Bfv.732/2009/3 – Kúria

(1)bek.] miatt emelt vád alól felmentette. A megállapított tényállás lényege szerint az 1941-ben született, nyugdíjas, büntetlen terhelt az Erdőbirtokossági Társulat elnökeként

1. április 12-i keltezéssel levelet írt az Á. E. Sz. igazgatójának. A terhelt által képviselt Erdőbirtokossági Társulat és a sértett között a Sátoraljaújhelyi Városi Bíróságon P.20.785/
2. szám alatt polgári per volt folyamatban. Ebben a perben a terhelt csatolta az általa V. K.-nak írt és megküldött levelet, amelyet a bíróság a sértettnek
3. január
4. napját követően megküldött. A sértett - a levél tartalmát sérelmezve -
5. február
6. napján a terhelt ellen rágalmazás vétsége miatt feljelentéssel élt és joghatályos magánindítványt terjesztett elő a Sátoraljaújhelyi Városi Bíróságon. Az elsőfokú bíróság - a sérelmezett levél pontos tartalmának rögzítése nélkül - azt állapította meg, hogy az
7. és
8. számú vádpontban foglaltakban nincs tényállítás, ezért a rágalmazás egyik tényállási eleme hiányzik. A
9. vádpontban a terhelt a sértett tevékenységét érintően figyelemmel az általa használt kifejezésekre és a szövegkörnyezetre - negatív értékítéletet, rosszalló véleményt fogalmazott meg, amely önmagában nem bűncselekmény. A
10. vádpontban megfogalmazottakban a terhelt a sértettet terhelő állításában valótlanságot nem állított. A bíróság mindezek alapján a terheltet az ellene rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól felmentette. Az elsőfokú ítélet ellen a magánvádló által a terhelt terhére bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása végett bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság a
11. november hó
12. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozott 7.Bf.1069/2008/
13. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy a tényállás hiányos, mert nem tartalmazza a terhelt által írt levél I-IV. pontjában foglalt azon megállapításokat, amelyek a magánvádló szerint alkalmasak a rágalmazás megvalósításához. E részbeni megalapozatlanságot az iratok tartalma alapján kiküszöbölte és a tényállást az alábbiakkal egészítette ki: A terhelt által az igazgató részére megküldött levél négy pontja az alábbiakat tartalmazza:
17. Kinek az érdekét szolgálja a határvonal hosszú rendezetlensége? Ki és miért nyújt segédkezet a sértettnek ebben az elvtelen engedélyadásban? Mit kell még nevezettnek elkövetni az erdőgazdálkodói cím további lejáratásában. Nem volt elég a hídfelbontás, útlezárás, cseresznyefa eltulajdonítás, hogyan szabad hagyni az egyébként közmegbecsülésnek örvendő titulust így sárba taposni egy erdőgazdálkodáshoz nem értő személynek, aki a feljelentések Guiness rekordjára tör? (Azzal dicsekszik, hogy jelenleg 30 van neki!) A sértett által más területén jelöltetett kivágandó fák visszajelölése nem történt meg. A vitatott határvonal mentén a magánvádló az EBT területéről 3 db vadcseresznyét is kivágatott és azokat sajátjaként értékesítette. Ezzel kapcsolatban polgári per van folyamatban a Sátoraljaújhelyi Városi Bíróságon. A megyei bíróság e tényállás alapján - az elsőfokú bíróság által kifejtett helyes indokokkal egyetértve - az elsőfokú felmentő ítéletet helybenhagyta azzal, hogy a felmentésre a Be.
18. §

(3)bekezdésének a) pontja alapján került sor. Továbbmenőleg kifejtette, hogy egyetértve a magánvádló fellebbezésének indokolásával - egy adott tényállítás becsület csorbítására alkalmasságát a társadalomban kialakult általános megítélés, illetve objektív értékelés alapján kell elbírálni. A terhelt a levelében olyan tényeket állított, amelyek egyrészt valósak (

1. pont), másrészt negatív értékítéletet, bírálatot, véleménynyilvánítást fogalmazott meg, ám gyalázkodás nélkül. Így a levélben foglaltak a magánvádló emberi méltóságának sérelmével sem jártak együtt, illetve nem tekinthetők olyan megszégyenítő tartalmúnak, amely a társadalmi rosszallás kiváltására lenne alkalmas. A levelet a terhelt a Erdőbirtokossági Társulat elnökeként, a társulat érdekeinek képviseletében tartotta szükségesnek megfogalmazni és megküldeni az Á. E. Sz. Igazgatójának, az általuk tarthatatlannak ítélt állapotok miatt, melyben a szomszédos erdőgazdálkodó sértettet - magatartása miatt - bírálta. E gyalázkodástól mentes bírálatból nem vonható objektív alapú következtetés sem a magánvádlót megillető társadalmi megbecsülést megingató tartalomra, sem pedig ezzel azonosuló szándékra. II. A bíróság jogerős határozata ellen a magánvádló nyújtott be felülvizsgálati indítványt a terhelt terhére - a Be.
2. §-a

(1)bekezdésének a) pontja alapján - arra hivatkozással, hogy a terhelt felmentésére a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor. Kifejtette, hogy a felek között folyamatban lévő peres eljárásban egy oda nem tartozó témában, egy erdészeti főhatósághoz írt levélben indokolatlan volt az ő személyiségét lejáratni, szükségtelen volt a levelet a periratokhoz becsatolni. A terhelt abban az esetben sem hangoztathatna, írhatna le harmadik személy felé olyan dolgokat, amelyeket a levél tartalmaz, ha azok valóban igazak lennének. Az a körülmény, hogy a levelet peren kívül, azaz harmadik személynek írta és a peres eljárásban mintegy védekezésként adta elő a bíróság felhívása nélkül, - azt igazolja, hogy a levél becsatolása szándékosan a sértett becsületének lejáratására irányult. Vitatta a másodfokú bíróság végzését abban a részében is, amely szerint a terhelt, mint az EBT elnöke a társulat érdekeinek képviseletében tartotta szükségesnek a levelet megfogalmazni és megküldeni az erdészet igazgatójának. A terhelt ugyanis e minőségében sem sérthet meg senkit becsületében. Az indítvány szerint a szándékosság megállapításához elegendő annak a tudata, hogy az állított tény objektíve alkalmas a becsület csorbítására. A terhelt az iskolai végzettségénél és szakmai képzettségénél fogva egyrészről felismerte, hogy a sértettről leírtak objektíve alkalmasak a bűncselekmény elkövetésére, másrészről pedig ő maga szubjektíve is tisztában volt mindezzel. Mivel - vélekedése szerint - a bíróságok téves jogkövetkeztetéssel jutottak arra, hogy a terhelt tényállásban írt cselekménye bűncselekmény megállapítására nem alkalmas, ezért az első- és másodfokú jogerős döntés megváltoztatását és új eljárás lefolytatásának elrendelését indítványozta. A Legfelsőbb Bíróság a Be. 420. §-ának

(1)bekezdése és a Be. 424. §-ának

(1)bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a magánvádló a felülvizsgálati indítványát fenntartotta. Hangsúlyozta, hogy az egész levelet sérelmesnek tartja, mert tartalma teljességgel megalapozatlan és valótlan. A védő szerint a terhelt nem a saját érdekében és nem a magánvádló lejáratása végett csatolta be a levelet, hanem azért, mert az a perhez tartozott. A terhelt nem követett el bűncselekményt. A terhelt előadta, hogy hiába próbált lépéseket tenni a magánvádlóval vitatott erdőgazdálkodási kérdésekben, azok konszolidálása érdekében, a magánvádló erre nem volt hajlandó. Miután eredménytelenül fordult az elsőfokú erdészeti hatósághoz, azt követően írta meg sérelmezett levelét. Annak megírása során a közösség érdekében járt el. III. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapul vétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt - a Be. 416. §-a

(1)bekezdésének a) pontjában meghatározott - okból, valamint - a Be. 416. §-a

(1)bekezdésének c) pontjában írt eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423. §

(4)-

(5)bek.] bírálta felül. Ennek során a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta. A magánvádló a Be. 416. §-a

(1)bekezdésének a) pontja alapján arra hivatkozással kezdeményezte a felülvizsgálati eljárást, hogy a terhelt felmentésére a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvány elbírálása során abból indult ki, hogy a Be. 423. §-ának

(1)bekezdésére figyelemmel, a felülvizsgálati eljárásban a tényálláshoz kötöttség érvényesül. Ennél fogva a kötelezően irányadó jogerős ítéleti tényállás alapul vételével kell rendkívüli jogorvoslat tárgyában. és lehet állást foglalni a A jogerős határozatban megállapított tényállás lényege szerint a terhelt a magánvádló magatartását kifogásoló panaszlevelet írt az Á. E. Sz. igazgatójának. A magánvádló e levél teljes tartalmát megalapozatlannak, valótlannak, s emellett sértőnek és a becsületének csorbítására alkalmasnak tartotta. A Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az eljárás tárgyát képező levél első két pontja tényállítást nem tartalmaz és valójában a magánvádlót sem érinti. A levél harmadik pontja utal a magánvádló szabályellenes magatartására, sérelmezi a hídfelbontást, az útelzárást és a cseresznyefa-kivágást. Az eljárt bíróságok helyesen állapították meg azt, hogy e pont valótlan tényállítást nem tartalmaz, az abban foglalt tények megtörténtét a magánvádló maga is elismerte. E pont valójában rosszallást, negatív értékítéletet fejez ki, amely bűncselekményt nem valósít meg. A negyedik pont - mely szerint a magánvádló a vitatott területen kivágandó fákat jelöltetett meg és 3 db fát ki is vágatott - a felek közötti polgári per tárgyát képezi. E tények állítása a becsület csorbítására egyébként sem alkalmas. A Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a terheltnek az eljárás tárgyát képező levelében tett állításai nem gyalázkodó jellegűek és nem sértik a magánvádló emberi méltóságát, ezért annak megküldésével, majd a bíróság részére történt becsatolásával a terhelt a rágalmazás bűncselekményét nem követte el. A levél 3. és a 4. pontjában a terhelt a magánvádlónak azokat a magatartásait sérelmezte, amelyek miatt a címzett eljárását kezdeményezte. A levélben foglalt tényállítások szorosan összefüggenek azzal a problémával, amelynek a megoldását kezdeményezte. A sérelmezett, kifogásolt magatartások megjelölése nélkül nem is lehet egy ilyen eljárást megindítani. Függetlenül tehát attól, hogy a levél tartalma egyébként sem alkalmas a magánvádló becsületének a csorbítására, a Legfelsőbb Bíróság utal arra is, hogy a közérdek vagy a jogos magánérdek védelme céljából a különböző visszásságok kiküszöbölése érdekében az állami és a társadalmi szervekhez, illetőleg ezek tisztségviselőihez intézett panaszok, bírálatok és bejelentések nem veszélyesek a társadalomra. Jogellenesség hiányában tehát még abban az esetben sem volna helye a rágalmazás megállapításának, ha az abban foglalt tényállítások - egészben vagy részben - valótlannak bizonyulnak. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának

(5)bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat - a Be.

1. §-a alapján - a hatályában fenntartotta. A Legfelsőbb Bíróság határozata elleni fellebbezést a Be.
2. §-ának

(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. §-a

(4)bekezdésének a b) pontja zárja ki. A Be. 418. §-ának

(3)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. §

(1)bekezdésének

1. e)vagy
2. g)pontján alapul. A Be. 421. §-ának

(3)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Legfelsőbb Bíróság mellőzheti. Budapest, 2009. november 5. napján. Dr. Schäfer Annamária s.k. a tanács elnöke, Dr. Molnár Gábor s.k. előadó bíró, Dr. Kiss Sándor s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Bné