DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.447/2009/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a dr. Bencző Ákos ügyvéd (Debrecen, Bethlen utca10-
- A. épület I/
- szám) által képviselt felperes neve(címe szám) felperes által a dr. Józsa Zsolt ügyvéd (Debrecen, Petőfi tér
- szám) által képviselt alperes neve Zrt. (székhelye) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 10.P.21.164/2008/
- számú ítélete ellen a felperes által
- és az alperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, az alperes marasztalásának tőkeösszegét 4 500 000 (Négymillió-ötszázezer) forintra, az általa a felperesnek fizetendő perköltség összegét 150 000 (Egyszázötvenezer) forintra, a megtérítendő kereseti illeték összegét 270 000 (Kettőszázhetvenezer) forintra leszállítja. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek az általános forgalmi adót is tartalmazó 40 000 (Negyvenezer) forint fellebbezési eljárási költséget, kötelezi az alperest, hogy 8 nap alatt leletezés terhével rójon le az iratoknál 20 000 (Húszezer) forint fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A
- áprilisában az alperes és JA között létrejött kereskedelmi ügynöki szerződés alapján JA kereskedelmi ügynökként az alperes 8 szintből álló, hierarchikus belső szervezetén belül a
- szintű vezetői pozícióban dolgozott, közvetlenül a d-i szervezeti egység vezetőjének alárendeltjeként, mint egyéni vállalkozó. A felperes
- október 4-én 6 000 000 forintot adott át JAnak befektetés céljából. A pénz átvételét bevételi pénztárbizonylaton igazolta, és a megállapodás szerint annak 90 napos futamidő melletti, 27 %-os ügyleti kamattal növelt összegben való visszafizetését vállalta. A pénzátadáskor a felperest JA arról tájékoztatta, hogy az átadott pénzösszeget az alperes anyacége Németországban fogja értékpapírokba befektetni, továbbá, hogy a kedvezményes tőkebefektetési lehetőséget csak a saját vezetői szintjén állók vehetik igénybe az alperesnél, ezért a tranzakció Józsáné nevén fog futni. Ténylegesen azonban ez a tőkeelhelyezési konstrukció az alperesnél nem létezett. JA ellen a Debreceni Rendőrkapitányság 2008-ban nyomozást rendelt el csalás bűntettének és más bűncselekmények elkövetésének megalapozott gyanúja miatt, a büntetőeljárás jelenleg is folyamatban van. A Debreceni Ítélőtáblának más, azonos tárgyú perekből szerzett hivatalos tudomása van arról, hogy a megalapozott gyanú szerint JA a lakástakarék-pénztári tagsághoz kapcsolódóan, illetve ilyen tagsági viszony tényleges fennállása nélkül személyesen, vagy beosztottjai bevonásával - azokat is megtévesztve több személytől sorozatosan vett fel különböző összegeket az alperes nevében, összességében milliós nagyságrendben, szintén munkatársi befektetés lehetőségére hivatkozással. JA a büntetőeljárás során - a jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint azzal védekezett, hogy közvetlen felettese tudtával és beleegyezésével fiktív lakástakarékpénztári szerződéseket kötött annak érdekében, hogy a d-i úgynevezett „hálózati igazgatóság” eggyel magasabb szintű „szervezeti igazgatósággá” válhasson. A „kölcsönvett„ pénzből finanszírozta a fiktív szerződésekben foglaltak szerinti befizetéseket az alperes számlájára és a visszafizetések fedezete az újabb és újabb személyektől befektetési célból felveendő összegek lettek volna. Az alperes mind a nyomozati eljárásban, mind a jelen perbeli nyilatkozatában tagadta, hogy JAtól ilyen befizetés érkezett volna hozzá. Az ítélőtábla hivatalos tudomása szerint a nyomozás jelenlegi szakaszában nem ismert, hogy a felperestől átvett pénznek ki volt a tényleges felhasználója. A felperes keresetében 6 000 000 forint tőke és kamatai, valamint perköltsége megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Hivatkozott arra, hogy az alperes a vele állandó megbízási jogviszonyban állt JA által okozott kárért a Ptk.
- §-ának
(2)bekezdése, valamint a
- §-a alapján felel. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy a bevételi pénztárbizonylat igazolná a 6 000 000 forint átadását, állította továbbá, hogy a JA által átvett pénzösszeg hozzá nem folyt be. Hivatkozott arra is, hogy a megbízottja kiválasztása, utasításokkal való ellátása terén kellő gondossággal járt el. Arra az esetre, ha a bíróság részben, vagy egészben alaposnak találná a felperes keresetét, hivatkozott arra, hogy a felperest önhiba terheli, egyfelől ugyanis nem járt el kellő körültekintéssel, amikor nem követelte meg írásbeli szerződés megkötését, másfelől pedig tudatosan összejátszott JAval az alperes megkárosítása érdekében. Utalt e körben a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdésére, illetve a PK.
- számú állásfoglalásra. Az elsőfokú bíróság a becsatolt iratok tartalma, a felek nyilatkozatai, valamint JA tanúvallomása alapján meghozott ítéletében az alperest 5 400 000 forint tőke, és kamatai, valamint 200 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte a felperes javára, rendelkezett továbbá a részben pervesztes alperes illeték megtérítési kötelezettségéről is. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az alperes és JA között a becsatolt önálló kereskedelmi ügynöki szerződés szerint létrejött, határozatlan időtartamú, önálló kereskedelmi ügynöki szerződés alapján a perbeli esetben alkalmazható a Ptk.
- §-ának
(2)bekezdése. Ezen túlmenően a lakástakarék-pénztárakról szóló
- évi CXIII. törvény (Ltp.)
- §-ának
(4)bekezdése szerint is felel a lakástakarék-pénztár az ügynök által megbízotti minőségében okozott kárért. E rendelkezés ugyanis lényegében a munkáltató alkalmazottért való felelősségi szabályainak alkalmazását írja elő. Rámutatott arra, hogy a BH.
- évi
- és az EBH.
- évi
- számú döntésekből is megállapíthatóan a bírói gyakorlat szerint közömbös az, hogy az alpereshez befolyt-e a JA által felvett pénz, az is közömbös továbbá, hogy JAnak feladatkörébe tartozott-e egyáltalán ilyen jellegű betétek gyűjtése. Tekintettel arra, hogy JA a megbízotti minőségét felhasználva, azzal visszaélve okozta a kárt a felperesnek, az alperes a hivatkozott jogszabályi rendelkezések alapján a kárért helytállni tartozik. A pénzátadás tényét a bevételi pénztárbizonylat, valamint JA tanúvallomása alapján bizonyítottnak találta. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperest, figyelemmel arra, hogy JAval összejátszott az alperes megkárosításában, önhiba is terheli, ezért a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése és a PK.
- számú állásfoglalás alkalmazásával az alperesre terhesebben 90-10 %-os mértékű kármegosztást alkalmazott. Az ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében a felperes annak részbeni megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte, perköltségre is igényt tartott. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság gyakorlatilag vélelmezte azt, hogy a felperes az ügylet megkötése során nem járt el jóhiszeműen, ez azonban megalapozatlan. A bírói gyakorlat szerint ugyanis kármegosztás alapjául csak az szolgálhat, ha a károsult tudja, hogy jóhiszemű magatartása mellett az ígért kedvezményre eleve nem tarthatna igényt. JA számos esetben vett át különböző mértékű összegeket befektetni szándékozó személyektől, és minden alkalommal azonos tájékoztatást adott a befektetés körülményeiről, illetve feltételeiről. Ahogyan a többi befektetőnek nem tűnt fel, úgy a felperestől sem volt elvárható, hogy csupán a kirívóan magas kamat miatt kételkedjen az ügylet szabályosságában. A felperes nem tudott arról, hogy a JA által felkínált konstrukció nem létező befektetési forma, egyébként pedig a pénzintézeti tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek gyakran kínálnak éves 250-300 %-os teljes hiteldíj mutató mellett kölcsönt. A felperes alappal feltételezhette tehát, hogy ilyen jellegű befektetés keretében használják fel a pénzét. Emellett JA a d-i székhelyen üzleti igazgató volt, D. ben más, ügyfelekkel közvetlen kapcsolatban álló felettest az ügyletkötés időpontjában megtalálni nem lehetett, erre tekintettel a kapott ajánlat valóságtartalmát a felperes kellő gondosság mellett sem volt oka megkérdőjelezni. Támadta továbbá a felperes a fizetendő perköltség összegét, hivatkozva arra, hogy az elsőfokú bíróság indok nélkül mérsékelte a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet szerint a javára megállapítható költséget. Az alperes fellebbezése elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatására és a kereset elutasítására irányult, másodlagosan pedig a Ptk.
- §-ának rendelkezésére, a PK.
- számú állásfoglalásra, valamint az EBH. 2006/
- számú elvi döntésben foglaltakra figyelemmel a felperes felróható közrehatását magasabb mértékben kérte megállapítani. Az elsődleges fellebbezési kérelem kapcsán változatlanul arra hivatkozott, hogy, noha JA valóban állandó megbízottja volt, az alperes az ügynöke részére a perbeli befektetésre megbízást nem adott, nem is adhatott, megbízónak tehát e vonatkozásban nem tekinthető. A befektetésről szerződés nem készült, a JA által kiállított pénztárbizonylat pedig az alperes bélyegző lenyomatát nem tartalmazta. A felperes által átadott pénz nem került az alpereshez, annak visszafizetésére az alperes emiatt nem is intézkedett, az átadott pénz sorsának felderítése a büntetőeljárás feladata. Az ígért futamidőre vonatkoztatott kamat éves kamatként hozzávetőlegesen több mint 90 %-os kamatszintet jelent, ez - az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben - semmiképpen sem tekinthető gyanút nem keltő, reális mértékűnek. Az sem vitatható továbbá, hogy az alperes a megbízottjának kiválasztásakor, az utasítási és felügyeleti feladatai során ne úgy járt volna el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt, e körben tehát mulasztás nem terheli. JA ugyanis a bűncselekmény gyanúját felvető cselekményét megelőzően sikeres üzleti tevékenységet folytatott. Változatlan tehát az volt az álláspontja, hogy a Ptk.
- §-a
(2)bekezdésének, illetve az Ltp. 5. §-a
(4)bekezdésének alkalmazása a perbeli esetben kizárt, mert a tőkeelhelyezésre vonatkozóan JA nem volt az alperes megbízottjának tekinthető. A másodlagos fellebbezési kérelemmel kapcsolatban hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte súlyának megfelelően a szerződéskötés befektetéskor történt elmaradását, azt, hogy a pénztárbevételi bizonylat bárhol beszerezhető, és az alperes bélyegző lenyomatát egyébként sem tartalmazta. Annak sem tulajdonított jelentőséget, hogy a felperes a tőkeelhelyezéskor a befektetésről nem tájékozódott kellő körültekintéssel, nem fogott gyanút a rendkívül magas hozam miatt, illetve, hogy a felperes annak tudatában vette igénybe a Józsáné által felajánlott konstrukciót, hogy az őt nem illette volna meg, még abban az esetben sem, ha ilyen befektetés létezett volna. Mindezeket a felperes közrehatásának mértékénél megfelelő súllyal nem értékelte. Az ítélőtábla a felperes fellebbezését alaptalannak, az alperes fellebbezését részben alaposnak találta. Az elsőfokú bíróság a szükséges körben lefolytatott bizonyítás eredményeként helyes tényállást állapított meg, és az a következtetése is helytálló, hogy az alperes az Ltp. 5. §ának
(4)bekezdésében foglalt, kimentést nem engedő, objektív felelősséggel tartozik az ügynöke által okozott kárért, függetlenül az ügynök részére adott megbízás tényleges tartalmától. Az állandó megbízottra vonatkozóan pedig a Ptk. 350. §-a
(2)bekezdésének alkalmazása körében kialakult következetes ítélkezési gyakorlat szerint a megbízó kártérítési felelőssége abban az esetben is fennáll, ha a megbízott e minőségét felhasználva okozza a kárt. Az ítélőtábla e körben szükségesnek tartja még megjegyezni azt, hogy a felperes az őt ért jogsérelem miatt többféle jogvédelmi eszközt vehetett igénybe. Az nem kétséges, hogy a felperes által átadott pénzösszeg jogosulatlan felhasználója akár érvénytelenség, akár jogalap nélküli gazdagodás címén köteles a teljes összeg visszaszolgáltatására. Miután azonban a tényállás ebben a keretben nem volt tisztázható, és a felperes nyilván ezen okra tekintettel is kártérítés iránt terjesztette elő keresetét, az elsőfokú bíróság helytállóan alkalmazta az Ltp. 5. §-a
(4)bekezdésének rendelkezését. A kártérítési igényre tekintettel viszont - tekintettel az eredetivel csaknem azonos tényálláson alapuló elvi döntésben foglaltakra is - az elsőfokú bíróság helyesen alkalmazta a kármegosztást, megállapítva a felperes oldalán a Ptk. 4. §-ának
(1)bekezdésében szabályozott elvet sértő magatartást, és ennek következtében az önhibát. A felperestől jóhiszemű és tisztességes eljárás esetén ugyanis elvárható lett volna az, hogy megismerje az alperesi tevékenységre vonatkozó jogszabályi rendelkezést, vagy legalább az alperes tevékenységi körét, amelyben a befektetési tevékenység nem szerepelt. Ennek hiányában is utána kellett volna járnia annak, hogy a JA által ismertetett konstrukció valóban létezik-e, különös tekintettel arra, hogy JA a felperessel nem az alperes nevében kötött szerződést. A felperes tudott továbbá arról, hogy az átadott összeget JA a saját nevében fogja befektetni, ezzel olyan kedvezményhez juttatva a felperest, amelyre ő saját tudomása (tudatállapota) szerint sem lett volna jogosult. Az elsőfokú bíróság a Ptk.
- §ának alkalmazása szempontjából helyesen értékelte a felperes terhére azt a motivációt, amely mindezek ismeretében őt a megállapodás megkötésére indította. A felperest ért kár bekövetkezéséhez ennek megfelelően JA és a felperes felróható magatartása egyaránt hozzájárult. A Legfelsőbb Bíróság már hivatkozott elvi határozatában kifejtettek alapján azonban az ítélőtábla - mérlegelve az előbbiekben felsorolt szempontokat - a felperes közrehatásának mértékét 25 %-ban állapította meg, és ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §-ának
(2)bekezdése alkalmazásával részben, a rendelkező rész szerint megváltoztatta. Az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatása folytán a felek pernyertességének, illetve pervesztességének aránya változott, ezért a Pp. 81. §-ának
(1)bekezdése alapján az ítélőtábla az alperes által a felperesnek fizetendő perköltség, valamint az állam javára megtérítendő kereseti illeték összegét arányos mértékre szállította le. A perköltség mértékénél a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet alapján figyelemmel volt arra, hogy a már hasonló tárgyú és jogerősen lezárt perekre tekintettel az ügy megítélése viszonylag egyszerűnek tekinthető, és ehhez kapcsolódóan a perbeli képviselet az alperes jogi képviselője részéről számottevő munkát nem igényelt. A fellebbezési eljárásban nagyobbrészt pervesztes alperest szintén a Pp.
- §-ának
(1)bekezdése alapján - pervesztessége arányában - kötelezte a felperes javára fellebbezési eljárási költség megfizetésére, amelynek mértékét a Pp. 75. §-ának
(1)és
(2)bekezdése, valamint a már hivatkozott IM rendelet rendelkezése alapján határozott meg. A fellebbezési költség összegének megállapításánál az illetékekről szóló
- évi XCIII. törvény
- §-a szerint számított fellebbezési illeték mértékét vette figyelembe, ugyanakkor megállapította, hogy az alperes a szükségesnél kevesebb összegű illetéket rótt le az iratoknál, ezért az alperest - a Pp.
- §-a
(3)bekezdésének második fordulata alapján hivatalból eljárva - az illetéktörvény 73/A. §-ának rendelkezéseire kötelezte a hiányzó illeték pótlólagos lerovására. D e b r e c e n,
- szeptember
- napján Dr. Csiki Péter sk. a tanács elnöke, Süliné dr. Tőzsér Erzsébet sk. előadó bíró, Dr. Veszprémy Zoltán sk. bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -