← Magyarország

Bhar.18/2009/13 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.18/2009/

  1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság Budapesten,
  2. év október hó
  3. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta és kihirdette a következő í t é l e t e t: A rablás bűntette és más bűncselekmények miatt I. r. vádlott és társa ellen indult bűnügyben a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 24.Bf.XI.5554/2008/
  4. számú ítéletét I. rendű és - a jogerő feloldása mellett - II. rendű vádlott tekintetében megváltoztatja annyiban, hogy az I. rendű vádlottat tettesként, és a II. rendű vádlottat mint bűnsegédet az ellenük egy rendbeli készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel való visszaélés vétsége (Btk. 313/C. §
  5. bekezdés a) pontja) miatt emelt vád alól felmenti. Egyebekben a másodfokú ítéletet mindkét vádlottal szemben helybenhagyja. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A Budai Központi Kerületi Bíróság 3.B.XI.815/2007/
  6. számú
  7. december
  8. napján kelt ítéletével az I. r. vádlottat rablás bűntette, 5.rb. társtettesként elkövetett egyedi azonosító jel meghamisításának bűntette, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége, 2 rb. lopás vétsége, 3 rb. lopás bűntette és 11 rb. közokirattal visszaélés vétsége miatt - halmazati büntetésül - 3 év börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A II. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett rablás bűntette, 5 rb. társtettesként elkövetett egyedi azonosító jel meghamisításának bűntette, bűnsegédként elkövetett készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége, bűnsegédként elkövetett 2 rb. lopás vétsége, 4 rb. - 3 esetben bűnsegédként, 1 esetben tettesként elkövetett - lopás bűntette és 15 rb. közokirattal visszaélés vétsége (4 esetben tettes, 11 esetben bűnsegéd) miatt - halmazati büntetésül - 2 év börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az I. r. vádlott esetében rendelkezett az előzetes fogvatartásban eltöltött időnek a kiszabott büntetésbe beszámításáról, továbbá a bűnjelekről, a polgári jogi igényről, a le nem rótt illetékről és a bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokú ítéletet az ügyész tudomásul vette, ellene I. r. vádlott és védője, valamint a II. r. vádlott és védője fellebbeztek a kiszabott büntetés enyhítése, illetőleg a rablás bűntette tekintetében - eltérő jogi minősítése - érdekében. A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság 24.Bf.XI.5554/2008/
  9. számú,
  10. december
  11. napján kelt ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta. Mindkét vádlottat az ellenük a 11 rb., illetőleg a 15 rb. okirattal visszaélés vétsége miatt emelt vád alól bizonyítottság hiányában felmentette. A II. r. vádlott börtönbüntetését négy év próbaidőre felfüggesztette, a közügyektől eltiltást mellőzte, pontosította az I. r. vádlott őrizetének befejező napját, a bűnjelekre vonatkozó rendelkezéseket, a le nem rótt illeték és a bűnügyi költség összegét. Az okirattal visszaélés vétségében az elsőfokú bíróság bűnösséget megállapító, majd a másodfokú bíróság felmentő ítéleti rendelkezése nyitotta meg a harmadfokú eljárást, és a Be.
  12. §

(1)bekezdés b./ pontja szerint a Fővárosi Bíróság másodfokú ítélete ellen. Az I. r. vádlott és védője jelentett be fellebbezést a kiszabott büntetés enyhítése végett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.39/
  1. számú átiratában - és képviselője az ítélőtábla nyilvános ülésén is - a Fővárosi Bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A vádlott védője a nyilvános ülésen is vitatta a rablás jogi minősítését a kapcsolatos tényállási rész megalapozottságát és kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság a felmentő rendelkezés ellenére nem csökkentette az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés mértékét, noha a II. r. vádlott esetében így járt el. A védelmi fellebbezést más okból találta a Fővárosi Ítélőtábla alaposnak. A Fővárosi Ítélőtábla a másodfokú ítéletet és a megelőző első- és másodfokú eljárást a Be.
  2. §
(1)bekezdésében foglalt körben felülbírálta. Felülbírálata során azt állapította meg, hogy az első- és a másodfokú eljárásban nem merült fel olyan eljárási szabálysértés, amely a Be.
  1. § értelmében az ítélet hatályon kívül helyezését tette volna szükségessé. Az eljárt bíróságok a perrendi szabályok maradéktalan betartása mellett folytatták le az eljárást. Az elsőfokú bíróság a lelkiismeretesen lefolytatott bizonyítási eljárásban a tényállást kellően felderítette, különös figyelemmel vizsgálta a vádlottaknak a rablás bűncselekménye körében tett tagadó vallomását és kellő alapossággal, a felderített bizonyítékok ésszerű és gondos mérlegelésével vont következtetést a sértett szavahihetőségére és az események pontos történésére, a vádlottak bűnösségére. A másodfokú bíróság a fellebbezések tartalma miatt is igen alaposan és körültekintően vizsgálta e körben a tényállás megalapozottságát, és további érvekkel is megerősítette a vádlottak bűnösségét megállapító elsőfokú bírói mérlegelés indokait. A Fővárosi Bíróság a vádlottak terhére rótt, az elsőfokú ítéletben és a lopási cselekményekkel egyidejűleg megszerzett okiratokkal összefüggésben a történeti tényállást az iratok alapján - a Be.
  2. §
(1)bekezdés a./ pontjának felhívásával azzal egészítette ki, hogy „a vádlottak a lopási cselekményekkel, illetve a rablással megszerzett közokiratokat nem tartották meg, eldobták, azok tartós megszerzése nem állt szándékukban". Továbbmenően a másodfokú bíróság kisebb körben az előéleti és a személyi körülmények adataival is pontosította és kiegészítette az elsőfokú bíróság tényállását. A pontosított történeti tényállásból a Fővárosi Bíróság azt a jogi következtetést vonta le, hogy az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a vádlottak bűnösségét közokirattal visszaélés vétségében is megállapította, mivel a tartós megszerzésére irányuló vádlotti szándék nem állt fenn. A vádlottak a más bűncselekmény kapcsán birtokukba jutott közokiratot minden esetben eldobták. Erre figyelemmel felhívva a 2008. évi 292. számú jogesetet és a 2000. évi 339. sz. BH-t mindkét vádlottat az okirattal visszaélés vétsége miatt ellenük emelt vád alól bizonyítottság hiányában felmentette a Be. 331. §
(1)bekezdése és a Be. 6. §
(3)bekezdés b./ pontja alapján. A Fővárosi Bíróság az elsőfokú bíróság jogi minősítését az egyedi azonosító jel meghamisítása bűntettének rendbeliségét illetően is pontosította. Mivel a vádlottak ugyanannak a gépkocsinak a rendszámtábláját rövid időn belül egységes akarat elhatározással többször távolították el, ezért folytatólagosan követték el a terhükre rótt, közbizalom elleni bűncselekményt. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú eljárásban kiegészített és helyesbített tényállás megalapozott, mert az értékelt bizonyítékokkal összhangban áll, ezért az a Be. 388. §
(1)bekezdése értelmében a harmadfokú eljárásban is irányadó. Az ítélőtábla a személyi körben az I. r. vádlott előéletét érintően az időközben bekövetkezett változások miatt a Be.
  1. §-át felhívva a tényállást a következők szerint egészíti ki: - a Pesti Központi Kerületi Bíróság 15.B.20.687/2007/
  2. számú
  3. év október hó
  4. napján kelt és
  5. év október hó
  6. napján jogerős ítéletével az I. r. vádlottat hamis vád bűntette, folytatólagosan elkövetett közokirathamisítás bűntette és 12 rb. magánokirat-hamisítás vétsége miatt - halmazati büntetésül - 1 évi 10 hónapi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésére ítélte. A bűncselekmények elkövetési ideje:
  7. év március hó
  8. napjától június hó
  9. napjáig. - A Szentendrei Városi Bíróság 1.B.55/2008/
  10. számú
  11. év február hó
  12. napján kelt és jogerős ítéletével az I. r. vádlottat lopás vétsége és más bűncselekmények miatt 10 hónap - végrehajtásában 2 évre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte a
  13. év január hó
  14. napján elkövetett bűncselekmények miatt. - A Budapesti V. és XIII. kerületi Ügyészség B.2902/2009/8-I. szám alatt vádiratot nyújtott be az I. r. vádlott ellen rablás bűntette és 2 rb. lopás bűntette miatt a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz. A vád tárgyává tett bűncselekmények elkövetési ideje
  15. év április hó
  16. napja. Az I. r. vádlottat az elkövetés napján a rendőrség őrizetbe vette, majd a Pesti Központi Kerületi Bíróság
  17. év április hó
  18. napján Ün.157/
  19. számú végzésében elrendelte az előzetes letartóztatását, és jelenleg is ebben az ügyben van fogva. A védő részleges megalapozatlanságra való hivatkozása nem helytálló, indítványa a bizonyítékok felülmérlegelését célozta, amelyre megalapozott történeti tényállás mellett nincs törvényes lehetőség. A harmadfokú eljárásban irányadó, megalapozott tényállásból a Fővárosi Bíróság helyesen vont jogi következtetést a sérelmezett rablás bűntettének jogi minősítése és a felmentő rendelkezést eredményező okiratokkal visszaélés vétségével kapcsolatban. Utóbbi körben a másodfokú bíróság jogi értékelését és indokolását megerősítette a Legfelsőbb Bíróság időközben meghozott 1/
  20. számú jogegységi határozata. E szerint a Btk.
  21. §-ának
(1)bekezdésében meghatározott okirattal visszaélés vétségének „megszerzés" elkövetési fordulata nem azonos a Btk. 316. §-ának
(1)bekezdésében írt „elvétel" elkövetési magatartással. A „megszerzés" megvalósulásához viszonylag hosszabb ideig tartó, visszaélésszerű, a közokiratok iránti bizalom megingatására alkalmas birtoklás szükséges. Pusztán arra tekintettel, hogy a tetten ért tolvaj az idegen dologgal együtt - rövid időre - okiratot is magához vett, a lopás bűncselekményével [Btk. 316. §
(1)bekezdés] halmazatban az okirattal visszaélés vétségének [Btk. 277. §
(1)bekezdés] - eshetőleges szándékú megszerzése - nem állapítható meg. A jogegységi határozat indokolása szerint amennyiben az elkövető a lopott táskával együtt az abban szokásosan elhelyezett közokiratokat is elveszi, majd a közokirat birtoklásával rövid időn belül a sértetthez történő visszajutást lehetővé tévő módon felhagy, az annak megszerzésére irányuló eshetőleges szándék nem állapítható meg. Annyiban tévedett a Fővárosi Bíróság, hogy a vádlottak felmentésének a jogcíme helyesen bűncselekmény hiánya az ítélet jogi indokolásában felhívott bizonyítottság hiányával szemben, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a felmentés jogcímét az utóbbi szerint pontosította. A jogegységi határozat nem tartalmaz jogértelmezést a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés bűncselekményével, azonban a jogegységi határozatban kifejtett jogelvet alkalmazni kell abban az esetben is, ha az elvétel nem okiratot, hanem készpénz-helyettesítő fizető eszközt (bankkártyát) érint. A Btk. 313/C. §
(7)bekezdés a./ pontja szerinti vétségnek a jogtalan megszerzéssel történő megvalósítása szó szerint azonos elkövetési magatartást a közokirattal visszaélés vétségével. Az irányadó tényállás értelmében az I. r. és a II. r. vádlott, az
  1. számú tanú bankkártyáját is megszerezték a táskájával együtt, majd azt eldobták, és amikor egy ismeretlenül maradt hajléktalan megtalálta azt visszaszolgáltatta a sértettnek. E tényállás értelmében a vádlottak nem kívánták felhasználni a bankkártyát, azt véletlenül szerezték meg az eltulajdonítani szándékozott pénzzel együtt. Annak azonnali eldobása ugyanúgy nem utal a tartós megszerzés szándékára, amint azt az okiratokkal kapcsolatban a Fővárosi Bíróság megállapította. A kifejtettekkel azonosan foglalt állást a Fővárosi Ítélőtábla az 1.Bf.128/2008/
  2. számú ügyben. Az EU Tanácsa
  3. május 28-i Kerethatározata
  4. cikk c./ pontjából következően a készpénz-helyettesítő fizetési eszközök esetében a csalárd felhasználás céljából történő átvételt, megszerzést rendeli és tartja büntetendő magatartásnak. A büntető törvénykönyv rendelkezése, a jogegységi határozat tartalma, az uniós kerethatározat és az adott tényállás együttes értelmezése alapján a vádlottak pénzt kívántak szerezni a sértett táskájából, de a táska további tartalmának megszerzése nem állt szándékukban, így a bankkártyát sem kívánták felhasználni, attól azonnal megszabadultak. Mivel a kártya időleges, véletlenszerű megszerzésével nem valósítottak meg bűncselekményt, azért a Fővárosi Ítélőtábla a harmadfokú fellebbezéssel érintett I. r. vádlottat és a Be.
  5. §
(2)bekezdés és
  1. § alkalmazásával - a jogerő felbontása mellett - a fellebbezéssel nem érintett II. r. vádlottat bűncselekmény hiányában felmentette az ellenük emelt vád alól. A Fővárosi Ítélőtábla a további felmentő rendelkezés ellenére sem tartotta indokoltnak a kiszabott büntetés enyhítését. Az I. r. vádlott a két folyamatos büntetőeljárás hatálya alatt követte el az újabb bűncselekményeket, amelyek tényleges tárgyi súlyát a rablási és a lopási cselekmények jelentik. A kiszabott büntetés tett-arányos és méltányos, szóba sem jöhetett annak enyhítése. A védő az ítélet belső arányaira történő hivatkozása azért nem foghatott helyt, mert a II. r. vádlott büntetése a felfüggesztés alkalmazásával enyhe büntetés. A kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Bíróság másodfokú ítéletét a Be. 398.§ szerint részben megváltoztatta, míg törvényes rendelkezéseit a Be.
  2. § alapján helybenhagyta. B u d a p e s t,
  3. év október hó
  4. napján Dr. Tóth Éva s.k. a tanács elnöke Dr. Mató Ágnes s.k. előadó bíró Dr. Kiss Sándor s.k. bíró A Fővárosi Bíróság 24.Bf.XI.5554/2008/
  5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.18/2009/
  6. számú ítéletében foglalt változás mellett az I. r. és a II. r. vádlottakkal szemben jogerős - a II. r. vádlott tekintetében a szabadságvesztés kivételével - és végrehajtható! B u d a p e s t,
  7. év október hó
  8. napján Dr. Tóth Éva s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.