A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSÕBB BÍRÓSÁGA mint felülvizsgálati bíróság Gfv.IX.30.259/2009/4.szám A Magyar Köztársaság nevében! A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság dr. Ivanovits Andrea ügyvéd által képviselt felperesnek, dr. Torda Csabáné ügyvéd által képviselt Pálfalvi Zoltán I.rendű, és II.rendű alperes neveII. rendű alperes ellen kölcsön tartozás megfizetés iránt a Tatai Városi Bíróság előtt 2.P.20.267/
- számon indult és a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2.Pf.20.250/2009/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperesek által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Komárom-Esztergom Megyei 2.Pf.20.250/2009/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi az alpereseket, hogy fizessenek meg az államnak külön felhívásra egyetemlegesen 752.300 (Hétszázötvenkettőezer-háromszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket, továbbá a felperesnek 15 napon belül 200.000 (Kettőszázezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A felperes mint engedményező és az I.r. alperes mint engedményes között
- december 14-én megállapodás jött létre, melyben a felperes a G Kft-vel (neve később D Kft-re változott) szemben fennálló 11,519.520 Ft tagi kölcsön követelését azzal megegyező ellenérték fejében átruházta az I. r. alperesre. A szerződés szerint 18 hónapon keresztül a szerződésben megjelölt összeget kellett az I.r. alperesnek megfizetnie az ott részletezettek szerint. Tartalmazza továbbá a megállapodás, hogy a szerződés megkötésére arra figyelemmel került sor, hogy az I. r. alperes a szerződés megkötésének napján megvásárolta a felperesnek a G Kftben levő üzletrészét. Ugyanezen a napon a felperes átruházta az I. r. alperesre a G Kft-vel szemben fennálló 1,020.015 Ft szállítói követelését is, azzal egyező ellenérték fejében, melynek megfizetését 18 hónap alatt, a szerződés szerinti részletekben vállalta az I. r. alperes. A II. r. alperes pedig készfizető kezességet vállalt mindkét szerződésben. E napon a perben "négypontos megállapodásként" hivatkozott megállapodást is aláírták, mely a felperes, mint jogosult és az alperesek, valamint a K Kft., mint kötelezettek között jött létre. Ebben jelen per felperese az "átruházott követelésekkel" kapcsolatos mindennemű felelősségét kizárta. A G Kft. jogutóda a D Kft., melynek ügyvezetője
- decemberétől
- márciusáig az I. r. alperes volt, felszámolási eljárást kezdeményezett maga ellen. A felszámolási eljárás
- február 26-án indult, az alperesek hitelezői igényt a felszámolási eljárás során nem jelentettek be. A felszámolóbiztos
- március 22-én nyilatkozatot adott ki arról, hogy az I. r. alperesnek a D Kft."fa"-val szembeni 11,519.520 Ft és 1,020.015 Ft összegű követelése a felszámolási eljárás során várhatóan meg nem térülő követelés. Felperes módosított keresetében 9,054.535 Ft és járulékai megfizetésére kérte egyetemlegesen kötelezni az alpereseket. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Viszontkeresetükben a perbeli szerződések alapján kifizetett 3,485.000 Ft tőke és kamatai megfizetésére kérték kötelezni a felperest. Álláspontjuk szerint a felperes felelősségét kizáró "négypontos szerződés" érvénytelen. Megismételt eljárásban
- január 15-én kelt ítéletében az elsőfokú bíróság egyetemlegesen kötelezte az I. és II. r. alpereseket, hogy fizessenek meg az felperesnek 9,054.035 Ft-ot és ennek törvényes kamatait. Az alperesek viszontkeresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság a becsatolt közjegyzői hitelesítéssel ellátott un. "négypontos szerződést" a Pp.
- §ának
(1)bekezdésének alkalmazásával érvényes közokiratnak fogadta el. Rámutatott továbbá ezen okirat hiányában sem lenne alapos az alperesek viszontkeresete, figyelemmel az 1/2007.PJE határozatban, illetve az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 38. §-ának
(3)bekezdésében, illetve a
- §-ban foglaltakra. A felszámoló nyilatkozata a követelés üzleti könyvekből való kivezetésének, leírásának lehetőségét teremti meg és nem szolgál annak megállapítására, hogy a követelés fedezet nélküli. A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság
- május 5-én kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság mellőzte a "négypontos megállapodásra" vonatkozó elsőfokú ítéleti megállapításokat. Álláspontja szerint helytelen mérlegeléssel jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a felek között
- december 14-én a felperes kezesi felelősségének kizárására vonatkozó megállapodás jött létre. A megállapodást tartalmazó irat valódiságát az alperesek következetesen vitatták, valódiságának bizonyítása azonban a per eldöntéséhez nem szükséges. A másodfokú bíróság az 1/
- PJE határozatban, illetve a Cstv.
- §-ának
(1)bekezdésében, illetve
- §-ában foglaltakból arra a következtetésre jutott, hogy az I.r. alperes elvesztette a főkötelezettel szembeni igényérvényesítés lehetőségét, mivel nem jelentette be a D Kft-vel szemben folyó felszámolási eljárásban a hitelezői követelését. Követelése a főkötelezettel szemben nem érvényesíthető követeléssé vált. A Ptk.
- §-ának
(3)bekezdése szerint pedig a bírósági úton nem érvényesíthető követelés kezesével - a felperessel - szemben a követelést bírósági úton nem lehet érvényesíteni. Alperesek felülvizsgálati kérelmükben elsődlegesen az eljárt bíróságok ítéleteinek hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra történő utasítását kérték, megalapozatlanságra hivatkozva. Másodlagosan a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatatását, a felperes keresetének elutasítását, a viszontkeresetnek megfelelő határozat meghozatalát kérték. Alperesek elsődlegesen azt sérelmezték, hogy egy olyan eljárásban, melynek alapjául 2004-ben, 2005-ben történtek szolgáltak, egy később hozott jogegységi határozatra tekintettel azt alkalmazva hozták meg a perben eljárt bíróságok döntésüket. E körben az alperesek hivatkoztak az 1987. évi XI. törvény 1. §
(1)és
(2)bekezdésében, illetve a 12. §
(2)bekezdésében írtakra arra, hogy a jogszabályok, így a jogegységi határozatban foglaltak sem alkalmazhatóak visszamenőlegesen. Alperesek hivatkoztak továbbá a Pp. 2. §
(1),
(3),
(4)bekezdésében, illetve a 8. §
(1)és
(2)bekezdésében foglaltak megsértésére. Álláspontjuk szerint az eljárás az elsőfokon eljáró bíróság hibájából húzódott el, a bíróságok nem adtak a feleknek kellő kioktatást a bizonyítási teherről, nem gátolták meg a felperes rosszhiszemű, időhúzásra irányuló pervitelét. Az alperesek hangsúlyozták felperes mint engedményező két engedményezési szerződés alapján érvényesített igényt az I. r. alperessel, mint engedményessel szemben. E szerződésben az engedményezett követelés megtérüléséért való kezesi felelősség nincs kizárva. A felperes felelősségének kizárását egy olyan közjegyző által hitelesített okiratra alapítja, melynek eredeti példánya nincs meg, az eredeti okiratról az alperesek nem tudnak, igazságügyi szakértõi vélemény szerint a kérdéses okiraton az aláírások valódisága kérdéses, az okiratot az alperesek semmisnek, nem létezőnek tekintik. A Ptk. 330. §-ának
(1)bekezdése a kezesi felelősség szabályait tartalmazza, míg az 1/2007.PJE határozat a mögöttes felelősség szabályait rendezi. Az I. r. alperesre engedményezett követelésről a Cstv-ben előírt bejelentési határidőn belül a felszámolónak hivatalos tudomása volt. A regisztrációs díjat az alperesek azért nem fizették be, mert nem akarták az egyébként sem behajtható követelésüket további költségekkel növelni. A regisztrációs díj be nem fizetése az alperesek felperessel szembeni viszontkereseti kérelmükben megjelölt jogcímen való igényérvényesítés lehetősége jogvesztést ezért nem eredményez, mert az a főkötelezettől történő behajthatatlanság igazolásán múlik. A behajthatatlansági igazolást a felszámoló a felszámolási eljárás kezdő időpontjától számított egy éven belül kiállította. Ha az alperesek a regisztrációs díjat befizetik az egy éves határidőn belül, követelésük akkor is kielégítetlen marad. A Ptk. szabályai szerint az engedményezés tekintetében a behajthatatlanság ténye keletkezteti az engedményező kezesi felelősségének beálltát, ez pedig bekövetkezett. Felperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában történő fenntartását kérte. a jogerős ítélet A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott okokból nem jogszabálysértő. Az alperesek elsődlegesen azt sérelmezték, hogy a perben eljárt bíróságok egy később született jogegységi határozatra hivatkozva, az abban kifejtetteket alapul véve döntöttek, holott a jogegységi határozatnak visszaható hatálya nem lehet, figyelemmel az 1987. évi XI. törvény 12.§-ának
(2)bekezdésében írtakra. Ezt az álláspontot a Legfelsőbb Bíróság nem osztotta. Alperesek helyesen idézték, hogy a hivatkozott törvény 1. §-ának
(1)bekezdése felsorolja a jogalkotó szerveket, illetve azt, hogy azok milyen elnevezéssel hoznak jogszabályokat. A felsorolásban a Legfelsőbb Bíróság, mint jogalkotó szerv és a jogegységi határozat mint, jogszabály nem szerepel. A jogegységi határozatra vonatkozó szabályokat egyrészt az Alkotmány, másrészt az 1997. évi LXVI. törvény (BSzi.) tartalmazza. Az Alkotmány 47. §
(2)bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróság biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, jogegységi határozatai a bíróságokra kötelezőek. A BSzi.
- c/ pontja szerint a Legfelsőbb Bíróság a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz. Az Alkotmány, illetve a hivatkozott törvényi rendelkezésből következően a perben eljárt bíróságoknak alkalmazniuk kellett a
- február 22-én kelt 1/2007.PJE határozatban foglaltakat. Jogegységi határozat meghozatalára akkor kerül sor, ha a joggyakorlat továbbfejlesztése, vagy az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében elvi kérdésben van határozat meghozatalra szükség, vagy a Legfelsőbb Bíróság konkrét ügyben eljáró tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező tanácsának határozatától (BSzi.
- §
(1)bekezdés). Valójában a jogegységi határozat abban a kérdésben foglal állást, hogy az adott jogszabályt hogyan kell, illetve korábban hogyan kellett volna helyesen értelmezni, az adott jogkérdésben mi a helyes jogi álláspont. A PJE határozatban foglalt jogértelmezéstől az alsóbb fokú bíróságok nem térhetnek el, az abban foglaltak a bíróságokra kötelezőek, még abban az esetben is, ha az abban kifejtettekre a felek esetleg a peres eljárás során nem hivatkoznának (BH.2009/100/145. számú határozat). Az adott tényállás mellett azonban a felperes a PJE határozatban foglaltakra hivatkozott pl. 2008. december 16-án kelt beadványában. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. §-ának
(2)bekezdése a jogegységi határozatok vonatkozásában értelmezhetetlen, hiszen a jogegységi határozatok nem állapítanak meg kötelezettséget, nem nyilvánítanak valamely magatartást jogellenessé "csak" a vonatkozó jogszabályi rendelkezés helyes értelmezését adják meg. Az alperesek hivatkoztak arra is, hogy álláspontjuk szerint az 1/
- PJE határozat az adott tényállás mellett nem irányadó, illetve nem helyesen került alkalmazásra. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a jogegységi határozatban foglaltakat helyesen alkalmazták az adott tényállás mellett a perben eljárt bíróságok. A mögöttes felelősségről szóló 1/2007.PJE határozat - szemben az alperesi hivatkozással - nem csak a gazdasági társaságok tagjainak mögöttes felelősségére vonatkozik, hanem a kezesi felelősségre, mint a mögöttes felelősség egyik esetére is. A felperest az engedményezett követelése tekintetében figyelemmel a
- §
(1)bekezdésében foglaltakra sortartó kezesi felelősség terhelte (a "négypontos megállapodásban" foglaltakat figyelmen kívül kellett hagyni). A sortartó törvényen alapuló kezesi felelősség a mögöttes felelősség egyik esete. A kezest a főkötelezett vagyoni kötelezettségének teljesítéséért másodlagos, közvetett helytállási kötelezettség terheli. A sortartó kezes felelőssége akkor áll fenn, ha az igényt a főkötelezettel szemben érvényesítették és az eredményre nem vezetett. Az adott tényállás mellett tényként állapítandó meg, hogy az engedményezett követelések jogosultja, az I. r. alperes a D Kft. elleni felszámolási eljárásban igényét nem jelentette be, holott a Cstv. adott ügyben irányadó - a felszámolási eljárás megindításának idején hatályos 38. §-ának
(3)bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. A felszámolás alá került adóssal szembeni követelést a hitelezőnek a Cstv. 37. §-ának
(2)bekezdése szerint a követelés esedékessé válásától számított 40 napon belül kell bejelentenie, illetve a 40 nap elteltével, de egy éven belül. A fenti egy éves határidő elmulasztása a 37. §
(3)bekezdése szerint jogvesztéssel jár. Az I. r. alperes igényét a főadóssal szemben nem érvényesítette, a felszámoló az I. r. alperest, mint hitelezőt nem vette nyilvántartásba. Hitelezői igényérvényesítésnek a felszámolótól kapott igazolás "a behajthatatlan hitelezői követelés leírásához" nem tekinthető, az csak azt igazolja, figyelemmel a számvitelről szóló
- évi C. törvény
- §
- pont c/ alpontjában írtakra, hogy a követelés behajthatatlan. Maga az 1/
- PJE határozat tartalmazza III. ad/ 1.b. pontjában "ha a hitelező a főkötelezettel szembeni felszámolási eljárásban a felszámolás közzétételétől számított egy éven belül nem jelenti be az igényét, e határidő elmulasztása a főkötelezettel szemben jogvesztéssel jár, ami pedig a járulékos kötelezettel szemben is jogvesztést eredményez." A Pp. felülvizsgálati kérelemben hivatkozott
- §-ának
(1),
(3)és
(4)bekezdésének megsértése, mely többek között a pernek ésszerű határidőn belüli elbírálását írja elő követelményként, nem volt figyelembe vehető, hiszen e követelmény esetleges megsértése a jogerős ítéletet nem teszi jogszabálysértővé, a felülvizsgálati eljárás tárgya pedig maga a jogerős ítélet. A hivatkozott törvényi rendelkezés speciális "jogorvoslat" igénybe vételére ad lehetőséget. A Pp. 8. §-ának
(1)és
(2)bekezdésének megsértését a Legfelsőbb Bíróság nem találta megállapíthatónak, maguk az alperesek sem részletezték, hogy a felperes mely magatartása nem volt összeegyeztethető a jóhiszemű joggyakorlás követelményével. A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperesek felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 270. §-ának
(1)bekezdése alapján irányadó Pp.78. §-ának
(1)bekezdése szerint kötelezte a Legfelsőbb Bíróság az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet benyújtó alpereseket egyetemlegesen az általuk le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére, valamint a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §-a
(2),
(5), illetve
(6)bekezdésének megfelelő alkalmazásával a mérsékelt összegű felülvizsgálati perköltség megfizetésére. Budapest, 2009.december 8. Salamonné Dr. Solymosi Ibolya s.k. a tanács elnöke, Dr. Vezekényi Ursula s.k. előadó bíró, Dr. Lőrincz Györgyné s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági írnok (PBné)