Fővárosi Ítélőtábla 5.Bhar.59/2008/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság Budapesten, a
- év június hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő V É G Z É S T: A garázdaság vétsége és más bűncselekmény miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Bíróság 20.Bf.XII.7057/2007/
- számú ítéletét helybenhagyja. A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye. I N D O K O L Á S: A Budai Központi Kerületi Bíróság a
- év február hó
- napján kelt 6.B.XII.1190/2006/
- számú ítéletével a vádlott bűnösségét könnyű testi sértés vétségében állapította meg, ezért őt 200 napi tétel, napi tétel összegenként 400 Ft, összesen tehát 80.000 Ft pénzbüntetésre ítélte, egyben rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról, egyben kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést. Fellebbezésében a garázdaság vétségében történő felmentő rendelkezést kifogásolta, és indítványozta a vádlott bűnösség megállapítását és halmazati büntetés kiszabását. A vádlott és védője elsődlegesen felmentésért a nyilvános ülésen, másodlagosan az ítélet helybenhagyását indítványozta. A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság a
- év november hó
- napján kelt 20.Bf.XII.7057/2007/
- számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a vádlottat bűnösnek mondta ki garázdaság vétségében is, ezért a kiszabott pénzbüntetés napi tétel számát 300 napra súlyosította, és rendelkezett az így kiszabott összesen 120.000 Ft. pénzbüntetés átváltoztatásáról is. Kötelezte a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A Fővárosi Bíróság ítélete ellen a védő jelentett be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.167/2008/
- számú átiratában a Fővárosi Bíróság határozatának helybenhagyását indítványozta. A vádlott védője a nyilvános ülésen fellebbezését felmentés végett tartotta fenn. Érvelésében hivatkozott a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal 596/
- számú határozatában kifejtettekre. Az ügyészségi nyomozó hivatal ugyanis a vádlott feljelentése miatt indult eljárást a sértettel szemben megszüntette, és kifejtette, hogy a sértett nem valósított meg garázdaságot azzal, hogy a vádlottat erőszakkal a helyszínen tartotta. A védő utalt arra, hogy a jelen ügyben elbírált vádlotti magatartás és a sértettel szemben indult eljárás a tartalmát tekintve hasonlóságot mutat, így mindenképpen elgondolkodtató, hogy ha a sértett a magatartásával nem valósított meg garázdaságot, akkor ugyanezen cselekménysorozat másik résztvevőjének - jelen esetben a vádlott - magatartása miért meríti ki ennek a bűncselekménynek a törvényi tényállását. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője a nyilvános ülésen az írásbeli indítványát fenntartotta. A védelem érvelésére reagálva pedig kifejtette, hogy a sértettel szemben azért került sor a nyomozás megszüntetésére, mert az a magatartás, amit a sértett a helyszínen tanúsított, azt a célt szolgálta, hogy a bűncselekmény elkövetőjét - jelen esetben a vádlottat - a helyszínen tartsa a rendőrség kiérkezéséig. A védő fellebbezése alaptalannak bizonyult. A harmadfokú bíróság a védői fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást a Be. 387.§
(1)bekezdése szerinti terjedelemben bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az első- és másodfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályoknak megfelelően, kellő részletességgel és alapossággal folytatta le. Az első fokú bíróság a vád tárgyává tett bűncselekmények elbírálásához szükséges összes fellelhető bizonyítékot beszerezte és azokat okszerűen, az ésszerűség és a logika szabályainak megfelelően értékelte, mérlegelte. A másodfokú bíróság sem tévedett akkor, amikor már megállapított tényekből további tényekre vont le következtetést. A harmadfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú eljárás során irányadónak tekintett tényállást a Be. 388. §
(2)bekezdése alapján az iratok tartalmának megfelelően a következők szerint egészíti ki: I. A vádlott személyi körülményeire vonatkozóan megállapítja, hogy a vádlottat a Pesti Központi Kerületi Bíróság a B. 80.022/2005/
- és a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság a
- Bf. 7500/
- számú és
- év január hó
- napján jogerőre emelkedett ítéletével az
- év október hó
- napján folytatólagosan elkövetett csalás bűntette és más bűncselekmények miatt 1 évi, végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. II. Az elsőfokú ítélet
- oldal
- bekezdését azzal egészíti ki, hogy a vádlott és a sértett a GJ utcában egymással szemben közlekedtek (vádlotti és sértetti vallomások). III. Kiegészíti a tényállást azzal, hogy a sértettnek lehetősége lett volna arra, hogy az úttest jobb oldalán parkoló gépkocsik közötti helyre lehúzódjon, ugyanakkor a vádlottnak is lehetősége lett volna a továbbhaladását úgy biztosítani, hogy fél kerékkel felhalad a járdára, még a konfliktus kialakulása előtt (vádlotti és sértetti előadások). IV. Az elsőfokú ítélet
- oldalán írtakat kiegészíti azzal is, hogy a dulakodás során a vádlott és sértett is a földre kerültek, ahol tovább folytatódott a közöttük kialakult tettlegesség (vádlotti és sértetti nyilatkozatok). V. Kiegészítendő a tényállás azzal, hogy az események alatt hosszabb gépjárműsor torlódott össze. VI. A várakozó járművek közül egy, az eljárás során ismeretlenül maradt személy kiszállt a saját gépkocsijából és miközben a vádlott és a sértett a földön dulakodtak, ezalatt beült a sértett gépkocsijába és azzal a parkoló járművek között fellelhető üres helyre félreállt, hogy biztosítsa a feltorlódott járműsor továbbhaladását. VII. A harmadfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú ítélet
- oldal
- bekezdésében írtak iratellenesek, hiszen az eljárás során a sértett részletesen nyilatkozott arra vonatkozóan, hogy miként került az események során a saját gépkocsijának hátsó részéhez, illetve a mögé (a sértett nyomozati vallomás 17.,
- oldal). A fenti kiegészítéssekkel megállapított tényállás már megalapozott, következésképpen a Be.388.§.
(1)bekezdése alapján a harmadfokú eljárásban is irányadó volt. Mind az első-, mind pedig a másodfokú bíróság eleget tett az indokolási kötelezettségének is. Kellő részletességgel mérlegelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat és számot adott arról is, hogy mely bizonyítékokat és miért fogadott el, illetve melyeket és miért nem tartott valónak. E tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a vádlott terhére a könnyű testi sértés vétségének elkövetését, ugyanakkor a harmadfokú bíróság maradéktalanul egyetértett a garázdaság és a rongálás vétségével kapcsolatosan a másodfokú határozat
- és
- oldalán kifejtettekkel. Megállapítható, hogy a vádlott és sértett között közlekedési konfliktus keletkezett, amely tettlegességig fajult, és amelyet a nyilt utcán a vádlott és a sértett magatartása által okozott közlekedési akadály következtében több gépjárművezető és a gyalogosok is végignéztek. Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság tehát, hogy ez a magatartás kihívóan közösségellenesnek tekinthető, annál is inkább mert az iratokból megállapíthatóan mind a vádlottnak, mind pedig a sértettnek módja lett volna a közúti közlekedésben elvárható előzékenység, udvariasság, valamint a KRESZ elsőbbségi szabályai alapján arra, hogy a konfliktus kialakulását majd pedig annak elfajulását megelőzzék. Azonban azt nem tették meg. Az a körülmény, hogy az eseménysorozatban a sértett terhére a közrehatása is megállapítható, nem befolyásolja a kihívó közösségellenesség megállapítását. Megalapozottan döntött a Fővárosi Bíróság a rongálás szabálysértésével kapcsolatosan is azzal a helyesbítéssel, hogy az elsőfokú bíróság a rongálás szabálysértése miatt indult eljárást nem elévülés, hanem a Be.
- §
(3)bekezdése alapján szüntette meg, arra hivatkozással, hogy a vád tárgyává tett cselekmény mellett a cselekménynek a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége. Miként arra több eseti döntésben, így a BH. 1989/
- számú határozatban is rámutatott a Legfelsőbb Bíróság, a rongálás szabálysértése a garázdaság vétségébe beleolvad akkor, ha a rongálás cselekménye az erőszakos magatartás részét képezi, és így a garázdaság vétsége megállapítást nyer. Ha ugyanis a garázdaságot dolog elleni erőszakban megnyilvánuló magatartással hajtják végre és ez utóbbi magatartás csupán szabálysértés, akkor a garázdaság mellett a rongálás szabálysértése külön nem bírálható el. A dolog elleni erőszakos magatartás fogalmába a csak szabálysértést megvalósító csekélyebb károkozás, illetve jelentéktelen állagsérelem beletartozik. Megállapította a harmadfokú bíróság, hogy a büntetés kiszabása során irányadó körülmény felsorolása hiánytalan és azokat a másodfokú bíróság súlyuknak megfelelően értékelte. A vádlottal szemben kiszabott büntetés arányban áll a vádlott által elkövetett cselekmény tárgyi súlyával és társadalomra veszélyességével, valamint a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességgel, a bűnössége fokával. Jelen ügyben ez a büntetés szükséges ahhoz, hogy a vádlottal szemben a büntetési célt, az egyéni és általános megelőzés követelményét elérje, és érvényre juttassa. Tekintettel a fentiekre a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Be.379.§. alapján helybenhagyta. Budapest, a
- év június hó
- napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Halász Irén sk. előadó bíró . Magócsi István sk. bíró A Fővárosi Bíróság 20.Bf.XII.7057/2007/
- számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 5.Bhar.59/2008/
- számú végzésével
- év június hó
- napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Budapest,
- év június hó
- napján Dr. Lassó Gábor s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Pécsi Orsolya tisztviselő