Bf.309/2008/8 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző kábítószerrel visszaélés vétségének minősíti. A főbüntetését 2 (kettő) évi börtönbüntetésre enyhíti. A IV. r. vádlott főbüntetését 2 (kettő) évi börtönbüntetésre enyhíti. A közügyektől eltiltás mellékbüntetését mellőzi. A szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggeszti azzal, hogy abba végrehajtás elrendelése esetén rendeli beszámítani az általa előzetes fogvatartásban eltöltött időt. A III. r. vádlott fogyasztási típusú cselekményének minősítésénél a „/A" fordulatra utalást mellőzi. Az I. r. vádlottal szemben a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendeli az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetése után 2008. év július hó 29. napjától a mai napig előzetes fogvatartásban eltöltött időt. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r., a II. r., a III. r. és a IV. r. vádlottakkal szemben helybenhagyja. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS A Fejér Megyei Bíróság a 2008. év május hó 7. napján kelt 8.B.1/2006/138. számú ítéletével az I. r. vádlottat a Btk. 282/A. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés szerint minősülő kábítószerrel visszaélés bűntette miatt 6 évi fegyházbüntetésre, 6 évi közügyektől eltiltásra, 480.000,- forint, 10 Euro és 490 USA dollár vagyonelkobzásra, a II. r. vádlottat 1 rb. a Btk. 282/C. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(4)bekezdés I. fordulata szerint minősülő kábítószerrel visszaélés bűntette és 1 rb. a Btk. 282/C. §

(2)bekezdésébe ütköző és a

(4)bekezdés II. tétele szerint minősülő kábítószerrel visszaélés bűntette miatt halmazati büntetésül 3 évi börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra, a III. r. vádlottat 1 rb. a Btk. 282/A. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés szerint minősülő kábítószerrel visszaélés bűntette és 1 rb. a Btk. 282/A. §

(1)bekezdésébe ütköző és az

(5)bekezdés a./ pontja szerint minősülő kábítószerrel visszaélés vétsége miatt halmazati büntetésül, mint többszörös visszaesőt 4 évi fegyházbüntetésre, 4 év közügyektől eltiltásra és 100.000,- forint, valamint 885 euro vagyonelkobzásra, a IV. r. vádlottat 1 rb. a Btk. 282/A. §

(1)bekezdésében meghatározott kábítószerrel visszaélés bűntette, 1 rb. a Btk. 282. §

(1)bekezdésébe ütköző és az

(5)bekezdés a./ pontja szerint minősülő kábítószerrel visszaélés vétsége és 1 rb. a Btk. 263/A. §

(1)bekezdés a,/ pontja szerint minősülő lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntett miatt, halmazati büntetésként 3 évi börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra, valamint 160.000,- forint vagyonelkobzásra, az V. r. vádlottat 1 rb. a Btk. 282. §

(1)bekezdésébe ütköző és az

(5)bekezdés a./ pontja szerint minősülő kábítószerrel visszaélés vétsége és 1 rb. a Btk. 282/A. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(6)bekezdés a./ pontja szerint minősülő kábítószerrel visszaélés vétsége miatt halmazati büntetésül 8 hónapi 3 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre és a VI. r. vádlottat 1 rb. a Btk. 282/A. §

(4)bekezdés b/ pontja szerint minősülő kábítószerrel visszaélés bűntettének előkészülete és 1 rb. a Btk. 282. §

(1)bekezdésébe ütköző és az

(5)bekezdés a./ pontja szerint minősülő kábítószerrel visszaélés vétsége miatt halmazati büntetésként 350 napi tétel, napi tételenként 300,- forint, összesen 105.000,- forint pénzbüntetésre, valamint 485.000,- forint és 10 euro vagyonelkobzásra ítélte. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt kábítószerek és azok adagolásához szükséges eszközök, valamint a lőfegyver és lőszerek elkobzásáról, illetve az egyéb bűnjelek kiadásáról, illetve megsemmisítéséről. Az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítása mellett kötelezte a vádlottakat a felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen az I. r., a II. r., a III. r. és a IV. r. vádlottak és védőik elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentettek be fellebbezést. A V. r. és a VI. r. vádlottak és védőik nem éltek perorvoslati jogosultságukkal, így e két vádlottra az ítélet 2008. év május hó 13. napján jogerőre emelkedett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a 2008. év november hó 28. napján kelt BF.105/2006/8. számú átiratában az ítélet meglapozatlansága miatt, hivatkozva a Be. 375. §

(1)bekezdésére és 376. §

(1)bekezdésére hatályon kívül helyezést és új eljárás lefolytatását indítványozta az alábbi indokok alapján. Álláspontja szerint eljárási hibát vétett a megyei bíróság, amikor a bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtés eredményét a megváltozott jogszabályi feltételek ellenére értékelte bizonyítékként. A felhasználás idején a bűnüldözési célból végzett titkos információgyűjtés eredményének a büntetőeljárásban történő felhasználhatóságához a Be. 206/A. §

(1)-

(3),

(6)és

(7)bekezdésében írtaknak kell teljesülniük. Ezekből nem teljesült az

(1)bekezdés b./ pontjában, valamint a

(6)bekezdésében írt szabály, mert hiányzik a titkos információgyűjtést végző szerv haladéktalan feljelentése, továbbá a felhasználhatóság kérdésében az ügyészi indítvány és a nyomozási bíró döntése. Tévedett a megyei bíróság, amikor a nyomozati iratok 127-

1. oldalain olvasható átiratot feljelentésként értékelte. Az átiratban foglaltak tájékoztató jellegűek az ügyészség számára az addig elvégzett eljárási cselekményekről, ily módon nem tekinthető a haladéktalan feljelentési kötelezettség teljesülésének. Az elsőfokú bíróság a titkos információgyűjtés során beszerzett telefonlehallgatások nyílttá tett anyagát anélkül értékelte bizonyítékként, hogy annak a hatályos jogszabályokban rögzített törvényi előfeltételei a bíróság általi felhasználás időpontjában fennálltak volna, ezért ennek eredménye nem rögzíthető az ítéleti tényállásban és a bizonyítékok köréből is mellőzni kell. Az elsőfokú bíróság a Be.
2. §

(3)bekezdésében foglalt eljárási szabályt is megsértette, mert a

1. év szeptember hó
2. napján megtartott tárgyaláson 1es, a 2-es, 3-as, 4-es és 5-ös tanúk, valamint a
3. év november hó
4. napján megtartott tárgyaláson 6-os és 7-es tanúk meghallgatásakor nem a törvénynek megfelelően figyelmeztette, illetve oktatta ki őket, és részben elmaradt a tanúk figyelmeztetésre adott válaszának rögzítése is. A megyei bíróság a Be.
5. §, illetve a
6. §-ában foglalt eljárási szabályokat sem tartotta be, amikor a bizonyítási eljárás befejezése előtt, arra vonatkozó egybehangzó indítvány hiányában szakértői véleményeket és egyéb okirati bizonyítékokat felolvasás helyett csak ismertette. Az eljárási szabálysértésekből adódóan a tényállás felderítetlen és ez az ítélet megalapozatlanságát eredményezi, amely a másodfokú eljárásban nem orvosolható. Egyben bejelentette, hogy a nyilvános ülésen nem kíván részt venni. A I. r. vádlott védője a felmentésre irányuló fellebbezését tartotta fent. Álláspontja szerint az I. r. vádlottat terhelő egyetlen bizonyíték a titkos információgyűjtés során lehallgatott beszélgetések tartalma. Ennek felhasználása azonban - törvényi feltételek hiányában - kizárt. Indítványozta az I. r. vádlott felmentését vagy az ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatásának elrendelését. Az I. r. vádlott nem kívánt felszólalni. A II. r. vádlott védője az enyhítésért bejelentett fellebbezését tartotta fenn. Miután a II. r. vádlott kábítószerfüggő, indítványozta annak megállapítását, hogy a tőle lefoglalt kábítószer mennyiség kizárólag a saját fogyasztását fedezte és ennek megfelelően indokolt a minősítés megváltoztatása mellett lényegesen enyhébb büntetés kiszabása. A II. r. vádlott előadta, hogy jelenleg alkalmazottként dolgozik az 1-es Kft-nél, havi jövedelme kb. 80.000,- forint. Hangsúlyozta, hogy a kábítószerrel nem kereskedett, azt csak fogyasztotta. A III. r. vádlott védője a felmentésre, illetve enyhítésre irányuló perorvoslati nyilatkozatát indokolva egyetértett a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség jogi álláspontjával. A III. r. vádlott személyi körülményeivel kapcsolatban előadta, hogy jelenleg egy sörözőt üzemeltetet Székesfehérváron, havi jövedelme 180-200.000,- forint. Egyebekben csatlakozott a védőjéhez. A IV. r. vádlott védője a lőfegyverrel visszaélés bűntette alól - tévedés címén - a vádlott felmentését, egyebekben - az eljárásjogi kifogásokra is alapítottan enyhítésért és felfüggesztett szabadságvesztés kiszabásáért tartotta fenn fellebbezését. A IV. r. vádlott nyilatkozta, hogy Budapesten benzinkutasként dolgozik, havi jövedelme 120-130.000,- forint, egy személygépkocsi után fizet lizing díjat, egyebekben csatlakozott a védője által kifejtettekhez. _____ 0 ______ A Fővárosi Ítélőtábla a vádlotti és védelmi perorvoslatokkal megtámadott elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be.
7. §

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság több, a Be. 375. §

(1)bekezdésében foglalt relatív eljárási szabálysértést követett el, amelyek azonban nem voltak lényeges hatással az eljárás lefolytatására, illetőleg a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, illetőleg a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására az alábbiak szerint. A másodfokú bíróság a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség átiratában foglaltakkal egyezően tényként állapította meg, hogy 1-es, 2-es, 3-as, 4-es, 6-os és 7-es tanúk tárgyalási meghallgatásakor az elsőfokú bíróság részéről a Be. 85. §

(3)bekezdésében foglalt figyelmeztetés vagy nem hangzott el teljes körűen vagy a tanúknak az erre adott válasza nem került jegyzőkönyvi rögzítésre. A fenti tanúk vallomásait elemezve azonban általánosságban megállapítható, hogy a bűncselekményekkel összefüggésben releváns, bizonyítékként értékelhető nyilatkozatot nem tettek, vagy előadásuk más, egyéb bizonyítékkal pótolható volt. A 2-es, mint az I. r. vádlott élettársa vallomásában megerősítette azt az I. r. vádlott által sem vitatott tényt, hogy Székesfehérvári bérelt lakásában rendszeresen ott tartózkodott az I. r. vádlott is. A lakásban lefoglalt kábítószerrel kapcsolatban azonban vallomástételekor a Be. 82. §

(1)bekezdés b./ pontja alapján részleges mentességi jog illette meg (

1. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
2. oldal). Így bizonyítékként értékelhető tanúvallomást nem tett. Az 1-es és 7-es tanút az elsőfokú bíróság arra a körülményre hallgatta meg tanúként, hogy látták, amint a székesfehérvári ház erkélyéről valamit kidobtak, illetve zuhanó tárgyat láttak esés közben (
3. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
4. oldal,
5. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
6. oldal). A házkutatási jegyzőkönyv adatai alapján megállapítható, hogy a kidobott kosárban talált 2-es Kft. bélyegző lenyomata és a lakásban lefoglalt számlákon lévő bélyegző felirata megegyezik egymással. Az egy darab megkezdett számlatömb elején ugyancsak 2-es Kft. felirat szerepel (nyomozati iratok II. kötet
7. oldal, házkutatási jegyzőkönyv 3/G oldal). A lefoglalási határozatok adatai alapján így egyértelműen megállapítható volt, hogy a kábítószert tartalmazó kosarat a székesfehérvári lakásának erkélyéről dobták ki, ahol az I. r. vádlott tartózkodott. A nyomozás során kétséget kizáró adatok merültek fel arra, hogy a III. r. vádlott Székesfehérváron három különböző cím alatt található lakásban is lakik. A III. r. vádlott őrizetbe vételét követő másnapon,
8. év augusztus hó
9. napján mindhárom lakásban házkutatást tartott a rendőrség és különböző kábítószert tartalmazó tablettákat és porokat foglaltak le. Így a 3-as tanú azon tanúvallomása, hogy hétvégeken az egyik általa bérelt lakásban a III. r. vádlottal együtt tartózkodott, a házkutatás eredményének tükrében különösebb relevanciával nem bír. A tanút ugyancsak megillette a Be.
10. §

(1)bekezdés b./ pontjában foglalt részleges mentesség, így a bűncselekménnyel összefüggésben tőle érdemi nyilatkozat nem is volt várható (

1. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
2. oldal). A IV. r. vádlott tartózkodási helyét a nyomozó hatóság és az elsőfokú bíróság az V. r. vádlott vallomása és székesfehérvári lakásban talált albérleti szerződés adatai alapján állapította meg. Így 4-es tanú, főbérlő e körben tett tanúvallomása, különösebb bizonytó erővel nem rendelkezett (
3. tárgyalási jegyzőkönyv
4. oldal). Az I. r. vádlott kábítószer függőségével kapcsolatban - védői indítványra - tanúként hallgatta meg az elsőfokú bíróság 6-os tanút. A megyei bíróság a függőség kérdésének tisztázása érdekében rendkívül széleskörű szakértői bizonyítást rendelt el, amelynek eredményeképpen törvényesen vonta le azt a következtetést, hogy az I. r. vádlott nem minősül kábítószerfüggőnek. E körben tehát az igazságügyi orvosszakértői vélemény szolgált értékelhető bizonyítékként. Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy az Egészségügyi Minisztérium módszertani levele alapján a 6-os tanú mint addiktológus, a kábítószer függőség véleményezésére nem is jogosult, csak az ezt megelőző, illetőleg azutáni kezelés mikéntjére nyilatkozhat. Az előzőekben kifejtettek alapján az említett tanúvallomásokat a másodfokú bíróság a bizonyítékok köréből a Be.
5. §

(4)bekezdése alapján kirekesztette, mert az elsőfokú bíróság a Be. 375. §

(1)bekezdés II. fordulata szerint a bizonyítás törvényességére vonatkozó szabályokat megsértette. Ugyanakkor bizonyítékok kirekesztése az ügy lényegi elbírálását nem befolyásolta. ezen A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy 5-ös tanú teljes körű kioktatása és az erre adott válasz is a Be. 85. §

(3)bekezdése alapján pontos jegyzőkönyvi rögzítést nyert, így - eltérően az ügyészi indítványtól - vallomása bizonyítékként értékelhető volt. (

1. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
2. oldal). A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség kifogásolta továbbá, hogy az elsőfokú bíróság az iratismertetés kapcsán nem a Be.
3. §

(1)bekezdésének szóhasználatával olvasta vagy olvastatta fel a vádlottakról készült szakértői véleményeket valamint egyéb okirati bizonyítékokat. Önmagában az okiratok „ismertetése" nem ellentétes az eljárási törvény rendelkezéseivel és nem sérti a közvetlenség elvét sem, mert a Be. 301. §

(3)bekezdése alapján az ügyész a védő és a vádlott egybehangzó indítványára a tanács elnöke engedélyezheti, hogy az okirat felolvasása helyett lényegének ismertetésére vagy megjelölésére kerüljön sor. Jelen esetben azzal követett el relatív eljárási szabálysértést az elsőfokú bíróság, hogy e tárgyban elmulasztotta nyilatkoztatni az ügy előbbi szereplőit. A törvényben előírt „felolvasás" helyett alkalmazott „ismertetés" ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a bíróság olyan bizonyítékokra alapította a tényállást, amelyet ne tett volna a tárgyalás anyagává. Az iratok tartalma alapján megállapítható, hogy az elsőfokú eljárás menetében a szakértői vélemények az igazságügyi szakértők személyes meghallgatásával részletes megbeszélésre, ismertetésre kerültek, a felek pedig kérdéseikkel, észrevételeikkel, indítványaikkal perbéli jogaikat maradéktalanul gyakorolhatták. Így az elsőfokú bíróság relatív eljárási szabálysértése a Be. 375. §

(1)bekezdése alapján nem volt lényeges hatással az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, illetőleg a büntetés kiszabására. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője, de a vádlottak védői is vitatták a titkos információgyűjtés során keletkezett hanganyag felhasználhatóságának törvényességét. Törvényesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az adott ügy nyomozati szakában és az ügyészi vádemelés előtt - 2006. év július hó 1. napját megelőzően a titkos információgyűjtés az akkor hatályos jogszabályi feltételeknek megfelelt. A jelenlegi törvényi előírásokat vizsgálva - az ügyészi érveléstől eltérően - a másodfokú bíróság álláspontja szerint a Be. 206. §

(1)bekezdés b./ pontjában megfogalmazott feltétel teljesült. E pont beiktatásával a törvényhozó célja az volt, hogy a titkos információgyűjtés során keletkezett adatok haladéktalanul felhasználásra kerüljenek kizárva ezzel az un. „készletre dolgozás" lehetőségét, az adatok birtokában a nyomozás elrendelésre kerüljön, meginduljon. A Be. 170. §

(1)bekezdése alapján a nyomozás vagy hivatalból vagy feljelentésre indul meg. A

(2)bekezdés értelmében a nyomozást az ügyész vagy a nyomozó hatóság rendeli el. A rendelkezésre álló iratokból pedig megállapítható, hogy még a titkos információgyűjtés engedélyezésére megadott határidőn belül, a nyomozó hatóság elrendelte a nyomozást, a gyanúsítottak őrizetbe vételére sor került és házkutatásokat, lefoglalásokat foganatosítottak. Hivatalból elrendelt nyomozás esetén pedig a Be. szabályai szerint külön feljelentés megtétele fogalmilag kizárt. Így a törvényalkotó célja, az eljárás haladéktalan megindítása teljesült. A Legfőbb Ügyészi emlékeztető

1. pontja értelmében a nyomozó hatóság az általa elrendelt nyomozásról az ügyészt a feljegyzés megküldésével értesíti. A jelen nyomozati iratok 127-
2. oldalain található átirattal a nyomozó hatóság ezen kötelezettségét teljesítette az ügyészség felé. Megjegyzendő, hogy jelen esetben a titkos információgyűjtést végző szerv és a nyomozást elrendelő hatóság egyaránt a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság volt. Az iratok tartalma alapján megállapítható továbbá, hogy az ügyészség eleget tett az Alkotmánybíróság 14/
3. (III.20.) AB határozatban kifejtett tisztességes eljárás (fair trial) követelményének is, amikor a benyújtott vádiratban minden vádlottnál a bizonyítékok megjelölésekor feltüntette a titkos információgyűjtés során keletkezett hanganyagot, indítványozva annak felhasználását és értékelését. Ekként a Be. 206/A. §

(6)bekezdés I. fordulatában megfogalmazott törvényi feltétel is megvalósult. Tényként rögzíthető, hogy az ügyészi indítványról a nyomozási bíró - a perbíróságra egyébként nem kötelező érvényű - határozattal nem döntött, de egyrészt a Be. szabályai ex nunc hatályúak, másrészt e jogszabályok későbbi változását nem lehet a vádlottak terhére róni. A másodfokú bíróság a fent kifejtettek ellenére nem értékelte bizonyítékként a titkos információgyűjtés során lehallgatott beszélgetések konkrét tartalmát. A hanganyagból, az elsőfokú bíróság által a tényállásba átemelt párbeszédekből kizárólag annyi állapítható meg ítéleti bizonyossággal, hogy a vádlottak kereskedési célzattal vásároltak, illetve árusítottak kábítószert. Arra azonban, hogy a megbeszélések alapján pontosan mikor, hány alkalommal, milyen mennyiségű és hatóanyagtartalmú kábítószer adásvétele realizálódott, kétséget kizáró következtetés nem vonható le. Így a másodfokú bíróság az „In dubio pro reo" elve alapján az elsőfokú ítéleti tényállásból kizárólag a kábítószerrel kereskedés tényére vonatkozó megállapításokat fogadta el, míg a telefonbeszélgetések alapján a kereskedéssel érintett kábítószer-mennyiség összeadását a tényállásból - egyéb bizonyítékok hiányában - mellőzte. Az értékesítés céljából megszerzett kábítószer-mennyiség hatóanyagtartalma ekként csak becsléssel állapítható meg. A vádlottak kereskedői magatartását alátámasztja továbbá, hogy valamennyiük lakásán, tartózkodási helyén megtartott házkutatás során olyan mennyiségű kábítószer került lefoglalásra, amely lényegesen túlmutat a kizárólag fogyasztóként tartott, általában szokásos mennyiségeken. Az I. r. vádlottól a kábítószer adagolására szolgáló mérleg, a II. r. vádlottnál feltalált kábítószerek porciózott csomagolása, az I. r., a III. r. és a IV. r. vádlottaktól lefoglalt nagyobb összegű készpénz szintén a kereskedési célzatot igazolja. A kábítószer fogyasztás tényét alátámasztja a II. r. vádlott esetében az igazságügyi szakértői véleményben megállapított kábítószer-függősége, beismerő vallomása, a vizeletvizsgálat pozitív eredménye, a III. r. vádlottnál a habituáció ténye, és a vizeletvizsgálat eredménye, míg a IV. r. vádlottnál szintén a pozitív vizeletvizsgálat, valamint a házkutatások során megtalált kábítószerek. Ezen bizonyítékok alapján a fogyasztási céllal megszerzett kábítószer-mennyiség hatóanyag-tartalma mindhárom vádlottnál ugyancsak becsléssel állapítható meg. Az I. r. vádlott kábítószer fogyasztásával kapcsolatban az eljárás nem tartalmazott adatokat, azt helyesen - ügyészi vád hiányában - az elsőfokú bíróság sem vizsgálta. Az elsőfokú ítélet 5. tényállási pontjával összefüggésben az elsőfokú bíróság törvényesen értékelte a bizonyítékokat és a IV. r. vádlott ténybeli beismerő vallomása, az 5-ös tanú előadása, valamint a fegyverszakértői vélemény alapján helyes ténymegállapításokat tett. Az előzőekben részletezett - relatív eljárási szabálysértésekből adódóan - az elsőfokú bíróság tényállása a Be. 351. §

(2)bekezdés a./ és d./ pontja alapján részben megalapozatlan. E megalapozatlanság azonban nem teljes körű, hanem a Be. 352. §

(1)bekezdés a./ pontja értelmében, az iratok tartalma alapján kiegészíthető, illetve pontosítható.

1. Az I. r. vádlott fogyasztói típusú elkövetési magatartását a Fejér Megyei Főügyészség
2. év január hó
3. napján kelt B.4208/2004/90/
4. számú vádiratában nem tette vád tárgyává.
6. év augusztus hó
7. napján 20 óra körül a székesfehérvári lakásban az I. r. vádlott tartózkodott, akinek őrizetbe vétele a házkutatást követően még aznap megtörtént.
8. Az elsőfokú ítélet
9. oldal 6-
10. bekezdéséből az alábbi megállapításokat átemeli a tényállás
11. oldal első bekezdéséhez az alábbiak szerint. „A kidobott kosárból a kábítószereken kívül kiesett egy 2-es Kft. feliratú bélyegző is, a lakásban, annak konyhájában pedig lefoglalásra került 1 darab megkezdett számlatömb, amelynek elején 2-es Kft. szerepel és amelynek sorszáma No 416651 - No 416700-ig szól" (nyomozati iratok II. kötet
12. oldal házkutatási jegyzőkönyv 3/G. oldal). A bélyegző felirata és a lakásban talált számlákon lévő bélyegző felirata megegyezik egymással.
13. A II. r., a III. r. és a IV. r. vádlottak által a vád tárgyává tett időszakban fogyasztási céllal megszerzett és tőlük részben lefoglalt kábítószermennyiség együttes hatóanyag-tartalma csak becsléssel állapítható meg. A II. r. vádlott esetében a kábítószer hatóanyag tartalma a csekély mennyiség felső határát meghaladta, de a jelentős mennyiség alsó határát nem érte el. A III. r. és a IV. r. vádlottak esetében a fogyasztási céllal megszerzett kábítószer hatóanyag tartalma a csekély mennyiség felső határát nem érte el.
14. A II., III., IV. r. vádlottak a lefoglalt kábítószer mennyiség egy részét is fogyasztásra szánták.
15. A II. r. a III. r. és a IV. r. vádlottak a tőlük lefoglalt kábítószer-mennyiség fogyasztáson felüli részét értékesítés céljából szerezték meg, ennek hatóanyag-tartalma becsléssel állapítható meg. A II. r. és a III. r. vádlottak esetében az értékesítés céljából megszerzett kábítószer-mennyiség hatóanyag tartalma a jelentős mennyiség alsó határát meghaladta, míg a IV. r. vádlott esetében a csekély mennyiség felső határát haladta meg, de a jelentős mennyiség alsó határát nem érte el.
16. Az I. r., a II. r., a III. r. és a IV. r. vádlottak között elhangzott titkos információgyűjtés keretében rögzített telefonbeszélgetések tartalmát, amelyek a fedőnevekkel megjelölt kábítószer-mennyiségre, illetve azok hatóanyag tartalmának összegzésére vonatkoznak, a tényállásból kirekeszti.
17. A II. r. vádlott alkalmazottként dolgozik az 1-es Kft-nél, havi jövedelme kb. 80.000,- forint (másodfokú tárgyalási jegyzőkönyv
18. oldal).
19. A III. r. vádlott jelenleg egy sörözőt üzemeltet Székesfehérváron, jövedelme 180-200.000,- forint (másodfokú tárgyalási jegyzőkönyv
20. oldal).
21. A IV. r. vádlott benzinkút kezelőként dolgozik, jövedelme havonta 120130.000,- forint. Az így kiegészített, illetve pontosított tényállás már mentes a Be.
22. §

(2)bekezdésben felsorolt, megalapozatlanságot eredményező hibáktól és hiányosságoktól, így a Be. 352. §

(2)bekezdése alapján irányadó volt a másodfokú eljárás során is. Ekként a fellebbviteli főügyészség által indítványozott hatályon kívül helyezésnek a másodfokú bíróság álláspontja szerint nincs törvényes alapja. Az irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlottak bűnösségére, ezért a védelmi perorvoslatokban célzott felmentés szóba sem kerülhetett. A II. r. vádlott fogyasztói típusú cselekményének kivételével az elsőfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság 1/2007. BJE számú jogegységi határozatában foglaltak figyelembe vételével a vádlottak cselekményeit törvényesen minősítette. A másodfokú bíróság által helyesbített tényállás szerint a kábítószerfüggő a II. r. vádlott által fogyasztási céllal megszerzett és becsléssel megállapított kábítószermennyiség hatóanyag tartalma a csekély mennyiség felső határát meghaladta, de a jelentős mennyiség alsó határát nem érte el. Ezzel a magatartásával megvalósította a Btk. 282/C. §

(1)bekezdésében meghatározott kábítószerfüggő által megszerzéssel elkövetett kábítószerrel visszaélés vétségét. A III. r. vádlott fogyasztói típusú cselekményének minősítésénél - nyilvánvaló elírás folytán - a „/A. fordulatra utalást a másodfokú bíróság mellőzi. ______ 0 ______ A büntetés kiszabásánál irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság hiánytalanul megjelölte, azonban azokat - a minősítés változásra és a belső arányosság követelményeire is figyelemmel - nem értékelte megfelelő súllyal valamennyi vádlott esetében. A büntetett előéletű az I. r. vádlottal szemben, aki kereskedői tevékenységét a jelentős mennyiség alsó határát 17-szeresen meghaladó mennyiségű kábítószerre követte el, az öttől-tizenöt évig terjedő büntetési tételkereten belül kiszabott fegyházbüntetés eltúlzottnak nem tekinthető. Törvényes a mellékbüntetés alkalmazása és mértéke is. A II. r. vádlott fogyasztói típusú elkövetési magatartása bűntett helyett vétségnek minősül, míg a terjesztői típusú cselekményével érintett kábítószer-mennyiség hatóanyagtartalma a jelentős mennyiség felső határát másfélszeresen haladja meg. Így az elsőfokú bíróság által kiszabott főbüntetés enyhítése volt indokolt. A III. r. vádlott a kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélést a jelentős mennyiség felső határát meghaladó hatóanyag-tartalmú kábítószerre, többszörös visszaesőként valósította meg. Így büntetésének enyhítésére a másodfokú bíróság nem látott lehetőséget. A belső arányosság követelményeinek figyelembevételével enyhítette a másodfokú bíróság a IV. r. vádlott főbüntetését. Ugyanakkor a büntetlen előéletű, a jelentős mennyiség alsó határát el nem érő hatóanyag-tartalmú kábítószerrel kereskedő vádlottal szemben a másodfokú bíróság álláspontja szerint a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető. Ezért a Btk. 89. §

(2)bekezdése alapján a kiszabott szabadságvesztést próbaidőre felfüggesztette. A Btk. 91. §

(1)bekezdése értelmében a felfüggesztett büntetést végre kell hajtani, ha az elkövetőt a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik. A Btk. 99. §

(1)bekezdése értelmében a végrehajtás elrendelése esetén rendeli beszámítani az általa előzetes fogvatartásban eltöltött időt. A másodfokú bíróság egyben mellőzte a közügyektől eltiltás mellékbüntetést, mert annak a Btk. 53. §

(1)bekezdésében írt törvényi előfeltételei nem állnak fenn. Az elsőfokú bíróság a Btk. 77/B. §

(1)bekezdés a./ pontja és a Legfelsőbb Bíróság BKv.

1. számú véleményében foglaltak alapján törvényesen alkalmazott az I. r., a II. r. és a IV. r. vádlottakkal szemben vagyonelkobzás intézkedést. Az I. r. vádlott előzetes fogvatartásának további beszámítása a Btk.
2. §

(1),

(2)bekezdésén alapul. A fentiekben írt indokok alapján a Fővárosi Ítélőtábla a Fejér Megyei Bíróság 8.B.1/2006/138. számú ítéletét a Be. 372. §

(1)bekezdése szerint megváltoztatta, míg az ítélet egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 371. §

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. Budapest,

1. év március hó
2. napján Dr. Nehrer Péter s.k. s.k. a tanács elnöke Máziné dr. Szepesi Erzsébet s.k. előadó bíró Dr. Hrabovszki Zoltán bíró A Fejér Megyei Bíróság 8.B.1/2006/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 3.B.309/2008/
4. számú ítéletében írt változtatással az I. r., a II. r., a III. r. és a IV. r. vádlottakkal szemben a mai napon jogerős és a IV. r. vádlott szabadságvesztésének kivételével végrehajtható. Budapest,
5. év március hó
6. napján . Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő