljes terjedelmében felülvizsgálta. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok többségének, valamint a megismételt maradéktalan betartásával járt el. eljárásra vonatkozó iránymutatások Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás során a Be. 291. §

(1)bekezdése alapján törvényesen tette tárgyalás anyagává a hallgatás jogával élő vádlott nyomozati és korábbi tárgyalási nyilatkozatait, valamint meghallgatta mindazon tanúkat, akik a vádlott és a sértett kapcsolatáról érdemi információval rendelkeztek. Miután a cselekmény elkövetésének közvetlen ténytanúja nem volt, részletesen elemezte a rendelkezésre álló igazságügyi orvosszakértői véleményeket. Törvényesen tulajdonított perdöntő jelentőséget az általa kirendelt 1-es igazságügyi orvosszakértő álláspontjának, aki - egyetértve 2-es igazságügyi orvosszakértő korábban véleményt adó igazságügyi szakértővel - a késbe véletlenszerű „belelépés" lehetőségét egyértelműen kizárta. A másodfokú bíróság is egyetértett azon szakértői megállapítással, hogy két különböző irányú szúrás történt - a here sérülés rászúrással - és ilyen sérülések okozásához mindenképpen aktív, tudatos erőre, direkt vádlotti részvételre volt szükség. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság akkor is, amikor a Be. 301. §

(1)bekezdése alapján a nyomozás során -

1. év október hó
2. napján - készült helyszíni kihallgatás jegyzőkönyvét a tárgyaláson felolvasta. Eljárási szabályt sértett azonban, amikor a Be.
3. §

(1)bekezdésében meghatározott ezen bizonyítási eljárásról készült képfelvételt a Be. 302. §

(1)bekezdése alapján nem tette tárgyalás anyagává. Így nem észlelte, hogy a videofelvételen rögzített, valamint a nyomozás során, illetve a tárgyaláson előadott vádlotti nyilatkozatok között a cselekmény minősítésére is kiható lényeges ellentmondások vannak. Ekként a fenti, relatív eljárási szabálysértésből adódóan az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása a Be. 351. §

(1),

(2)bekezdés a./ és c./ pontja alapján - felderítetlenség, illetve iratellenesség okából - kisebb részben megalapozatlan. E megalapozatlanság azonban a Be. 353. §

(1)-

(2)bekezdés szerinti bizonyítás felvételével a másodfokú eljárásban kiküszöbölhető volt. A másodfokú tárgyaláson levetített videofelvételen (másodfokú tárgyalási jegyzőkönyv

1. oldal) a vádlott határozottan nyilatkozta és megmutatta, hogy férje a feszítővasat az udvar hátsó részében lévő kerékpár és kapagép tárolására is szolgáló színből vette magához, majd ezt látva futott vissza harmadszor a szuterénbe és a konyhafiókból kivette a 12 cm pengehosszúságú kést, majd ismét kiment az udvarra. Ezt követően a sértett és a vádlott egymással szemben elindultak és a felső szinten lévő lakáshoz vezető lépcső aljánál - miközben a sértett a feszítővasat a feje fölé tartotta, a vádlott pedig a kést már jobb kezében marokra fogta - találkoztak és egymás mellé lépve következett be a vádlott részéről a két szúrás. A vádlotti vallomás hiteltérdemlőségét erősíti a helyszíni felvételeken is jól látható, illetőleg megjelölt, a sértettől származó kiterjedt vérszennyeződés is. A felvételen rögzítetteket a vádlott a másodfokú tárgyaláson is megerősítette, amikor úgy vallott, hogy a férje nem állt az épület sarkának a takarásában, hanem végig látta a mozgását az udvaron. Nyilatkozta, hogy látta a sértettet a színben a feszítővassal a kezében, majd pedig szemben felé közeledve. Arra nézve nem tudott elfogadható magyarázattal szolgálni, hogy korábban miért tett ezzel ellentétes tartalmú kijelentést. Határozottan állította, hogy amikor visszafutott a szuterénba a késért a sértett nem követte a feszítővassal, nem ment utána. Állította továbbá - korábbi vallomásaival egyezően -, hogy a felső lakrészt a sértett kulcsra zárta, a kulcsot pedig a zsebébe tette, megakadályozva őt abban, hogy odameneküljön (másodfokú tárgyalási jegyzőkönyv
2. oldal). Az alagsorból azért ment vissza késsel az udvarba, hogy a kulcsot a sértettől elvegye. A vádlott a másodfokú tárgyaláson őszinte, feltáró jellegű beismerő vallomást tett, amelyet a helyszíni kihallgatásról készült felvétel adatai, és 1-es orvosszakértő, valamint a 2-es orvosszakértő által előterjesztett igazságügyi orvosszakértői vélemények, mint objektív bizonyítékok is teljes egészében alátámasztottak. A másodfokú bíróság ezért a felvett bizonyítás alapján az elsőfokú bíróság által megállapított azon tényállási részeket, amelyek a képfelvételen rögzítettekkel és az ezt alátámasztó, megerősítő a másodfokú tárgyaláson előadott vádlotti vallomással ellentétesek voltak, az ítéleti tényállásból kirekesztette. Így a tényállás részleges megalapozatlanságát a Be.
3. §

(1)bekezdés a./ pontjának utolsó fordulata alapján az alábbiak szerint küszöbölte ki: · A vádlott látta a sértettet az udvaron, a színben, kezében a feszítővassal. Amikor visszafutott a szuterénba, hogy a kést magához vegye a sértett nem követte, nem ment utána. · A vádlott az alagsorból késsel a kezében kilépve szembe ment a felé közeledő, a feszítővasat a feje fölött tartó sértettel és a hátsó lépcső mellett kerültek testközelbe egymáshoz (másodfokú tárgyalási jegyzőkönyv

1. oldal). Egyben kirekeszti az elsőfokú ítélet
2. oldalán lévő „a sértett az udvaron, a hátsó lépcső közelében az épület sarkánál takarásban állt" megállapítást. · A vádlott azért jött ki az alagsorból késsel a kezében az udvarra, hogy a férjénél lévő és a bezárt felső lakrész ajtajának kulcsát tőle elvegye. · A vádlott jelenleg takarítóként dolgozik, havi jövedelme 60-70.000,- forint. Rendszeres ideggondozói kezelésre nem szorul. Az így kiegészített és pontosított tényállást a másodfokú bíróság mentesnek találta a Be.
3. §

(2)bekezdésében felsorolt hibáktól és hiányosságoktól, az a bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapul és irányadónak tekinthető a másodfokú eljárásban is. Ekként a Fővárosi Ítélőtábla nem osztotta a vádlott felmentését célzó védelmi fellebbezést. Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és nem tévedett a cselekmény minősítése kérdésében sem. Az elsőfokú bíróság a hatályon kívül helyező határozat iránymutatásának megfelelően vizsgálta, hogy a vádlott jogos védelmi helyzetben cselekedett-e. Az elsőfokú bíróság törvényesen állapította meg, hogy jogos védelem a vádlott javára nem értékelhető, ennek jogi indokolása azonban kiegészítésre, illetve helyesbítésre szorul. Az irányadó tényállás szerint a vádlott látva férje kezében - aki megöléssel fenyegette - az élet kioltására is alkalmas eszközt (feszítővasat) eleget tett kitérési kötelezettségének, amikor visszament az alagsorba. A sértett azonban nem követte, nem ment utána, hanem kiabálva, szitkozódva az udvaron maradt. A vádlott tudta, hogy a lakás felső részébe nem tud bemenni, mert az ajtó zárva van, a kulcsot pedig a férje a zsebébe tette. Célja az volt, hogy a kulcsot megszerezve a lakrészbe bejusson. Amikor a vádlott a kést magához vette és kilépett az udvarra, majd kezében a késsel a sértett pedig a feszítővassal közelítettek egymáshoz, mindketten a támadás szándékával cselekedtek és így a jogtalanság talaján álltak. A bírói gyakorlat pedig egységes annak megítélésében, hogy a kölcsönös, egyidejű támadás kizárja a jogos védelem megállapítását, mert a jogos védelem egyik alapvető eleme, a jogtalan támadás hiányzik, mindketten jogtalan támadóvá váltak. A cselekmény jogi minősítésénél törvényesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott elkövetési magatartásának tárgyi ismérveiből kiindulva megállapította, hogy a sértettet ért szúrás feltétlenül testi sértés okozását célzó szándékkal történt, a comb területére leadott szúrással egyenes és közvetlen oki összefüggésben következett be a sértett halála, ugyanakkor a halálos eredmény tekintetében a vádlott (ölési) szándéka nem volt megállapítható. A vádlottnak azonban a tőle elvárható gondosság esetén fel kellett volna ismernie, hogy a comb megszúrása, akár a sértett halálát is eredményezheti. Így a halálos eredmény tekintetében a vádlott gondatlanságát helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság hanyagság (negligencia) szintjén és ennek megfelelően törvényes a vádlott magatartásának halált okozó testi sértésként minősítése. ______ 0 ______ Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket általában helyesen sorolta fel. További enyhítő körülményként értékelte a másodfokú bíróság a cselekmény elkövetése óta eltelt időmúlást, és azt, hogy a vádlott a korábbi ítélet hatályon kívül helyezése folytán tőle független okra visszavezethetően állt hosszabb ideig büntetőeljárás hatálya alatt. A vádlott a másodfokú tárgyaláson teljes körű, feltáró jellegű beismerő vallomást tett, a halálos eredmény tekintetében pedig őt a gondatlanság enyhébb foka terheli. A másodfokú bíróság nagyobb nyomatékot tulajdonított annak a vádlott javára értékelendő ténynek, hogy a konfliktus helyzet kialakításáért egyértelműen az italozó életmódot folytató, agresszív, kötekedő magatartást tanúsító sértett volt felelős. Így álláspontja szerint a kettőtől - nyolc évig terjedő büntetési tételkereten belül, a törvényi minimumban meghatározott szabadságvesztés büntetés szükséges, de egyben elegendő is a Btk. 37. §-ában megfogalmazott büntetési célok eléréséhez. A másodfokú bíróság megítélése szerint a jelenleg 47 éves, büntetlen előéletű, feltáró jellegű beismerő vallomást tevő, az ittas sértett által agresszívan kiprovokált konfliktus helyzetben cselekvő vádlottal szemben a Btk. 89. §

(1)bekezdésének alkalmazásával lehetőség van a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának felfüggesztésére. A vádlott esetében alaposan feltehető, hogy a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető. Ezzel egyidejűleg a másodfokú bíróság mellőzte a közügyektől eltiltás mellékbüntetést, mert annak a Btk. 53-55. §-iban megfogalmazott törvényi előfeltételei nem állnak fenn. A Btk. 99. §

(1),

(2)bekezdés szerint rendelkezett a szabadságvesztés végrehajtása esetén az előzetes fogvatartás beszámításáról. A Btk. 91. §

(1)bekezdés b./ pontja értelmében a felfüggesztett büntetést végre kell hajtani, ha az elkövetőt a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik. A másodfokú bíróság ugyancsak mellőzte a Btk. 47. §

(3)bekezdésének alkalmazását, mert ha a vádlott okot szolgáltat a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelésére, erre a kedvezményre sem érdemes. A másodfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről a Fővárosi Ítélőtábla a Be. 381. §

(2)bekezdése alapján rendelkezett, az elsőfokú a vádlottnak fel nem róhatóan megismételt eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetése alól a Be. 403. §

(5)bekezdése értelmében a vádlottat mentesítette, így csak az alapeljárás bűnügyi költségének a megfizetésére köteles. Az előzőekben írt indokok alapján a Fővárosi Ítélőtábla a Heves Megyei Bíróság 14.B.381/2007/9. számú ítéletét a Be. 372. §

(1)bekezdése szerint megváltoztatta, míg az ítélet egyéb rendelkezéseit a Be. 371. §

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. Budapest,

1. év március hó
2. napján . Nehrer Péter s.k. Máziné Dr. Szepesi Erzsébet s.k. Miszlayné Dr. Lányi Éva s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró A Heves Megyei Bíróság 14.B.381/2007/
3. számú ítélete a vádlottal szemben a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.248/2008/
4. számú ítéletében írt változtatással a mai napon jogerős és a szabadságvesztés kivételével végrehajtható. Budapest,
5. év március hó
6. napján . Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő