alábbi í t é l e t e t A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 11.K.32.152/2008/11. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg
alperesnek 1.500.000 /
az egymillió-ötszázezer/ forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg
államnak - külön felhívásra 2.500.000 /
az kétmillió-ötszázezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen
ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes tulajdonában volt a Budapest, ... kerület ... hrsz-ú, kivett ipartelep megjelölésű ingatlan. A felperes 2006. július 25. napján adásvételi előszerződést kötött
ingatlanra, a továbbiakban: előszerződő fél/ céggel, a vételárat a szerződő felek 350.000.000 Ft + 70.000.000 Ft általános forgalmi adó /áfa/ összegben határozták meg. A felperes a vele addig üzleti kapcsolatban nem állt külföldi off shore társaságoknak /székhelyeik: ... Köztársaság, ... szigetek/ a 2006. szeptember 14. napján megkötött kölcsönszerződések szerint 3.197.548.650 Ft kölcsönt nyújtott. A szerződések aláírásakor
összeg nem állt a rendelkezésére. A felperes 2006. szeptember 15-én 3.200.000.000 Ft + 640.000.000 Ft áfa értékben
ingatlant eladta a Kft-nek. A vevő
ingatlan vételárát a szerződésben megszabott határidőben kiegyenlítette, a felperes a rendelkezésre álló pénzösszeget a korábban megkötött kölcsönszerződések alapján kihelyezte.
előszerződő cég 2006. október 20-án 3.350.000.000 Ft összegre a felperessel szemben
illetékes bíróságtól fizetési meghagyás kibocsátását kérte. A felperes
előszerződő cég követelését lekönyvelte, a „8" számlaosztályon belül 8631 káreseménnyel kapcsolatos fizetések címén elszámolta, „479" egyéb rövid lejáratú kötelezettségként tartotta nyilván, és a 2006. évi társasági adóbevallásában
adózás előtti eredményét 3.350.000.000 Ft-tal csökkentette.
Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Közép-magyarországi Regionális Igazgatósága /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/ a felperesnél társasági adónemben
adókülönbözet összege, továbbá 250.856.000 Ft adóbírság, és 19.095.000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére, megállapítva, hogy felperes 2006. évre
adózás előtti eredményét a ténylegesnél 3.350.000.000 Ft-tal alacsonyabb összegben mutatta ki. Indokolása szerint felperes eljárásával /
ügyleteivel/
ingatlan értékesítéséből származó jelentős összegű bevétele utáni társasági adó fizetési kötelezettségét kívánta megkerülni. Ezzel
adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény /a továbbiakban: Art./ 2.§-ának /1/ bekezdésében foglalt rendeltetésszerű joggyakorlás elvét megsértette, továbbá
összeg, mint adóalap, jogellenesen elvonásra került, ugyanis a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény /a továbbiakban: Sztv./ 44.§-ának /1/ bekezdés c. pontja, illetve 81.§-ának /2/ bekezdés b. pontja szerint csak valós jogcímmel lehet elszámolni fizetett kártérítést.
elsőfokú hatóság hangsúlyozta, hogy nem
ért nem ismerte el a kárigényt, mert eljárása során a felperessel szemben kibocsátott fizetési meghagyás még nem volt jogerős, hanem, mert a felperes nem okozott jogellenesen kárt.
.§-ának /7/ bekezdése alkalmazásával a feltárt összefüggésből adódóan a kártérítés címén elszámolt összeg a társasági adóról és
osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény /a továbbiakban: Tao.tv./ 8.§-ának /1/ bekezdés d. pontja szerint nem a vállalkozás érdekében felmerült ráfordítás, így
adózás előtti eredményt növeli. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a
elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint
adóhatóság számára hitelt érdemlő módon nem került igazolásra, hogy a szerződéskötési értéket többszörösen meghaladó kárigény elfogadására milyen indokok alapján került sor.
adózó a benyújtott kárigény elhárításával, meg nem fizetésének esetleges jogkövetkezményeivel, annak értékelésével kapcsolatosan semmilyen intézkedést nem tett. Mindezek alapján
elsőfokú hatóság helytállóan állapította meg, hogy
előszerződő fél kárigénye megalapozatlan, továbbá maga
előszerződés, illetve a hozzákapcsolódó kártérítési kötelezettség színlelt volt, amelyek így a Polgári Törvénykönyvről szóló
adóhatóságnak a Fővárosi Ítélőtábla
alperes határozatának megváltoztatását,
elsőfokú határozat megsemmisítését és
eljárás megszüntetését kérte. Előadta, hogy a jogerős fizetési meghagyáson alapuló követelést teljesítette. Nem vitatva, hogy
.§-ának /7/ bekezdése alapján
adóhatóság a szerződéseket valódi tartalmuk szerint minősítheti, kifejtette, hogy
első- és másodfokú adóhatóság eljárása jogsértő, mert a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CLX. törvény /a továbbiakban: Ket./ 19.§-ának /5/ bekezdése alapján a jogosultságuk nem terjed ki arra, hogy a bíróság által jogerősen elbírált jogkérdésben, egy kötelezettség fennállása tekintetében, a jogerős bírósági határozattól eltérő álláspontot foglaljanak el, és a bíróság jogerős határozata ellenére
t állapítsák meg egy kötelezettségről, hogy
színlelt jogügyleten alapult, amelynek nincs kimutatható eredménye.
alperes abban
esetben, ha a Ket. 32.§-ának /1/ bekezdése alapján
eljárását felfüggesztette volna, úgy a Fővárosi Ítélőtábla 13.Gpkf.44.652/2007/4. számú végzése ismeretében, a Ket. 19.§-ának /5/ bekezdése alapján nem hozhatott volna törvénysértő döntést.
elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint
adóhatóság a tényállás tisztázási és indokolási kötelezettségét teljesítette. Kifejtette, miszerint
ügyben lényegtelen
a körülmény, hogy
előszerződő fél követelése érvényesítése tárgyában indított-e bírósági eljárást vagy sem, mivel
adóhatóság megállapítását a felperes által elismert kártérítésre, és nem a fizetési meghagyásra alapította. Ebből következően
adóhatóság részéről jogszerű volt
eljárás felfüggesztésének mellőzése, és sem a Ket. 19.§-ának /5/ bekezdését, sem pedig a 32.§-ának /1/ bekezdését nem sértette meg.
elsőfokú bíróság
on tények együtteséből, hogy felperes
előszerződésben
ingatlan vételárát bruttó 420.000.000 Ft-ban határozta meg, majd kölcsönadóként a kölcsön összegének rendelkezésére nem állása mellett 3.197.548.650 Ft-ra vonatkozóan kölcsönszerződést kötött, később 3.840.000.000 Ft bruttó összegben értékesítette
ingatlant, ugyanakkor
előszerződő félnek 3.350.000.000 Ft kártérítést fizetett,
t állapította meg, hogy
adóhatóság
.§-ának /7/ bekezdése, 2.§-ának /1/ bekezdése helytálló értelmezésével és alkalmazásával döntött. A felperes ugyanis
adójogviszonyban jogait nem rendeltetésszerűen gyakorolta, és sem a közigazgatási eljárásban, sem a perben nem igazolta, hogy
előszerződés kötési értéket többszörösen meghaladó kárigény elfogadására milyen indokok alapján került sor. Ebből következően jogszerűen állapította meg
adóhatóság
t, hogy mind
előszerződés, mind pedig
arra alapított kárigény semmis, és a társasági adóban a jogkövetkezményekről is helytállóan rendelkezett. A felperes a kárösszeget egyrészt nem vitatta, másrészt
t tartozatlanul fizette meg, ezért alaptalanul hivatkozott
A felperes felülvizsgálati kérelmében
elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint
elsőfokú bíróság ítélete sérti
19.§ának /5/ bekezdését, 32.§-ának /1/ bekezdését. A felperes lényegében fenntartotta és megismételte a keresetében foglaltakat.
alperes érdemi ellenkérelmében
ítélet hatályában fenntartását kérte. A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen megállapította, hogy nem iratellenesen, hanem tényszerűen rögzítette
elsőfokú bíróság ítéletében, miszerint
első- és másodfokú hatóság döntését nem a fizetési meghagyásra alapítottan hozta meg. Ebből következően nem végzett a fizetési meghagyásos eljáráshoz kapcsolódó eljárási cselekményeket, így a fizetési meghagyásos eljárás jogerős befejeződéséig - a Ket. 32.§-ának /1/ bekezdésének sérelme nélkül nem függesztette fel a saját eljárását. Továbbá, mivel
.§ának /7/ bekezdése alapján eljárva a fizetési meghagyás a döntése alapjául nem szolgált, a Ket. 19.§-ának /5/ bekezdését meg sem sérthette. A felperes ellentétes álláspontja téves.
.§-ának /7/ bekezdése alapján a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni.
érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek
adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható.
.§-ának /1/ bekezdése értelmében
adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni.
adótörvények alkalmazásában nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak
olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja
adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése.
adózás rendjének egyidejűleg két követelményt kell kielégítenie: a törvényességet és
adóztatás eredményességét. A szerződési szabadság elve alapján a polgári jogviszonyok többségében a felek szerződéses kapcsolataikat és más ügyleteiket saját elhatározásuknak megfelelően alakíthatják. Szükséges
onban olyan eszközöket biztosítani
adóhatóság részére, amellyel feltárhatja
adórövidítést. Mind a 724/B/
adóhatóságnak
.§-ának /7/ bekezdésében szabályozott
on jogát, hogy adójogi szempontból vizsgálhassa a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket.
alperes adójogi minősítésének a felek polgárjogi viszonyára
onban természetesen nincs kihatása. Ez a vizsgálódás lehetősége abból fakad, hogy a felek polgári jogi viszonyának kihatása van
egyik fél és
adóhatóság között fennálló közjogi jogviszonyra. A szerződő felek polgárjogi jogviszonyának ugyanis lehet közjogi kihatása, például adófizetés, és a szerződés, ügylet, más hasonló cselekmény valódi tartalma alapján állapítható meg
adózó kötelezettsége vagy jogosultsága /EBH2002. 702/. A Legfelsőbb Bíróság egyet értett
elsőfokú bíróság jogi álláspontjával, miszerint
.§-ának /7/ bekezdés alkalmazásával adójogi szempontból, valódi tartalmuk alapján a felperes ügyleteinek valódi minősítése:
adókikerülés. Ebből következően a Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja szerint is a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének a per tárgyát képező jogügyletek nem feleltek meg. A felperes sem a közigazgatási eljárásban, sem a perben nem bizonyította, hogy
előszerződő féllel meghatározott értéket többszörösen meghaladó kárigény elfogadását milyen indokok alapozták meg, milyen tények, körülmények mikénti súlyozásával mit tett
előszerződő fél kárigényének elhárításáért, összege csökkentéséért.
alperes ezért helyesen állapította meg, hogy felperes szándéka
előszerződési, kártérítési-, kölcsön ügyletekkel
ingatlan eladásából származó bevétel társasági adó mentes felhasználása volt, ezért a kártérítési kötelezettség ráfordításként, adózás előtti eredményt csökkentő tételként való elszámolása jogszabályellenes.
elsőfokú bíróság
adóhatóság - kereseti kérelem keretei között - jogszerűnek minősített határozata alapján a felperes keresetét helytálló döntéssel utasította el. Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./ 275.§-ának /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Legfelsőbb Bíróság a felperest a Pp. 270.§-ának /1/ bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78.§-ának /1/ bekezdése alapján kötelezte
alperes felülvizsgálati perköltségének a megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viseléséről és mértékéről a Legfelsőbb Bíróság
illetékekről szóló
MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.