Kfv.I.35.137/2009/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Pintér Gyula ügyvéd által képviselt felperes neve felperesnek a Katorné dr. Szabó Annamária jogtanácsos által képviselt Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatal Hatósági Főosztály Dél-dunántúli Kihelyezett Hatósági Osztály alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben a Somogy Megyei Bíróság
- november
- napján kelt 14.K.21.733/2008/
- számú jogerős ítélete ellen a felperes által
- sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Somogy Megyei Bíróság 14.K.21.733/2008/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 100.000 (százezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 663.000 (hatszázhatvanháromezer) felülvizsgálati eljárási illetéket. - külön forint Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél a 2002-
- adóévekre vonatkozó személyi jövedelemadó bevallás utólagos ellenőrzését végezte, amelynek alapján a felperes terhére összesen 11.043.028 forint adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. Az adóhatóság a felperes által hivatkozott és fedezetként megjelölt 25.000.000 forint kölcsönnel összefüggésben kapcsolódó vizsgálatot folytatott T. Á. ...-i lakosnál és azt állapította meg, hogy ilyen összegű kölcsönt a felperesnek T. Á. nem nyújthatott. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes
- szeptember 5-i határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte hivatkozással arra, hogy a T. Á-tól származó 25.000.000 forint kölcsönt, mint a felperesi kiadások fedezetét hitelt érdemlően bizonyította. A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az adóhatóság T. Á-t a kapcsolódó vizsgálat során meghallgatta, ezzel a tényállást megfelelően tisztázta, azért az említett személy ismételt tanúkénti meghallgatása szükségtelen. Az adózás rendjéről szóló
- évi XCII. törvény (Árt.) 108.§
(1)és
(2)bekezdésére, 109.§
(1)és
(3)bekezdésére hivatkozással hangsúlyozta, hogy a felperest terhelte annak kétséget kizáró bizonyítása, hogy
- márciusában T. Á-tól 25.000.000 forint kölcsönt kapott. A megyei bíróság kiemelte, hogy T. Á. a vizsgált időszakban jövedelemmel nem rendelkezett, az általa megjelölt hozzátartozói bankszámla adatai nem támasztják alá a kölcsönnyújtás tényét. A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelemnek helyt adó döntés meghozatalát kérte. Sérelmezte, hogy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
- évi CXL. törvény (Ket.) 49.§-ában írtak ellenére T. Á. tanúkénti meghallgatásáról értesítést nem kapott, ezért arra sem volt lehetősége, hogy a tanúvallomásban esetlegesen felmerült ellentmondásokat tisztázhassa. Erre pedig a tanú meghallgatása során az adóhatóság sem tett kísérletet. A meghallgatás során nem tisztázták, hogy a T. Á. által adott kölcsön összege honnak, milyen bankszámláról származott. Az alperes ellenkérelmében fenntartását kérte. a jogerős ítélet hatályában való A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az Art. 108.§
(1)bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. A 108.§
(2)bekezdés értelmében az adóhatóságnak kell bizonyítania, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik. A 109.§
(1)szerint, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. A
(3)bekezdés értelmében a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja, egyebekben pedig az eljárásra a VII. fejezetben foglalt rendelkezések az irányadók. Az adóhatóság az adózó által előadott tények, adatok valóságtartalmát az adó-megállapításhoz való jog elévülési idejét megelőző időszakra vonatkozóan is vizsgálhatja, ha az adózó állítása szerint vagyongyarapodásának forrása ezen időszakban keletkezett. A felperes felülvizsgálati kérelmében vitatta a becslés jogalapját is és sérelmezte, hogy az adóhatóság megyei bíróság által elfogadott becslése nem a valós adóalapot valószínűsíti. A becslés módszere és összegszerűsége vonatkozásában a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálati eljárásban olyan új tényre, körülményre, amely nem volt a megelőző eljárás tárgya, amelyre vonatkozóan a fél a peres eljárásban nem hivatkozott, amelyre nézve bizonyítékait nem jelölte meg, nem lehet hivatkozni (EBH 2002.653.). A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye (BH 2002.29.). A bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapuló tényállás a jogerős ítéletet felülvizsgáló Legfelsőbb Bíróságot köti (BH 1996.505.), ehhez képest a bíróság által megállapított tényállás csak akkor iratellenes, ha az az annak megállapítása alapjául szolgáló adatokat illetően ellenkezik az iratok tartalmával. Nem állapítható meg azonban iratellenesség azon a címen, hogy a bíróság álláspontja egyes bizonyítékokkal ellenkezik, mert ez a körülmény nem iratellenességet támad, hanem a bizonyítékok mérlegelése ellen irányul (BH 1994.639.). A felülvizsgálati kérelemmel szemben a jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy az adóhatóság T. Á-t kapcsolódó vizsgálat keretében jogszerű körülmények között hallgatta meg a 25.000.000 forint összegű kölcsönnel kapcsolatos meghallgatás kitért a pénzösszeg forrására is. A Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy a kölcsönadás tényét illetően a megyei bíróság jelentős körülményként értékelte azt, hogy T. Á. a vizsgált időszakban jövedelemmel nem rendelkezett, az általa megjelölt hozzátartozói bankszámláról pénzt nem vettek ki, illetve a felperes 2002. és 2003. évben csak kisebb összeget fordított a vállalkozására. Utalt arra is, hogy a felperes és T. Á. a kölcsönnyújtás körülményei tekintetében eltérő nyilatkozatot tettek. A Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a megyei bíróság a kölcsönadás körülményeit körültekintően és széleskörűen értékelte, iratellenes megállapítást nem tett, a bizonyítottság hiányára vonatkozó következtetése pedig logikai hibát nem tartalmaz. A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta azt a felperesi álláspontot, hogy a felperesnek nem volt lehetősége kiadásai fedezetének forrását megfelelően tisztázni, illetve pontosítani. A fentiekre figyelemmel a jogerős ítélet nem ellentétes a Ket. 49., illetve 50.§-ában, illetve 109.§-ában előírtakkal, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275.§
(3)bekezdése alapjában hatályában fenntartotta, és az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperest a Pp. 270.§
(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján 100.000 forint felülvizsgálati perköltség, valamint a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Budapest,
- október
- Dr. Madarász Gabriella sk. a tanács elnöke, Dr. Darák Péter sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk. bíró