Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.413/2009/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla dr. Beleznay Zsolt ügyvéd és a dr. Szabó Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a dr. Harsányi István Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
- március
- napján kelt 22.G.40.176/2009/
- számú ítélete ellen a felperes részéről benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben, a perköltség tekintetében megváltoztatja, és a felperes által az alperesnek fizetendő perköltség összegét 5.040.000,(Ötmillió-negyvenezer) Ft-ról 3.750.000,(Hárommillióhétszázötvenezer) Ft-ra leszállítja; egyebekben helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 1.875.000,(Egymillió-nyolcszázhetvenötezer) Ft másodfokú költséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes a Fővárosi Bírósághoz
- február
- napján benyújtott keresetében kérte, hogy állapítsa meg a bíróság, hogy az alperessel mint vállalkozóval
- február
- napján megkötött, a 1153 ...szám alatti címen, a Budapest XV... hrsz.-ú ingatlanon 35 lakásos társasház építésére vonatkozó vállalkozási szerződés érvénytelen. Módosított kereseti kérelmében az érvénytelenség jogkövetkezményeként a szerződés hatályossá nyilvánítása mellett a Ptk. ráépítésre vonatkozó szabályai szerint kérte az elszámolást a felek között. Kérte továbbá az alperes perköltségben való marasztalását. Kereseti kérelmét arra alapította, hogy az ingatlant társasház beruházás megvalósítása és annak értékesítése céljából vásárolta, melynek lebonyolítására figyelemmel arra, hogy a társaság 100 %-os külföldi tulajdonban áll - szóban megállapodott a perben nem álló H. Kft.-vel (a továbbiakban: Bonyolító). A Bonyolító elsődleges feladata a banki finanszírozás feltételeinek megteremtése lett volna. Ezt követően került volna sor a kivitelezővel, majd a lakások értékesítését végző céggel való szerződéskötésre és végül magával a Bonyolítóval a megbízási-bonyolítói szerződés írásbeli megkötésére. A Bonyolító kérésére - annak érdekében, hogy a végleges bonyolítói szerződés aláírásáig az előzetes banki tárgyalások lefolytatása, illetőleg a kivitelező kiválasztása érdekében eljárhasson -
- szeptember
- napján részére írásbeli meghatalmazást adott azzal azonban, hogy világossá tette, hogy a beruházás csak a banki finanszírozási szerződés megkötését követően indítható el. Egészen
- májusáig a felperes a Bonyolítótól csak tárgyalásokra vonatkozó információkat kapott, és a keresetlevélhez F/7-
- szám alatt csatolt angol nyelvű e-mail üzenetekből is megállapítható, hogy a szerződéseket a felperes maga kívánta megkötni, illetve nem volt tudomása a már megkötött, perbeli vállalkozási szerződésről. Az csak
- május, illetve június hónapban jutott a tudomására, amikor a felperes egyik tulajdonosa Budapestre érkezett és tapasztalta, hogy az ingatlanon már egy szerkezetkész építmény áll. Majd csak
- júliusában szerzett tudomást az alperes által addig kibocsátott, lejárt részszámlákról, melyeket a Bonyolító befogadott, igazolva a teljesítés tényét is. E magatartásával a megbízott nyilvánvalóan túlterjeszkedett meghatalmazásának keretein, mivel a vállalkozási szerződést a felperes kifejezett tiltása ellenére anélkül írta alá, hogy a banki finanszírozás rendelkezésre állt volna, majd a vállalkozási szerződést több mint három hónapig eltitkolta a felperes elől, nem tájékoztatta a vállalkozó által kibocsátott számlákról, és azok befogadásáról. Mindezek miatt a felperes a Bonyolító ügyvezetőjét feljelentette csalás elkövetése miatt. Keresetleveléhez csatolta a felek közötti levelezést, a
- szeptember
- napján kelt meghatalmazást, a
- február
- napján kelt vállalkozási szerződést és az alperesi részszámlákat. Előadta még, hogy a gazdasági életben teljesen szokatlan, hogy egy másfél oldalas meghatalmazás alapján valaki 400.000.000,- Ft-ot meghaladó értékű szerződést köt és 110.000.000,- Ft munkát elvégez. A bírói gyakorlat szerint álképviselet esetén vizsgálni kell, hogy az álképviselővel szerződő fél tanúsította-e a tőle elvárható gondosságot a szerződés megkötésekor. Álláspontja szerint az alperes legalábbis gondatlanul járt el, amikor megkötötte a vállalkozási szerződést, hiszen maga a vállalkozási szerződés is tartalmazza annak
- pontjában, hogy a megkötésekor a felperes adószámát felfüggesztették, továbbá az alperes annak ellenére folytatta a munkát, hogy a kibocsátott és időközben lejárt részszámláit a felperes nem fizette ki. Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte azzal, hogy az ügyvédi munkadíjat a pertárgyérték 1 %-a + áfa összegben jelölte meg. Arra hivatkozott, hogy a vállalkozási szerződés mellékletét képező meghatalmazás
- január
- napján kelt, azaz azt a felperes közvetlenül a vállalkozási szerződés megkötése előtt adta. A szövegéből egyértelműen kitűnik, hogy az építési projekt teljes körét felöleli, és vitán felül kiterjed a kivitelezéssel kapcsolatos építési szerződés megkötésére is, semminemű korlátozást vagy feltételhez kötést nem tartalmaz. Ezt a meghatalmazást R.T. ügyvéd ellenjegyezte, aki a vállalkozási szerződés előkészítésében és megkötésében is közreműködött és sem az ügyvéd, sem a meghatalmazott részéről olyan jellegű tájékoztatást nem kapott, hogy a vállalkozási szerződés megkötésének feltétele lenne a finanszírozó bankkal a hitelszerződés előzetes megkötése.
- június elején az építkezésen megjelent a felperesi társaság egyik tulajdonosa is, aki többször is megerősítette, hogy folytatni kívánják az építkezést, és erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a hitelszerződés mielőbb megkötésre kerüljön. Ígéretet tett a lejárt tartozás megfizetésére, amelynek részben eleget is tett a felperes,
- július 9-én 15.000.000,- Ft-ot átutalt az alperes részére. 3/A/
- szám alatti ellenkérelméhez csatolta a
- január 17-énkelt meghatalmazás fénymásolatát és a meghatalmazást ellenjegyző ügyvéd írásbeli nyilatkozatát arról, hogy a meghatalmazó a meghatalmazás aláírásakor semmilyen szóbeli korlátozást nem fűzött annak tartalmához. Kifejtette, hogy a felperes és a meghatalmazottja közötti e-mail levélváltás tartalma jelen per eldöntése szempontjából irreleváns, mert az nem hat ki a szerződés érvényességére. Álláspontja szerint jelen pernek nem tárgya meghatalmazott jó- vagy rosszhiszeműsége, mivel a felperes nem kártérítési pert indított, ebből következően nem tárgya az alperes jóhiszeműsége, illetve az adott helyzetben elvárható gondosságnak megfelelő magatartása sem. Hivatkozott arra is, hogy a felperes a keresetlevele szerint is legkésőbb
- június elején tudomást szerzett az alperes teljesítéséről és
- júliusában 15.000.000,- Ft-ot ki is fizetett. Tudomásszerzését követően a meghatalmazást nem vonta vissza, sem a vállalkozási szerződést nem mondta fel, illetve attól nem állt el, nem hivatkozott semmisségre, hanem szóban vállalta a teljesítést. Az elsőfokú bíróság egy tárgyalást tartott, az alperes ezen a tárgyaláson terjesztette elő írásbeli és szóbeli érdemi ellenkérelmét. A tárgyaláson a felperes jogi képviselője úgy nyilatkozott, hogy nem vitatja, hogy az alperes ellenkérelméhez csatolt
- január 17-i keltű meghatalmazást a felperes törvényes képviselője írta alá, bár annak körülményeire pontosan nem emlékszik. Előadta, hogy a felperes azért nem korlátozta az írásbeli meghatalmazásban a Bonyolító képviseleti jogkörét, mert számára egyértelmű volt, hogy közöttük konszenzus van abban, hogy a banki finanszírozási szerződés megkötését megelőzően más szerződés megkötésére a Bonyolító részéről nem kerülhet sor. A felperesnek - álláspontja szerint - ebben az ügyben két dolgot kell bizonyítania, egyrészt hogy az álképviselő túllépte a felperes által meghatározott megbízás kereteit, másrészt, hogy az alperes nem tanúsította a kellő gondosságot, illetve jóhiszeműséget a szerződés teljesítése körében. Ennek bizonyítására a tárgyaláson indítványozta tanúként meghallgatni a felperes ügyvezetőjét, valamint azt a tulajdonosát, aki
- júniusában az alperessel tárgyalt, a Bonyolító ügyvezetőjét és a meghatalmazást ellenjegyző jogi képviselőt. Vállalta, hogy előkészítő iratban részletesen kifejti, hogy miért tartja szükségesnek jelen jogvita elbírálásához az alperes gondosságának, illetve jóhiszemű eljárásának a vizsgálatát. Az elsőfokú bíróság a tárgyalást berekesztette, és a
- március
- napján kelt 22.G.40.176/2009/
- számú ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 5.040.000,- Ft perköltséget. Határozata indokolásában rögzítette a felperes által
- szeptember
- napján a Bonyolítónak adott meghatalmazás tartalmát az alábbiak szerint. A felperes megbízza a Bonyolítót, hogy " bonyolítsa le a lakóépület teljes megépítését és a lakások, tárolók, gépkocsibeállók értékesítését. Megbízza a Bonyolítót, hogy képviseletében és nevében: a.) tárgyalásokat folytasson, nyilatkozatot tegyen és megállapodásokat, szerződéseket kössön, módosítson, szüntessen meg a lakóépület megépítése érdekében bármely tervezővel, kivitelezővel, műszaki ellenőrrel, bankkal, hatósággal, hivatallal vagy bármely harmadik személlyel; b.) tárgyalásokat folytasson, nyilatkozatot tegyen és megállapodásokat (!) elő-, és végleges szerződéseket kössön, módosítson, szüntessen meg a lakóépültben lévő lakások, tárolók, gépkocsibeállók értékesítése érdekében bármely lehetséges vevővel, tőlük pénzt vegyen át; c.) a Társaság részére az "a" és "b" pontokban írtakkal kapcsolatban jogokat szerezzen és kötelezettségeket vállaljon. A jelen meghatalmazás visszavonásig érvényes." Rögzítette még, hogy a meghatalmazást a fentiek szerinti tartalommal a felperes képviseletében eljáró ügyvezető
- január 17-én ismét aláírta, ezen okiratot ügyvéd készítette és ellenjegyezte. Megállapította, hogy a felperes a Bonyolító részére adott meghatalmazásban a képviselő által megkötendő szerződések konkrét megjelölésével teljeskörű felhatalmazást adott a perbeli társasház kivitelezésének bonyolítására, ennek érdekében a felperes képviseletében szerződések megkötésére. A képviselő a mindenre kiterjedő képviseleti jog meghatározása mellett nem is léphette túl a meghatalmazás kereteit, álképviselőkénti eljárása ebből következően nem állapítható meg. Erre tekintettel a keresetben a vállalkozási szerződés érvénytelenségének alapjául megjelölt jogcím alaptalan. Rámutatott továbbá, hogy a rögzített képviseleti jogosultságtól esetleges eltérő szóbeli rendelkezés harmadik személyekkel, így az alperessel szemben hatálytalan. Az alperes eljárásával kapcsolatban nem állapítható meg, hogy megsértette volna a Ptk.
- §
(4)bekezdésében rögzített alapelvet, továbbá helytállóan hivatkozott arra is az alperes, hogy a felperes
- májusát követően nem tett intézkedést a Bonyolító képviseleti jogának visszavonása, illetve a perbeli vállalkozási szerződés megszüntetése érdekében. Az elsőfokú bíróság is jelentőséget tulajdonított annak, hogy a
- májusi tudomásszerzésétől
- októberéig a felperes nem hivatkozott a vállalkozási szerződés érvénytelenségére, illetve nem élt a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerinti, törvényben biztosított elállási jogával, illetve a szerződést a vállalkozási díj egy részének kiegyenlítésével megerősítette. Az elsőfokú bíróság a felperes által indítványozott tanúk meghallgatását az alábbi indokokkal mellőzte. A 141. §
(2)bekezdéséből következően a Pp. főszabályként fogalmazza meg a jogvita első tárgyaláson történő elbírálását, amennyiben a bizonyítási eljárás adatai ezt lehetővé teszik. A felek képviselői a kereseti kérelem és ellenkérelem körében megtették a nyilatkozataikat, okirati bizonyítékaikat előterjesztették, amely alapján a jogvita elbírálásának nem volt akadálya. Utalt még a Pp. 193. §-ában foglaltakra, amely szerint olyan tényállásra vonatkozóan, amely okirattal bizonyítható, a bíróság az egyéb bizonyítást mellőzheti. A perköltségről a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján határozott. Annak összegét a vonatkozó IM rendelet
- §-a alapján az alperes által megjelölt mérték figyelembevételével 4.200.000,- Ft + áfa összegben határozta meg arra tekintettel, hogy az így megállapított munkadíj nem érte el a rendelet
- §-a szerint megállapítható összeget. Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján, másodlagosan a Pp. 252. §
(3)bekezdése alapján történő hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára történő utasítását kérte. Külön kérte az eltúlzott mértékű perköltség mérséklését 50.000,- Ft + áfa összegre. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság az eljárása alatt több jogszabálysértést is elkövetett. A Pp. kógens rendelkezése ellenére nem tájékoztatta a felperest, illetve a peres feleket a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, a bizonyítás sikertelenségének következményeiről, és nem figyelmeztette a feleket a jogok jóhiszemű gyakorlására a Pp. 3. §
(3)bekezdése és 8. §
(1)és
(2)bekezdései alapján. Összesen egy tárgyalást tartott. Ezen a tárgyaláson csatolta az alperes az érdemi ellenkérelmét, tehát itt jutott csak a felperes tudomására az, hogy az alperes mit vitat. Ennek megismerése következtében nyílt lehetősége csak a felperesnek bizonyítási indítványa előterjesztésére, melyet ezen a tárgyaláson meg is tett. Ennek ellenére az elsőfokú bíróság nem folytatta le teljes körűen a bizonyítási eljárást, indokolatlanul korlátozva a felperes eljárási jogait. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az adott jogügylet körében eljárásra jogosító meghatalmazás létezése önmagában megalapozta a kereset elutasítását. A felperes által indítványozott tanúbizonyítás azonban éppen a hivatkozott meghatalmazás keletkezési körülményeinek tisztázására lett volna alkalmas. A felperes ügyvezetője a meghatalmazás
- január 17-i aláírására nem emlékszik, ugyanakkor bizonyos abban, hogy az ügyvédi ellenjegyzés nem előtte történt. Ez pedig alapvetően megkérdőjelezi a meghatalmazás aláírásának körülményeit, tekintve, hogy abban az időpontban az ügyvezető 8 különböző előszerződést írt alá, így magának a meghatalmazásnak az aláírását nem tudja azonosítani. Az ellenjegyzés körülményeinek azért van jelentősége, mert annak hiányában - formai okból - az alperes vállalkozási szerződésben alapított jelzálogjogát a felperesi társaság telekingatlanára nem lehetett volna bejegyezni. Az alperes által csatolt, R.T. jogi képviselő által adott írásbeli nyilatkozat nem tér ki arra például, hogy a felperesi törvényes képviselő kioktatásra került-e a meghatalmazás ellenjegyzésének indokáról, illetve hogy az ellenjegyzésre a meghatalmazó jelenlétében került-e sor. Nem lett volna mellőzhető a Bonyolító ügyvezetőjének személyes meghallgatása sem, aki kulcsszerepet játszó személy, neki kellett volna a személyes meghallgatása során nyilatkoznia arról, hogy a felperes kifejezett tiltása ellenére hogyan kerülhetett sor a perbeli szerződés aláírására. Az ő meghallgatásával lett volna tisztázható az alperesi gazdasági társaság szerződés megkötése és teljesítése körében tanúsított gondos eljárása. Amennyiben az alperes nem tanúsította a tőle elvárható gondosságot, nem hivatkozhat arra, hogy a meghatalmazás korlátozását vele nem közölték. Ismét hivatkozott arra, hogy életszerűtlen ilyen volumenű szerződés megkötése anélkül, hogy a vállalkozó személyesen felvenné a kapcsolatot a megrendelővel, de a teljesítés körében is életszerűtlen az, hogy bár a vállalkozási szerződés
- pontjában meghatározott határidő eredménytelenül telt el, azaz a felperes nem igazolta a bankhitel rendelkezésre állását, illetve az adószám felfüggesztésének megszüntetését, a munkát változatlanul folytatta, és a második részszámlát a fenti határidő eredménytelen elteltét követő napon állította ki. Téves az az ítéleti megállapítás, hogy a felperes utólag jóváhagyta volna a vállalkozási szerződést, mivel a felperes tulajdonosa, aki az építkezésen megjelent, nem jogosult a felperes képviseletére, a nevében ezért kötelezettség-vállalást nem hagyhatott jóvá. Erre kizárólag a felperes taggyűlése vagy ügyvezetője rendelkezett volna jogosítvánnyal. A felperes részéről átutalt 15.000.000,- Ft sem igazol utólagos jóváhagyást, mert ez az összeg nem feleltethető meg egyik részszámlának sem, azt kizárólag a felszámolással történt fenyegetés hatására utalta át a társaság tulajdonosa. A perköltség tekintetében nem értékelte kellően az elsőfokú bíróság, hogy összesen egy tárgyalást tartott, amelyen az alperes jogi képviselője alig egyoldalas ellenkérelmet terjesztett elő, néhány oldalnyi fénymásolt melléklettel. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltségben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint a keresetet - alperes védekezése nélkül is - el kellett elutasítani, mert az abban foglalt állítások önmagukban és minden további nélkül cáfolják a felperes keresetét. Külön is rámutatott, hogy a felperes nem vitatta a
- évben aláírt meghatalmazás valódiságát, csak azt rögzítette, hogy az ügyvezetője arra nem emlékszik. Az ilyen tartalmú állítás bármely okirattal szembeni bizonyításra önmagában alkalmatlan és ráadásul kizárja a kapcsolódó körülmények vitatásának a lehetőségét is. A formális logika szabályainak elkerülhetetlen alkalmazása ugyanis kizárttá teszi azt a tudatállapotot, hogy valaki ne emlékezzen arra, hogy meghatalmazást adott, arra viszont emlékezzen, hogy ugyanakkor korlátozást fűzött hozzá. Csak az időhúzás célját szolgálta volna a nem emlékező felperesi ügyvezető, valamint az ellenjegyző ügyvéd meghallatása is, aki a meghatalmazással kapcsolatos nyilatkozatát írásban már megtette. Azért is értelmetlen volt a bizonyítási indítvány, mert az elsőfokú bíróság helyes jogértelmezése szerint a meghatalmazásba bele nem foglalt korlátozás harmadik személlyel, így az alperessel szemben amúgy is hatálytalan. Megalapozatlanul hivatkozik arra a felperes, hogy a 15.000.000,- Ft-ot nem ő, hanem a tulajdonosa utalta át, mivel az igazoltan az adós cég bankszámlájáról került átutalásra. Előadta továbbá, hogy a felperes időközben megkapta a finanszírozáshoz szükséges kötelező érvényű banki ajánlatot, annak alapján azonban nem kötötte meg a bankkal a hitelszerződést, ami jelen jogvitát megoldotta volna. Végül kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság által megítélt perköltség nem tekinthető eltúlzottnak, mivel az alperes perbeli védekezése megfelelő, megalapozott és szükséges mértékű volt. A fellebbezés érdemben nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást a kereset elbírálásához szükséges mértékben feltárta, helytálló jogi következtetéssel és megalapozott indokolással utasította el a keresetet. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel elsődlegesen rögzíti a Fővárosi Ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság nem sértett olyan eljárási szabályt, amely alapot adna ítéletének ez okból történő hatályon kívül helyezésére. E körben rögzíti a másodfokú bíróság, hogy a felperes a keresetét
- február 2án terjesztette elő. A Pp.
- január
- napjától hatályos és az ezután indult perekben alkalmazandó 121/A. §
(1)bekezdése szerint a jogi személy gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogvitáiban a keresetlevél benyújtása előtt a feleknek meg kell kísérelniük a jogvita peren kívüli elintézését. Evégből a fél a vitás kérdésben elfoglalt jogi és ténybeli álláspontjait ezek bizonyítékainak előadásával, szükség esetén az okirati bizonyítékok csatolásával az ügyben érintett összes féllel írásban részletesen közli, akik arra a kézhezvételtől számított 15 nap alatt az összes felvetett jogkérdésre és a teljes tényállásra kiterjedő, az ellenbizonyítékok előadását is tartalmazó részletes írásbeli választ adnak, melyhez az okirati bizonyítékokat szükség esetén csatolni kell. Ez az eljárás mellőzhető, ha a felek a közöttük felmerült véleményeltérésről közös jegyzőkönyvet készítenek. A
(2)bekezdés szerint, ha a felek jogvitájukat peren kívül nem rendezik, és a felperes keresetet indít, a keresetlevélhez csatolnia kell a) az
(1)bekezdés alapján a felperes és az alperes által tett írásbeli nyilatkozatokat tartalmazó okiratokat (levelezés, jegyzőkönyv), vagy b) azt iratot, amellyel a felperes igazolja, hogy a jogvita peren kívüli elintézését megkísérelte. A 121/A. §
(3)bekezdése a
(2)bekezdés a) pontjában meghatározott iratok tartalmát rögzíti. A 124. §
(2)bekezdése kimondja, hogy a bíróság a keresetlevelet - hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve - idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha a jogi képviselővel eljáró fél keresetlevele nem tartalmazza a 121. §
(1)bekezdésében és a 121/A. §
(2)bekezdésének
- a)vagy
- b)pontjában foglaltakat. Ezzel azonos rendelkezést tartalmaz a 130. §
(1)bekezdés i) pontja is. Az idézett jogszabályhelyhez fűzött Complex indokolás szerint e jogintézménynek részben perelőkészítési funkciója van, melynek során a jogvita konkretizálódik. A fentiekből következik, hogy amennyiben ez az eljárás nem vezetne egyezségre a felek között, a jogvita bíróság előtt történő rendezését értelemszerűen gyorsabbá teheti, mivel a bíróság már az első tárgyalás kitűzésekor tisztában van a felek jogi álláspontjával és azok bizonyítékaival. A felperes a keresetleveléhez - eleget téve a fenti jogszabályi előírásoknak csatolta a rendelkezésére álló okirati bizonyítékokat és a felek jogi képviselőinek pert megelőző levelezését. Az elsőfokú bíróság a keresetlevél alapján kitűzte a tárgyalást, amelyből következik, hogy a csatolt mellékletek álláspontja szerint megfeleltek a Pp. 121/A. §-ában foglaltaknak. Az alperes jogi képviselőjének tárgyaláson csatolt írásbeli és szóban előadott ellenkérelme a keresetlevélhez csatolt, jogi álláspontját részletesen rögzítő nyilatkozatához képest egyetlen nóvumot tartalmazott, miszerint a Bonyolító a szerződéskötés alkalmával közvetlenül azt megelőzően adott - a korábbival egyező tartalmú - meghatalmazással igazolta képviseleti jogosultságát. A felperes ezt nem vitatta. Elismerte, hogy a felperes törvényes képviselője írta alá ez utóbbi meghatalmazást is. Helytállóan hivatkozott ugyanakkor az alperes jogi képviselője fellebbezési ellenkérelmében arra, hogy a
- szeptember 1-jén kelt teljes körű meghatalmazás is megalapozza az elsőfokú bíróság ítéletét, ezért is fölösleges lett volna lefolytatni a
- január 17-én kelt meghatalmazás körülményeire a bizonyítási eljárást. Tekintettel arra, hogy - ahogyan azt az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg - a képviseleti jog túllépése következtében a Bonyolító álképviselőnek nem minősülhetett, mivel részére a felperes mindenre kiterjedő meghatalmazást adott, a felperes keresete abban az esetben lehetne megalapozott, ha az alperes tudott volna a képviseleti jog korlátozásáról és ennek ellenére kötötte meg a vállalkozási szerződést, azaz rosszhiszeműen járt el. Ezt azonban a felperes maga sem állította, ilyen előadást sem a keresetében, sem a tárgyaláson nem tett, csak az alperes nem életszerű, illetve nem kellően gondos eljárására hivatkozott. Ez azonban nem azonos a rosszhiszeműséggel. Rámutat még a másodfokú bíróság, hogy a szerződés teljesítése körében tanúsított esetleges alperesi gondatlanságnak nincs kihatása a szerződés megkötésére, a megkötött szerződés érvénytelenségére. Nincs tehát jogi relevanciája annak, hogy az alperes annak ellenére folytatta az építkezést, hogy az esedékes részszámláit a felperes nem egyenlítette ki. Tény ugyanakkor, hogy az elsőfokú bíróság nem tájékoztatta a feleket a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján a jogvita eldöntése érdekében bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről. Ez valóban a bíróság kötelezettsége, jelen perben azonban a tájékoztatás elmaradásának az érdemi döntésre nem volt kihatása. Az elsőfokú bíróság a keresetet nem bizonyítatlanság okából, hanem a rendelkezésre álló és a döntést kellően megalapozó okirati bizonyítékok alapján utasította el. A felperes által felajánlott bizonyítás - még abban az esetben is, ha alátámasztaná a felperes előadását - nem adhatott volna alapot eltérő jogi következtetés levonására. Helytállóan mellőzte ezért a felperes által felajánlott bizonyítást az elsőfokú bíróság. A Pp. 8. §
(2)bekezdése szerinti figyelmeztetés elmaradása jelen ügyben szintén nem kifogásolható, ilyen tájékoztatás rosszhiszemű pervitelt követően indokolt, arra utaló körülmény hiányában a figyelmeztetés elmaradása nem tekinthető eljárási szabálysértésnek. Helytállóan hivatkozott ugyanakkor a felperes a fellebbezésében arra, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség nem áll arányban az alperes jogi képviselője részéről kifejtett tevékenységgel. A felperes által indítványozott nettó 50.000,-Ft ügyvédi munkadíj ugyanakkor a 421.130.697,-Ft pertárgyértéket teljes mértékben figyelmen kívül hagyja. Az alperes jogi képviselője ügyvédi megbízási szerződést nem csatolt, erre tekintettel az ügyvédi munkadíjból álló perköltsége megállapítását a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §-a alapján kérhette. Azt az elsőfokú eljárásban összegszerűen is megjelölte, a pertárgyérték 1 %-ban. Az IM rendelet 3. §
(6)bekezdése szerint a munkadíj megállapítása során a munkadíj összegét a bíróság indokolt esetben mérsékelheti, ha az nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. A bíróság a munkadíj eltérő összegben történő megállapítását indokolni köteles. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem kellő mértékben értékelte a
(6)bekezdés alapján mérlegelendő körülményeket. A bíróságnak az ügyvédi munkadíj megállapítása körében figyelemmel kell lennie a pertárgyértékre, az ügy bonyolultságára, a kifejtett munkára, a felkészüléshez szükséges időre, stb. A másodfokú bíróság az alperes jogi képviselőjének beadványát, annak terjedelmét a tárgyaláson való jelenlétét és a bonyolultnak nem tekinthető jogkérdést értékelve figyelemmel az igen magas pertárgyértékre is - úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség mérséklése a pertárgyérték kb. 0,7 %-ára indokolt. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében annak helyes indokaira utalással helybenhagyta, míg a felperes által az alperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét a rendelkező részben írtaknak megfelelően leszállította a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján. A fellebbezés nem vezetett eredményre, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 239. §-a folytán alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperes bruttó ügyvédi munkadíjból álló másodfokú költségének megfizetésére az IM rendelet 3. §
(5)és
(6)bekezdései alapján. Budapest,
- év december hó
- napján . Mika Ágnes sk. a tanács elnöke . Tibold Ágnes sk. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő Dr. Tölg-Molnár László sk. bíró