Bf.198/2008/8 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése szerinti emberölés bűntettének kísérlete miatt 5 év börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról; a bűnjelek, valamint a bűnügyi költség viselése tárgyában. Az ítélet ellen az ügyész súlyosítás, míg a vádlott és védője enyhítés végett jelentett be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség

1. év július hónap
2. napján kelt BF.600/2006/7-I. számú átirata szerint az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat megtartotta, a mérlegeléssel megállapított tényállás megalapozott, abból a vádlott bűnösségére vont következtetés okszerű és a cselekmény minősítése is törvényes. A büntetés kiszabása körében további súlyosító körülmény, hogy a vádlott a cselekményt nő sérelmére követte el. A tettét ténylegesen meg nem bánó a vádlott esetében a törvényi tételkeret minimumában meghatározott főbüntetés-tartam, valamint a mellékbüntetés mértéke enyhe, annak súlyosítása indokolt a személyi körülmények kiegészítése és a tárgyalási napok teljeskörű feltüntetése mellett. A másodfokú tárgyaláson a fellebbviteli főügyészség képviselője az átiratban foglaltakat maradéktalanul fenntartotta. Utalt arra, hogy a vádlott élettársa, a sértettnek a nyomozás során foganatosított első tanúkihallgatásakor nem volt törvényes a vallomástétel megtagadásának lehetőségével kapcsolatos figyelmeztetése. A második kihallgatáskor azonban már igen, s ekkor a tanú mindenben fenntartotta a korábban előadottakat, így vallomásának értékelési körbe vonása helyes. A cselekmény tanúi látták a vádlott szúró mozdulatait s azt, hogy késsel a kezében távozott. Mindezt akkor és ott el is mondták a rendőri intézkedésben, orvosi ellátásban résztvevőknek. Mindezek alapján a tényállás megállapítása helyesen történt. A minősítés törvényes; a támadott test-tájékból, életfontosságú szervek sérüléséből következően a vádlott egyenes szándékkal követte el a cselekményt. A sértett halála csak a gyors és szakszerű orvosi beavatkozásnak köszönhetően nem következett be. A kiszabott fő- és mellékbüntetés enyhe, nem áll arányban a bűnösségi körülményekkel. A vádlott, aki korábban már volt büntetve erőszakos bűncselekmény miatt, most nő sérelmére valósított meg jelentős tárgyi súlyú és társadalomra veszélyességű magatartást. Összességében a büntetés súlyosítását indítványozta. A védő a büntetés enyhítését kérte. Hivatkozott a vádlott javára szóló körülményekre: arra, hogy a vádlott ötödik éve egyedül neveli gyermekét,
3. éves édesanyja szívbeteg. Jelentős az időmúlás, a sértettet nem viselte meg a cselekmény, külföldön él. A vádlott korábbi büntetése során alkalmazott próbaidő eredményesen eltelt; amennyiben most további tényleges szabadságelvonásra kerülne sor, úgy azt az egész családja sínylené meg. A vádlott a felszólalásában megerősítette, hogy Angéla utónevű gyermeke
4. év március hónap
5. napján született, a gyermek anyjával a kapcsolatot nem tartják, lemondott a gyermekről, így láthatási joga sincs és gyermektartásdíjat sem fizet. A vádlott alkalmi munkát végez, előadása szerint építkezésen dolgozik Érden. A családi pótlékon kívül édesanyja 29.000.-Ft-os rokkant nyugdíja képezi a család jövedelmét. Amennyiben szabadságvesztés büntetést kell töltenie, úgy a gyermeke intézetbe kerül, édesanyja támogató nélkül marad és a házra felvett bankkölcsönt sem lesz, aki visszafizesse. Végül megismételte, hogy nem követte el a terhére rótt bűncselekményt. Az ítélőtábla a Pest Megyei Bíróság minden irányból - ügyészi, valamint vádlotti és védői részről - bejelentett perorvoslatokkal megtámadott ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be.
6. §

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást a vonatkozó perrendi szabályokat megtartva kellő körültekintéssel és részletességgel folytatta le. Felderítési kötelezettségének eleget tett; mindazokat kihallgatta, akik a vád tárgyává tett bűncselekmény elbírálásánál jelentőséggel bíró tényekről, adatokról nyilatkozni tudtak. A szükséges és lehetséges bizonyítékokat feltárta, azokat okszerűen, az ésszerűség és a logika követelményeinek szem előtt tartásával önmagukban és egymással összevetve értékelte, mérlegelte. A történések megállapítása során a vádlotti tagadással, valamint a bírósági szakban megváltoztatott egyes tanúvallomásokkal szemben meggyőző indokokkal alapozott a sértett, 1-es és 2-es tanúk a vádlottat terhelő nyomozati vallomására; valamint azon további személyek előadására, akiknek e három közvetlen tanú az eseményeket ott nyomban elmondták. A fentiek előrebocsátását követően némi kiegészítést, pontosítást mégis tenni kell az elsőfokú ítéleti tényállás vonatkozásában. A személyi körülményeket illetően: a vádlott a

1. év március hónap
2. napján született Angéla utónevű gyermekét egyedül neveli (a vádlott másodfokú tárgyaláson tett nyilatkozata). A sértett sérülései tekintetében a tényállásban (elsőfokú ítélet
3. oldal ötödik bekezdése) az alábbiak rögzítendők: A nyaki- és a vállsérülésnél az 1 - 1,5 cm-es adatok nem a szúrcsatornát jelölik, hanem a nyakon a metszett sérülés, vállon pedig a bemeneti nyílás szélességét. A vállsérülés szúrcsatornája 2 cm. A mellkas-sérülés esetében a szúrt sebzés bemeneti szélessége ugyancsak 1,5 cm, míg a szúrcsatorna ez esetben 5 cm volt, az elkövetési eszköz a testüregbe hatolva a máj jobb lebenyének 1,5 cm-es szúrt sebzését okozta. A fenti adatokat a Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórház és Rendelőintézet Ortopéd Traumatológiai Osztály
4. év szeptember hónap
5. napján kelt zárójelentése (nyomozati iratok
6. oldala), a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Plasztikai, Égés és Általános Sebészeti Osztály Kórlapja (nyomozati iratok
7. oldal), valamint az orvosszakértői vélemény 1., 4.,
8. pontjai (nyomozati irat
9. oldal) tartalmazzák; feltüntetésük az ítéleti tényállásban elengedhetetlen. Az elkövetési eszköz egy 1,5 cm pengeszélességű; 5cm, vagy azt meghaladó pengehosszúságú kés volt (a hivatkozott orvosszakértői vélemény
10. pontja). Végezetül az elsőfokú ítélet
11. oldalának negyedik bekezdésében az utolsó sorban írtak annyiban helyesbítendők, hogy a mellkason lévő, hasüregbe hatoló sérülés közepesnél nagyobb erőbehatásra következett be (ugyancsak a már hivatkozott orvosszakértői vélemény
12. pontja). A fenti kiegészítésekkel, pontosításokkal a Pest Megyei Bíróság által megállapítottak már mindenben helyesek, teljesek; és a felülbírálat alapjául szolgáltak a másodfokú eljárásban is. Tekintve, hogy az elsőfokú ítéleti tényállás megalapozott, az azt támadó, felmentést célzó vádlotti fellebbezés a Be. 351.§

(1)bekezdése alapján eredményre nem vezethetett. Az irányadó tényállás alapján a vádlott bűnösségére vont következtetés okszerű. Itt kell azonban utalni arra, hogy az elsőfokú bíróság - és azt megelőzően a nyomozó hatóság - sem tulajdonított jelentőséget azoknak a körülményeknek, melyek felvetik a vádlottnál az elkövetéskori kóros, vagy csökevényesen kóros részegség állapotának, mint büntethetőséget kizáró, vagy korlátozó oknak a lehetőségét. A rendelkezésre álló adatok - és az azokon alapuló elsőfokú ítéleti tényállás - szerint a vádlott a cselekményt megelőzően kisebb mennyiségű sört fogyasztott, vérének etilalkohol koncentrációja az elkövetés időpontjában 0,73 ezrelék lehetett, mely igen enyhe fokú alkoholos befolyásoltságnak felelt meg; ugyanakkor a klinikai tünetek e mért értéknél súlyosabbak voltak. A cselekményre előzmények - például veszekedés - nélkül került sor, annak helyszínéről a vádlott a papucsait egymás után hátrahagyva mezítláb távozott. Figyelemmel arra, hogy ez eddig elmaradt, a másodfokú bíróság bizonyítást vett fel a vádlott beszámítási képessége vonatkozásában, a szakvélemény kiegészítését rendelte el. A bizonyítás eredményeként megállapítható, hogy a vádlott a cselekmény elkövetésekor büntetőjogi beszámítási képességét érintő kóros vagy abortív kóros részegség állapotában nem szenvedett (az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetek Budapesti Orvosszakértői Intézetének Osz:710/

1. számú Elmeorvosszakértői lelet és véleménye alapján). Bár jogorvoslati támadás nem érte, a bűncselekmény minősítése kapcsán utalni kell a következőkre. A tárgyi oldalon az elkövetés eszközéül szolgáló kés pengemérete önmagában ölési cselekményre nem engedne következtetni; mint ahogy az ellen szól az is, hogy a három sérülésből kettő 8 napon belül gyógyulónak minősül. Ugyanakkor az ölési szándékot igazolják sérülések helyei: a három szúrt sérülés közül egy a nyakat érte, a másik a testüreget nyitotta meg. Döntő jelentőségű e körben maga a vádlotti kijelentés: a nem kóros elmeállapotú a vádlott maga is úgy ítélte meg, hogy megölte az élettársát. Összességében az elsőfokú bíróság helyesen minősítette a vádlotti cselekményt, e körben a másodfokú bíróság hivatkozik a BH.
3. számú, a BH.
5. számú, különösen pedig a BH.
7. és a BH.
9. számú jogesetekben kifejtettekre. A büntetés kiszabása körében az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket helyesen tárta fel és súlyuknak megfelelően értékelte is. Súlyosító körülmény még, hogy a cselekmény családon belüli erőszak formájában nő sérelmére valósult meg, enyhít ugyanakkor a további időmúlás. Összességében ez azt eredményezi, hogy a másodfokú bíróság sem a büntetés súlyosítására, sem annak enyhítésére nem látott indokot. Utóbbi ellen szól, hogy az elsőfokú bíróság a törvényi minimumban határozta meg a börtönbüntetés tartamát, a Btk. 87.§ alkalmazására pedig még a méltányolható személyi körülmények mellett sincs ok. Észlelte a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság
10. év december hónap
11. napján is tartott tárgyalást, ezért ezt az időpontot is feltüntette a határozat bevezető részében. A vádlott
12. év augusztus hónap
13. napján elrendelt előzetes fogvatartása az elsőfokú ítélet kihirdetését követően még aznap,
14. év március hónap
15. napján megszűnt; a beszámítás kapcsán ezt a másodfokú bíróság rögzítette. Az elsőfokú eljárásban helyes összegzéssel 163.350,- forint bűnügyi költség merült fel (az elsőfokú bíróság a költségjegyzék
16. pontjába felvett 6.080,- forintot számítási hibát vétve elmulasztotta összeadni. A szükséges a másodfokú bíróság megtette (Be.
17. §

(1)bekezdés). A másodfokú eljárásban az orvosszakértői vélemény kiegészítésével összefüggésben merült fel 25.872.-Ft bűnügyi költség. Tekintve, hogy az érintett kérdésről már az alap-szakvéleményben is nyilatkozni kellett volna a szakértőnek, ezt az újabb összeget nem a vádlottnak kell viselnie (Be. 338. §

(2)bekezdés); ugyanakkor a kirendelt védő eljárásával felmerült bűnügyi költség a vádlottat terheli a Be. 381. §

(1)bekezdése szerint. Az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása a Be.371.§

(1)bekezdésén alapul. Budapest,

1. év május hónap
2. napján Dr. Nehrer Péter s.k. . Székely Ákos s.k. é dr. Lányi Éva s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró A Pest Megyei Bíróság 11.B.85/2006/
3. számú ítélte a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.198/2008/
4. számú helybenhagyó végzése folytán a vádlottal szemben a mai napon jogerős és végrehajtható. Budapest,
5. év május hónap
6. napján . Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő