A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA Bfv.I.516/2009/3.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, 2009 év október hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő v é g z é s t : Az elöljárói hatalommal visszaélés vétsége miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a pótmagánvádló által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsának Kb.IV.178/2008/
- számú és a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának 6.Kbf.121/2008/
- számú végzését hatályában fenntartja. A felülvizsgálat során felmerült 8.230 (nyolcezer-kettőszázharminc) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa a rendelkező részben megjelölt,
- november
- napján meghozott végzésével a pótmagánvádló vádindítványa alapján a vádlott ellen a Btk.
- § e.) pontjába ütköző és aszerint büntetendő elöljárói hatalommal visszaélés vétsége miatt indult büntetőeljárást elévülés okából megszüntette. A végzés tartalmazza a vádindítvány tényállását, ami a következő: A vádlott által készített és elfogadott a MH Honvéd Vezérkar Műveleti Főcsoportfőnökség SZMSZ-ben szándékosan olyan rendelkezést fogadott el, mely szerint a vádlottat távollétében két helyettese közül az ő beosztásnál alacsonyabb beosztású személy helyettesíti. Ez a rendelkezés ellentétes és súlyosan sérti a katonai hierarchiát, és olyan helyzetet teremtett, amely a pótmagánvádló tekintélyét jelentősen aláásta. Ezen eseményt előzte meg számos olyan esemény, ami egyértelműen és kétséget kizáróan azt bizonyítja, hogy az SZMSZ készítője és elfogadója szándékosan hozott olyan rendelkezést, melynek következtében a vádlott hátrányosabb bánásmódban részesítette a pótmagánvádlót. Rögzítette még az elsőfokú bíróság, hogy a tényállásban szereplő SZMSZ a vádlott által
- május 2-án került aláírásra; azt a Honvéd Vezérkari Főnök
- május 3-án hagyta jóvá. Továbbá, hogy a pótmagánvádló a fentebb leírt cselekmény miatt az ügyészségen
- május
- napján tett feljelentést. A feljelentését a Budapesti Katonai Ügyészség - mivel a cselekmény nem bűncselekmény
- május 9-én kelt határozatával elutasította. Az elutasító határozatot a Katonai Főügyészség
- július 5-én helybenhagyta. A megszüntetés jogcímét a bíróság azzal indokolta, hogy a vádindítványban szereplő elöljárói hatalommal visszaélés egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő katonai vétség, amely a Btk.
- §
(1)bekezdés b.) pontja értelmében elévülést félbeszakító eljárási cselekmény hiányában három év alatt elévül. Miután ilyen, a Btk. 35. §
(1)bekezdésében meghatározott, félbeszakító cselekmény a jelen ügyben nem volt, az elévülés
- május 3-án bekövetkezett. A megszüntető határozat ellen, annak hatályon kívül helyezése és a büntetőeljárás folytatásának elrendelése érdekében a pótmagánvádló jelentett be fellebbezést. Az írásban részletesen indokolt fellebbezésében sérelmezte, hogy bár a vádindítványában a nyugállományba helyezése során tanúsított nemcsak az alapvető erkölcsi, hanem konkrét jogi normákat is sértő elöljárói visszaélést is vád tárgyává tette, e magatartásokkal a bíróság egyáltalán nem foglalkozott, hanem kizárólag a Szervezeti és Működési Szabályzattal kapcsolatos tények rögzítésére és vizsgálatára szorítkozott. Az elévülés bekövetkezésének megállapítását azért tartotta tévesnek, mert jogi álláspontja szerint az ügyészségen tett, oda
- május 6-án érkezett feljelentése az elévülést félbeszakította. A határidők számítására vonatkozó büntetőeljárási szabályok alapján ugyanis - figyelemmel a
- május 1-je és 4-e közötti munkaszüneti napokra is - a bíróságnak a feljelentést úgy kellett volna értékelnie, hogy azt még az elévülési időn belül postára adták. A másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a
- március
- napján meghozott 6.Kbf.121/2008/
- számú végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A tényállást felülbírálva leszögezte: az abban foglaltak megegyeznek a vádindítványban leírt tényállással, mivel a pótmagánvádló a vádindítványában kizárólag a Szervezeti és Működési Szabályzattal kapcsolatos vádlotti magatartást jelölte meg a vád ténybeli alapjaként. A nyugállományba vonulásának körülményeiről tett ugyan említést, de csupán olyan szövegkörnyezetben, mint ami a vádlott magatartásának szándékosságát igazolja. Az elsőfokú bíróság jogi indokolását kiegészítette azzal, hogy a Btk.
- §
(1)bekezdése szempontjából büntetőügyben eljáró hatóságnak a jelen esetben a Budapesti Katonai Ügyészség volt tekinthető. Miután pedig e hatóság semmilyen olyan intézkedést nem foganatosított a terhelttel szemben ami az elévülést félbeszakította volna, a vád tárgyát képező katonai vétség büntethetősége ahogy azt az elsőfokú bíróság helyesen megállapította - 2008. május 3-án elévült. * * * A fenti jogerős ügydöntő határozatok ellen a Be. 416. §
(1)bekezdés a) pontjában meghatározott okból, a büntetőeljárásnak a büntető anyagi jogszabályok megsértésével történt törvénysértő megszüntetése miatt, a támadott határozatok hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróságnak a büntetőeljárás lefolytatására utasítása érdekében, a terhelt terhére, a törvényes határidőn belül -
- május 27-én - jogi képviselője útján a pótmagánvádló nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Beadványában kifogásolta, hogy az ítélőtábla a fellebbezésében felhozott, a határidő számítására vonatkozó érveit teljesen figyelmen kívül hagyta, holott az anyagi jogi szabályok az elévülési időtartam számításánál nem rendezik a joggyakorlásra nyitva álló határidő utolsó napjának a kérdéskörét, csak az elévülés határidejének kezdő napját határozzák meg. A jogok gyakorlására nézve az eljárási szabályok adnak pontos útmutatást. Így a Be.
- §-a szabályozza az eljárási cselekmények teljesítésére nyitva álló határidőket. Maga a pótmagánvád is egy olyan eljárási cselekmény, amelyre az eljárásjog szabályai vonatkoznak. Emiatt - álláspontja szerint - a pótmagánvád intézményéhez kapcsolódó anyagi jogi (elévülési) szabály érvényesítésénél is az eljárásjogi szabályokat kell alkalmazni. A határidő számításánál irányadó Be.
- §
(3)és
(4)bekezdésében foglaltakra figyelemmel pedig - minthogy a határidő utolsó napja, azaz május 3-a munkaszüneti nap volt, - az ezt követő első munkanapon postára adott vádindítvány határidőben érkezett. Ami a pótmagánvád elévülést félbeszakító joghatását illeti, az indítványozó azzal érvelt, hogy miután az eljárásnak ebben a szakaszában már kizárólag a pótmagánvádló gyakorolhatja a vádlottal szemben a vádhatóság jogait, értelemszerűen a Btk.
- §-a szerinti elévülést félbeszakító hatósági cselekmény sem lehet más, mint a pótmagánvád benyújtása. Nem értett egyet az ítélőtáblának a nyugdíjazásra vonatkozó megállapításával sem. A másodfokú határozat ezzel kapcsolatos tényállását iratellenesnek tartotta, mert azt - álláspontja szerint - a bíróság a bizonyítékok téves értékelésével állapította meg. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt a Be.
- §-a szerint nyilvános ülésen bírálta el. A pótmagánvádló indítványát minden vonatkozásban fenntartotta. Szóban is hangsúlyozta, hogy a nyugállományba helyezéskor tanúsított önkényes, hatalommal visszaélő magatartása miatt már a vádindítványában is kifejezetten kérte a terheltnek a felelősségre vonását. Az ugyanis a konkrét normaszegéseken túl nemcsak rá és családjára nézve volt sértő és megalázó, hanem szégyenletesként volt értékelhető magára a Magyar Honvédségre nézve is. A terhelt védője ezzel szemben arra hivatkozott, hogy az eljárás megszüntetésére törvényesen került sor; s a támadott határozatok hatályban történő fenntartására tett indítványt. * * * A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt a következők miatt nem találta alaposnak: Előre bocsátja, hogy a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelyre sajátos, külön eljárási szabályok vonatkoznak. Szemben az általános jogorvoslati lehetőséget biztosító fellebbezéssel, amellyel az ügydöntő határozat bármely rendelkezése, tényállás, indokolása is támadható, felülvizsgálatnak csak a Be.
- §-ának
(1)bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okokból és kizárólag a jogerős határozatban megállapított tényállás alapján van helye. A Be. 423. §-ának
(1)bekezdése kötelező erővel írja elő, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozat által megállapított tényállás az irányadó; a tényállás a felülvizsgálati indítványban nem támadható. Mindez azt jelenti, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvány elbírálása során a jogerős ügydöntő határozatban rögzített tényálláshoz annak megalapozottságától függetlenül kötve van. Azt tehát, hogy az adott esetben történt-e olyan anyagi jogi jogsértés, amelyre az indítványban hivatkoznak, kizárólag a sérelmezett határozatban megállapított tények alapján vizsgálhatja. Az érdemi határozatokban esetleg előforduló lényeges ténybeli hibák orvoslására ugyanis másik rendkívüli jogorvoslat, a perújítás szolgál. A fentebb megjelölt eljárási szabályokból következően a Legfelsőbb Bíróságnak azt a felülvizsgálati indítványt, illetve az indítványnak azon részeit amelyekben a tényállás helyességét vitatják, érdemi vizsgálat nélkül figyelmen kívül kell hagynia. Mindezt a pótmagánvádló felülvizsgálati indítványára és szóbeli felszólalására vetítve leszögezhető, hogy a nyugdíjazást érintő érveivel a tényállást kifogásolta, amikor azt ebben a körben iratellenesnek, tévesnek tartotta. A Legfelsőbb Bíróság tehát érdemben az indítványban megjelölt felülvizsgálati ok és a jogerős tényállás alapul vételével kizárólag azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy az elévülés ténye az eljárás megszüntetésének időpontjában már bekövetkezett-e. Az elévülés a büntető anyagi jog által szabályozott jogintézmény, amelynek jogi természetét és határidejét a Btk. 32. §-ának b.) pontja és 33-35. §-ai tartalmazzák. E szabályok lényege szerint az elévülés olyan objektív büntethetőségi akadály, amely a Btk. 34. §-a szerint számítandó kezdő naptól a Btk. 33. §
(1)bekezdés a.) és b.) pontjában meghatározott idő elteltével az elkövető büntethetőségét a törvény erejénél fogva megszünteti. Az elévülés tényét ebből adódóan a büntető ügyekben eljáró hatóságok hivatalból kötelesek vizsgálni, és figyelembe venni. A vonatkozó anyagi jogi szabályok alapján az alapügyben eljárt bíróságok helyesen állapították meg, hogy a vád tárgyát képező katonai vétség egy éves büntetési tételéhez igazodó elévülési idő a Btk. 33. §
(1)bekezdés b.) pontjának második fordulata alapján három év. Az elévülés határidejének kezdő napja befejezett bűncselekmény esetén az a nap, amikor a törvényi tényállás megvalósult. (Btk.
- § a.) pontja) A vád tárgyaként megjelölt bűncselekmény, az elöljárói hatalommal visszaélés nem eredmény bűncselekmény, így az elkövetési magatartás kifejtésével befejezett. Az irányadó tényállás szerint a visszaélő elkövetési magatartás a Szervezeti és Működési Szabályzat aláírása, amelyre a terhelt részéről
- május
- napján került sor. Ehhez képest az, hogy a szabályzatot a Honvéd Vezérkari Főnök mikor hagyta jóvá közömbös, hiszen az az elkövetési magatartáson már kívül esik. Ekként pedig az elévülés kezdő napja helyesen
- május 2-a, és nem
- május
- napja. Minthogy az elévülés a fentebb kifejtettek értelmében büntető anyagi jogi jogintézmény, az elévülési idő a büntetőeljárási szabályoktól függetlenül folyik, és az elévülési határidő leteltével a büntethetőségi akadály a kezdőnapnak megfelelő napon beáll, függetlenül attól, hogy az munkaszüneti nap vagy sem. Miután a jelen esetben az elévülési idő kezdő napja
- május 2a, az elévülés
- május 2-án bekövetkezett. Ha az elévülés bekövetkezett, az utóbb semmilyen ok folytán nem éledhet fel. Az elévülést félbeszakító intézkedés is csak az elévülési idő bekövetkezte előtt történhet. Kérdés tehát, hogy a vádindítványnak
- május 2-a előtt, illetve a munkaszüneti napot követő első napon való postára adása - amely
- május 6-án érkezett meg a katonai ügyészségre - az elévülést annak bekövetkezése előtt félbeszakíthatta-e és ezáltal az elévülés határideje ismét elkezdődött-e. A Btk.
- §-ának
(1)bekezdése szerint az elévülést a büntető ügyekben eljáró hatóságoknak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye szakíthatja félbe. A jelen esetben ezek az együttes törvényi előfeltételek hiányoznak. Kétségtelen, hogy a pótmagánvádlónak a vádindítványa az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási intézkedése ugyan, azonban a pótmagánvádló nem büntető ügyekben eljáró hatóság. Az ugyanis, hogy a bírósági eljárásban a pótmagánvádló az ügyész jogait gyakorolja a törvény eltérő rendelkezése hiányában, nem jelenti azt, hogy jogi státusza azonos lenne az ügyészével, tehát büntetőeljárásban eljáró hatóság lenne. A Be. egyértelmű különbséget tesz a büntetőügyekben eljáró hatóságok (II-IV. Fejezet) és a büntetőeljárásban résztvevő személyek (V. Fejezet) között, a pótmagánvádlót ez utóbbiak között (
- §) sorolja fel. Az indítványban kifejtett jogi állásponttal szemben ez önmagában is kizárja az elévülés félbeszakadását, nevezetesen azt, hogy a vádindítvány postára adása félbeszakadás előidézésére alkalmas eljárási cselekmény lenne. Nem beszélve most arról, hogy a pótmagánvádló a vádindítványt akkor adta postára, amikor az elévülés a törvény erejénél fogva amúgy is már bekövetkezett. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, hanem a megtámadott határozatokat a Be.
- §-a alapján hatályukban fenntartotta. A kirendelt védő díjával felmerült bűnügyi költséget a Be.
- §ának
(1)bekezdése értelmében az állam viseli. A Legfelsőbb Bíróság végzése elleni fellebbezést a Be. 3. §-ának
(4)bekezdése, felülvizsgálatának lehetőségét pedig a Be. 416. §
(4)bekezdésének b.) pontja kizárja. Az alapügyben hozott ügydöntő határozatokkal szembeni ismételt felülvizsgálati indítvány tilalmáról a Be. 418. §-ának
(3)és 421. §-ának
(3)bekezdése rendelkezik. Budapest,
- október
- Dr. Belegi József s. k. a tanács elnöke, Dr. Horváth Ibolya s. k. előadó bíró, Dr. Mészár Róza s. k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő MTné