Kfv.35149/2008/9 – Kúria

Kfv.I.35.149/2008/9.szám A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága a dr. Somlai Péter ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Kádár Mihály jogtanácsos által képviselt Vámés Pénzügyőrség Észak-Alföldi Regionális Parancsnoksága alperes ellen vámügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróságon 1.K.21.232/

1. számon indított és ugyanezen bíróság
2. január 28-án kelt 1.K.21.232/2007/
3. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes részéről
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon megtartott - nyilvános -tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t A Legfelsőbb Bíróság a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 1.K.21.232/2007/
5. számú jogerős ítéletét, és az alperes 5051/
6. számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezi. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 100.000 (egyszázezer) forint elsőfokú, és 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget. A feljegyzett 207.300 (kettőszázhétezer-háromszáz) forint kereseti és 207.300 (kettőszázhétezer-háromszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A záhonyi vámhivatal
7. április 8-án az orosz V.cég indítványára TIR igazolvány fedezete mellett 32 db raklap 39.800 EUR értékű pamutszövetet vámkezelt külső árutovábbítási eljárásban. A vámkezelés feltétele az volt, hogy
8. április 16-ig a főkötelezett a rendeltetési vámhivatalnál (Nápolyban) bemutatja az árut. A záhonyi vámhivatal
9. június 21-én tájékoztatta a felperest arról, hogy a TIR igazolvány mentesítéséről, a TIR művelet befejezéséről nem kapott visszajelzést, ezért kérte annak igazolását, hogy a TIR művelet a rendeltetési vámhivatalnál befejeződött. A felperes
10. szeptember 28-án válaszolt a felhívásra, és megküldte az olasz csendőrség által felvett jegyzőkönyv másolatot, mely szerint
11. április 12-én ismeretlen személyek a rakományt elrabolták. A csendőrök a megindult nyomozás során 15 raklap árut megtaláltak és a fuvarozó képviselőjének visszaadták. A rendeltetési vámhivataltól visszaérkezett keresőlevél szerint a továbbított árukat és a TIR igazolványt nem állították vám elé, az áru további részének sorsa ismeretlen. A z. vámhivatal
12. október 19-én megkereste a rendeltetési vámhivatalt (a nápolyi vámhatóságot). Megkeresésére válasz nem érkezett, ezt követően
13. január 23-án megkereste a felettes olasz vámszerveket, ez a megkeresés is eredménytelen volt. Ezért az elsőfokú vámhatóság
14. február 13-án kelt elsőfokú határozatával kötelezte a V. oroszországi illetőségű céget összesen 3.454.361 Ft vámtartozás megfizetésére. Egyúttal a TIR Egyezmény
15. Cikk /1/ bekezdés alapján tájékoztatást küldött a felperesnek a határozatról. Felhívta a figyelmét, hogy a TIR igazolvány birtokosa a megadott határidőn belül nem teljesíti a fizetési kötelezettségét, a TIR eljárás mentesítésére nem került sor, a vámhatóság a TIR Egyezmény
16. Cikk /7/ bekezdés alapján a garanciavállaló egyesület felé benyújtja a fizetési követelését. A z. vámhivatal
17. június 19-én kelt végzésében a köztartozás végrehajtásának felfüggesztéséről döntött. A végzés indokolása szerint ismertté vált, hogy az elkövetés helye Olaszország, ezért az eljárás lefolytatására az olasz vámhatóság a jogosult, a vámtartozás behajtásáról ő fog gondoskodni. Az eljárás felfüggesztését követően alperes utasítására az elsőfokú vámhatóság
18. február 15-én kelt végzésével a vámtartozás bevételezési eljárás felfüggesztését megszüntette, egyúttal a felperest kötelezte 3.454.361 Ft vámtartozás megfizetésére a TIR birtokosának árubemutatási kötelezettségének elmulasztása miatt mint egyetemleges fizetési kötelezettet. A fellebbezés folytán eljáró alperes
19. május 25-én kelt 5051/
20. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes határozatában megállapította, hogy a Vámkódex
21. Cikke alapján vizsgálta a vámtartozás keletkezésének helyét. Álláspontja szerint a vámtartozás beszedésére elsődlegesen az olasz vámhatóság a köteles. Tekintettel azonban arra, hogy a megkeresett olasz vámigazgatás és szakterületi koordinátor nem intézkedett, a vámhivatalnak a Vhr. 450/b Cikk /1/ bekezdés értelmében folytatnia kellett a beszedési eljárást. A felperes keresetében az alperes határozatának elsőfokú határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezését, másodlagosan az elsőfokú vámhatóság új eljárásra kötelezését kérte. A felperes kifejtette jogi álláspontját, mely szerint a perbeli esetben elsődlegesen a TIR Egyezmény rendelkezéseit kell alkalmazni. A felperes bonyolult nemzetközi levelezéssel kiderítette, hogy a vámáru Magyarország területét elhagyta, belépett Olaszország területére és itt került jogellenesen forgalomba, ezért a Közösségi Vámkódex
22. Cikke szerint az olasz vámhatóság rendelkezik hatáskörrel. A felperes bejelentette, hogy az olasz vámhatóság eljárása során ugyanezen TIR igazolvány alapján kötelezte a fuvarozó céget egyetemlegesen az olasz garantőrrel vámteher megfizetésére. A vámfizetési kötelezettségnek a kötelezettek eleget tettek. Az alperes kérte a kereset elutasítását határozatában kifejtett jogi álláspontot. és fenntartotta a A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 1.K.21.232/2007/
23. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság idézte a vonatkozó
24. évi XXXIV. törvénnyel kihirdetett TIR Egyezmény vonatkozó rendelkezéseit, megállapítva, hogy ebből egyértelmű miszerint a garanciavállaló egyesület a fizetési kötelezettség alól csak mentesített TIR igazolvány megléte esetén mentesül. A magyar vámhivatalok nem vitatták azt a felperesi hivatkozást, miszerint a vámtartozás keletkezésének az a hely, ahol az eredményező esemény történt. Ezért az eljárás felfüggesztésre is került és többszöri megkeresés történt az olasz vámhivatal felé. Tekintettel arra, hogy ezek a megkeresések nem vezettek eredményre, az olasz vámszervek nem küldtek választ a magyar vámszervnek. A rendeltetési vámhatóság által hitelesített okmány nem került a vámhivatalhoz benyújtásra, a magyar vámhivatal az olasz vámszerv hallgatásával szemben tehetetlen volt, és nem tehetett mást, mint folytatta a beszedési eljárást a Vhr. 456 Cikk /2/ bekezdésben felsorolt jogszabályok értelemszerű alkalmazásával. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül keresetének megfelelő döntés meghozatalát. be felülvizsgálati helyezését, és a A felperes kiemelte, hogy az eljáró vámszervek tévesen alkalmazták a Vámkódex
25. Cikk /1/ bekezdés
26. francia bekezdését, valamint a Vhr.
27. alcikk rendelkezéseit, továbbá a
28. Cikk /3/ bekezdés rendelkezéseit, amely kizárólag a befejezett TIR műveletre, a szabályszerűen lezárt TIR eljárásra vonatkozott. Ugyancsak tévesen került alkalmazásra 456 Cikk /2/ bekezdésének rendelkezése, a 457 Cikk és a TIR Egyezmény /4/ bekezdésére való hivatkozás pedig értelmezhetetlen a perbeli ügyre. Az alperes felülvizsgálati hatályban tartását kérte. ellenkérelmében a jogerős ítélet A felülvizsgálati kérelem alapos. A felek a jelen perben a tényállást nem vitatták. A perben eldöntendő kérdés az volt, hogy hol keletkezett a vámtartozás, ehhez képest mely vámszervnek volt kötelessége eljárni a vámtartozás beszedése iránt. A felülvizsgálati eljárás fő kérdése az volt, helyesen állapítottae meg az elsőfokú bíróság ítéletében a vámtartozás keletkezésének helyét, illetve azt, hogy amennyiben az intézkedésre jogosult vámszerv az indító tagállam vámszervének megkeresésére nem, vagy késedelmesen válaszol, a vámtartozás behajtásának kötelessége vissza került-e az indító vámszervhez. Az áruknak TIR igazolvánnyal történő nemzetközi fuvarozására vonatkozó, Genfben,
29. november 14-én kelt Vámegyezmény és módosításai egységes szerkezetben történő kihirdetéséről szóló
30. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: TIR Egyezmény)
31. Cikke alapján a felperes, mint garanciavállaló egyesület kötelezettséget vállalt a perbeli fuvarok orosz V-TRANS cég által fuvarozott vámáru után az esetlegesen elkövetett szabálytalanság miatti fizetési kötelezettség teljesítéséért. A TIR Egyezmény
32. Cikk 4.) pontja alapján a garanciavállaló egyesület attól az időponttól tartozik felelősséggel azon ország hatóságainak, ahol az indulási vámhivatal található amikor a TIR igazolványt a vámhivatal elfogadta. A következő országokban, amelyeken a TIR eljárás szerint fuvarozott árukat átszállítják, ez a felelősség akkor kezdődik, amikor az áruk beléptetésre kerültek ezen országokba, vagy abban az esetben, ha a TIR fuvarozás a
33. Cikk /1/ és /2/ bekezdésének értelmében szünetel, akkor, amikor az a vámhivatal, ahol a TIR fuvarozást újból megkezdik, a TIR igazolványt elfogadja. A perbeli esetben az orosz cég által fuvarozott áru TIR igazolvány fedezetével az országhatáron belépett Magyarország területére - a felperes garanciavállalásával - majd elhagyta az országot és az útvonala végén belépett egy másik tagállamba Olaszországba, amely a célország volt. A TIR Egyezmény
34. Cikk
35. pontja szerint a TIR eljárást késedelem nélkül mentesíteni kell, a
36. Cikk alapján a TIR eljárás befejezését a vámhatóságnak késedelem nélkül igazolnia kell. A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK Tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, a bizottság
37. július 2-i 2454/93/EGK rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 454c Cikk /2/ bekezdése szerint a TIR eljárás befejezése - a TIR Egyezmény
38. Cikkének B pontja értelmében - akkor történik meg, amikor a 454b Cikk /1/ és /2/ bekezdésében meghatározott követelményeknek eleget tettek. A 454b Cikk /1/ és /2/ bekezdése rendelkezik arról a helyzetről, amikor az áruk megérkeznek az engedélyben megjelölt helyre és amikor a rendeltetési vámhivatal vámhatóságait erről tájékoztatják. A rendeltetési vámhivatal ennek megfelelően teljesíti feladatait. Az engedélyezett címzett pedig köteles gondoskodni arról, hogy a TIR igazolvány haladéktalanul bemutatásra kerüljön a rendeltetési vámhivatal vámhatóságainak. A perbeli esetben ezek az eljárási cselekmények, azaz a TIR igazolvány mentesítése, így az eljárás befejezése nem történhetett meg, ugyanis a vámáru bűncselekmény következtében jogellenesen szabad forgalomba került. Ezzel sérült a TIR Egyezmény előírása. A TIR Egyezmény
39. Cikke szerint a jelen Egyezmény bármely rendelkezésének megsértéséért az elkövető annak az országnak a jogszabályai szerint felelős, amely országban a szabályt megsértették. A magyar vámhivatalok is elismerték, hogy az Egyezmény megsértésének helye Olaszország volt, tehát a TIR Egyezmény idézett
40. Cikke alapján az olasz vámhatóság volt az intézkedésre illetékes. Ezért is történt a
41. júliusában a záhonyi vámhivatal részéről az eljárás felfüggesztése. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy ezt követően azonban tévesen történt az eljárás felfüggesztésének megszüntetése, és az eljárás folytatásának elrendelése. A tévedés abból eredt, hogy a vámhatóság, majd később az elsőfokú bíróság tévesen ítélte meg, miben áll a bekövetkezett jogsértés, illetőleg helytelenül értelmezte a jogsértés eredményeképpen fennálló vámtartozás keletkezésének helyét a Vámkódex
42. Cikk rendelkezéseit. Elsődlegesen tehát a Legfelsőbb Bíróság ismételten azt hangsúlyozta, hogy a TIR eljárás sérelme akkor következett be, amikor a bűncselekmény következtében a vámáru jogellenesen szabad forgalomba került. Ez az esemény eldöntötte azt a tényt, hogy a következőkben már a TIR eljárás a jogszabályi előírások alapján a TIR igazolvány mentesítésével a rendeltetési vámhivatalnál történő bemutatással nem fejeződhet be. A vámáru jogellenes szabad forgalomba kerülésével, a TIR Egyezmény megsértésével vámtartozás keletkezett. A vámtartozás keletkezésének helyét a Tanács
43. október 12-ei Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK rendelet (a továbbiakban: Vámkódex)
44. Cikke szabályozza, mely szerint: A vámtartozás keletkezésének helye: · az a hely, ahol az azt eredményező esemény történik, · ha az említett helyet nem lehet meghatározni, az a hely, ahol a · vámhatóság megállapította, hogy az áruk olyan helyzetben vannak, ami vámtartozás keletkezését eredményezi, ha az árut olyan vámeljárás alá vonták, amelyet még nem zártak le, és az említett helyet meghatározott időn belül - adott esetben a bizottsági eljárásnak megfelelően - sem az első, sem a második francia bekezdés alapján nem lehet meghatározni, az a hely ahol az árukat az említett eljárás alá vonták, vagy ahol ezen eljárás keretén belül a Közösség területére behozták. A vámhatóság és az elsőfokú bíróság értelmezése szerint tekintettel arra, hogy sem az olasz vámhivatal, sem a fuvarozó cég nem tett eleget a TIR eljárás befejeződéséről szóló igazolási kötelezettségnek, a Vámkódex
45. Cikk /3/ francia bekezdése alkalmazandó, mely szerint a vámtartozás helye az az ország, ahol az árukat a Közösség területére behozták, azaz perbeli esetben Magyarország. A Legfelsőbb Bíróság az alperes és az elsőfokú bíróság ezen álláspontjával nem értett egyet. Az alperes, és az elsőfokú bíróság ugyanis figyelmen kívül hagyta azt a jogi szabályozást, miszerint a Vámkódex
46. Cikk /1/ bekezdésének /1/ francia bekezdése a főszabályt fogalmazta meg, mely szerint a vámtartozás keletkezésének helye az a hely, ahol az azt eredményező esemény történik. Perbeli esetben nem volt vitás, hogy ez Olaszország. A
47. Cikk /2/ és /3/ francia bekezdésében foglaltak csak akkor alkalmazhatók, ha sem az
48. és sem a
49. francia bekezdés alapján nem lehetett meghatározni azt a helyet, ahol a vámtartozás keletkezett. A perbeli esetben ez a hely meghatározásra került mint az előzőekben a Legfelsőbb Bíróság kifejtette -, a vámtartozás ugyanis akkor keletkezett, amikor az áru jogellenesen Olaszországban - forgalomba került. A
50. Cikk /1/ bekezdés 1., 2., és
51. francia bekezdéséből nem lehet egyet kiemelni, a jogszabály ugyanis pontosan előírja, hogy hogyan kell ezt a jogszabályi rendelkezést sorrendben alkalmazni. A másik elbírálandó kérdés az volt, hogy a másik megkeresett vámhivatal hallgatása milyen kötelezettséget jelent a megkereső vámhivatal számára. Az olasz vámszerv hallgatása jelent-e kötelezettséget a magyar vámhivatalnak a beszedési eljárás folytatására. A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróság ítéleti indokolásával e kérdés megválaszolásában. A rendelkezésre álló adatok szerint nem volt vitás, hogy a felperes, mint garantőr megfelelő kutatási munkával okiratokat csatolt a vámhivatal részére, amellyel igazolta az Olaszországban megtörtént események lefolytatását a bűncselekmény bekövetkezését, az olasz csendőrség intézkedéseit, az ottani vámhivatalok eljárását. A felperes ezeket az okiratokat másolatban csatolta be. Az alperesnek az volt az álláspontja, hogy mivel a felperes nem nyújtott a rendeltetési vámhatóság által hitelesített okmányt, a Vhr. rendelet 455 Cikk /3/ bekezdése alapján másolatokat nem lehetett elfogadni. Az elsőfokú bíróság tévedett ebben a kérdésben, a hivatkozott 455 Cikk /3/ bekezdése ugyanis a hitelesített okiratok benyújtásának szükségességét a szabályos TIR eljárás befejezésére vonatkozó igazolási eljárásra írja elő. A perbeli esetben azonban a felperes nem a TIR eljárás befejezését, a TIR igazolvány mentesítését kívánta a magyar vámhivatalnak bejelenteni, hanem a tudomására jutott jogellenes forgalomba hozatal, illetőleg az ezzel kapcsolatos olasz vámhatósági intézkedésekről nyújtott be másolati okiratokat. A felperes lényegében ezzel teljesítette az elvárható együttműködési kötelezettségét, és ezzel kívánta tájékoztatni a magyar vámhivatalt a rendeltetési helyen történt eseményekről. E körben nincsen olyan jogszabályi előírás, amely kötelezővé tenne a rendeltetési vámhatóság által hitelesített okmány benyújtását. Végül tévedett az elsőfokú bíróság ítéletében az olasz vámszervek hallgatása jogkövetkezményei tekintetében. Az elsőfokú bíróság ezt a megállapítását az Vhr.
52. Cikk /2/ bekezdésére, valamint a
53. Cikkre hivatkozással állapította meg. A
54. Cikk /2/ bekezdése szerint (az
55. bekezdés csupán határidőket határoz meg) a 450b és a 450d Cikket értelemszerűen alkalmazni kell a TIR eljáráshoz kapcsolódó beszedési eljárásra is. A 450b és 450d Cikkek részletesen tartalmazzák azokat az eljárási cselekményeket és határidőket, amely szerint a megkereső hatóságok, illetőleg a megkeresett hatóságoknak el kell járnia a vámtartozás beszedése iránt, illetőleg előírják az egyes hatóságok kölcsönös segítési, tájékoztatási kötelezettségét, az árutovábbítási művelet lezárása érdekében. Ezek a hivatkozott rendelkezések azonban nem tartalmaznak olyan előírást, amely szerint amennyiben a megkeresett vámhatóság nem válaszol a megkeresésre, ebben az esetben a vámszerv hallgatása olyan következményekkel járna, hogy a vámtartozás beszedése a megkereső hatóságra visszaszállna. Sem az alperes, sem az elsőfokú bíróság ilyen jogszabályi rendelkezésre nem is hivatkozott. E kérdés eldöntéséhez az elsőfokú ítélet által felhívott jogszabályi rendelkezések, illetőleg az abból levont következtetések tehát tévesek voltak. Megjegyzi ezen túl a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy az alperes által becsatolt európai bírósági döntés nem a TIR Egyezmény szabályai szerint lefolytatott árutovábbítási eljárásról szólt, ezért jelen peres eljárásban nem volt alkalmazható (C-526/
56. sz. ügy). Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp.
57. § /4/ bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, egyúttal az alperes keresettel támadott határozatát, amely a felperes fizetési kötelezettségét állapította meg, az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. A pervesztes alperest a Pp.
58. § /1/ bekezdése alapján kötelezte az elsőfokú, és felülvizsgálati perköltség fizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati eljárási illeték a magyar állam terhén marad a 6/
59. (VI.26.) IM rendelet
60. §-a alapján. Budapest,
61. február
62. Dr. Madarász Gabriella sk. tanácselnök, Dr. Danziger Éva sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk. bíró