Bf.247/2008/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdésébe ütköző társtettesként elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének minősíti (Btk. 282/C. §

(2)bekezdés, Btk. 20. §

(2)bekezdés). A megszerzéssel elkövetett cselekményénél utal a Btk. 20. §

(2)bekezdésére is. A vádlott főbüntetését 1 (egy) évi börtönbüntetésre enyhíti. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 14.Fk.30.794/1999/

1. számú ítéletével kiszabott próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelését mellőzi. A kiszabott szabadságvesztésbe a vádlott által
2. év március hó
3. napjáig házi őrizetben eltöltött időt rendeli beszámítani. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS A Fővárosi Bíróság a
4. év június hó
5. napján kihirdetett 7.B.863/2004/
6. számú ítéletével a III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 282/C. §

(2)és

(3)bekezdés II. fordulta szerint minősülő társtettesként elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettében, valamint a Btk. 282/C. §

(1)bekezdésébe ütköző társtettesként elkövetett kábítószerrel visszaélés vétségében. Ezért halmazati büntetésül 1 évi és 8 hónapi börtönbüntetésre, valamint 2 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlott által őrizetben, előzetes letartóztatásban és házi őrizetben töltött időt a szabadságvesztés tartamába beszámítani rendelte. Elrendelte a Pesti Központi Kerületi Bíróság 14.Fk.30.794/1999/

1. számú ítéletével kiszabott 2 évi börtönbüntetés végrehajtását. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt tárgyakról, továbbá kötelezte a III. r. vádlottat 114.360,- forint bűnügyi költség megfizetésére. A tárgyaláson az ügyész a nyilatkozattételre 3 napi gondolkodási időt tartott fenn, majd tudomásul vette az ítéletet. A III. r. vádlott és védője enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.82/2005/
2. számú átiratában indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Bíróság ítéletét nyilvános ülésen bírálja felül és azt a III. r. vádlott vonatkozásában hagyja helyben. A másodfokú ügyészség átiratában csupán utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság tárgyalásáról készült jegyzőkönyv azt tartalmazza, hogy az eljáró bíróság csupán ismertetette az iratokat, valójában a szövegkörnyezetből az a következtetés vonható le, hogy azok ténylegesen felolvasásra kerültek. Így az elsőfokú bíróság eljárása nem kifogásolható. A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezését fenntartotta. Kifejtette azon álláspontját, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított ítélet jogi értelemben megfelelő, azonban méltánytalan a III. r. vádlottal szemben, figyelemmel a bekövetkezett jelentős időmúlásra. Perbeszédében utalt arra, hogy védence tekintetében az elkövetési idők megállapítása a kábítószer függő tanúk vallomásaira alapozódik, akik a későbbiekben vissza is vonták a vallomásaikat. Mivel a III. r. vádlott tekintetében az elkövetési idők kétséget kizáróan nem állapíthatók meg, ezért a védő arra tett indítványt, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét úgy változtassa meg, hogy lehetőség legyen a szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztésére vagy az előzetes fogvatartásban töltött időhöz igazodó szabadságvesztés kiszabására vagy kétszeri enyhítésre. Indítványát a jelentős időmúláson túlmenően a vádlott személyi körülményeiben beállt pozitív változásokkal indokolta. A vádlott az utolsó szó jogán úgy nyilatkozott, hogy elvált a II. r. vádlottól, nagymamájával, édesanyjával és élettársával él egy házban, folyamatos bejelentett munkaviszonnyal rendelkezik, melyből havi 100-120.000,- forint jövedelme származik. Jelenleg beteg édesanyját, és nyugdíjas nagyanyját anyagilag támogatja. Olyan büntetés kiszabását kérte a bíróságtól, hogy ne kerüljön vissza a börtönbe. A bejelentett III. r. vádlotti és védői fellebbezések folytán a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet és azt megelőző bírósági eljárást a Be.
3. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján felülbírálta. A Be. 349. §

(1)bekezdése alapján azonban mellőzte a felülbírálatot az ügy I., II., és V. r. vádlottjai tekintetében figyelemmel arra, hogy az I. r. vádlott tekintetében

1. év június hó
2. napján, a II. r. vádlott tekintetében
3. év július hó
4. napján, míg az V. r. vádlott tekintetében
5. év július hó
6. napján az ítélet már jogerőre emelkedett. A Fővárosi Ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a Fővárosi Bíróság az eljárási szabályokat betartotta. Az elsőfokú bírósági iratok
7. naplószáma alatt található
8. év június hó 13-i tárgyalási jegyzőkönyv
9. oldal utolsó bekezdésében foglaltak alapján megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság részéről az iratok ismertetésére a Be.
10. §

(1)és

(3)bekezdésében foglaltak szerint került sor, így eljárásának ezen része sem támadható. A Fővárosi Bíróság a tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg. Ennek során a szükséges bizonyítékokat megvizsgálta, azokat egyenként és összességében megfelelően értékelte és indokolási kötelezettségének is eleget tett. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a III. r. vádlottnak a kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélés tekintetében tett tagadó vallomásával szemben a tényállást az I. r. vádlottnak az önmagára nézve is terhelő vallomása, 1-es, 2-es, 3as, 4-es és 5-ös tanúknak a nyomozás során, illetve még gyanúsítottként tett vallomásai, az igazságügyi szakértői vélemények, valamint a rendelkezésre álló okiratok alapján állapította meg. Ítélete indokolása

1. oldalától
2. oldaláig igen részletekbe menően értékelte a bizonyítékokat és megfelelő logikus magyarázatát adta annak, hogy a vádlotti védekezést miért nem fogadta el a tényállása alapjaként. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a le nem foglalt kábítószer tekintetében az eladások számát, illetve átadott mennyiségeket illetően mérlegelő, becslő tevékenysége során a III. r. vádlottra nézve kedvezőbb adatokat fogadta el. Továbbá helyesen - a kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően - járt akkor is, amikor a le nem foglalt kábítószerek tekintetében azok tiszta hatóanyagtartalmát nem az igazságügyi vegyészszakértői vélemény alapján, hanem szintén becsléssel, a BSzKI e tárgyban kiadott táblázata szerint, az abban írt és a III. r. vádlottra nézve legkedvezőbb adatok figyelembe vételével állapította meg. Megállapítható azonban, hogy az elsőfokú bíróság ítélete kisebb részben megalapozatlan, a Be.
3. §

(2)bekezdés b./ pontja alapján a tényállás hiányos, ugyanis az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás csak összevontan, nem pedig pontosan tartalmazza a III. r. vádlott által történő kábítószer értékesítések időpontját, illetve időtartamát. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítélet tényállását a Be. 352. §

(1)bekezdés a./ pontjára figyelemmel a rendelkezésre álló iratok alapján annyiban egészíti ki, hogy „a III. r. vádlott 1-es tanú esetében

1. év nyarától
2. év szeptember végig, 2-es tanú esetében
3. év novemberéről
4. év augusztusáig, 3-as tanú esetében
5. év novemberéig, 4-es esetében
6. év tavaszától
7. év szeptember hó 25-ig, 5-ös tanú esetében
8. év decemberében, míg az I. r. vádlott tekintetében
9. év nyarán értékesített kábítószert". A fentieken túlmenően a másodfokú bíróság az iratok valamint ténybeli következtetés alapján annyiban egészíti ki az elsőfokú ítélet tényállását, hogy „Az a III. r. vádlott által értékesített kábítószer együttes hatóanyagtartalma a csekély mennyiség felső határát meghaladta, de a jelentős mennyiség alsó határát nem érte el, annak mintegy 1/6-a. Továbbá a III. r. vádlottat érintően lefoglalt heroin és metadon tartalmú tabletták együttes hatóanyagtartalma a csekély mennyiség felső határát nem érte el. A vádlott ezt a mennyiséget fogyasztásra szánta". A másodfokú bíróság megállapította, hogy a bűnösség megállapítása és a jogi minősítés szempontjából releváns adatokon kívüli közbülső adatok, illetve számítások a becslés, ezen keresztül a bírói mérlegelés fogalom körébe tartoznak, így azokat a másodfokú bíróság az indokolás részének tekinti. Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által ekként kiegészített tényállás már mindenben mentes a Be.
10. §

(2)bekezdésében írt megalapozatlansági okoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla felülbírálata alapjául elfogadta. Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen vont le következtetést a III. r. vádlott bűnösségére, részben tévedett azonban a jogi minősítést illetően. A Fővárosi Bíróság a III. r. vádlottnak a tartással elkövetett cselekményét, helyesen minősítette a Btk. 282/C. §

(1)bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő társtettesként elkövetett kábítószerrel visszaélés vétségének. Az ítélet rendelkező része nem tartalmazta a társtettességre utaló jogszabályi hivatkozást, ezért azt a másodfokú bíróság pótolta. A vádlott kereskedéssel elkövetett cselekménye tekintetében azonban az ítélőtábla nem osztotta a Fővárosi Bíróságnak a jogi minősítéssel kapcsolatos álláspontját. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ugyanis a vádlott tekintetében üzletszerű elkövetés nem állapítható meg. A Btk.

1. § 9./ pontjában foglaltak szerint üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik. Az adott törvényhelyhez fűzött magyarázat szerint az üzletszerűség tekintetében a Btk. azt a társadalmat fenyegető többlet veszélyt értékeli, amely általában a bűnismétlésben, a több bűncselekmény megvalósításában vagy pedig ennek lehetőségében rejlik. A bűnözésre életirányzatként történt berendezkedés, a bűnözés, mint életforma és az ehhez kapcsolódó életvitel ugyanis nagyobb veszélyt jelent a társadalomra nézve. Az adott meghatározást azonban az elsőfokú ítéletben rögzített történeti tényállással összevetve, és azon belül is a III. r. vádlott által értékesített kábítószer mennyiségét és tiszta hatóanyagtartalmát figyelembe véve, a vádlotti magatartásból nem vonható le üzletszerű elkövetésre következtetés. A III. r. vádlott
2. év nyarától
3. év novemberéig, elfogásáig mindössze 2,34 gramm tiszta hatóanyag tartalmú kábítószert értékesített, mely az elkövetési idő hosszára figyelemmel olyan minimális mennyiség, hogy abból a bűnözésre, mint megélhetési életformára és ezen keresztül az üzletszerűségre nem vonható le következtetés. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a III. r. vádlottnak a kereskedéssel elkövetett cselekményét a Btk. 282/C. §

(2)bekezdésébe ütköző társtettesként elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének minősítette. A vádlottnak és védőjének az enyhítésre irányuló fellebbezése alapos. Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan sorolta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető körülményeket, azonban az enyhítő körülmények kiegészülnek az időközben bekövetkezett további jelentős időmúlással. Erre, valamint a megváltozott jogi minősítésre, és az alacsonyabb büntetési tételre is figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztést 1 évi börtönbüntetésre enyhítette. Egyben megállapítható, hogy a III. r. vádlott az előzetes fogvatartásban, valamint a házi őrizetben töltött idővel a szabadságvesztés büntetést kitöltötte. A másodfokú bíróság álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a III. r. vádlott tekintetében elrendelte a korábbi, a Pesti Központi Kerületi Bíróság 14.Fk.30.794/1999/

1. számú ítéletével kiszabott 2 évi börtönbüntetés végrehajtását. A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható, hogy a III. r. vádlottat a Pesti Központi Kerületi Bíróság a
2. év május hó
3. napján kelt és ugyanakkor jogerőre emelkedett 14.Fk.30.794/1999/
4. számú ítéletével 2 rb. bűnsegédként elkövetett lopás bűntette és társtettesként csoportosan elkövetett rablás bűntette miatt halmazati büntetésül 2 évi börtönbüntetésre ítélte, de a szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. A Btk.
5. § b./ pontjában foglaltak szerint a büntetés-végrehajtását kizárja az elévülés. A Btk.
6. §

(1)bekezdés d./ pontja szerint a főbüntetés elévül öt évet el nem érő szabadságvesztés esetén öt év elteltével, illetve a Btk. 68. §

(1)bekezdése szerint a főbüntetés elévülésének határideje a büntetést kiszabó határozat jogerőre emelkedésének napján, ha pedig a büntetés-végrehajtását felfüggesztik a próbaidő leteltének napján kezdődik. A Legfelsőbb Bíróság 4/2006 Büntető jogegységi határozata rendelkezik a végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés és a pénzbüntetés elévüléséről. Ennek II. pontja szerint a felfüggesztett büntetés elévülése a próbaidő leteltének napján kezdődik. A büntetés elévülését - a próbaidő letelte után - a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását elrendelő jogerős bírósági határozat szakítja félbe. A hivatkozott szabadságvesztés tekintetében a próbaidő

1. év május 4-én letelt és ezen a napon elkezdődött az elévülés, amely
2. év május 4én bekövetkezett figyelemmel arra, hogy ez alatt az idő alatt nem került sor jogerős határozattal a végrehajtás elrendelésére. Az elsőfokú bíróság tehát ítéletével már egy olyan szabadságvesztés végrehajthatósága elévült. végrehajtását rendelte el, amelynek A másodfokú bíróság észlelte, hogy az elsőfokú ítélet rendelkező része hibásan tartalmazza a III. r. vádlott házi őrizetben töltött idejét, ezért az ezzel kapcsolatos rendelkezést annyiban helyesbítette, hogy a kiszabott szabadságvesztésbe a vádlott által
3. év március hó
4. napjáig házi őrizetben töltött időt rendelte beszámítani. A Fővárosi Bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a Fővárosi Ítélőtábla helyes indokai alapján helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla ítélete a Be.
5. §

(1)és

(2)bekezdésein alapszik. Budapest,

1. év március hó
2. napján . Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke Dr. Mészáros László s.k. előadó bíró . Török Zsolt s.k. bíró A Fővárosi Bíróság 7.B.863/2004/
3. számú ítélete a III. r. vádlottal szemben a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.247/2008/
4. számú ítéletében írt változtatással a mai napon jogerős és végrehajtható. Budapest,
5. év március hó
6. napján . Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő