Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 5.Bhar.264/2008/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság Budapesten, a
- év január hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő V É G Z É S T: A kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Bíróság 21.Bf.VIII.6392/2008/
- számú ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a vádlottat a harmadfokú eljárásban felmerült 9.000.- (kilencezer) forint bűnügyi költség megfizetésére. A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye. I N D O K O L Á S: A Pesti Központi Kerületi Bíróság a
- december
- napján kelt 16.B.21.182/2005/
- számú ítéletével a vádlottat az ellene kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt emelt vád alól felmentette. Megállapította, hogy az elsőfokú eljárásban felmerült 11.250,- forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére bűnösségének megállapításáért, büntetés kiszabásáért jelentett be fellebbezést. A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság a
- június
- napján kihirdetett 21.Bf.VIII.6392/2008/
- számú ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, a vádlottat bűnösnek mondta ki kiskorú veszélyeztetésének bűntettében, és ezért őt 500 napi tétel, az egy napi tétel összegét 200,- forintban állapítva meg, összesen 100.000,- forint pénzbüntetésre ítélte. Kötelezte a vádlottat az elsőfokú eljárásban felmerült 11.250,- forint, és a másodfokú eljárásban felmerült 3.900,- forint bűnügyi költség megfizetésére. A másodfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője felmentésért jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.620/2008/
- számú átiratában alaptalannak tartotta a bejelentett fellebbezéseket. Kifejtett álláspontja szerint az eljárási szabályokat az eljáró első- és másodfokú bíróságok betartották. Az elsőfokú bíróság a tényállás megállapítása szempontjából releváns bizonyítékokat beszerezte, azokat körültekintéssel értékelte, ennek eredményeként alapvetően megalapozott tényállást állapított meg, abból azonban nem vont okszerű következtetést a vádlott bűnösségére. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást csupán kis mértékben egészítette ki, illetve pontosította és a kiegészített tényállás alapján okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére. A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában kellő indokát adta annak, hogy miért téves az elsőfokú bíróság azon megállapítása, hogy azért nem követett el a vádlott bűncselekményt, mert a sértettel való kapcsolatot nem ő kezdeményezte, ez a kapcsolat azért sem veszélyeztette a sértett erkölcsi fejlődését, mert ha úgy lett volna, akkor a sértett apja közbelépett volna és megakadályozta volna. A másodfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy a vádlott tudatában volt annak, hogy tiltott kapcsolatban van, ezért is nem hozta azt nyilvánosságra, a sértettel is szigorúbban bánt, nehogy véletlenül valamilyen szemrehányás érje. Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy a kiskorú veszélyeztetésének szándékos bűncselekményét nemcsak egyenes, hanem eshetőleges szándékkal is el lehet követni, a vádlotti magatartás pedig ilyen. A másodfokú bíróság helyesen sorolta fel a bűnösségi körülményeket, azokat megfelelően értékelte, a kiszabott büntetés arányos az elkövetett cselekménnyel. Ugyanakkor kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság az ügyésznek biztosított fellebbezési, jogorvoslati lehetőséget a Be. 386.§
(1)bekezdés b) pontjára alapította, mert ez téves. A Be. 386.§
(1)bekezdés a) pontjára hivatkozás helyes. A nyilvános ülésen a vádlott védője a bejelentett fellebbezést fenntartotta. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság részletes bizonyítást folytatott le, helyes tényállást állapított meg és okszerű következtetést vont le. A másodfokú bíróság részben eltérő tényállás alapján téves következtetést vont le. Vitatta az erkölcsi veszélyeztetettség megállapíthatóságát, mivel egyértelmű, hogy a kapcsolat pozitív hatással volt a sértettre. A másodfokú bíróság ettől eltérő álláspontja téves és megalapozatlan, mert a 14 éven túli személy vétőképes, büntetőjogi felelősségre vonható és e körben nem vizsgálják érzelmi fejlődésüket. Mindenkinek joga van a személyi kapcsolatát, így a szexuálisokat is, magának kialakítani. A másodfokú bíróság által megállapított kötelességszegés csak általános morális kötelességre utal, holott nem tanár és diák, hanem két ember szexuális kapcsolatáról van szó. A morális kérdésből nem lehet jogi kérdést csinálni. Nem volt titkolt a kapcsolat, a lány apja is tudott róla. A tényállásból hiányzik a káros befolyásolás veszélye és a kötelességszegés is, ezért a vádlott felmentését indítványozta. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője az átiratban foglaltakkal egyezően alaptalannak tartotta a bejelentett fellebbezéseket. A másodfokú bíróság következtetését ítélte helytállónak, mert nem vitatható a számos bírósági határozatban kifejtett speciális alanyiság. A sértett nevelés alatt állt, mert a vádlott a tanára és osztályfőnöke volt. Ez a kapcsolat nemcsak titkolt volt a gyerekek, a tanárok és a vádlott családja tekintetében, hanem egy társadalmilag el nem fogadott kapcsolat is volt. Egyetértve a másodfokú bíróság okfejtésével a másodfokú határozat helybenhagyását indítványozta. A vádlott az utolsó szó jogán tett felszólalásában arra utalt, hogy az elsőfokú bíróság mindent megvizsgált, a másodfokú bíróság azonban az elfogadhatatlan ügyészi álláspont szerinti döntést hozott. A sértett a kapcsolatukból csak profitált, családjából mindenki tudott a kapcsolatukról. Az ügyészség részéről a besározása folyik. Előadta továbbá azt is, hogy élettársával rendeződött a kapcsolata, együtt nevelik két gyermeküket. Az alacsony pedagógusi fizetésre tekintettel másodlagosan pénzbüntetés helyett megrovás alkalmazását kérte. A bejelentett fellebbezések nem alaposak. Az ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást a Be. 387.§
(1)és
(2)bekezdése alapján bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az első- és másodfokú bíróság az eljárást a vonatkozó perrendi szabályok szerint kellő alapossággal és körültekintéssel folytatta le. Az elsőfokú bíróság feltárta a vád tárgyává tett cselekmény elbírálásához szükséges bizonyítékokat és azokat részletesen elemezve megalapozott, a Be. 351.§-ának
(2)bekezdésében írt hibáktól és hiányosságoktól mentes tényállást állapított meg, mely tényállást a másodfokú bíróság is - egy, jelentőséggel nem bíró körülmény helyesbítése mellett - irányadónak tekintette. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a tényállást fellebbezési támadás nem érte. Az ítélőtábla mint harmadfokú bíróság határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította a Be. 388.§ 81) bekezdése alapján azzal, hogy a másodfokú bíróság által tett kiegészítést mellőzte, mivel az iratok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a III. emelet 10. számú lakás volt a sértett apjának a lakása, a VI. emelet 19. számú lakás a sértett tulajdona volt, amit édesapja vásárolt neki. A tényállás személyi részét pedig az általa beszerzett erkölcsi bizonyítvány és bírósági irat alapján a Be. 388.§
(2)bekezdésére tekintettel annyiban egészítette ki, hogy a vádlottat a Pesti Központi Kerületi Bíróság a
- október
- napján jogerős 24.B.25.026/2003/
- számú ítéletével a
- év tavaszán sértett és tanú
- sérelmére 2 rb. nagy nyilvánosság előtt, folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétsége miatt halmazati büntetésül 450 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, a pénzbüntetés egy napi tételének összegét 200,- forintban állapította meg. Nem osztotta az ítélőtábla a védő azon álláspontját, hogy a másodfokú bíróság eltérő tényállást állapított meg, felülmérlegelte volna a bizonyítékokat, mert a másodfokú bíróság változatlan tényállásból vonta le következtetését. Az első- és másodfokú kötelezettségének. bíróság is részletesen eleget tett indokolási E körben az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a sértett testi és értelmi fejlődése semmiféle veszélynek nem volt kitéve, erkölcsi fejlődését illetően pedig arra hivatkozott, hogy a sértett és a vádlott között létrejött viszony kialakulását mindkét fél kívánta, abban nem játszott szerepet a kettőjük között fennálló amúgy függő (tanár-diák) viszony, nem a vádlott kezdeményezte a viszony kialakulását, nem a függő viszonyt kihasználva jött létre a szerelmi kapcsolat. Mindezekből arra vont következtetést, hogy a vádlott magatartása nem veszélyeztette a sértett erkölcsi fejlődését. Ezen okfejtéssel szemben a másodfokú bíróság - az ítélet
- oldal
- bekezdésében nyilvánvaló elírás miatt szerepel a másodfokú bíróság - , miután ismerteti az elsőfokú bíróság érveit, azt hangsúlyozta, hogy éppen az a különleges körülmény, hogy a viszony oly módon jött létre és maradt fenn a sértett 18 éves koráig, hogy a vádlott osztályfőnöke és szaktanára volt mindvégig a sértettnek. A vádlott, mint pedagógus a sértett oktatására, nevelésére köteles személy súlyosan megszegte az ebből fakadó kötelességét azáltal, hogy az egyébként
- életévét sem betöltött diákjával létesített szerelmi és szexuális kapcsolatot és azt hosszú időn keresztül fenntartotta oly módon, hogy változatlanul a tanára maradt. Az ítélőtábla a másodfokú bíróság okfejtésével értett egyet. Miként arra az elsőfokú bíróság is helyesen hivatkozott, a Közoktatásról szóló
- évi LXXIX. Törvény 19.§-ának
(7)bekezdés a) pontja értelmében az alapvető feladata mellett a pedagógus köteles gondoskodni a gyermek, a tanuló testi épségének megóvásáról, erkölcsi védelméről, személyiségének fejlődéséről. Ez a speciális feladat aláfölérendeltségi viszonyt, függőséget teremt tanár és diák között. A tanár helyzeténél, tekintélyénél, tudásánál fogva rajongás, vonzódás tárgya lehet, amit tudnia kell kezelni. A vádlott a 15 és fél éves sértett vonzódását, közeledését nem elutasította, hanem magatartásával erősítette és vele szexuális viszonyt alakított ki, majd ezt a viszonyt évekig fenntartotta annak ellenére, hogy a sértett osztályfőnöke és szaktanára volt. Ez a kapcsolat titkolt volt az osztály, a vádlott családja előtt. Nemcsak a kapcsolat kialakításában és fenntartásában, hanem annak működésében is érzelmileg tőle függővé tette a sértettet. Nem vitatva a két embernek, akár 15 éveseknek egymással, akár a társadalmi erkölcs által helytelenített módon kialakított, a szerelmi-szexuális viszonyhoz való jogát, érvényesülnie kell azon általánosan elfogadott elvnek, amely egyértelműen tiltja a tanár és a diák közötti szerelmi szexuális kapcsolatot. Mindezen indokokra figyelemmel az irányadó tényállás alapján okszerűen vont következtetést arra a másodfokú bíróság, hogy a vádlott súlyos kötelességszegése a sértett erkölcsi fejlődését veszélyeztette, és ezért bűnösségét megállapította. A cselekmény minősítése megfelel az anyagi jogi szabályoknak. A büntetés kiszabása körében irányadó bűnösségi körülményeket a másodfokú bíróság részben sorolta fel helyesen. Az ítélőtábla mellőzte az enyhítő körülmények köréből a büntetlen előéletet, amit kisebb súllyal értékelt a másodfokú bíróság, mert a vádlottnál a büntetlen előélet alkalmazási feltétel és a cselekményt pedagógusként követte el, így nála a büntetlen előélet enyhítőként kis súllyal sem értékelhető. Az enyhítő szakasz alkalmazásával kiszabott pénzbüntetés eltúlzottan súlyos büntetésnek nem tekinthető, az arányban áll a cselekmény tárgyi súlyával, társadalomra veszélyességével, a bűnösség fokával és a büntetés kiszabása körében irányadó egyéb súlyosító és enyhítő körülményekkel. Az ítélőtábla az igen jelentős időmúlás ellenére nem látott lehetőséget a vádlott által szorgalmazott megrovás alkalmazására. A másodfokú bíróság által kiszabott büntetés elegendő, de szükséges ahhoz, hogy a vádlottal szemben az egyéni és általános megelőzés követelményeit elérje, érvényre juttassa. A másodfokú bíróság határozatának egyéb rendelkezései is törvényesek azzal, hogy az ügyésznek biztosított fellebbezési lehetőség helyesen a Be. 386.§
(1)bekezdés a) pontján alapul. Az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 397.§-a alapján helybenhagyta. A vádlott védelmét a harmadfokú eljárásban kirendelt védő látta el. Mivel a fellebbezések eredményre nem vezettek, a védelem ellátásával felmerült bűnügyi költség megfizetésére az ítélőtábla a Be. 385.§ és a Be. 381.§
(1)bekezdése alapján a vádlottat kötelezte. Budapest, a
- év január hó
- napján Dr. Magócsi István sk. a tanács elnöke Zólyominé dr. Törő Erzsébet sk. előadó bíró Dr. Székely Ákos sk. bíró A Fővárosi Bíróság 21.Bf.VIII.6392/2008/
- számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 5.Bhar.264/2008/
- számú határozata folytán
- év január hó
- napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Budapest, a
- év január hó
- napján Dr. Magócsi István sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Pécsi Orsolya tisztviselő