Győri Ítélőtábla Pf.I.20.209/2009/4.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Győri Ítélőtábla a dr. Gyovai Sándor ügyvéd által képviselt felperesnek a Hollósiné dr. Prohászka Dóra ügyvéd által képviselt alperes ellen 40.500,- forint tartozás megfizetése iránti perében a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság
- március hó
- napján meghozott P.21.071/2008/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a megfellebbezett részében megváltoztatja és az alperes által a felperes részére 15 napon belül fizetendő összeget 40.500,- (Negyvenezerötszáz) forintra és ezen összegnek
- április
- napjától a kifizetés napjáig járóan a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező késedelmi kamataira felemeli. Az alperes által a felperes részére fizetendő elsőfokú perköltség összegét 12.000,(Tizenkettőezer) forintra felemeli. Köteles az alperes 15 napon belül megfizetni a felperes részére 10.000,- (Tízezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A megyei bíróság fellebbezéssel támadott ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 9.000,- forintot és ezen összegnek
- április 1.napjától a kifizetés napjáig számított kamatát, valamint perköltség címén 2.000,- forintot. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint az alperes
- szeptember
- napjától orvos-látogatóként dolgozik. Az alperes
- november
- napjáig a felperes Orvosi Kamaránál kötelező tagsági jogviszonnyal rendelkezett, majd a jogszabályváltozás következtében már nem volt számára kötelező a tagsági viszony. Az alperes szóban jelezte a kamara megyei szervezeténél, hogy tagsági jogviszonyát nem kívánja fenntartani, azonban írásbeli bejelentést nem tett. A tagsági jogviszonyának fennállása ellenére kamarai tagdíjat nem fizetett és
- január
- napjától 2007.március
- napja között 1.500,- forint/hó, összesen 40.500,- forint tagi hátraléka keletkezett a felperesi kamaránál. Az alperes kamarai tagsága véglegesen
- március
- napján szűnt meg. A megyei bíróság a felperes keresetét részben megalapozottnak találta. A megyei bíróság megítélése szerint a felperes alkalmazhatta volna alperessel szemben a megfelelő szankciót ahelyett, hogy a tagdíj-hátralékot folyamatosan nyilvántartsa. A perben nem merült fel adat arra nézve, hogy a felperes a tagi hátralék rendezésére az alperest bármikor felszólította volna. Ezért a bíróság az alperest hat havi tagdíj-hátralék megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A perköltségről a Pp.81.§.
(1)bekezdése alapján rendelkezett. Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, melyben kérte a megyei bíróság ítéletének megváltoztatását és a marasztalás összegének 40.500,- forintra, valamint ezen összegnek a Ptk.301.§.
(1)bekezdése szerinti késedelmi kamataira felemelni. Igényt tartott a teljes elsőfokú perköltség megfizetésére is. Fellebbezésének indokolása szerint a megyei bíróság ítélete teljesen megalapozatlan. Hangsúlyozta, a felperest semmi nem kötelezte arra, hogy felszólítást küldjön az alperesnek, ennek ellenére valamennyi tagi hátralékosnak
- októberében küldött ilyen felszólítást. Sajnos ezt nem ajánlva postázták, ezért erre vonatkozó igazolást becsatolni nem tudja. A megyei bíróság más mércét alkalmazott az alperessel szemben, amikor tényállási elemként állapítja meg, hogy „alperes szóban jelezte a kamara megyei szervezeténél, hogy a tagsági viszonyát nem kívánja fenntartani", pedig ezen tényállítását az alperes semmivel nem támasztotta alá. A felperes pedig hangsúlyozta, hogy a nyilvántartásában kilépésnek nyoma nincs. A per eldöntése szempontjából leglényegesebb kérdés az, hogy köteles lett volna-e a felperes az alapszabály által lehetővé tett szankciót alkalmazni, ahelyett, hogy a tagi hátralékot folyamatosan nyilvántartotta. Álláspontja szerint ilyen kötelezettsége a felperesnek nem volt, a kizárás csak lehetőség, amellyel egyébként igen ritkán élt, hiszen amikor a kamarai tagság kötelező volt, a felperes e szankció alkalmazása esetén tagjai legnagyobb részét kenyérkereső foglalkozásuk gyakorlásának lehetőségétől fosztotta volna meg. Kiemelten hivatkozott arra, hogy a felperesi kamarának sem felszólítás küldési, sem kizárási kötelezettsége nincs, a tagi kötelezettség elmulasztásával a tagsági jogviszony automatikusan nem szűnik meg, a tagsági jogviszony fennállása alatt pedig a tagdíjfizetési kötelezettség fennáll. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az helybenhagyását kérte annak helyes indokai alapján. ítélet megfellebbezett részének Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a feltárt tényállás alapján helyes és megalapozott jogi következtetéseket levonva hozta meg ítéletét, melyet a jogszabályoknak megfelelően megindokolt. Hivatkozott e körben az Orvosi Kamara
- december
- napján elfogadott Alapszabályának
- pontjára is. Álláspontja szerint az elsőfokú eljárásban is hivatkozott az alperes az Alapszabály egyértelműen fogalmaz a kizárás tekintetében. Az Alapszabály nem választható lehetőségként rögzíti a hat havi hátralékot felhalmozó tagok kizárását, az megítélése szerint kötelező. A Ptk.5.§-a tiltja a joggal való visszaélést. A felperes évekig nem tett semmilyen intézkedést a tagi tartozás behajtása érdekében, alperest a fizetésre nem szólította fel, s a kamarai Alapszabály rendelkezései ellenére tagsági jogviszonyát nem szüntette meg. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp.256/A.§.
(1)bekezdés f./pontja alapján tárgyaláson kívül és a Pp.253.§.
(3)bekezdése értelmében a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között bírálta el és az alábbiak szerint megalapozottnak találta. Az ítélőtábla álláspontja szerint a felperes fellebbezésében felhozott érvekre figyelemmel a per eldöntése szempontjából a leglényegesebb kérdés az, hogy a felperes köteles lett volna az alapszabály által lehetővé tett kizárási szankciót alkalmazni az alperessel szemben a tagdíj nem fizetése miatt, vagy sem. A perben az nem volt vitás, hogy az alperes
- szeptember
- napjától a felperesi kamara helyi szervezeténél kamarai tagsági jogviszonnyal rendelkezett. Az alperes azt állította, hogy
- novemberében - miután
- november
- napjáig a Magyar Orvosi Kamaránál kötelező volt a tagsági jogviszony - a kötelező tagsági jogviszony megszűnésekor a felperesi kamara megyei irodájánál szóban bejelentette a tagnyilvántartásból való törlését, mivel kizárólag orvos-látogatóként dolgozik. Írásban ilyen bejelentést nem tett. Ugyanakkor a felperes előadása szerint ilyen bejelentés az alperes részéről nem történt, így az alperes kamarai tagsága
- március
- napjával szűnt meg. A jogviszony fennállásakor hatályban lévő, a Magyar Orvosi Kamaráról szóló
- XXVIII. számú törvény 19.§.
(1)bekezdés e./ pontja szerint a MOK tagja lehet az, aki többek között az Alapszabályban meghatározott módon a kamarai tagdíjat megfizeti. A felhívott jogszabályi rendelkezés 23.§.
(1)bekezdés a./ és b./ pontja értelmében megszűnik a tagsági jogviszonya annak, aki a tagsági viszonyáról lemondott, nem felel meg a 19.§.
(1)bekezdésében meghatározott tagsági feltételeknek. A 23.§.
(3)bekezdése értelmében az
(1)bekezdés b./pontjában meghatározott esetben a helyi kamara írásbeli, indokolt határozattal rendelkezik a tagsági viszony megszüntetéséről. E vonatkozásban a felperesi kamarának a
- december
- napján elfogadott Alapszabályának
- pontja kimondja, a tagdíjnyilvántartó jelzése alapján a helyi kamara elnöke írásbeli indokolt határozatban rendelkezik a tagok sorából törléséről annak, aki írásbeli felszólítás ellenére sem rendezi - 30 napon belül - póttagdíjjal együtt hat havi összeget meghaladó tagdíjfizetési hátralékát. Az Alapszabály
- pontja értelmében a kilépési szándékot a helyi kamarához írásban kell bejelenteni. A felhívott jogszabályi rendelkezés és az Alapszabály értelmében a tagdíjfizetés elmulasztásával a tagsági jogviszony automatikusan nem szűnik meg, annak előfeltétele a kamara részéről a kizárásra irányuló eljárás lefolytatása. Ezen eljárás lefolytatása pedig sem a törvény előírása, sem pedig az Alapszabály szerint a felperes részéről nem kötelező, ez csak lehetőség. Így téves a megyei bíróságnak és az alperesnek az ezzel kapcsolatos jogi álláspontja. Az Alapszabály
- pontja értelmében az alperesnek írásban kellett volna bejelentenie a tagsági jogviszonyának a megszüntetését, ez részéről általa is elismerten elmaradt. Erre figyelemmel a jelen perben a Pp.164.§.
(1)bekezdése alapján az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy ő a tagsági jogviszonyának a megszüntetését
- novemberében a felperesi kamara helyi szervezeténél szóban bejelentette. A felperes ezt vitatta, ugyanakkor az alperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, mivel ezen előadását semmivel nem tudta igazolni. Ezért az alperes tagsági jogviszonya
- március
- napjáig - a jogszabályváltozás időpontjáig - fennállt a felperesi kamaránál, így köteles a
- január
- napjától
- március
- napja között fennálló havi 1.500,- forint tagdíjfizetési kötelezettségének teljes egészében eleget tenni. Mindezen indokok alapján az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a megfellebbezett részében a Pp.253.§.
(3)bekezdése alapján a részletesen kifejtett indokok értelmében megváltoztatta. Egyben az alperest a Ptk.301.§.
(1)bekezdése szerinti késedelmi kamatainak a megfizetésére kötelezte, figyelemmel arra, hogy az elsőfokú ítélet e vonatkozásban pontatlan - végrehajthatatlan - rendelkezést tartalmaz. Az elsőfokú ítélet megváltoztatása kihatással volt az alperes által a felperes részére fizetendő elsőfokú perköltség összegére is, hiszen a felperes teljes egészében pernyertes lett. Így a Pp.78.§.
(1)bekezdése alapján az alperes köteles a felperes teljes felmerült perköltségének a megfizetésére. Az ítélőtábla a másodfokú perköltségről a Pp.78.§.
(1)bekezdése alapján rendelkezett. Az összegszerűség megállapításánál figyelemmel volt a felperes által lerótt illetékbélyeg mint készkiadás - összegére is. Győr,
- évi december hó
- napján Dr. Ábrahám Éva sk. a tanács elnöke .Vass Mária sk. előadó bíró Dr. Lezsák József sk. bíró