A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az ítélőtábla a Mallér Ügyvédi Iroda ( Ügyintéző dr. Mallér Mónika ügyvéd) által képviselt felperesnek dr. Nemes-Nagy Boldizsár ügyvéd által képviselt I.r. és II.r alperesek ellen tulajdonjog megállapítása iránt indított perében a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság
- február
- napján kelt P.20.169/2006/
- számú ítéletével szemben, a felperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő Ítéletet: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy a tulajdoni hányadok megállapítására vonatkozó rendelkezést mellőzi. A felperes által az I. rendű alperes javára fizetendő elsőfokú perköltség összegét 890.000,(nyolcszázkilencvenezer) forintra leszállítja. A felperes köteles 15 napon belül megfizetni az I. rendű alperesnek 100.000,- (egyszázezer) forint másodfokú perköltséget. A felperes 206.000,- (kettőszázhatezer), az alperes pedig 10.800,- (tízezer-nyolcszáz) forint feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket köteles megfizetni az államnak az APEH Nyugatdunántúli Regionális Igazgatósága Illeték Főosztálya felhívására. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. I n d o k o l á s: A megyei bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében a felperes keresetét elutasította és megállapította, hogy a Helység 1, "A"úti ...szám alatti, .... hrsz-ú ingatlan tulajdoni hányada a felperes és az alperes között változatlanul 1/2-1/2 arányú. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 873.000,- Ft feljegyzett illetéket, az I.r. alperesnek pedig 15 napon belül 1.060.000,- Ft perköltséget. Határozata indokolásában megállapította, hogy a felek
- szeptember 28-án kötöttek házasságot. A felperes
- július
- napján vásárolta meg a Helység 1, "B" u...szám alatti ingatlant. A vételár teljes egészét a felperes szülei bocsátották rendelkezésére. A felperes
- december 13-án adásvétel útján szerezte meg a Helység 1, "C" u.
- szám alatti ingatlan tulajdonjogát 2.200.000,- Ft-ért, ezt követően
- december 27-én előszerződést kötött, melynek értelmében az újonnan megszerzett ingatlant a helység 1-i .... hrsz. alatti telekingatlan 2/6-áért kívánta elcserélni. A csereszerződés
- április
- napján megköttetett, a 2/6 illetőséget a felperes megszerezte. Az ítéleti tényállás szerint az "C" úti ingatlan vételárát a felperes édesapja előlegezte meg azzal, hogy amennyiben a felperes nevén szereplő "B" úti ingatlan értékesítésre kerül, úgy ezt a vételárat a felperes visszafizeti. A "B" utcai ingatlan
- július 25-én 2,5 millió Ftért került értékesítésre. A befolyt vételárat a felperes a fentieknek megfelelően átadta az édesapjának. A "A" szám alatti telek 2/6 részére a felperes tulajdonjoga került bejegyzésre, ezt követően az ott épített társasházban a felek 5 millió Ft-ért megvásárolták a perbeli (Helység 1, "A" .... hrsz-ú) ingatlant, a vételárat 1.800.000,- Ft lakáshitelből, 1.200.000,- Ft szociálpolitikai támogatásból és 2 millió Ft készpénzből biztosították. A hiteleket
- október 28-án vették fel, a vételár kifizetésére
- szeptember 5-én (1.639.035,- Ft),
- november 15-én (2 millió Ft), majd
- október 2-án (1.884.125,- Ft) került sor. A tulajdonjog a felek között 1/2-1/2 arányban került ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre. A megyei bíróság az ítélete jogi indokolásában mindenekelőtt utalt a Csjt.
- §
(1), 28. §
(1)és a 31. §
(2)bekezdésében írtakra. Kiemelte, hogy a "B" utcai lakás megszerzésére a házasságkötést megelőzően került sor, vételárát a felperesi szülők egyenlítették ki, így a lakás felperesi különvagyonnak minősül. A bíróság ugyanakkor nem találta bizonyítottnak azt a felperesi állítást, hogy a "B" utcai különvagyoni lakás értékesítéséből
- július 25-én befolyt 2,5 millió Ft-ot a felek a "A" szám alatti lakás megvásárlására használták fel. Etekintetben figyelemmel volt arra, hogy a felperes édesapjának tanúvallomása szerint a csereingatlan megvásárlását ő finanszírozta és ezt a "B" úti lakás eladása után a felperes visszafizette a részére. A felperes a különvagyona fejében a telekingatlan 2/6 részét szerezte meg. A bíróság életszerűtlennek minősítette azt a felperesi hivatkozást, hogy az
- július 25-én befolyt vételárat
- októberéig, az új lakás megvásárlásáig megőrizte volna, ugyanakkor ez nem ad magyarázatot arra sem, hogy a 2/6 telekhányadot milyen forrásokból szerezte meg. A bíróság ítélete szerint az események láncolatából okszerűen az következik, hogy a felperesi különvagyonból befolyt vételár a változatlanul felperesi különvagyont képező telekhányad megvásárlására került felhasználásra. A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság előtt a felperes édesapja, mint felperes, valamint a felek és gyermekük, mint alperesek között P.20.365/
- számon folyamatban volt perben az alperes és szülei úgy nyilatkoztak, hogy a "B" úti lakás vételára a "A" utcai lakásba folyt bele. Az elsőfokú bíróság ezen nyilatkozatokat úgy értékelte, hogy a jogban nem járatos alperes és családtagjai számára nem különült el a telekhányad, illetve a telken felépült társasházi lakás. A szavak köznyelvi értelmezése szerint ez a kijelentés nem támasztja alá azt a felperesi állítást, hogy a lakásingatlan vételárába folyt bele a "B" úti lakásból származó 2,5 millió Ft. A felperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú határozat megváltoztatását, annak megállapítását kérte, hogy a perbeli ingatlanon ¾ arányban szerzett tulajdoni hányadot. Másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Hangsúlyozta, hogy a felperes édesapjának tanúvallomására nem lehet ítéletet alapítani, hisz ő maga nyilatkozta, hogy haragban van fiával, másrészt per van folyamatban közöttük. A megyei bíróságnak hivatalos tudomása volt arról, hogy a felperes édesapja az adott ügyben diktált érdekei szerint ellentmondó nyilatkozatokat tesz: a P.20.170/2006-os számú perben tett nyilatkozata szerint az "C" utcai csereingatlan megvásárlásához szükséges anyagi erőt teljes egészében ő és felesége biztosította, csak a családi kapcsolatokra, valamint az akkor még töretlen bizalomra építve juttatták ingyenesen a tulajdonrészt a fiúknak. Ugyancsak csatolta a felperes az ezzel kapcsolatosan peren kívül tett nyilatkozatot, melyben az édesapja hangsúlyozta, hogy a helység 1-i .... hrsz-ú ingatlan 2/6 tulajdoni illetőségének vételárát teljes egészében a szülők fizették meg. Erre tekintettel a felperes nem tartotta helyénvalónak azt az ítéleti álláspontot, hogy a különvagyonból befolyt vételár nem a perbeli lakásingatlan megvásárlására került felhasználásra. Kiemelte, hogy a P.20.954/
- szám alatti perben az alperes akkori jogi képviselője útján levezette, hogy milyen összegekből vásárolták meg a perbeli ingatlant, a levezetés pedig a felperes különvagyoni hivatkozását támasztja alá. Az alperes jogi képviselője tisztában volt a telekhányad, illetve a telken felépült társasházi lakás, mint önálló ingatlan jellegével. Kifogásolta a felperes azt is, hogy a bíróság a szavak köznyelvi értelmezése alapján azt állapította meg, hogy az alperes és a családtagok részére a telekhányad, illetőleg a telken felépült lakás nem különül el, ugyanakkor a tanúkat nem hívta fel nyilatkozataik pontosítására. Kiemelte a felperes, hogy a tanúk vallomása a bíróság megítélésével szemben nagyon is egyértelmű, mely szerint a különvagyont képező "B" úti lakás eladási ára a "A" úti lakás vételárába folyt be. Támadta fellebbezésében a perköltségre vonatkozó rendelkezéseket is, kérve az I.r. alperes javára megállapított összeg mérséklését. Az I.r alperes fellebbezési ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. Hangsúlyozta, hogy a tanúvallomások értékelése során figyelemmel kell lenni arra a körülményre, hogy a "A" utcaként emlegetett ingatlan valójában két ingatlannak, egy teleknek, és egy lakásnak felel meg. A felperes fellebbezése a keresetét elutasító ítéleti rendelkezés tekintetében nem alapos, míg a perköltség tekintetében az alábbiak szerint megalapozott. A megyei bíróság a per eldöntéséhez szükséges körben lefolytatta a bizonyítási eljárást, a peradatok okszerű mérlegelésével helyes tényállást állapított meg, érdemi döntésével, annak indokaival az ítélőtábla egyetértett, a fellebbezésre tekintettel csupán az alábbiakat emeli ki. A Csjt. 27.§
(1)bekezdése értelmében a házastársasak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. A felperes módosított keresetét arra alapította, hogy a különvagyonának minősülő "B" utcai ingatlan értékesítéséből származó vételárat a per tárgyát képező "A" utcai lakásingatlan megvásárlására fordították, így az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzetten túl további ¼ tulajdoni hányad a különvagyona értékén szerzett vagyontárgynak, azaz a Csjt. 28.§
(1)bekezdés d./ pontja értelmében különvagyonnak minősül. A "A" utcai lakás megvásárlására a felperes és az I.r alperes házassági életközösségének fennállása alatt került sor, így a Csjt. 27.§
(1)bekezdés szerinti vélelem szól amellett, hogy az ingatlan a házastársak osztatlan közös tulajdonába tartozik. A Pp. 164.§
(1)bekezdése értelmében a felperesnek kellett bizonyítania, hogy a vélelemmel szemben megalapozott a különvagyoni igénye. A megyei bíróság a Pp. 3.§
(3)bekezdésében foglalt kötelezettségének eleget téve tájékoztatta a felperest a bizonyítandó tényről, a bizonyítási teherről és a bizonyítás sikertelenségének jogkövetkezményeiről (10.számú jegyzőkönyv). A felperes a bizonyítási eljárás későbbi szakaszában - okirati bizonyítékainak csatolását és az indítványozott tanúk meghallgatását követően - úgy nyilatkozott, hogy nem kíván további bizonyítási indítványt előterjeszteni a tekintetben, hogy a "B" utcai ingatlan értékesítéséből befolyt vételár a perbeli lakás megvásárlására került felhasználásra. Az első fokú bíróság ítéletében helytállóan foglalt állást akként, hogy a rendelkezésre bocsátott peradatokkal a felperes a bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. Az I.r alperes a jelen perben vitatta, hogy a "B" utcai lakás vételárát a "A" utcai lakás megvásárlására fordították, ugyanakkor a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság előtt P.20.954/
- folyamatban volt perben e tekintetben elismerő nyilatkozatot tett (39/F/
- szám alatt csatolt irat). A felperes édesapja, id. I.rendű felperes neve a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság előtt P.20.170/
- szám alatt folyamatban volt perben előterjesztett viszontkeresetében azt állította, hogy a "A" utcai telek felperesi tulajdoni hányadát ingyenesen jutatta a felperesnek (39/F/1.szám alatt csatolt irat). A P.20.954/
- szám alatt folyamatban volt perben előadta, hogy a "A" utcai lakást ellenszolgáltatás nélkül fiának és feleségének, valamint unokáinak juttatta. A jelen perben tanúként előbb úgy nyilatkozott, hogy a házastársak a "A" utcai lakást nem a "B" utcai ingatlan vételárából, hanem megtakarításukból és hitelből vásárolták (13.számú jegyzőkönyv), majd azt nyilatkozta, hogy a lakás megvásárlásának forrásául a házastársak által felvett hitelen felül az ő juttatása szolgált. A fenti, egymásnak ellentmondó nyilatkozatok mellett az alperes édesanyjának, "D"-nek a tanúvallomása is a bíróság rendelkezésére áll, értékelésénél azonban figyelemmel kell lenni egyrészt arra, hogy az előadottakról csupán hallomás útján szerzett tudomást, másrészt arra a körülményre, hogy a "A" utcai ingatlan két, jogilag egymástól elkülönülő, önálló ingatlant, a lakás- és telekingatlant egyaránt magába foglalja. Ugyancsak helytállóan vonta értékelése körébe az első fokú bíróság azt, hogy a "B" utcai lakás értékesítésére
- júliusában, míg a perbeli lakás megvásárlására csupán
- októberében került sor. A fenti körülmények együttes, mindenre kiterjedő, okszerű mérlegelése útján nem lehet ítéleti bizonyossággal megállapítani, hogy a "B" utcai lakás vételárát a házas felek a "A" utcai lakás megvásárlására fordítottak. A vélelemmel szemben ennek bizonyítása a felperest terhelte volna, a bizonyítás sikertelenségének jogkövetkezményeit neki kell viselni. A fentebb kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla a megyei bíróság fellebbezéssel támadott ítéletét a per főtárgya tekintetében a Pp.
- §
(2)bekezdés első fordulata alapján helybenhagyta, ugyanakkor mellőzte a fennálló ingatlan-nyilvántartási állapot megállapítására irányuló ítéleti rendelkezést, ilyen tartalmú megállapításra ugyanis jelen perben a Pp. 123.§-ában foglaltakra figyelemmel nincs eljárásjogi lehetőség. A perköltséggel kapcsolatos fellebbezési kérelem elbírálása körében az ítélőtábla megállapította, hogy a megyei bíróság a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM. rendelet téves alkalmazásával határozta meg 800.000,- Ft + Áfa összegben az ügyvédi munkadíjat, ugyanis a rendelet 3. §
(2)bekezdés b./ pontjának figyelembevételével az első fokú eljárásra megállapítható ügyvédi munkadíj legfeljebb 633.600,- Ft + Áfa összegben állapítható meg. Erre tekintettel a másodfokú bíróság az I.r. alperes javára megítélt perköltség összegét a 25%-os Áfát magába foglaló 7....000,- Ft ügyvédi munkadíjból és az ítélőtábla Pf.III.20.160/2008/3. számú végzésével megállapított 100.000,- Ft eljárási költségből álló 890.000,- Ft-ra szállította le. A felperes fellebbezése túlnyomórészt (95%-ban) eredménytelen maradt. Erre figyelemmel a Pp. 81.§
(1)bekezdésében foglaltak szerint köteles megfizetni az I.r. alperesnek a 3.613.750,- Ft fellebbezési érték és a 32/2003. (VIII22.) IM. rendelet 3.§
(2)bekezdés a./ pontjában és
(5)bekezdésében foglaltak szerint meghatározott - 25% Áfát magában foglaló ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget. A felperes és az I.r. alperes a 6/1986. (VI.26.) IM. rendelet 13.§
(2)bekezdése alapján -a másodfokú eljárásban való pernyertesség arányában - köteles viselni a feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket. Győr, december 7. napján Dr. Világi Erzsébet . Maurer Ádám . Havasiné Dr. Orbán Mária a tanács elnöke előadó bíró bíró