Bf.20/2008/8 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.20/2008/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Budapesten, a
2. év április hó
3. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő végzést: A hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette miatt a vádlott ellen indított büntető ügyben a Fővárosi Bíróság 10.B.1053/2007/
4. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy az eljárásban felmerült 24.360,- (huszonnégyezerháromszázhatvan) forint bűnügyi költségből 8.560,- (nyolcezer-ötszázhatvan) forintot köteles a vádlott az államnak megfizetni, a további 15.800,- (tizenötezernyolcszáz) forint bűnügyi költség az államot terheli. A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A Fővárosi Bíróság a
5. március
6. napján kelt 11.B.370/2005/
7. számú ítéletével a vádlottat az ellene hivatalos személyként elkövetett zsarolás bűntettének vádja alól bizonyítékok hiányában felmentette és megállapította, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. A Fővárosi Ítélőtábla a
8. szeptember
9. napján meghozott 1.Bf.88/2007/
10. számú végzésével az ítéletet - megalapozatlanság, indokolási kötelezettség megsértése miatt - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. A megismételt eljárásban a Fővárosi Bíróság a
11. november
12. napján kelt 10.B.1053/2007/
13. számú ítéletével a vádlott bűnösségét hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettében megállapította. Ezért őt 1 év 4 hónap börtönbüntetésre, 80.000 Ft pénzmellékbüntetésre és lefokozásra ítélte. A börtönbüntetés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette, a pénzmellékbüntetést meg nem fizetése esetén 5.000 Ft-onként rendelte egy-egy napi fogházbüntetésre átváltoztatni. A bűncselekményből eredő 18.000 Ft erejéig vagyonelkobzást rendelt el és 24.360 Ft bűnügyi költség megfizetésére kötelezte. A fenti ítélet ellen a vádlott és védője a tényállás téves megállapítása miatt felmentés céljából jelentettek be fellebbezést. A védő írásban bizonyítási indítványt terjesztett elő. Beadványában a rendőrség Ford Tranzit gépjárművének vezetőjére hivatkozott, mivel ezideig nem esett szó, holott a helyszínen tartózkodott, láthatta, hallhatta az igazoltatást. Jelenléte, cselekvősége nem tisztázott, fényképe sem szerepelt a felismertetésre bemutatottak között. Ezért személyének megállapítását és tanúkénti kihallgatását kérte. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.16/2008/
14. számú átiratában az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Bejelentette, hogy a nyilvános ülésen nem kíván részt venni. A nyilvános ülésen a védő felszólalásában a bizonyítási indítványát fenntartotta. Miután azt az ítélőtábla - a később kifejtendő indokok alapján - elutasította, fellebbezését az ítélet megalapozatlansága okán, annak hatályon kívül helyezése és új elsőfokú eljárás lefolytatása iránt tartotta fenn. Álláspontja szerint a Fővárosi Bíróság nem hallgatott meg mindenkit, aki a helyszínen volt. Nem derítette fel a gépkocsivezető személyét, így iratellenes az ítélet, hogy csak két rendőr volt jelen az intézkedésnél. A becenéven való megszólítás a helyszínen nem hangzott el, a feljelentésben sem szerepel, csak a nyomozás során a fényképek összeállításnál merült fel ez a név a sértett jelenlétében. A sértett zaklatott idegállapotát az is indokolhatta, hogy aznap megbukott egy vizsgán. A védő érvelése szerint tovább kellene kerestetni azt a személyt, aki a körszakállt viselte, ahogyan a sértett az igazoltatót megjelölte. Ha a bíróság ezt a lényeges ellentmondást nem tudta tisztázni, úgy a vádlottat bizonyítottság hiánya miatt fel kellett volna menteni. Végső soron az ítélet hatályon kívül helyezését kérte. A vádlott az utolsó szó jogán csatlakozott védőjéhez. Előadta, hogy a sofőrök nem az ő osztályukhoz tartoznak, őket a gépkocsival a Szállító Osztálytól kapják. A fellebbezések nem alaposak. A Fővárosi Ítélőtábla védelmi perorvoslatok alapján bírálta felül a Fővárosi Bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárását. Ennek során megállapította, hogy a Fővárosi Bíróság a megismételt eljárásában a perrendi szabályokat megtartotta, ügyfelderítési kötelezettségét a Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyező végzésében foglalt iránymutatásnak is megfelelve teljesítette. A Fővárosi Bíróság minden olyan bizonyítékot feltárt és megvizsgált, amely szükséges volt az ügy ténybeli és jogi megítéléséhez. A vádlott tagadásával szemben alaposan elemezte az intézkedés alá vont tanú különböző időpontokban tett vallomásait, feljelentésének módját és tartalmát. Megvizsgálta a szolgálatvezénylés és rendőri jelentések tartalmát, azt összevetette a járőr parancsnok tanú vallomásával. Tanúként meghallgat a vádbeli napon a kiindító parancsnokot és tanú 1-et, aki aznap az eligazítást tartotta a szolgálatvezénylésben szereplő rendőröknek. A Fővárosi Bíróság a bizonyítékok mérlegelése során részletesen, logikus érveléssel mutatta be, hogy az egyes bizonyítékok hogyan kapcsolódnak, a vallomások mely részletei támasztják alá a sértetti előadást. Nem kétséges, hogy a vádlott a tanú
15. csoportparancsnokkal az adott helyszínen tartózkodott, ahogyan ez a sértett feljelentését követően a rendőrségi szolgálati dokumentumokkal bizonyítást nyert. Az is igazolt, hogy őket erről a helyszínről átirányították, az utasítást rádión közölték a tanú 2-vel, aki a telefonálás alatt félre vonult. A sértett tanú a másik rendőr részéről végrehajtott intézkedés módját, tartalmát, a feltárt hiányosságokat, majd elengedésének körülményeit mindvégig egyezően vallotta. Ebben szerepel, hogy bukása miatt valóban ideges volt, a közúti ellenőrzés több szabálysértést vetett fel és ő nem is akart feljelentést tenni, mert kilátástalannak tartotta. Valószínűtlen, hogy a valójában a munkahelyi főnökére háruló szabálysértések és a hamis vád következményének kitette volna magát, ha az események nem történtek volna meg. Az is bizonyított, hogy az ellenőrzésben csak a járőrök vettek részt, közben pedig tanú
16. félrevonult. A tanú
17. a nyomozás során vallotta, hogy vele együtt tíz fő alkotta a csoportot. A Ford Tranzitot vezető rendőrkollega a 10 fős csoportba nem tartozott bele, ő az intézkedésekben nem vett részt sem a Budapest, XIII. kerületben, sem az V. kerületben. Végig az volt a feladata, hogy egyfelől őket szállítsa, illetve miközben ők a szolgálatukat ellátják, addig neki a Ford Tranzitra kellett vigyáznia. (Nyomozati iratok
18. oldal.) A tárgyaláson ezt a vallomását felolvasták, s a tanú ezt fenntartotta. Ezzel ellentétesen sem a sértett, sem a vádlott nem tett olyan nyilatkozatot, hogy a sofőr bármilyen módon belefolyt volna az intézkedésükbe. Ezért felesleges volt a személyének megállapítása különösen oly módon, ahogyan a védő, mint az arcszőrzet vizsgálata alapján lehetséges elkövetőt, felvetette. Kétségtelen, hogy a sértett az eljárásban az intézkedő rendőr arcszőrzetével kapcsolatban bizonytalanul és némileg ellentmondásosan nyilatkozott, míg a rendőri elöljárók a vádlott borotvált megjelenése mellett vallottak. A Fővárosi Bíróság azonban helyesen nem tulajdonított ennek olyan perdöntő jelentőséget, mint amely a vádlott személye elleni vallomás lényegét elbizonytalanította, vagy megkérdőjelezte volna. A sértett ugyanis a felismerésre bemutatott fényképek megtekintését megelőzően részletesen nyilatkozott, hogy miről ismerné fel azt a rendőrt, aki intézkedett és a pénztárcájából a 18-19 ezer Ft-ot kivette. Eszerint „viszonylag alacsony termetű, kicsit köpcös, körszakállas. Ha ezt a szakállt leborotválják, akkor is felismerném őt elsődlegesen a kerek arca miatt. Az arca kerekebb volt, a szemei is normálisak". Ezután ismerte fel a vádlottban az őt igazoltató rendőrt az arcáról és a szeméről mégpedig úgy, hogy a haját letakarta, mintha sapka lenne rajta. A sértett a helyszínen hallotta, hogy a telefonáló rendőr becenevén szólítja a vele szemben intézkedő rendőrt. A bizalmasabb becenév elhangzását alátámasztja, hogy az elöljáró is így szólította a tárgyaláson, és nem a hivatalosabb keresztnévvel. Összességében a bizonyítékok egyenkénti és egybevetett értékelése megfelel az iratok tartalmának, a sértetti felismerés megkérdőjelezésére, vallomásának elvetésére nem volt alap. Az elsőfokú bíróság által rögzített tényállásban a bizonyítékok logikus mérlegelése alapján állapította meg a Fővárosi Bíróság, hogy a vádlott volt az a rendőr, aki az ott leírt időben és módon közúti járműellenőrzés alá vonta a sértettet, jogosítványa mellől 18 ezer Ft-ot kiemelt, majd a közúti szabályszegések megállapítása ellenére, az intézkedést megszakítva őt útjára engedte. A tényállást azonban az ítélőtábla az iratok tartalma alapján szükségesnek látta kiegészíteni a következőkkel. (Be.352.§