Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.162/2008/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság Budapesten,
- év április hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta és kihirdette a következő v é g z é s t: A sikkasztás vétsége miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság 23.Bf.IV.6972/2007/
- számú ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a vádlottat a harmadfokú eljárás során felmerült 3.300 (háromezerháromszáz) forint bűnügyi költség megfizetésére. A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság
- év február hó
- napján kihirdetett 1.B.IV.1323/2005/
- számú ítéletében a vádlottat az ellene sikkasztás vétsége miatt emelt vád alól felmentette. A kerületi bíróság ítélete ellen az ügyész által a vádlott terhére bejelentett, a vádlott felmentését sérelmező fellebbezés alapján eljárva a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság a
- év március hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozott 23.Bf.IV.6972/2007/
- számú ítéletében a kerületi bíróság ítéletét megváltoztatta. A vádlott bűnösségét sikkasztás vétségében (Btk.
- §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés első fordulat) állapította meg és a vádlottat ezért 1 év időtartamra próbára bocsátotta. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság ítélete ellen a vádlott az ok megjelölése nélkül, míg védője a vádlott felmentése érdekében fellebbezett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.362/2008/
- számú átiratában a Fővárosi Bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A vádlott és védője fellebbezése alapján eljárva a Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezéseket a Be.
- §-a szerinti nyilvános ülésen bírálta el. A nyilvános ülésen a védő a vádlott felmentésére irányuló fellebbezést fenntartott azzal, hogy az elsőfokú ítéletben kifejtett jogi állásponttal ért egyet. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője indítványát az írásban benyújtottal egyezően tartotta fenn. A vádlott és védője fellebbezése alapján eljárva a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Bíróság fellebbezéssel sérelmezett ítéletét és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást a Be.
- §
(1)bekezdése alapján felülbírálta és megállapította, hogy az eljárt bíróságok a büntetőeljárási törvény rendelkezéseit maradéktalanul megtartották, továbbá, hogy a másodfokú ítélet teljes mértékben megalapozott. Eljárása során a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletben rögzített tényállást kiegészítette, és az ekként kiegészített tényállásra is figyelemmel rögzíthető, hogy e tényállás egyetlen megalapozatlansági hibában sem szenved, így az a Be. 388. §
(1)bekezdése értelmében a harmadfokú eljárásban is irányadó volt. A tényállásban foglaltakat egyébként a vádlott és védője sem vitatta, a tényállást fellebbezés nem támadta. Az irányadó tényállásból pedig a vádlott bűnösségére vont következtetés okszerű, a vádlott cselekményének a másodfokú ítélet szerinti minősítése törvényes és az ahhoz fűzött jogi indokolás is túlnyomórészt helytálló. A kerületi bíróság a felmentő rendelkezést arra alapította, hogy az elkészített asztalok nem képezték a sértett tulajdonát, vagy birtokát, azok a vádlott számára nem képeztek idegen dolgot. A másodfokú bíróság ezzel szemben a vádlott és a sértett közötti szerződést elemezve helyesen mutatta ki, hogy a vállalkozási szerződés alapján a vádlott az átadott bútorlapokon tulajdont nem szerzett, számára azok a feldolgozást követően is idegen dolognak minősültek, így a harmadik személynek átadással olyan tulajdonosi jogot gyakorolt, amely őt nem illette meg. Ebből következően a vádlott a sikkasztás valamennyi törvényi tényállási elemét megvalósította. A jogi indokolás annyiban szorul pontosításra, hogy a vádlott a sikkasztást nem a sajátjakénti rendelkezéssel, hanem az eltulajdonítással valósította meg. Miként arra legutóbb a BH 2009.100. számú eseti döntés is rámutatott amennyiben az elkövető a tulajdonost megillető jogok gyakorlását időlegesnek tekinti, beszélhetünk a sajátjakénti rendelkezésről, a véglegesnek tekintendő joggyakorlás eltulajdonításként értékelendő. Márpedig a tényállásban rögzítettek szerint a vádlott a rábízott dolgokat értékesítésre adta át, ami értelemszerűen a tulajdonosi jogok gyakorlásának végleges elvonását jelenti, és ekként eltulajdonításként értékelendő. A kifejtettekből következően a vádlottnak és védőjének fellebbezése alaptalan, a Fővárosi Ítélőtábla ezért a Fővárosi Bíróság ítéletét a Be. 397. §-a alapján helybenhagyta. A kirendelt védőnek a harmadfokú bíróság nyilvános ülésen részvételével felmerült bűnügyi költség viseléséről a Be. 385. §-ára figyelemmel a Be. 381. §
(1)bekezdése és a Be. 338. §
(1)bekezdése alkalmazásával rendelkezett a Fővárosi Ítélőtábla. B u d a p e s t,
- év április hó
- napján Dr. Tóth Éva s.k. a tanács elnöke Dr. Kiss Sándor s.k. előadó bíró Dr. Mató Ágnes s.k. bíró A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság 23.Bf.IV.6972/2007/
- számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.162/2008/
- számú végzése folytán jogerős és végrehajtható! B u d a p e s t,
- év április hó
- napján Dr. Tóth Éva s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: tisztviselő