A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSÕBB BÍRÓSÁGA mint felülvizsgálati bíróság Gfv.IX.30.181/2009/7.szám A Magyar Köztársaság nevében! A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a dr. Polgár Zoltán ügyvéd, valamint a dr. Fónagy Gergely ügyvéd által képviselt a dr. Boda Erika ügyvéd által képviselt I. rendű, a dr. Lovászy Csaba ügyvéd, valamint a Lengyel Judit ügyvéd által képviselt II. rendű, az ügyvezető által képviselt III. rendű, a dr. Varga Ferenc jogtanácsos által képviselt IV. rendű, dr. Falcsik Tünde ügyvéd által képviselt V. rendű alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Fővárosi Bíróságnál 7.G.41.928/
- szám alatt indult és a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.885/2008/
- számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Ítélőtábla 7.Pf.20.885/2008/
- számú ítéletét fenntartja. a Fővárosi hatályában Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az I. r. alperesnek 15 nap alatt 24.000 (Huszonnégyezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a B-i ingatlan-nyilvántartásban hrsz. alatti ingatlan a IV., rendű, a hrsz. alatti ingatlan a II. rendű, a hrsz. alatti ingatlan az V. rendű, a hrsz. alatti ingatlan részben az I. rendű, részben a II. rendű, részben a III. rendű alperes tulajdonát képezte. Az I. r. alperes tulajdonában álló ingatlan egy részét a felperes földhasználati joga terhelte. A
- márciusában készített és a földhivatal által
- május 4én, majd
- október 3-án záradékolt térrajz (terület-kimutatás és megosztási vázrajz) alapján az Országos Műemlékvédelmi Hivatal Műemlékfelügyeleti Igazgatósága a
- január 31-én jogerőre emelkedett határozatával az I-II. és III. rendű alperesek tulajdonában álló ingatlanra telekmegosztási engedélyt adott. Az engedély érvényességi idejének lejárta folytán a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal a
- július 3-án kelt határozatával ugyanezen térrajz alapján újabb megosztási engedélyt adott. A terület-kimutatás és vázrajz, valamint a nem jogerős megosztási engedély alapján a peres felek
- október 2-án telekszabályozásról, közös tulajdonú ingatlanok megosztásáról és tulajdonközösségek megszüntetéséről szóló szerződést kötöttek, amelynek II. pontjában akként állapodtak meg, hogy a hrsz. alatti ingatlanból hrsz. alatti önálló ingatlanokat alakítanak ki. Többek között a hrsz. alatti 3549 m2 (az adásvételi szerződés szerint 3550 m2) területű, a hrsz. alatti 2341 m2 területű, valamint a hrsz. alatti ingatlan 3488 m2 területtel az I. r. alperes tulajdonában marad. A telekmegosztás engedélyezéséről szóló határozat jogerőre emelkedése előtt a tulajdonosok hozzájárultak ahhoz, hogy a felperes a fenti három ingatlanon bevásárló központot építsen, arra
- szeptember 8-án nem jogerős építési engedélyt kapott, amely engedélyt több alkalommal módosítottak és kiegészítettek. Az I. r. alperes a
- december 23-án kelt adásvételi szerződéssel eladta a felperesnek a kialakított 63-
- és
- hrsz. alatti, összesen 9379 m2 területű ingatlanokat 187,580.000 Ft vételárért. Az épületet a felperes utóbb felépítette, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal arra
- március 3-án ideiglenes használatba vételi engedélyt adott. A földhivatal a
- május 9-én kelt határozatával a megosztási engedélyben írt ingatlan megosztását az ingatlan-nyilvántartásban átvezette. A Fővárosi Földhivatal a felperes fellebbezése folytán hozott határozatával - a fellebbezésben foglaltaktól eltérő indokolással, így téves rangsor, és a jelzálogjogokról hiányos iratok alapján történő intézkedés miatt - az elsőfokú határozatot megsemmisítette és a körzeti földhivatalt új eljárás lefolytatására utasította. A
- október 2-ai szerződés szerinti telekalakítás és közös tulajdon megszüntetése az ingatlan-nyilvántartásba mind a mai napig bejegyzést nem nyert. A felperes
- októberében kezdeményezte a fenti szerződés módosítását, amelyhez azonban az I. r. alperes nem járult hozzá. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a közötte és az alperesek között
- október 2-án kötött megállapodásnak a hrsz. alatti ingatlanra vonatkozó része jogszabályba ütközik, ezért a Ptk.
- §-ának
(2)bekezdése szerint semmis. Arra hivatkozott, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal határozatával engedélyezett és a szerződés II. pontjában rögzített telekmegosztás nem felel meg a telekalakításról szóló 85/2000.(XI.8.) FVM rendelet 3. §-a
(3)és
(4)bekezdésének, az önkormányzat 27/1999.(VII.20.) önkormányzati rendelete
- §-ában foglaltaknak és az általa jóváhagyott Szabályozási Tervnek. A kialakítandó telekhatárok ugyanis átszelik a már felépített épületet és a telkek beépítettségi %-a is meghaladja a Szabályozási Tervben írt 45 %-ot. Az I., III., IV. és V. r. alperesek a kereset elutasítását kérték, a II. r. alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az elsőfokon eljárt Fővárosi Bíróság a 7.G.41.928/2007/
- számú ítéletében a keresetet elutasította. A Fővárosi Ítélőtábla a felperes fellebbezése folytán hozott 7.Pf.20.885/2008/
- számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét - eltérő indokolással helybenhagyta. Az volt a jogi álláspontja, hogy a perbehozott szerződés nem ütközik jogszabályba. A felperes egy, a szerződéskötést követően felmerült, később bekövetkezett körülményt jelölt meg a szerződés semmisségének ténybeli alapjául. A szerződés érvényességét viszont a megkötéskor fennálló tény- és jogszabályi környezet szerint kell vizsgálni. A szerződéskötéskor -
- október 2-án - még nem volt beépítve a hrsz. alatti ingatlanból kialakítandó 63., 64., és
- hrsz. alatti ingatlan, így a szerződés sem az önkormányzat által hozott KSZT rendelkezéseibe, sem pedig a felperes által felhívott jogszabályokba nem ütközött, ezért a szerződés a felhozott okból nem érvénytelen. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben - tartalma szerint - annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a perbe hozott szerződés részleges érvénytelenségének megállapítását; másodsorban mindkét fokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Előadta, hogy a hrsz. alatti, az I-II-III. r. alperesek tulajdonában álló ingatlanra nevezettek hozzájárulásával "ráépítéssel" vásárcsarnokot kívánt építeni. A 4212 m2 alapterületű épületre
- szeptember 12-én jogerőre emelkedett építési engedélyt kapott. Ezt követően kötötték meg a tulajdonosok a
- október 2-án kelt szerződést, amelyet a maga részéről mint a földhasználat jogosultja írt alá. A felperes mint laikus csak az önkormányzat jegyzőjének építésügyi szakhatósági állásfoglalása alapján
- januárjában ismerte fel, hogy a hrsz. alatti ingatlan megosztása után hol húzódnak az új telekhatárok, illetve "hogy milyen telekalakzatokat és telekméreteket határoznak meg". A jogerős építési engedély szerint elhelyezhető 4212 m2 alapterületű épülethez képest a telekalítás nem felel meg a 85/2000.(XI.8.) FVM rendelet
- §-a
(3)és
(4)bekezdésének, a 27/1999.(VII.20.) önkormányzati rendelet
- §-ának továbbá sérti bekezdését. az
- évi LXXVII. törvény
- §-ának
(1)Előadta, hogy a másodfokú határozat iratellenes. Az eljárás során a maga részéről nem tett olyan nyilatkozatot, miszerint a szerződés megkötésekor nem állt fenn olyan helyzet, amely valamely jogszabályi előírásba ütközne. Mindvégig arra hivatkozott, hogy az építési engedélyezési eljárás és az építési engedély módosításai szabályosan folytak le. A két "jogesemény" az építés engedélyezése és a telekmegosztás közötti kapcsolatot a 85/2000.(XI.8.) FVM rendelet 3. §-ának
(3)és
(4)bekezdése értelmében beállt, építésjogi helyzet teremtette meg. A jogszabálysértő helyzetet nem a vásárcsarnok szabályos felépítése okozta. A rendelet 3. §-ának
(3)bekezdése szerint a telekmegosztás csak akkor engedélyezhető, ha kialakuló telkek beépítettsége megfelel az építésügyi előírásoknak. Ez vonatkozik az olyan telekre is, amelyre érvényes építési engedélyt adtak ki. A telekmegosztási szerződés megkötésekor viszont a perbeli telek építési engedéllyel rendelkezett, amit viszont a telekalakítási vázrajz figyelmen kívül hagyott. Az I. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult, a II-V. r. alperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtottak be. -.-.A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül, és azt a felperes által felhozott okból nem találta jogsértőnek. A felülvizsgálati eljárásban csatolt határozatot, figyelemmel a Pp. 275. §-ának
(1)bekezdésében foglaltakra nem vehette figyelembe. A telekalakításról szóló 85/2000.(XI.8.) FVM rendelet 3. §-ának
(3)és
(4)bekezdése, az önkormányzat 27/1999.(VII.20.) önkormányzati rendeletének
- §-a, valamint a jóváhagyott Szabályozási Terv (KSZT) a telekalakítás jogszabályi feltételeit határozzák meg. E feltételek fennállását az arra illetékes hatóság a megosztási munkarészek (terület-kimutatás és megosztási vázrajz) záradékolásával, valamint az engedélyező hatóság az általa az engedélyezés tárgyában kiadott határozattal dekralálja. A perbeli esetben a telekmegosztáshoz szükséges térrajz már
- márciusában elkészült, ezek záradékolása megtörtént és az illetékes hatóság a záradékolt munkarészek alapján
- januárjában a telekmegosztást jogerősen engedélyezte. Az ingatlan-nyilvántartás részét képező új térkép elkészítésének alapjául szolgáló, záradékkal ellátott megosztási vázrajz pontosan feltüntette a kialakítandó új önálló telkek határait, a körülöttük lévő más önálló telkekhez és egymáshoz képest az elhelyezkedésüket, a terület-kimutatás pedig azok térmértékét is. A felperes az ingatlan-nyilvántartás tanúsága szerint már 1999-ben is használati joggal rendelkezett az I. r. alperes ingatlan részén, így a megosztásról, illetőleg annak engedélyezéséről értesült. A 2001-ben jogerőre emelkedett, a telekalakítást engedélyező határozat érvényessége 2 év elteltével megszűnt, az illetékes hatóság viszont ugyanezen térrajz alapján a 2003.július 3-án kelt határozatában a megosztást ismételten engedélyezte. (Erről a felperesnek tudomással kellett bírnia, figyelemmel a
- október 2-án kelt szerződésben foglaltakra.) A követelmények ugyanazok voltak tekintve, hogy már az első határozat kiadásakor hatályban volt a 85/2000.(VII.20.) FVM rendelet és az önkormányzat 27/1999.számú önkormányzati rendelete és a KSZT is. A második határozat kiadásáig tehát azokban a körülményekben, amelyek az engedélyezést megalapozták változás nem következett be. Ebben az időpontban a 63.,
- és
- hrsz. alatti ingatlan területe beépítetlen volt. A felperes arra nézve jogerős építési engedéllyel sem rendelkezett, hiszen az építést az építési hatóság
- szeptember 8-án a 11911/7/
- számú határozattal ugyan engedélyezte, ez az engedély azonban kiegészítésre szorult, azt a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal a 11911/8/
- számú,
- október 27-én jogerőre emelkedett határozatával egészítette ki. A felperes és az I. r. alperes a 39206/63.,
- és
- hrsz. alatti ingatlanra
- december 23-án adásvételi szerződést kötöttek, e szerződés
- és
- pontjában a szerződő felek közösen állapították meg, hogy a
- október 27-én jogerőre emelkedett építési engedély tartalmazza azt az épületet, amelynek felépítéséhez az I. r. alperes és tulajdonostársai korábban hozzájárultak. Ebből kétséget kizáróan megállapítható, hogy a terület kialakítási és megosztási szerződés megkötése -
- október 2-a - megelőzte a jogerős építési engedély kiadását, így a szerződés annak megkötése időpontjában sem jogszabályba, sem az önkormányzat által kiadott szabályozási tervbe nem ütközött. A szerződés érvényességét pedig a megkötés időpontjában irányadó tények és körülmények alapján kell megítélni. Nem kétséges, hogy a felperes által utóbb felépített épület olyan helyzetet teremtett, amely mellett a szerződés szerinti telekalakítás már nem hajtható végre. Ennek jogkövetkezménye azonban nem a korábban kötött szerződés jogszabályba ütközés miatti semmissége, utóbb, a szerződéskötés után beállt körülmények a fent kifejtettek szerint a szerződés semmisségét nem alapozzák meg. Az nem képezi a per tárgyát, és ezért az eljárt bíróságoknak nem kellett vizsgálniuk, hogy a felperes milyen módon és milyen okiratok benyújtása alapján kapott építési engedélyt a perbehozott épület felépítésére. Az építkezés alapjául szolgáló jogerős építési engedély kiadása pedig a fent kifejtettek szerint a szerződéskötést követően történt. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.885/2008/
- számú ítéletét a Pp.
- §-ának
(3)bekezdése szerint hatályában fenntartotta. A felperes felülvizsgálati kérelme sikertelen volt, ezért a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése szerint köteles az I. r. alperesnek a felülvizsgálati eljárással okozott költségét megtéríteni. Az I. r. alperes felülvizsgálati perköltsége a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §-ának
(3)bekezdés és
(5)bekezdése szerint felszámítható, az ÁFA-t is tartalmazó 24.000 Ft ügyvédi munkadíjat foglalja magában. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának
(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest, 2009.december 15. Dr. Vezekényi Ursula s.k. a tanács elnöke, Gyöngyösiné Dr. Gyügyei Klára s.k. előadó bíró, Dr. Lőrincz Györgyné s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági írnok (PBné)