Bf.120/2008/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(5)bekezdés I. fordulata) állapította meg, amiért a vádlottat - mint visszaesőt - 4 év 4 hónapi börtönbüntetésre és 4 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlott börtönbüntetésébe beszámította az általa előzetes fogvatartásban töltött időt, a Fővárosi Bíróság 10.B.11/2002/

1. számú ítéletével kiszabott 2 év 4 hónapi börtönbüntetésből engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette, ugyanakkor a vádlottat a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárta. Rendelkezett ezen túlmenően az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a büntetőeljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről. A Fővárosi Bíróság ítélete ellen a vádlott és védője fellebbezett a kiszabott büntetés enyhítése érdekében. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.427/2007/
2. számú átiratában az indokolás helyesbítése mellett a Fővárosi Bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. Észrevételezte, hogy a sértett tanú vallomása az elsőfokú bíróság által megvalósított eljárási szabálysértésre figyelemmel a bizonyítékok köréből kirekesztendő, továbbá, hogy a testi sértés kapcsán az életveszélyes eredmény vonatkozásában a vádlott egyenes szándékára vont következtés téves, neki csak az eshetőleges szándék róható fel. Emellett a bűnösségi körülmények némi korrekciójára is indítványt tett. A Fővárosi Ítélőtábla a Be.
3. §-a szerinti nyilvános ülésen a Fővárosi Bíróság ítéletét és az annak meghozatalát megelőző bírósági eljárást a Be.
4. §

(1)bekezdése alapján felülbírálva megállapította, hogy mind a vádlott és védőjének a kiszabott büntetés enyhítését célzó fellebbezései, mind pedig a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség írásbeli észrevételei megalapozottak. Az eljárási szabályok megtartását vizsgálva a Fővárosi Ítélőtábla - a főügyészi észrevétellel egyezően - megállapította, hogy a sértett tanú vallomása az értékelhető bizonyítékok köréből kirekesztendő. A Fővárosi Bíróság ugyanis e körben megsértette a Be. 85. §

(3)bekezdésében foglaltakat, mivel a tárgyalási jegyzőkönyv nem tartalmazza, hogy a tanú figyelmeztetése a hamis tanúzás jogkövetkezményeire bármilyen formában is megtörtént volna. Tekintettel arra, hogy ekként a sértett tanú vallomása, tehát alapvető bizonyíték került ki az értékelési és mérlegelési körből, a másodfokú bíróságnak állást kellett foglalnia abban a kérdésben, hogy ez az elsőfokú ítélet megalapozottságát mennyiben érinti, lehetséges-e az elsőfokú ítélet érdemi felülbírálata. Figyelemmel azonban arra, hogy a vádlott teljes beismerésben volt, és beismerő vallomását a rendelkezésre álló megmaradt bizonyítékok, melyeket az elsőfokú bíróság kellően megjelölt, megfelelően alátámasztották, a Fővárosi Bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése mellőzhető volt. Az 1-es tanú vallomása kapcsán azonban az elsőfokú ítélet indokolása kiegészítésre szorul, mivel az csak annyit rögzít, hogy a bíróság felolvasással tette a tárgyalás anyagává a tanú nyomozás során tett vallomását, azonban ennek jogi és ténybeli alapját nem jelölte meg. (Mivel az általános szabály szerint a tanú vallomását közvetlenül a bíróság előtt szóban teszi meg, az ítéletnek az ettől eltérés jogi és ténybeli alapját tartalmaznia kell.) Az 1-es tanú az elsőfokú tárgyalás időpontjában ismeretlen helyen tartózkodott, ezért személyes meghallgatására nem volt lehetőség. Ilyen esetre a tanúnak az eljárás korábbi szakában tett vallomása felolvasására a Be. 296. §

(1)bekezdés a./ pontja nyújt lehetőséget. Mivel tehát a Fővárosi Bíróság ítélete a Be. 351. §

(2)bekezdése szerinti egyetlen megalapozatlansági hibában sem szenvedett, a Fővárosi Ítélőtábla az ítéletet a Be.351.§

(1)bekezdése alapján az elsőfokú ítéletben foglalt tényállásra alapította. Azt csupán a védő által a nyilvános ülésen csatolt iratok alapján egészíti ki a Be. 352. §

(1)bekezdés a./ pontjára utalással azzal, hogy a vádlott a 4 éves leányunokájával gyámhivatali határozat alapján folyamatosan kapcsolatot tart, továbbá hogy a vádlott gyomorfekély, nyelőcsőfekély és rekeszsérv megbetegedésben szenved (kórházi gasztroenterológiai lelet). A másodfokú eljárásban ekként irányadó tényállásból a vádlott bűnösségére vont következtetés okszerű és a cselekmény minősítése is törvényes, helytálló viszont a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség észrevétele arra vonatkozóan, hogy az életveszély, mint bekövetkezett eredmény vonatkozásában a vádlott egyenes szándékára vont következtetés nem helytálló, ugyanis az eset körülményeiből következően csak az állapítható meg, hogy a vádlott szándékában az eredmény bekövetkezésének lehetősége fel kellett merüljön, azonban indulati állapotában a bekövetkezhető eredménnyel kapcsolatban közömbös volt, cselekményét az életveszélyes sérülés bekövetkezésének lehetőségébe ekként belenyugodva, tehát eshetőleges szándékkal valósította meg. A büntetés kiszabását felülbírálva ugyancsak helytálló a főügyészi észrevétel, hogy az elsőfokú bíróság kellő alap nélkül hivatkozott az időmúlásra, mint enyhítő körülményre, hiszen az elsőfokú ítélet meghozataláig eltelt idő a bírói gyakorlat szerint azt nem alapozza meg, viszont az eljárás jogerős befejezéséig további több mint fél év eltelt, amelyre tekintettel az időmúlás a 2 évet meghaladja. A vádlott terhén nem csak büntetett előélete, hanem a Btk.

1. §
2. pontja szerinti visszaesői mivolta van (e minőségét a Fővárosi Bíróság 10.B.11/2002/
3. számú ítéletével kiszabott 2 év 4 hónapi börtönbüntetése alapozza meg, hiszen a vádlott cselekményét az e büntetésből engedélyezett feltételes szabadság időtartama alatt követte el). A vádlott javára értékelendő viszont a 4 éves unokájával folyamatos kapcsolattartása és a másodfokú eljárásban igazolt megromlott egészségi állapota. A bűnösségi körülményeket összességében értékelve a Fővárosi Ítélőtábla a szabadságvesztésnek az elsőfokú bíróság által alkalmazott mértékét némileg eltúlzottnak találta és lehetőséget látott a védelmi fellebbezésekben célzott enyhítésre, mivel álláspontja szerint a csökkentett mérték is arányos, és a büntetési célok elérésére alkalmas. A közügyektől eltiltás mellékbüntetés időtartama a csökkentett mértékű főbüntetés mellett is megfelelő, és az elsőfokú ítélet további rendelkezései törvényesek. A korábbi ügyben engedélyezett feltételes szabadság megszüntetése és a jelen ügyben a feltételes szabadságra bocsátásból kizárás az engedélyezett feltételes szabadság időtartama alatti elkövetésre figyelemmel a törvény kötelező rendelkezésén alapul. A Fővárosi Ítélőtábla a kifejtettekre figyelemmel a Fővárosi Bíróság ítéletét a Be.372.§

(1)bekezdése alapján büntetést kiszabó részében megváltoztatta és a börtönbüntetés mértékét megfelelően enyhítette, míg az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezéseit a Be.371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Budapest,

1. év szeptember hó
2. napján Dr. Szigeti Ágnes s.k. a tanács elnöke Dr. Kiss Sándor s.k.. Hrabovszki Zoltán s.k. előadó bíró bíró A Fővárosi Bíróság 8.B.209/2007/
3. számú ítélete - a Fővárosi Ítélőtábla ítéletében foglalt változtatással - a mai napon jogerős és végrehajtható. Budapest,
4. év szeptember hó
5. napján Dr. Szigeti Ágnes s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: Ónodi Gáborné bírósági ügyintéző