Mfv.I.10.882/2008/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Kohajda László ügyvéd által képviselt felperesnek a Bakos László megbízott igazgató által képviselt alperes ellen fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése iránt az Egri Munkaügyi Bíróságnál 4.M.492/
- szám alatt megindított és másodfokon a Heves Megyei Bíróság 2.Mf.25.282/2008/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
- október
- napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Heves Megyei Bíróság 2.Mf.25.282/2008/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s : A felperes keresetében az alperes fegyelmi határozatának hatályon kívül helyezését kérte annak megállapításával, hogy a munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyát jogellenesen szüntette meg, és erre tekintettel a törvényben előírt jogkövetkezmények viselésére köteles. Az Egri Munkaügyi Bíróság 4.M.492/2007/
- számú ítéletével az alperes
- július 4-én meghozott fegyelmi határozatát hatályon kívül helyezte és mentesítette a felperest az abban foglaltak alól. Kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek elmaradt illetmény címén 603.350 forintot, 90 nap felmentési időre járó illetmény címén 448.772 forintot, 8 hónap végkielégítés jogcímén 877.600 forintot, 27 nap szabadság megváltásként 134.630 forintot, a jogellenesség jogkövetkezményeként pedig 2 havi átlagilletményt, 219.400 forintot. A bíróság a felperes ezt meghaladó kereseti kérelmeit elutasította, és az alperest perköltség fizetésére kötelezte. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
- augusztus 1-jétől állt gyermekfelügyelőként a sajátos nevelést igénylő gyerekek oktatásával és nevelésével foglalkozó alperes alkalmazásában. A felperessel szemben
- május 11-én az alperesi oktatási intézmény vezetője fegyelmi eljárást indított. Az iskola fegyelmi tanácsa
- július 4-én kelt fegyelmi határozatával megállapította, hogy a felperes súlyos fegyelmi vétséget követett el, és elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. A határozat rögzítette, hogy a közalkalmazott
- április 12-én szóban megfenyegette, majd megütötte B. F.
- osztályos tanulót, amellyel megsértette az
- évi LXXIX. törvény
- §-ának
(2)bekezdésében foglaltakat, mivel a tanulót testi fenyítésnek vetette alá. Erre figyelemmel a Kjt. 25. §
(2)bekezdés g) pontja, valamint 45-
- §ában foglaltak alapján elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes 23 évi eredményes közalkalmazotti jogviszonyával szemben aránytalanul súlyos a büntetés amiatt, hogy egy alkalommal egy pofon elcsattant a tanuló provokatív magatartása következtében. A bíróság akként mérlegelt, hogy a fegyelmi büntetésben részesülő felperesnél a munkáltatónak, így a fegyelmi tanácsnak a fokozatosság elvét is be kellett tartania, és annak megfelelően megállapítani a cselekménnyel arányban álló fegyelmi büntetést. Mivel a felperes nem kérte a közalkalmazotti jogviszonyának helyreállítását, hanem azt igényelte, hogy a bíróságok a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése jogellenességének jogkövetkezményeit alkalmazzák, a bíróság elmaradt illetmény, 90 nap felmentési időre járó átlagkereset,
- évben járó, de igénybe nem vett és meg nem váltott 27 nap szabadság megfizetésére, valamint perköltség viselésre kötelezte az alperest. A jogellenesség jogkövetkezményeként a bíróság a törvényi minimumot a 2 havi átlagilletményt állapította meg figyelemmel arra, hogy a felperes a fegyelmi vétséget egyébként elkövette. Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt Heves Megyei Bíróság 2.Mf.25.282/2008/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és kimondta, hogy az alperes
- július
- napján kelt fegyelmi határozatában kiszabott fegyelmi büntetést elbocsátásról az előmeneteli rendszerben történő várakozási idő 1 évvel történő meghosszabbítására mérsékli. Megállapította, hogy a felperes állásából történő felfüggesztése az ítélet jogerőre emelkedésével megszűnik. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 866.628 forint összeget és annak
- március 1-jétől a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, és az alperest 20.000 forint elsőfokú részperköltség megfizetésére kötelezte kimondva, hogy a másodfokú eljárásban felmerült költségeiket a felek maguk viselik. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes vétkes kötelezettségszegését B. F.
- osztályos tanuló tiszteletlen, agresszív, oktatási intézménybe nem illő magatartása váltotta ki, ezért az alperes
- július
- napján meghozott fegyelmi határozatát megváltoztatta, és a felperest fegyelmi büntetésként a Kjt.
- §
(2)bekezdés b) pontja alapján az előmeneteli rendszerben történő várakozási idő 1 évvel történő meghosszabbításával sújtotta. Ennek során figyelemmel volt az MK
- számú állásfoglalással módosított MK
- számú kollégiumi állásfoglalás
- pontjában rögzítettekre. Az elbocsátáskor hatályos Kjt.
- §
(1)bekezdése szerint a fegyelmi határozatot az ellene benyújtott kereset jogerős elbírálásáig végrehajtani nem szabad. Ha azonban a közalkalmazott a kereset benyújtására nyitvaálló határidő eltelte, vagy a kereset jogerős elbírálása előtt a közalkalmazotti jogviszonyt megszünteti, a határozat végrehajthatóvá válik. A másodfokú bíróság utalt a Kjt.
- §-ában foglaltakra, és arra, hogy a felperes részére a felfüggesztés megszűntéig díjazás jár, amit az alperes köteles a középarányos idővel számított késedelmi kamattal a rendelkező rész szerint megfizetni. Az elbocsátás fegyelmi büntetés a hivatkozott Kjt.
- §
(1)bekezdés alapján nem szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát - álláshelyén jelenleg is szerződéses alkalmazott van, és azt a felperes sem szüntette meg a kereset jogerős elbírálása előtt -, ezért a felperest a Kjt. 48. §
(4)és
(5)bekezdése szerinti összeg illeti meg, és nem a jogellenes megszüntetéshez kapcsolódó, és a perben érvényesített igények. A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen az ítéletek „megváltoztatásával" az alperes kereset szerinti marasztalását, másodlagosan az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte az alperes perköltség fizetésre kötelezése mellett. A felülvizsgálati érvelés szerint a bíróságok nem vették figyelembe azt a tényt, hogy a felperes 23 éve dolgozik az alperesnél, soha nem fenyegetett, és soha nem ütött meg egyetlen tanulót sem. Nem vizsgálták azt a lényeges kérdést, hogy mikor és milyen célzattal (fegyelmezés vagy önvédelem) történt a felperes részéről az állítólagos ütés. A bizonyítékok mérlegelésének körében nem szabad figyelmen kívül hagyni a szemtanúk személyét. A négy tanuló vallomása nem teljes értékű egyrészt azért, mert kiskorúak, másrészt azért, mivel mind a négyen 70 IQ alatti képességekkel rendelkeznek. Ők valamennyien akarategységben voltak annak érdekében, hogy a történtek nem az ő „rosszalkodásuk", hanem a felperes magatartása miatt következett be. A felperes hivatkozása szerint a per folyamán többször kifejtette, miszerint nem kívánja az elbocsátás fegyelmi büntetéssel megszüntetett közalkalmazotti jogviszonyának helyreállítását. Tévedett tehát a másodfokú bíróság akkor, amikor az ítéletében úgy tekintette, hogy az alperes nem szüntette meg a közalkalmazotti jogviszonyt, és ez az ítélet meghozatalakor is fennáll. Ezzel szemben valójában az alperes megszüntette a közalkalmazotti jogviszonyt, de a törvényi rendelkezések miatt azt nem hajtotta végre, hanem csak felfüggesztette a felperest állásából. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a bírósági jóváhagyás után nem hajtotta volna végre az elbocsátást. A felperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság megsértette a Pp. 3. §-ának
(2)bekezdésében megfogalmazott kereseti kérelemhez kötöttség elvét is, mert olyan ítéletet hozott, amit a felperes nem kért. A büntetés mértékének enyhítése nem volt kereseti követelés, mindvégig a megalapozatlan elbocsátás fegyelmi büntetés következményeinek (12 havi átlagkereset) alkalmazását igényelte. Így a kereseti kérelem körében kellett a bíróságoknak a döntésüket meghozni. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Álláspontja szerint a fegyelmi bizottság a Kjt. előírásainak mindenben megfelelő módon járt el, és az általa meghozott fegyelmi határozat is megfelelt a jogszabályi előírásoknak. Az eljárás során megállapítást nyert, hogy a felperes elkövette a fegyelmi vétséget a felügyeletére bízott enyhe fokban értelmi fogyatékos fiatallal szemben. A másodfokú bíróság döntése a közalkalmazotti jogviszony helyreállításával kapcsolatban jogszerű volt, a felperes a szabadsága letöltése után a munkát felvette, 7 hónap múlva áthelyezéssel került egy másik munkahelyre. Ekkor sem a perre hivatkozott, csak az utazási távolságot jelölte meg a munkahelyváltás okaként. Az alperes szóban előterjesztett álláspontja (ami a fegyelmi határozat hatályában fenntartását tartalmazta) csatlakozó felülvizsgálati kérelemnek minősült, és mint ilyen nem volt értékelhető a [Pp. 273. §
(6)bekezdés] a felülvizsgálati eljárásban. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. §-ának
(1)bekezdésére tekintettel a rendelkezésre álló periratok alapján dönt, nincs helye a bizonyítékok újra értékelésének, azaz felülmérlegelésének. Az ügy érdemét érintő jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen és logikátlan, iratellenes, nem megfelelően indokolt mérlegelése valósíthat meg [Pp. 206. §
(1)bekezdés, 221. §
(1)bekezdés, BH 2001/197., BH 2002/29.]. A felülvizsgálati kérelemben megállapítására nem adtak módot. hivatkozottak jogszabálysértés Az eljáró bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a felperes B. F.
- osztályos tanulót szóváltást követően megütötte. Nem volt megalapozott azon felülvizsgálati érvelés, hogy a bíróságok nem vizsgálták, miszerint a felperes fegyelmezés, vagy önvédelem miatt bántalmazta-e „állítólagosan" a diákot. A rendelkezésre álló adatok, különösen K. M. I.
- május 10-én B. F. fegyelmi tárgyalásán tett nyilatkozata egyértelműen azt támasztotta alá, hogy a felperes a nevelésére bízott tanulót megütötte, mégpedig nem védekezése során. Nevezett tanú vallomása szerint „ezután J. felállt, és egyszer szájba vágta…. A gyerekek is azt mondták nekem, hogy többször is ütött J.." (irat). Mindez egyértelműen cáfolja, hogy a felperes önvédelemből ütötte meg a tanulót. Ebből következően pedig helyesen állapították meg a bíróságok, hogy a felperes megsértette az
- évi LXXIX. törvény
- §-ának
(2)bekezdésében foglaltakat, így elkövette a terhére rótt fegyelmi vétséget. Alaptalanul sérelmezte a felperes azt is felülvizsgálati kérelmében, hogy a másodfokú bíróság megsértette a Kjt. 34. §-ának
(3)bekezdésében, valamint az Mt. 100. §-ának
(4)bekezdésében foglaltakat. A fegyelmi elbocsátás meghozatalának időpontjára tekintettel hatályos Kjt. 52. §-ának
(1)bekezdése szerint a fegyelmi határozatot az ellene benyújtott kereset jogerős elbírálásáig végrehajtani nem szabad. Ha azonban a közalkalmazott a kereset benyújtására nyitvaálló határidő eltelte vagy a kereset jogerős elbírálása előtt a közalkalmazotti jogviszonyt megszünteti, a határozat végrehajthatóvá válik. A Kjt. 48. §-ának
(1)bekezdése értelmében a vizsgálóbiztos javaslatára a fegyelmi eljárás megindítója a fegyelmi eljárás alá vont közalkalmazottat a fegyelmi eljárás befejezéséig az állásából az
(1)bekezdés c) pontban meghatározott esetekben felfüggesztheti. Ugyanezen §
(2)bekezdése szerint pedig az
(1)bekezdéstől eltérően az elbocsátás fegyelmi büntetéssel a határozat jogerőre emelkedéséig a felfüggesztés együtt jár. A jogerős ítélet helytállóan hivatkozott a Kjt. 48. §-ának
(2)bekezdésére tehát, amikor azt állapította meg, hogy a felperes állásából fel van függesztve, ami az ítélet jogerőre emelkedésével szűnik meg a Kjt. 48. §
(3)bekezdése szerint. A fentiek alapján alaptalan azon felülvizsgálati álláspont, hogy „a felperes helyett a bíróság döntött" a közalkalmazotti jogviszony helyreállításának kérdésében. A jogerős ítélet helytállóan fejtette ki, hogy a Kjt. 52. §
(1)bekezdés alapján a felperes közalkalmazotti jogviszonyát nem szüntette meg a fegyelmi határozat, a jogszabály alapján pedig a bíróságnak nincs hatásköre a jogviszony felszámolására. A másodfokú eljárás során a felperes maga is úgy nyilatkozott, hogy „a fegyelmi büntetés hatálya alatt nem kívántam a munkát felvenni, ezt ismételten, amikor a tanévkezdő értekezlet volt, bejelentettem az igazgatónőnek." (jegyzőkönyv). Ugyancsak tévesen hivatkozott a felperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 3. §-ának
(2)bekezdésében megfogalmazottak szerinti keresethez kötöttség elvének megsértésére is. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis nincs akadálya annak, hogy a bíróság a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése iránti kérelem ellenére a büntetést enyhítse (MD II.725.). Ebből következően a másodfokú bíróság helytálló döntést hozott a felperes vonatkozásában, mivel a terhére rótt cselekmény elkövetése ítéleti bizonyossággal megállapítást nyert. A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az alperesnek igazolt költsége nem volt, ezért ebben a körben a bíróság a határozathozatalt mellőzte a Pp. 79. §
(1)bekezdés alapján. A felülvizsgálati eljárás illetékét az adott ügyben még irányadó 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §-a értelmében az állam viseli. Budapest,
- október
- Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Sztojkoné dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő