Kfv.I.35.203/2009/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Bencző Ákos ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a Szilágyiné dr. Baráth Sára jogtanácsos által képviselt Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatal Hatósági Főosztály alperes ellen a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság
- február
- napján kelt 2.K.21.757/2008/
- számú jogerős ítélete ellen az alperes által
- sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei 2.K.21.757/2008/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Az elsőfokú adóhatóság 2001-
- időszakra vonatkozó személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést a felperesnél, amelynek alapján
- szeptember 21-én hozott határozatával a felperes terhére összesen 12.459.145 forint adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. Az alperes a megismételt eljárásban hozott
- szeptember 4-i határozatában az elsőfokú határozatot megváltoztatta és az adókülönbözet összegét 11.864.546 forintban határozta meg, és ezen összeghez igazodóan adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. A határozatának indokolásában rögzítette, hogy a felperes nem igazolta hitelt érdemlő adatokkal
- január 1-én a
- november és december hónapban részére visszafizetett 27.500.000 forint tagi kölcsön meglétét. A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte hivatkozással arra, hogy
- január 1-vel 27.500.000 forint visszafizetett tagi kölcsön nyitó tételként indokolt figyelembe venni. A megyei bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában az adózás rendjéről szóló
- évi XCII. törvény (Art.) 97.§
(4)bekezdésének, 108.§-ának, valamint 109.§-ában foglaltak alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes bevallási adatainak és a feltárt tagi kölcsön összegének ellentmondása megalapozta a felperessel szemben becslés alkalmazhatóságát. Az adóhatóságnak azonban a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. CXL. törvény (Ket.) 50.§
(6)bekezdés, és 72.§ ea), eb) pontja, valamint az Art. 1.§
(3)bekezdése, továbbá a Ket. 2.§
(2)és
(3)bekezdése, továbbá az Art. 130.§-a alapján az adózókkal szemben egységes mércét kell alkalmaznia. Ugyanazon bizonyítékot eltérően nem értékelhet és ennek következtében eltérő tényállást nem állapíthat meg. A jogerős ítélet indokolása rámutatott arra, hogy a perbeli alperesi határozat ellentétes a L. A. és id. felperes neve adózók ügyében hozott jogerős határozatokkal. A felperes által csatolt egyszerűsített éves beszámolók azok kiegészítő mellékletei megfelelnek a korabeli számviteli előírásoknak, amelyekkel a felperes hitelt érdemlő módon bizonyította, hogy az általa
- évben és
- évben január-október között befizetett 27.500.000 forint tagi kölcsönt
- november 14-e és
- december 29-e között a Kft. visszafizette. A visszafizetés indokoltságát támasztotta alá az a tény is, hogy
- évben a Kft-ben tulajdonosváltozás történt. A megyei bíróság a megismételt eljárásra azt az iránymutatást adta, hogy a bíróság által bizonyítottnak értékelt elévülési időn túl keletkezett bevételi forrást, mint nyitó egyenleget a másik két adózó ügyével azonos elbírálás szerint el kell fogadni és ennek függvényében kerülhet sor a felperes személyi jövedelemadó alapjának és esetleges adófizetési kötelezettségének a megállapítására. A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet ellentétes az Art. 95.§
(1), 97.§
(4), 108.§
(1)és
(2), valamint 109.§
(1)és
(3)bekezdésében foglaltakkal. Sérelmezte, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a visszafizetett 27.500.000 forint tagi hitel szolgált
- évi kiadásai fedezetéül, olyan bizonyítékot az adóhatóság nem tárt fel, amely a hivatkozott pénzösszeg felhasználását tanúsítaná. Kiemelten hivatkozott az alperes arra, hogy a felperes pénzkészletét körültekintően jó kamatozású számlán helyezte el, számlájának egyenlege
- január 1-én 105.000.000 forint összeget mutatott. Sérelmezte, hogy a megyei bíróság ezt a körülményt ítéletében nem értékelte. Hangsúlyozta, hogy a jogerős ítélet kiterjesztően értelmezi az Art. 130.§-át, a perbeli esetben nem a szerződést vagy ügyletet minősített, csupán annyi történt, hogy az adóhatóság egyik részlege elfogadta nyitó tételként a
- év végi tagi hitel visszafizetéseket, a másik nem. Utalt arra is, hogy id. felperes neve és L. A. esetében lényegesen alacsonyabb összegű tagi hitel visszafizetés történt. Hangsúlyozta, hogy a bíróság döntése nem alapulhat az adóhatóság másik ügyében hozott esetlegesen hibás döntésén. Álláspontja szerint a felperes nem bizonyította hitelt érdemlő módon a 27.500.000 forint tagi hitel rendelkezésre állását, illetve azt, hogy az későbbi kiadásának fedezetéül szolgált. Arra is rámutatott, hogy az L. Kft. feltehetőleg nem rendelkezett elegendő pénzeszközzel a tagi kölcsön visszafizetéséhez, illetve nem állapítható az sem, hogy a kifizetés a valóságban mikor történt. Kifejtette tovább, hogy a felperes hátrányára esik, amennyiben az időszaki pénztárjelentést az elévülési időn túl nem őrizte meg. A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte kiemelve azt az Art. 1.§
(1)bekezdésében meghatározott követelményt, hogy az adózók jogainak és kötelezettségeinek egységes szabályozása folytán az adóhatóságnak a bizonyítékokat egységesen kell értékelniük különösen azonos jogviszony vonatkozásában. Kifejtette, hogy az iratok között fellelhető kölcsönszerződések, bevételi pénztárbizonylatok, főkönyvi kivonatok a társaság egyszerűsített éves beszámolója, annak kiegészítő mellékletei a nyújtott tagi kölcsönök összegét pontosan tartalmazzák és ugyanígy igazolják a tagi kölcsönök visszafizetését is. Hangsúlyozta, hogy id. felperes neve és L. A. adóellenőrzése során ugyanezen okirati bizonyítékokat csatolták. Előadta, hogy a tagi kölcsön visszafizetések készpénzben történtek röviddel 2001. január 1-ét megelőzően. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az Art. 108.§
(1)bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti az adóhatóság. A 108.§
(2)bekezdés értelmében az adóhatóságnak kell bizonyítania, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik. A 109.§
(1)bekezdése szerint, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége. A
(3)bekezdés értelmében a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja, egyebekben pedig az eljárásra az e fejezetben foglalt rendelkezések az irányadók. Az adóhatóság az adózó által előadott tények, adatok valóságtartalmát az adó-megállapításhoz való jog elévülési idejét megelőző időszakra vonatkozóan is vizsgálhatja, ha az adózó állítása szerint vagyongyarapodásának forrása ezen időszakban keletkezett. A becslés módszere és összegszerűsége vonatkozásában a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálati eljárásban olyan új körülményre, amely nem volt a megelőző eljárás tárgya, amelyre vonatkozóan a fél a peres eljárásban nem hivatkozott, amelyre nézve bizonyítékait nem jelölte meg, nem lehet hivatkozni (EBH 2002.653.). A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye (BH 2002.29.). A Legfelsőbb Bíróságot, mint felülvizsgálati bíróságot a jogerős ítéletben helytállóan és okszerűen megállapított tényállás köti (BH 1996.505.). A bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapuló tényállás a jogerős ítéletet felülvizsgáló Legfelsőbb Bíróságot köti, ehhez képest a bíróság által megállapított tényállás csak akkor iratellenes, ha az az annak megállapítása alapjául szolgáló adatokat illetően ellenkezik az iratok tartalmával. Nem állapítható meg azonban iratellenesség azon a címen, hogy a bíróság álláspontja egyes bizonyítékokkal ellenkezik, mert ez a körülmény nem iratellenességet támad, hanem a bizonyítékok mérlegelése ellen irányul (BH 1994.639.). Az Art. 1.§
(1)bekezdése értelmében a törvény egységesen kívánta szabályozni az adózók jogait és kötelezettségeit. Az egységes jogalkalmazás és jogértelmezés a Legfelsőbb Bíróság következetes gyakorlata szerint nem akadályozhatja a közigazgatási hatóságot abban, hogy korábbi törvénysértő gyakorlatától eltérjen. Amint arra az alperes felülvizsgálati kérelmében helyesen mutatott rá, hogy a felperes, illetve testvére és édesapja tagi kölcsön nyújtása, illetve a kölcsön visszafizetése nem ugyanazon jogviszony. Az alperes eljárása tehát nem ellentétes az Art. 130.§-ának azon szabályával, amely az eltérő minősítést ugyanazon jogviszony esetében tiltja. Az adóhatóság azonban minden ügyben megkülönböztetés nélkül a törvényeknek megfelelően köteles eljárni és intézkedni [Art. 1.§
(3)bekezdése]. A törvényeknek megfelelően gyakorolhatja jogait és teljesíti kötelezettségeit [Art. 1.§
(2)bekezdése]. A fenti elvekből következően a megyei bíróság helyes jogelvet fogalmazott meg, amikor megállapította, hogy az adóhatóság ugyanazon bizonyítékot nem értékelhet eltérően és ennek következtében eltérő tényállást nem állapíthat meg (jogerős ítélet
- oldal
- bekezdésének utolsó mondata). Ezért a Legfelsőbb Bíróság a továbbiakban azt vizsgálta, hogy az alperes hivatkozott-e olyan körülményre, amely kizárólag a felperessel kapcsolatban állapítható meg és nem azonos a felperes testvérének, illetve édesapjával adóügyében tett megállapítással. A Legfelsőbb Bíróság e körben azt állapította meg, hogy az alperes felülvizsgálati kérelmében egyetlen olyan tényt jelölt meg, amely a másik két esettől különböző, nevezetesen arra hivatkozott, hogy a felperes hozzátartozói esetében lényegesen alacsonyabb összegű tagi hitel visszafizetés történt (felülvizsgálati kérelem
- oldal
- bekezdése). A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a perbeli esetben a visszafizetés összegszerűsége a nyitó tételként történő elfogadás vonatkozásában a felperes terhére nem értékelhető. Az alperes ugyanis nem tárt fel olyan egyértelmű bizonyítékot, amely a magasabb összegű visszafizetés lehetőségét kizárja. Az alperes ugyan hivatkozott arra, hogy kétséges: a Kft. rendelkezett-e elegendő pénzeszközzel a tagi kölcsön visszafizetésének a teljesítéséhez, azonban ezt a felperes bizonyítási kötelezettségének körébe sorolta és a bizonyítottság hiányát a felperes terhére rótta. A felperesnek azonban az Art. 109.§
(3)bekezdése értelmében a vagyongyarapodás forrását, a szerzés tényét és időpontját kellett igazolnia, amely körülményeket az alperes a felperes hozzátartozói vonatkozásában bizonyított tényként elfogadott. E vonatkozásban tehát az alperes nem jelölt meg olyan bizonyított tényt, amely a felperessel szembeni eltérő döntést megalapozza. Mindezen indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság is szükségesnek ítéli az alperes további vizsgálódását a vizsgált időszak nyitó tételét illetően. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275.§
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő alperest a Pp. 270.§
(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján a felperes felülvizsgálati perköltségének megfizetésére kötelezte. A le nem rótt felülvizsgálati illetéket az illetékekről szóló
- évi XCIII. törvény
- §-a és a 6/
- (VI.26.) IM rendelet 14.§-a értelmében az alperes személyes illetékmentessége folytán az állam viseli. Budapest,
- november
- Dr. Madarász Gabriella sk. a tanács elnöke, Dr. Darák Péter sk. előadó bíró, Dr. Hajnal Péter sk. bíró