Kfv.V.35.398/2008/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága a dr. Ollé György ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Mónus László jogtanácsos által képviselt Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Hatósági Főosztály Dél-alföldi Kihelyezett Hatósági Osztály alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság által
- május
- napján hozott 3.K.22.108/2007/
- számú ítélet ellen a felperes által
- sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t A Legfelsőbb Bíróság a Csongrád Megyei Bíróság 3.K.22.108/2007/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 50.000 /ötvenezer/ forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy - külön felhívásra - fizessen meg az államnak 369.400 /háromszázhatvankilencezer-négyszáz/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes 1995-2004-ig a bevallásaiban szerepeltetett adatok szerint összesen 4.468.760 Ft bruttó jövedelemre tett szert,
- évben közös háztartásban élt gyermekgondozási segélyen lévő feleségével és eltartásra szoruló gyermekével. A felperes a
- évi adóbevallási kötelezettségének az S.és T.Kft-vel /a továbbiakban: kft./ történt elszámolás útján tett eleget,
- évben 658.004 Ft más nem önálló tevékenységből származó jövedelmet vallott, amiből 119.108 Ft adóelőleget vontak le. A felperes, mint a kft. egyik tulajdonosa és képviselője
- január
- és
- november
- között több alkalommal nyújtott kölcsönt cégének, összesen 40.995.000 Ft összegben. Az adóhatóság a felperesnél
- évre személyi jövedelemadó /a továbbiakban: szja./ adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A felperes a revízió és az adóigazgatási eljárás során úgy nyilatkozott, hogy a tagi kölcsönök forrása 1995-
- évek közötti időszakban keletkezett 4.000.000 Ft-os megtakarítása, az 1998-ban kapott nászajándék és szülői(apai) támogatás volt. Az adóhatóság nem találta bizonyítottnak a tagi hitelek forrását, ezért az adózás rendjéről szóló
- évi XCII. törvény /a továbbiakban: Art./ 108.,
- §-ai alapján becslés alkalmazott, 16.500.000 Ft-ot
- évre feltárt bevallatlan adóalapnak, illetve a személyi jövedelemadóról szóló
- évi CXVII. törvény /a továbbiakban: Szja.tv./ 28.§ /1/ bekezdése alapján egyéb jövedelemnek minősített. Határozatában a felperes terhére 17.158.004 Ft adóalap után 6.157.601 Ft adókülönbözetet írt elő, kötelezte 3.078.800 Ft adóbírság és 1.446.351 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 8529606062 számú határozatában helyes indokaira tekintettel ezt helybenhagyta. Határozatában részletezte, hogy mely okok miatt nem tekintette hitelt érdemlőnek a lakodalmak alkalmával kapott pénzbeli nászajándék összegét, és az évi 200.000 - 400.000 Ft összegű szülői juttatást. A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. Azzal érvelt, hogy az adóhatóság a bizonyítékokat nem megfelelően értékelte. Álláspontja szerint hitelt érdemlően bizonyította a nászajándék összegét, a 14.500.000 -ot, és a 15.000.000 Ft-os apai támogatást is. A nászajándék összegét K.M-né és A.J.nyújtott kölcsönökkel, ezek visszafizetésre vonatkozó dokumentumokkal kívánta alátámasztani és kérte tanúbizonyítás foganatosítását is. A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította, jogi álláspontja a következő volt: A felperes a peres eljárás során tárgyalásról, tárgyalásra újabb és újabb bizonyítékot, illetve forrást jelölt meg, és a közigazgatási eljárás során is egymásnak ellentmondó adatokat közölt a nászajándék összegére, felhasználására, saját megtakarítására, és az édesapjától kapott pénzre. A felperes által peres eljárás során közölt adatok nem a korábbi állítások megalapozottságát támasztották alá, hanem a felperes szavahihetőségét kérdőjelezték, illetve döntötték meg, a nászajándék kapcsán csatolt nyilatkozatok pedig a pénzösszeg nagyságára kizárólag feltételezéseket és vélelmeket tartalmaznak. Az alperes a tényállást teljes körűen felderítette, a bizonyítékokat egyenként, okszerűen és összességében is helytállóan értékelte, és a felperes a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést nem tudta hitelt érdemlően igazolni. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, és a kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 206.§ /1/ bekezdésében, 221.§ /1/ bekezdésében, 336/A § /2/ bekezdésében foglaltaknak. Sérelmezte tanúbizonyítási indítványainak mellőzését, a bizonyítékok értékelését, és hivatkozott arra is, hogy az alperes és a bíróság is jogsértően alkalmazta a
- július 17-től hatályos kötött bizonyítási szabályokat. Az alperes kérte. ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az Art. 97.§ /4/-/6/ bekezdései értelmében az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha az Art. a bizonyítást az adózó kötelezettségévé teszi. Az adóhatóság a tényállás tisztázása során az adózó javára szolgáló tényeket is köteles feltárni és a nem bizonyított tényt, körülményt - a becslési eljárás kivételével - az adózó terhére nem értékelheti. Az Art. 109.§-a az előzőekben részletezett általános szabályokhoz képest speciális rendelkezéseket rögzít. A becslési eljárás során az adóhatóság köteles bizonyítani, hogy fennállt a becslés jogalapja, és annak módszere is jogszerű volt, a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést pedig az adózó igazolhatja hitelt érdemlő adatokkal, amely során a nem bizonyított tény és körülmény a terhére értékelhető. A perbeli esetben a becslés jogalapja fennállt, annak módszere is jogszerű volt. A megyei bíróságnak abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a kereset által vitatott körben a felperes igazoltae vagy sem hitelt érdemlő adatokkal a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést. Ennél fogva a felperes tévesen hivatkozott a Pp. 330/A § /2/ bekezdése szerinti rendelkezés megsértésére. Az iratokból megállapíthatóan az alperes és a megyei bíróság nem a
- július 17-től hatályos Art. 109.§ /3/ és /4/ bekezdése szerinti szabályokat alkalmazta. Az alperes és a megyei bíróság a felperes által elé tárt adatokat értékelte a tekintetben, hogy azok hitelt érdemlően igazolják-e vagy sem a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést. A Legfelsőbb Bíróság már több határozatában rámutatott arra, hogy a felajánlott bizonyítási eszköznek alkalmasnak kell lennie a bizonyítandó tény alátámasztására, kétséget kizáró igazolására. Hitelt érdemlőnek az olyan adat minősül, amely ellenőrizhető, egyértelműen azonosítható, valóságtartalma kellően alátámasztott, tartalmánál, jellegénél fogva, vagy más adatokkal is egybevetve alkalmas a vele igazolni kívánt konkrét tény alátámasztására, kétséget kizáró bizonyítására. Az adóhatóságnak és a bíróságnak a bizonyítékokat egyenként és összességében okszerű mérlegeléssel kell megvizsgálnia és értékelnie, amelyről számot is kell adnia. A megyei bíróság ítélete - a felperes érvelésével ellentétben megfelel a Pp. 206.§ /1/ bekezdésében, 221.§ /1/ bekezdésében foglaltaknak, teljes körűen és iratszerűen rögzíti ugyanis mindazokat az adatokat, amelyek a közigazgatási és peres eljárás során a nászajándék, illetve a felperes édesapjától kapott támogatás tekintetében a hatóság, illetve a bíróság számára bemutatásra kerültek. A kellően részletezett adatok alapján a megyei bíróság ítéletében okszerű és logikus indokát adta annak is, hogy a felperes e körben kifejtett jogi álláspontját, illetve bizonyítékait mely okoknál fogva nem fogadja el. A megyei bíróság ítéletében megállapított tényállás kapcsán tehát jogszabálysértés nem állapítható meg. A bizonyítékok ismételt egybevetésére, felülmérlegelésre a rendkívüli jogorvoslati eljárás során nem kerülhet sor. Utal e körben a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a felek valamelyikének jogi álláspontja, valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval, mivel ez nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs lehetőség /Pp. 275.§ /1/ bekezdése, BH-2002/29, BH-1994/639, BH1999/44/. A perbeli esetben a felperes felülvizsgálati kérelme tartalmát tekintve a bizonyítékok felülmérlegelésére irányult, így az az okszerű, logika szabályainak is megfelelő, indokolással is ellátott bizonyíték értékelésére tekintettel nem vezethetett eredményre. Kiemeli e körben a Legfelsőbb bíróság, hogy a felperes nem élt ellenbizonyítással azokkal a tényekkel, körülményekkel szemben, amelyeket az alperesi határozat tartalmaz a felperesnek és édesapjának jövedelmi viszonyaira illetőleg ez utóbbi hiányára nézve, és csupán ellenőrizhetetlen, konkrétumokat nem tartalmazó nyilatkozatokra alapította a nászajándék összegével kapcsolatos érvelését is. Ezért a bizonyítási indítványok elutasítására helytállóan került sor. Az ezzel kapcsolatos indokolási kötelezettség elmulasztását a Legfelsőbb Bíróság nem tekintette az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére alapot adó körülménynek. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem sért jogszabályt, ezért azt a Pp. 275.§ /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A pervesztes felperes a Pp.
- § /1/ bekezdése alapján köteles a felülvizsgálati perköltség megfizetésére. A felülvizsgálati eljárási illetékre vonatkozó ítéleti rendelkezés az illetékekről szóló többször módosított
- évi XCIII. törvény 50.§ /1/ bekezdésében és a 6/
- /VI.26./ IM rendelet
- § /2/ bekezdésében foglaltakon alapul. Budapest,
- augusztus
- Dr. Lomnici Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Kárpáti Magdolna sk. előadó bíró, Dr. Kurucz Krisztina sk. bíró